Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18 / 271. szám
r~ 14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. november 18., szombat Ma királylány, holnap cseléd Még egy kis pirosító a nózira FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Bár társadalmi helyzetedből adódóan soha nem találkozhattunk, de azért tisztelettel és csodálattal néz fel rád egy csóró kis tyúktolvaj. — Nemcsak e néhány sor, hanem egy tyúkhúsleves-kockás dobozba dugott porcelán kutyus is része volt annak az ajándéknak, amivel Német Mónikát lepte meg első kaposvári premiere után Galambos Attila. A Csiky Gergely Színházba szerződött, fiatal színésznő még királylányként tűnik fel a Ba- barczy rendezte mesejátékban, A sárkány fejében, de néhány hete Kosztolányi Édes Anna című darabjában próbál, ő Édes Anna, a cselédlány. A főiskolán a Horvai-Kapás osztályba járt. Csehov Ványa bácsijában és Oscar Wilde Bum- burijéban még színésznövendékként játszott a józsefvárosi Kamaraszínházban. — Hogy lehet egyik nap királylányt, másik nap pedig cselédet alakítani? — Sokkal hálásabb szerep királylányt játszani, mert azt ujjongva fogadják a gyerekek, s együtt kiabálják: jaj, de szép vagy. Kosztolányi Édes Annája fantasztikusan megírt regény. A cseléd szerep, pedig elég nehéz. A próbák rettenetesen kimentenek, mert azokban a jelenetekben is benn vagyok, amelyekben a regény szerint nem lennék. A konyhában folyamatosan dolgozok, mosogatok. Ha nem vagyok aktív szerepben, akkor is mindig csinálok valamit. így végig színpadon vagyok a két felvonásban. — Ön szerint Bezerédi Zoltán, a rendező miért választotta be az idei évad produkciói közé az Édes Annát? Mi adja a darab aktualitását? — Az emberek nem figyelnek egymásra, nem fogékonyak a másikra. Akik kicsit jobb társadalmi helyzetben vannak, nem törődnek azokkal, akiknek nem megy olyan jól. Csak ma már nem cselédek vannak és méltóságos urak, asz- szonyok, hanem újgazdagok és a szorgalmas, becsületes emberek. — Mennyire illik Német Mónikára ez a szerep? — Szerintem tökéletesen. Mindig azt mondják rám, hogy én olyan áldozat típus vagyok. Ez az Édes Annára is valamennyire illik. Annak ellenére, hogy a végén fellázad és megöli kenyéradóit. — Könnyű meggyilkolni a színpadon a Vizy házaspárt? — Nem, de megérdemlik. Ez az egyetlen kiút. Édes Anna abszolút kiszolgáltatott, senkije sincs a világon. A gyerekeket szereti csak; Bandikát, akit annál a háznál kedvelt meg, ahol korábban szolgált, meg a csirkéjét, a madarát. — Milyen a kaposvári színpadon játszani? — Nagyon jó. Még soha nem játszottam ilyen nagy színpadon és ekkora közönség előtt. Mindig intenzíven kell jelen lenni á színpadon. Van egy sugárzás, ami az emberből előjön ugyan, de nagyon erősen ki kell csiszolni, fényesíteni, hogy minden éljusson belőle az utolsó sorba is. Szerencsére ebben valamennyien segítenek. Szeretettel vesznek körül, s ez nagyon jó. Lőrincz Sándor A Somogy különszáma Egy város jelentését, köztudatban élő képét az irodalom, a művészet is formálja. Hogy milyennek látják az emberek Kaposvárt, abban szerepet játszik a város irodalmi, művészeti és kulturális élete is. A Somogy új számának homlokára okkal került föl Kaposvár neve. A szokásosnál terjedelmesebb összeállítás — a folyóirat sajátos eszközeivel, az irodalom különféle műfajaival, a képzőművészeti és a színházi élet jelenségeinek fölvillantásával — hangsúlyosan szeretné az olvasó figyelmét fölhívni Kaposvár „jelentésére”. A szám élén Takáts Gyula régi kaposvári emlékeit idéző esszéje áll. Verssel a fiatal Gáspár Boldizsár, Hodics Attila, Lotz Béla, Nyári László és az idősebb Reményi Gyenes István, Szirmay Endre, és Tari János szerepelnek. A lírai anyagból kiemelkednek Kalász Márton