Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-02 / 257. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. november 2., csütörtök Ünnepnapok őszi csöndben Hangulatos ünnepséggel köszöntötték az időseket a „Liget”-ben FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Aligha véletlen, hogy az ENSZ éppen október 1-jét je­lölte meg az idősek világnap­jának dátumaként. Ősz és öregség, levélhullás és elmú­lás, szüret és halottak napjá­nak közelsége, bágyadt napfé­nyű, rövid nappalok és hosz- szúra nyúlt, rövidálmú, hűyös éjszakák — mindezek legfő­képpen ezt a korosztályt érin­tik. De hozzájuk kapcsolhatók a jóízű őszi mulatságok, vi­dám bálok, hangulatos mű­kedvelő „színielőadások” is, hasonlóan a kukoricahántás­hoz és sok más, ugyancsak szép emlékű őszi foglalatos­sághoz. Somogyszerte is tisztesség­gel megemlékeztek a világ­napról, sőt: sokhelyütt végig­nyújtották egész októberre a változatos programot, s min­den hétre jutott két-három rendezvény. A kaposvári időskorúak „Liget” otthoná­ban például (itt készült felvéte­lünk) szüreti bállal, kézi­munka-kiállítással, vetélkedő­vel, színvonalas szórakoztató műsorral múlatták az időt, együtt a klubtagok, az otthon lakói és az intézmény dolgo­zói. Az idősek világnapjának egyik-másik rendezvényén magam is megfordultam és ta­pasztaltam: sok-sok somogyi idős ember kész — és alkal­mas is rá —, hogy önmaga és társai búfelejtő szórakoztatá­sára pódiumra lépjen. Hogy vigadva vígasságra késztesse kedv-veszejtésre hajlamos sorstársát. És ezért nem vár busás fellépti díjat, megteszi a taps és a vendéglátók vacso­rameghívása is. Mondom: tanúja voltam Ba- latonföldváron ünneplők és ünnepeltek vígasságának, és annak, milyen boldog napokat töltöttek az Őszi napfény tábor lakói Balatonfenyvesen. Köz­ben és utána azonban elhesse- gethetetlenül munkált bennem a gondolat: ők vannak keve­sebben. A többség ugyanis nem vállal(hat)ja sem a föl­lépő, sem a közönség ünneplő szerepét, a táborozást, az or­szágjáró kirándulásokat, mert lakóhelyének olyan szegleté­ben él, ahonnan kimozdulni nem bír. Sok az időskorú sze­gény, beteg, magára maradt ember, aki kevéske nyugdíjá­ból vagy segélyekből tengeti az életét, s örül, ha rányitják az ajtót. Tudom, sokhelyütt az önkormányzatok, a Vöröske- reszt-alapszervezetek meg­szervezik legalább a napi egy­szeri meleg étellel való ellátá­sukat, a gyógyszerbeszerzést (mindkettő órási kincs!), még a tüzelő- és ruhajuttatásra is akad példa — de a tapasztala­tok ismeretében mondom: mindez nem elég! Vajon hány öreg gyújtott gyertyát elhunyt szeretteire emlékezve ezekben a napok­ban otthon, mert nem akadt senki, aki belekarol és elkíséri hozzátartozói sírjához a közeli temetőbe? Hányán vágták le az utolsó baromfit is, mert nem volt, aki a takarmányt megveszi odaviszi a portára? Ők is itt élnek velünk, kö­zöttünk, s az idősek világnapja az ő ünnepük is volt. Nem ta­láltuk őket a színpadra lépők, a közönség, a fehér asztal mellé ülők soraiban. Pedig ők is nyugdíjasok, járadékosok, segélyezettek. Gondoljunk rá­juk, becsüljük meg őket. So­mogybán például több tízez­ren vannak. Hernesz Ferenc Nagyatádi nyugdíjasok sikere Főként idős korban gyakori veszélyforrás Balesetek a lakásban Az idén még jók a régi receptek Az idén december 31-ig még elszámolja a régi receptekre fölírt gyógyszerek támogatását az Országps Egészségbiztosí­tási Pénztár. A prolongálás in­doka: az új vényeket nem ren­delték meg idejében az orvosok a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál, következésképp — új recept híján - az idén még az eddig használt nyomtatvá­nyokra fölírt orvosságokat is kiszolgálják a patikákban. Évi egyszeri gyógyszerár-emelés 1995-ben hatszor emelték a gyógyszerek árát, átlagosan 40 százalékkal nőtt a patikaszerek fogyasztói ára. Ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megegyezésre jut a gyártókkal és a forgalmazókkal, jövőre csak egyszer — január 1-én — lenne áremelés. Figyelembe vennék a havi 1,2 százalékos forintleérté­kelés hatását is. Eddig sikerült megállapodniuk a jövő évi eme­lésben a hazai gyógyszergyá­rakkal és azokkal a külföldi cé­gekkel, amelyek a saját készít­ményeiket a hazai leányvállala­taik révén értékesítik. A megál­lapodás jelenleg a gyógyszer- forgalmazók 75 százalékára ter­jed ki. Idős postások köszöntése A Postások Szakszervezetének 110 nyugdíjas tagját köszöntöt­ték ebéddel, zenés műsorral Kaposváron, a Cser vendéglő­ben. Vida Sándomé, a szak- szervezet titkára méltatta az idős postások több évtizedes munkáját, és átadta az szb, il­letve az MSZOSZ ajándékát a leginkább rászoruló nyugdíja­soknak. A kedves megemléke­zésért társai nevében a 90: évé­ben járó Galambos Sándor mondott köszönetét. Kiszolgálás és az öregedés Nem tesz jót az idősek otthonai­ban lakóknak és megrövidíti éle­tüket a túlzott kiszolgálás, a gondozók és a gondozottak kö­zötti túl erős függőségi viszony — állapította meg éveken át végzett felmérései során Marg* rét Baltes berlini pszichológus. A betegeknek olykor még öltöz­ködnünk sem kellett egyedül, noha minden megerőltetés nél­kül képesek lettek volna rá. A túlzott segítség, ha természe­tessé válik, lassan életképte­lenné teszi az idős embert: ki­szolgáltatott, tehetetlen lesz, el­gyöngül. Ehelyett az otthonok­ban is aktivitásra, önállóságra van szükség, és arra, hogy a gondozók csak a legszüksége­sebb teendőket vállalják át — vallja a berlini pszichológus. A Baranya megyei Szajkón vendégszerepeit a közelmúltban a nagyatádi Őszi napfény nyug­díjasklub. Mint arról Gergő Sándorné tájékoztatott: a szaj- kiak valahonnan hírét vették, hogy az atádiak látványos és tar­talmas műsorukkal szép sikere­ket értek el, s így döntött meghí­vásuk mellett az egyik, koráb­ban Nagyatádról Szajkra tele­pült polgár. Délután érkeztek Szajkra, a Mohácshoz közeli, zömében németajkú lakosokból álló településre, ahol meghívó­juk fogadta az atádiakat. Az ő kalauzolásával járták végig a szép, tiszta, gondozott porták so­rát, s a látottakról pinceszeren mondták el véleményüket. A nyugdíjastalálkozóra a művelő­dési házban került sor. A ren­dezvényt a szajki polgármester nyitotta meg, s meleg sza­vakkal köszöntötte a vendégeket. A csaknem másfél órás műsor igencsak elnyerte a közönség tetszését. A közös vacsorát kö­vetően — a felszolgált étkek kö­zül különösen az atádiak szá­mára addig szinte ismeretlen re­cept alapján készült túrós rétes ízlett — vendégek és vendéglá­tók együtt énekeltek, táncoltak. Búcsúzóul az atádiak vendég­ségbe hívták a szajkiakat. Évente több tízezer, részben súlyos következményekkel járó otthoni baleset történik. Néhány jó tanács arról, ho­gyan védhetjük ki őket? A lépcső' különösen veszélyes, ha a háziasszony, egyik karján a vasalnivalóval, a másikon teli bevásárló kosárral közlekedik rajta. Életveszélyes, ha csúszós a lépcső vagy apró szőnyegeket tettek a lépcsőfokokra. Az ablakpucolás nem ve­szélytelen munka. A háziasz- szony nyújtózkodva vagy egy ingatag székről igyekszik a leg­felső sarkot is megtisztítani. Legyünk óvatosak, ha emeleten lakunk és kifelé nyíló ablakaink vannak. Rekkenő hőségben szédülésre hajlamos vagy moz­gáskorlátozott ember ne vállal­kozzon ablakpuculásra! A létra életveszélyes lehet, ha megbillen vagy kitörik alat­tunk a foka. Mindig zárt, nem csúszós talpú cipőben — senmmiképpen sem papucsban! — másszunk létrára! Nézzük meg, hogy szilárd talajon áll-e. Ha billegéstől tartunk, kérjünk meg valakit, hogy tartsa. A fürdőszobában a kád és környéke az első számú bal­esetforrás. Az idősek különösen óvatosan szálljanak ki belőle, A fából készült, tetszetős virág­ládát sokáig kitehetjük a sza­badba, ha használat után, ősszel kívül-belül bekenjük lenolajjal vagy más olajféleséggel. Ezál­tal a fa télen nem szárad ki, nyáron pedig nem szívja úgy tele magát a virágokra locsolt vízzel. Az agyagból készült vi­rágtartó edényeken könnyen el­távolítható a lerakodott mész­kőlerakódás: dörzsöljük le olaj­jal! Az ételek előkészítéséhez használt fa kisdeszkát először öblítsük le, s csak azután kezd­jünk rajta bármit - főleg hagy­mát - vágni. A vizes fa nem szívja úgy magába az erősebb fűszerek és zöldségek illatát. Vigyázzunk, ha alufóliával akarunk maradék ételt leta­karni. Csak nem fémes tálra, - porcelánra, műanyagra, cse­répre - tegyünk alufóliát, kü­lönben fémízű lesz az étel. A csempénk fényes lehet, ha a mosólébe kevés öblítőszert öntünk. A régi porcelán mosdókat fogkrémmel kenjük be és utána fényesítsük ki! A régi padlók újra csillogóak lesznek, ha hideg, fekete teával mossuk fel! A tortaöntvényeket és kré­ne hogy elcsússzanak! Ha sam­pon, szappan vagy mosószer került a pallóra, haladéktalanul takarítsuk fel! A padló és a járólap életve­szélyes, ha vizes, vagy agyagos sár kerül rá. A piszkot hamar távolítsuk el, és megfelelő láb­belivel közlekedjünk. A vezetékekre nagy gondot kell fordítani. A szobában kí­gyózó hosszabbítón, a maga­sabban kihúzott vasalózsinóron át lehet esni, sőt koponyasérü­lést is szenvedhet az, aki a fejét beveri a bútorba. Lehetőség szerint a szőnyeg alatt vezessük és a legközelebbi aljzatba dug­juk be a zsinórokat. Az elektromos készülékek műszaki állapotára folyamato­san ügyeljünk. Ne használjunk sérült vezetékű hajszárítót. Ha a konnektornál szagot vagy el­színeződést észlelünk, haladék­talanul áramtalanítsunk és hív­junk szerelőt! A háztartási tisztítószereket — különösen a mérgező hatá- súakat — mindig eredeti dobo­zukban, a gyermekek elől el­zárva tároljuk. Soha sem sza­bad a maró anyagot szörpös üvegbe tölteni. Ha valamit maró anyaggal tisztítunk, köz­ben szellőztessünk, és húzzunk gumikesztyűt, megfelelő ruhát. meket hamar és simán felszel­hetjük, ha a kést előtte kicsit bezsírozzuk. Ekkor nem ragad rá a gyümölcszselé sem. Az előző napról megmaradó tojásmaradék - amennyiben nem cukros - másnap levesbe felhasználható. Vágjuk apróra s tegyük bele a levesbe! Jó ízt ad neki. A rántott máj könnyen meg­keményedik sütés közben. Mártsuk előtte kevés cukorba, s akkor a máj omlós lesz. A heringek különösen ét- vágygerjesztőek