és Kelemen Lajos írásai. A szépprózai rovatban Csémák Árpád, Leskó László, Somogyi Gyula és Rótt Józsej elbeszélését olvashatjuk. Eigel István Bemáth Aurél művészetét méltatja, Horváth János Varga Hajdú István festői pályáját elemzi, Géger Melinda a mai kaposvári képzőművészeti életet értékeli. Ehhez kapcsolódnak Leitner Sándor rajzai. Interjút olvashatunk két jeles kaposvári színésszel. Molnár Piroskával és Lipics Zsolttal. Gulyás J. Attila érdekes körinterjút ad közre, melyet ismert kaposvári személyiségekkel készített. Szíjártó István jeles kaposi tanárokról készített portrét. A KAPOSVÁRI NOSZLOPY GÁSPÁR KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS GÉPÍRÓ SZAKISKOLA SZENT IMRE U. 2. 1995. november 22-én, szerdán, 9 órai kezdettel NYÍLT NAPOT tart, melyre várjuk a nálunk továbbtanulni szándékozó nyolcadikosokat és szüleiket. 10és 16 óra kezdettel a szülők részére igazgatói tájékoztatót tartunk. November 25-től középiskolai előkészítőt tartunk, programja a nyílt napon kerül ismertetésre. (946) Kaposvár ifjú zenebarátai Gazdag programsorozat előtt áll a kaposvári Zenemesterek klubja részeként működő Ifjú zenebarátok köre. A kaposvári Együd Árpád Városi Művelődési Központban október végén tartott minikoncertjük sikere újból megerősítette a szándékot: mielőbb kellene szervezni egy nagyobb nyilvánosság előtti koncertet. A hangverseny anyaga már megvan, hiszen a 16-26 éves énekesekből, zenészekből álló „tagozat” bemutatkozó kazettán adott számot tudásáról. Az ifjú zenebarátoknak csak egy része él Kaposváron. A többiek hazai főiskolákon tanulnak vagy Bécsben, Grácban végzik a zeneakadémiát. A tizennyolc tagú körnek az a célja, hogy elsősorban a somogyi zenekedvelő közönségnek énekeljen és muzsikáljon. Bizonyítva azt, hogy a kaposvári zeneiskolában kellő alapokat szereztek. Most pódiumot keresnek, s lehetőséget, hogy produkciójukkal megszólíthassák a publikumot, hiszen a népes csapatban olyan tehetséges ifjak vannak, mint Máriás Zsolt, ifj. Antaljai Ottó, a So- noro duó, Várhalmi Vera, Nánási Regina, a Big Bird Band, Ligeti György, Szabó Judit, Bíró Angéla, Jónás Zoltán, Harmath Agnes és a színészi képességekkel is megáldott Petócz András. Ahogy végighallgattam bemutatkozó kazettájukat, rögtön az jutott eszembe: bárcsak sok helyre eljutna ez a felvétel. Bár gondolkodnak kiadásában, de még nincs meg az anyagi háttér hozzá — tudtam meg Csutorás Józsefiül, a Zenemesterek klubjának vezetőjétől. A november 26-i, MTESZ-székházban tartandó koncert anyagát is rögzítik. Lehet, hogy hamarosan ez, vagy a január 22-i ünnepi gálakoncert felvétele kerül kazettára. (Lőrincz) MÓL MAGYAR OLAJ- és GAZIPARI Részvénytársaság □ □ 1 □ □ □ □ □ □ □ □ 0 □ □ □ □ □ 0 □ □ Tisztelt háztartási tüzelőolaj (HTO) Vásárlók! A MOL Magyar Olaj' és Gázipari Rt. HTO akcióval kíván hozzájárulni a lakosság beszerzési gondjainak enyhítéséhez. Az akció keretében 1995. november 11-től a MÓL Rt. HTO értékesítésre kijelölt eladóhelyein (nagykereskedelmi telepein és üzemanyagtöltő-állomásain) a mindenkor érvényes HTO árjegyzéki eladási árakból literenként 2 Ft + 25% ÁFA akciós engedményt ad. Az akció befejezésének időpontja a készletek és a forgalom alakulásától függ. Az akcióban résztvevő Somogy megyei eladóhelyeink: Balatonlelle, Rákóczi u. 1., Barcs, Határátkelő-Nagyhíd u., Kadarkút, Kaposvári u., Kaposvár, Vásár tér, Nagyatád, Lábodi út, Zamárdi, 70-es út, Balatonszemes, Marcali, Noszlopy G. u. 37., Igái, Rákóczi tér, Siófok, 70 -es út, Segesd, 68-as út. Tisztelt Vásárlók! Kérjük, hogy lehetőségeihez mérten éljenek a HTO akció nyújtotta előnyökkel! Reméljük, hogy az akció eléri célját és minél többen keresik fel eladóhelyeinket. MÓL MAGYAR OLAJ- és GÁZIPARI Részvénytársaság □ 0 □ □ 0 □ 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 A következő 30 évtől nagyobb nyugalmat remél Idősebb a századnál Centgráf Adolf 99 éves A szentgáloskéri Centgráf Adolf az évszázaddaLegyidős, sőt négy évvel még idősebb is: 1896-os. A napokban ünnepli kilencvenkilencedik születésnapját. Természetesen munkával, merthogy még mindig aktív asztalosmester. — Az tart életben, hogy dolgozhatok — mondja.— Persze már nem megrendelésre, csak úgy a magam örömére. Megrendelés az már jó ideje nincs. Nem mintha a munkám minőségével lenne bajuk az embereknek. Pénzük nincs... Nézze ezt az intarziás faragott asztalt, ezt nemrég készítettem. Most politúrozom. A szobában az az ülőgarnitúra is az én kezem munkája — mutatja. — Már- csak kárpitoztatni kell. A bútorok valóban szépek, látszik rajtuk a műgond. Nem is nagyon illenek az öreg házba. •— Látja, nem a levegőbe beszélek — mondja az iparos büszkeségével. — De most nem tudom, hogy hogyan lesz tovább: amíg a lányoméknál voltam, kiraboltak: ellopták minden szerszámomat. Mást nem nagyon vihettek volna el innen, a szerszámok voltak az egyetlen érték. Jól felszerelt műhelyem volt. Már nincs, és pénzem sincs arra, hogy új szerszámokat vegyek. Verje meg az isten, aki elvitte. Idáig legalább volt mit csinálnom, most el fogom unni az életemet. Nem szokta a semmittevést. Mint mondja, ebben az évszázadban nem lehetett unatkozni. — Katonáskodtam az első és a második világháborúban, megjártam az orosz fogságot is. Két évig Ukrajnán túl egy szénbányában dolgoztattak: szerencsére ott is asztalos- munkán voltam: lapátnyeleket csináltunk, meg a tönkrement faszerkezeteket raktuk rendbe. Én voltam ott a legfiatalabb. Az idősebb cseh asztalosok ta- nítgattak és segítettek... Mondogatták, nem elég jó asztalossá válni, de a legkülönbnek kell lenni. És nemcsak a munkában, hanem emberként is. Azóta is igyekszem ehhez igazodni. Emberpróbáló idők voltak azok. Akkor kezdődött az oroszoknál a szocializmus. A második háborúban szerencsére nem vittek ki a frontra. Mosdóson voltam, á lengyel hadifoglyok mellett. Ekkor már volt családom, megszületett a lányom... Egy élet alatt két háború és egy hadifogság. Kevesebbel is beértem volna... Fiatalon politizált is az asztalosmester. Ä két háború között ő vezette a helyi kisgazda pártot, és benne volt a helyi földigénylő bizottságban is. — Nem ebben a mostaniban, hanem amikor még az uradalmakat osztottuk föl — mondja. — A háború után aztán jól menő asztalos lettem. Apám is asztalos volt, kész műhelyt hagyott rám. Jó idők jártak akkor az asztalosokra, építkezett az egész ország...Annyi munkám volt, hogy az apraját kénytelen voltam vasárnapra hagyni. A sámlikat, hokedliket a hét vígén csináltam. Most meg hiába dolgoznék én, egy gyúródeszka, egy sámli sem kell a kutyának se. Marad megélhetése egyetlen forrásául a nyugdíj: 14 ezer forint. — Szerény ember vagyok, nem dohányzom, nem kocsmá- zok, csak itthon üldögélek. Úgyhogy még marad is belőle. Nincs miért panaszkodnom, és nincs miért haragudnom á Bokrosra sem. Helyeslem, hogy rendbe akarja hozni az ország dolgát. Amit csinál, arra szükség van. Persze akit érint, árinak fáj — mondja az öreg. Az a fő, hogy az egészség meglegyen — magyarázza. 4- Néha kicsit szédülök ugyan, de ha az orvosnak panaszkodok, , azt mondja: köszönjem meg, hogy csak ennyi a gondom. Hogy mi a hosszú élet titka? Egészségesen kell élni. Mindig csak annyit ettem, amivel nem laktam teljesen jól, sokszor hiába is akartam volna többet. Nemrég orvosi vizsgálaton voltam. Azt mondták: olyan jó karban van a szívem, hogy még harminc évig kiszolgál. Csak azt remélem, hogy ez a következő harminc nyugalmasabb lesz, mint az előző száz. Nagy László