lehetnek és nem esnek szét elkészítés köz­ben, ha azokat sütés előtt ecetes vízbe tesszük. A vagdalt húsféleségeket mindig laposan, vízszintesen tegyük be a hűtőbe! Később könnyebben felolvasztható és fogyasztható. A huzamos ideig nem hasz­nált ezüst étkészlet nem mattul be s megtartja fényét, ha alufó­liába csomagolva tároljuk. A háztartási munka közben érdessé vált kezünket egy fél teáskanál cukorból és egy ke­vés babolajból készített keve­rékkel tehetjük újra széppé. Miután bedörzsöltük, csap alatt öblítsük le a masszát a kezünk­ről. (FEB) A nagyi házi tippjei Fél évszázad jóban és rosszban Negyvenkét terítékről kell gondoskodni, ha összejön a család Egriéknél, illetve fiú­knál, hisz a kis Gyár utcai házban el sem férnének eny- nyien. A négy gyerek tizenegy unokával és tíz dédunokával gyarapította a családot. Legutóbb az ötvenedik házas­sági évfordulón gyűltek vala­mennyien az idős házaspár köré. — Három padot töltöttünk meg a templomban — adja meg a mértéket Eszti néni a família nagyságáról. Sándor bácsi alig leplezett büszkeséggel említi, hogy egyik dédunokája az ő nevét kapta, s a kicsi hallgatja is eleget, hogy „ olyan rossz vagy, mint a dédapád volt gye­rekkorában.” A dédpapa szeme ilyenkor keskenyre szűkül a széles mosolytól, nem bánja, dehogyis haragszik az incsel- kedésért! Harminchét éve költözött el a család az Alföldről, s válasz­totta új lakóhelyének a lankás Dunántúlt. A síkvidékiek sze­mével a két táj között az a kü­lönbség, hogy „ itt gyümölcsfá­nak, amott akácfának megy neki az ember a várost el­hagyvaNégy gyerekkel indul­tak a nagy váltásnak, s kétéves kitérő után telepedtek meg Ka­posváron. Az ízes tájszólást ma is őrzi beszédük, amiért kez­detben meg is mosolyogták őket. Három lányukat fonónő­nek taníttatták, de azóta mind­egyik más szakmában keresi a boldogulást. Fiúk hű maradt a géplakatos mesterséghez. Egri Sándort a közelmúltban ötven éves szakszervezeti tag­ságáért tüntették ki: ragaszko­dását mutatja, hogy még ma, 75 évesen is fizeti a tagdíjat. Üdü­léseket idéz, melyekre saját erőből nem jutott volna: Mátra­háza, a Rózsadomb, a Duna­kanyar így lehettek az emlékek részei. Segélyt? Nem, azt soha nem kért, még a négy gyerek taníttatásához sem. A kérés kényszerét igyekezett elkerülni. Igaz, a házon belül betétköny­vet sem látott soha. Tizenöt éve eszi a nyugdíja­sok kenyerét, egykori munka­helyére, a Kaposvári Villamos- sági Gyárba azonban rendsze­resen ellátogat. A püspökladá­nyi férfiemberhez a földműve­lés állt közelebb, valamikor se­gédmunkásként került a válla­lathoz. Nem tartott sokáig, míg a targoncavezetés fogásait el­leste, s levizsgázott. Azt mondja,' még ma is gyakran ját­szódnak álmai a régi munkahe­lyen. A nyugdíjas napok a kert­ben telnek. A kis családi ház­ban 15 éve leltek otthonra. A veteményesben mindig akad tennivaló, az udvaron még ki­lenc kecske is várja a törődést. A régi kedvtelésre, a zenélésre idő még jutna, de az öreg ízüle­tek már nehezen mozognak. Régóta pihen a hegedű, mely pénzszerzőként sokszor segí­tette át a családot a nehéz idő­kön. Az ifjúkor és Püspökla­dány nem merül a feledésbe, de a visszaköltözésre soha nem gondoltak, megfogta őket a dimbes-dombos, gyümölcsfás Dunántúl. Izményi Éva Ötven éve együtt, jóban s rosszban FOTÓ: TÖRÖK ANETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom