Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. november 2., csütörtök Ünnepnapok őszi csöndben Hangulatos ünnepséggel köszöntötték az időseket a „Liget”-ben FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Aligha véletlen, hogy az ENSZ éppen október 1-jét jelölte meg az idősek világnapjának dátumaként. Ősz és öregség, levélhullás és elmúlás, szüret és halottak napjának közelsége, bágyadt napfényű, rövid nappalok és hosz- szúra nyúlt, rövidálmú, hűyös éjszakák — mindezek legfőképpen ezt a korosztályt érintik. De hozzájuk kapcsolhatók a jóízű őszi mulatságok, vidám bálok, hangulatos műkedvelő „színielőadások” is, hasonlóan a kukoricahántáshoz és sok más, ugyancsak szép emlékű őszi foglalatossághoz. Somogyszerte is tisztességgel megemlékeztek a világnapról, sőt: sokhelyütt végignyújtották egész októberre a változatos programot, s minden hétre jutott két-három rendezvény. A kaposvári időskorúak „Liget” otthonában például (itt készült felvételünk) szüreti bállal, kézimunka-kiállítással, vetélkedővel, színvonalas szórakoztató műsorral múlatták az időt, együtt a klubtagok, az otthon lakói és az intézmény dolgozói. Az idősek világnapjának egyik-másik rendezvényén magam is megfordultam és tapasztaltam: sok-sok somogyi idős ember kész — és alkalmas is rá —, hogy önmaga és társai búfelejtő szórakoztatására pódiumra lépjen. Hogy vigadva vígasságra késztesse kedv-veszejtésre hajlamos sorstársát. És ezért nem vár busás fellépti díjat, megteszi a taps és a vendéglátók vacsorameghívása is. Mondom: tanúja voltam Ba- latonföldváron ünneplők és ünnepeltek vígasságának, és annak, milyen boldog napokat töltöttek az Őszi napfény tábor lakói Balatonfenyvesen. Közben és utána azonban elhesse- gethetetlenül munkált bennem a gondolat: ők vannak kevesebben. A többség ugyanis nem vállal(hat)ja sem a föllépő, sem a közönség ünneplő szerepét, a táborozást, az országjáró kirándulásokat, mert lakóhelyének olyan szegletében él, ahonnan kimozdulni nem bír. Sok az időskorú szegény, beteg, magára maradt ember, aki kevéske nyugdíjából vagy segélyekből tengeti az életét, s örül, ha rányitják az ajtót. Tudom, sokhelyütt az önkormányzatok, a Vöröske- reszt-alapszervezetek megszervezik legalább a napi egyszeri meleg étellel való ellátásukat, a gyógyszerbeszerzést (mindkettő órási kincs!), még a tüzelő- és ruhajuttatásra is akad példa — de a tapasztalatok ismeretében mondom: mindez nem elég! Vajon hány öreg gyújtott gyertyát elhunyt szeretteire emlékezve ezekben a napokban otthon, mert nem akadt senki, aki belekarol és elkíséri hozzátartozói sírjához a közeli temetőbe? Hányán vágták le az utolsó baromfit is, mert nem volt, aki a takarmányt megveszi odaviszi a portára? Ők is itt élnek velünk, közöttünk, s az idősek világnapja az ő ünnepük is volt. Nem találtuk őket a színpadra lépők, a közönség, a fehér asztal mellé ülők soraiban. Pedig ők is nyugdíjasok, járadékosok, segélyezettek. Gondoljunk rájuk, becsüljük meg őket. Somogybán például több tízezren vannak. Hernesz Ferenc Nagyatádi nyugdíjasok sikere Főként idős korban gyakori veszélyforrás Balesetek a lakásban Az idén még jók a régi receptek Az idén december 31-ig még elszámolja a régi receptekre fölírt gyógyszerek támogatását az Országps Egészségbiztosítási Pénztár. A prolongálás indoka: az új vényeket nem rendelték meg idejében az orvosok a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál, következésképp — új recept híján - az idén még az eddig használt nyomtatványokra fölírt orvosságokat is kiszolgálják a patikákban. Évi egyszeri gyógyszerár-emelés 1995-ben hatszor emelték a gyógyszerek árát, átlagosan 40 százalékkal nőtt a patikaszerek fogyasztói ára. Ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megegyezésre jut a gyártókkal és a forgalmazókkal, jövőre csak egyszer — január 1-én — lenne áremelés. Figyelembe vennék a havi 1,2 százalékos forintleértékelés hatását is. Eddig sikerült megállapodniuk a jövő évi emelésben a hazai gyógyszergyárakkal és azokkal a külföldi cégekkel, amelyek a saját készítményeiket a hazai leányvállalataik révén értékesítik. A megállapodás jelenleg a gyógyszer- forgalmazók 75 százalékára terjed ki. Idős postások köszöntése A Postások Szakszervezetének 110 nyugdíjas tagját köszöntötték ebéddel, zenés műsorral Kaposváron, a Cser vendéglőben. Vida Sándomé, a szak- szervezet titkára méltatta az idős postások több évtizedes munkáját, és átadta az szb, illetve az MSZOSZ ajándékát a leginkább rászoruló nyugdíjasoknak. A kedves megemlékezésért társai nevében a 90: évében járó Galambos Sándor mondott köszönetét. Kiszolgálás és az öregedés Nem tesz jót az idősek otthonaiban lakóknak és megrövidíti életüket a túlzott kiszolgálás, a gondozók és a gondozottak közötti túl erős függőségi viszony — állapította meg éveken át végzett felmérései során Marg* rét Baltes berlini pszichológus. A betegeknek olykor még öltözködnünk sem kellett egyedül, noha minden megerőltetés nélkül képesek lettek volna rá. A túlzott segítség, ha természetessé válik, lassan életképtelenné teszi az idős embert: kiszolgáltatott, tehetetlen lesz, elgyöngül. Ehelyett az otthonokban is aktivitásra, önállóságra van szükség, és arra, hogy a gondozók csak a legszükségesebb teendőket vállalják át — vallja a berlini pszichológus. A Baranya megyei Szajkón vendégszerepeit a közelmúltban a nagyatádi Őszi napfény nyugdíjasklub. Mint arról Gergő Sándorné tájékoztatott: a szaj- kiak valahonnan hírét vették, hogy az atádiak látványos és tartalmas műsorukkal szép sikereket értek el, s így döntött meghívásuk mellett az egyik, korábban Nagyatádról Szajkra települt polgár. Délután érkeztek Szajkra, a Mohácshoz közeli, zömében németajkú lakosokból álló településre, ahol meghívójuk fogadta az atádiakat. Az ő kalauzolásával járták végig a szép, tiszta, gondozott porták sorát, s a látottakról pinceszeren mondták el véleményüket. A nyugdíjastalálkozóra a művelődési házban került sor. A rendezvényt a szajki polgármester nyitotta meg, s meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket. A csaknem másfél órás műsor igencsak elnyerte a közönség tetszését. A közös vacsorát követően — a felszolgált étkek közül különösen az atádiak számára addig szinte ismeretlen recept alapján készült túrós rétes ízlett — vendégek és vendéglátók együtt énekeltek, táncoltak. Búcsúzóul az atádiak vendégségbe hívták a szajkiakat. Évente több tízezer, részben súlyos következményekkel járó otthoni baleset történik. Néhány jó tanács arról, hogyan védhetjük ki őket? A lépcső' különösen veszélyes, ha a háziasszony, egyik karján a vasalnivalóval, a másikon teli bevásárló kosárral közlekedik rajta. Életveszélyes, ha csúszós a lépcső vagy apró szőnyegeket tettek a lépcsőfokokra. Az ablakpucolás nem veszélytelen munka. A háziasz- szony nyújtózkodva vagy egy ingatag székről igyekszik a legfelső sarkot is megtisztítani. Legyünk óvatosak, ha emeleten lakunk és kifelé nyíló ablakaink vannak. Rekkenő hőségben szédülésre hajlamos vagy mozgáskorlátozott ember ne vállalkozzon ablakpuculásra! A létra életveszélyes lehet, ha megbillen vagy kitörik alattunk a foka. Mindig zárt, nem csúszós talpú cipőben — senmmiképpen sem papucsban! — másszunk létrára! Nézzük meg, hogy szilárd talajon áll-e. Ha billegéstől tartunk, kérjünk meg valakit, hogy tartsa. A fürdőszobában a kád és környéke az első számú balesetforrás. Az idősek különösen óvatosan szálljanak ki belőle, A fából készült, tetszetős virágládát sokáig kitehetjük a szabadba, ha használat után, ősszel kívül-belül bekenjük lenolajjal vagy más olajféleséggel. Ezáltal a fa télen nem szárad ki, nyáron pedig nem szívja úgy tele magát a virágokra locsolt vízzel. Az agyagból készült virágtartó edényeken könnyen eltávolítható a lerakodott mészkőlerakódás: dörzsöljük le olajjal! Az ételek előkészítéséhez használt fa kisdeszkát először öblítsük le, s csak azután kezdjünk rajta bármit - főleg hagymát - vágni. A vizes fa nem szívja úgy magába az erősebb fűszerek és zöldségek illatát. Vigyázzunk, ha alufóliával akarunk maradék ételt letakarni. Csak nem fémes tálra, - porcelánra, műanyagra, cserépre - tegyünk alufóliát, különben fémízű lesz az étel. A csempénk fényes lehet, ha a mosólébe kevés öblítőszert öntünk. A régi porcelán mosdókat fogkrémmel kenjük be és utána fényesítsük ki! A régi padlók újra csillogóak lesznek, ha hideg, fekete teával mossuk fel! A tortaöntvényeket és kréne hogy elcsússzanak! Ha sampon, szappan vagy mosószer került a pallóra, haladéktalanul takarítsuk fel! A padló és a járólap életveszélyes, ha vizes, vagy agyagos sár kerül rá. A piszkot hamar távolítsuk el, és megfelelő lábbelivel közlekedjünk. A vezetékekre nagy gondot kell fordítani. A szobában kígyózó hosszabbítón, a magasabban kihúzott vasalózsinóron át lehet esni, sőt koponyasérülést is szenvedhet az, aki a fejét beveri a bútorba. Lehetőség szerint a szőnyeg alatt vezessük és a legközelebbi aljzatba dugjuk be a zsinórokat. Az elektromos készülékek műszaki állapotára folyamatosan ügyeljünk. Ne használjunk sérült vezetékű hajszárítót. Ha a konnektornál szagot vagy elszíneződést észlelünk, haladéktalanul áramtalanítsunk és hívjunk szerelőt! A háztartási tisztítószereket — különösen a mérgező hatá- súakat — mindig eredeti dobozukban, a gyermekek elől elzárva tároljuk. Soha sem szabad a maró anyagot szörpös üvegbe tölteni. Ha valamit maró anyaggal tisztítunk, közben szellőztessünk, és húzzunk gumikesztyűt, megfelelő ruhát. meket hamar és simán felszelhetjük, ha a kést előtte kicsit bezsírozzuk. Ekkor nem ragad rá a gyümölcszselé sem. Az előző napról megmaradó tojásmaradék - amennyiben nem cukros - másnap levesbe felhasználható. Vágjuk apróra s tegyük bele a levesbe! Jó ízt ad neki. A rántott máj könnyen megkeményedik sütés közben. Mártsuk előtte kevés cukorba, s akkor a máj omlós lesz. A heringek különösen ét- vágygerjesztőek lehetnek és nem esnek szét elkészítés közben, ha azokat sütés előtt ecetes vízbe tesszük. A vagdalt húsféleségeket mindig laposan, vízszintesen tegyük be a hűtőbe! Később könnyebben felolvasztható és fogyasztható. A huzamos ideig nem használt ezüst étkészlet nem mattul be s megtartja fényét, ha alufóliába csomagolva tároljuk. A háztartási munka közben érdessé vált kezünket egy fél teáskanál cukorból és egy kevés babolajból készített keverékkel tehetjük újra széppé. Miután bedörzsöltük, csap alatt öblítsük le a masszát a kezünkről. (FEB) A nagyi házi tippjei Fél évszázad jóban és rosszban Negyvenkét terítékről kell gondoskodni, ha összejön a család Egriéknél, illetve fiúknál, hisz a kis Gyár utcai házban el sem férnének eny- nyien. A négy gyerek tizenegy unokával és tíz dédunokával gyarapította a családot. Legutóbb az ötvenedik házassági évfordulón gyűltek valamennyien az idős házaspár köré. — Három padot töltöttünk meg a templomban — adja meg a mértéket Eszti néni a família nagyságáról. Sándor bácsi alig leplezett büszkeséggel említi, hogy egyik dédunokája az ő nevét kapta, s a kicsi hallgatja is eleget, hogy „ olyan rossz vagy, mint a dédapád volt gyerekkorában.” A dédpapa szeme ilyenkor keskenyre szűkül a széles mosolytól, nem bánja, dehogyis haragszik az incsel- kedésért! Harminchét éve költözött el a család az Alföldről, s választotta új lakóhelyének a lankás Dunántúlt. A síkvidékiek szemével a két táj között az a különbség, hogy „ itt gyümölcsfának, amott akácfának megy neki az ember a várost elhagyvaNégy gyerekkel indultak a nagy váltásnak, s kétéves kitérő után telepedtek meg Kaposváron. Az ízes tájszólást ma is őrzi beszédük, amiért kezdetben meg is mosolyogták őket. Három lányukat fonónőnek taníttatták, de azóta mindegyik más szakmában keresi a boldogulást. Fiúk hű maradt a géplakatos mesterséghez. Egri Sándort a közelmúltban ötven éves szakszervezeti tagságáért tüntették ki: ragaszkodását mutatja, hogy még ma, 75 évesen is fizeti a tagdíjat. Üdüléseket idéz, melyekre saját erőből nem jutott volna: Mátraháza, a Rózsadomb, a Dunakanyar így lehettek az emlékek részei. Segélyt? Nem, azt soha nem kért, még a négy gyerek taníttatásához sem. A kérés kényszerét igyekezett elkerülni. Igaz, a házon belül betétkönyvet sem látott soha. Tizenöt éve eszi a nyugdíjasok kenyerét, egykori munkahelyére, a Kaposvári Villamos- sági Gyárba azonban rendszeresen ellátogat. A püspökladányi férfiemberhez a földművelés állt közelebb, valamikor segédmunkásként került a vállalathoz. Nem tartott sokáig, míg a targoncavezetés fogásait elleste, s levizsgázott. Azt mondja,' még ma is gyakran játszódnak álmai a régi munkahelyen. A nyugdíjas napok a kertben telnek. A kis családi házban 15 éve leltek otthonra. A veteményesben mindig akad tennivaló, az udvaron még kilenc kecske is várja a törődést. A régi kedvtelésre, a zenélésre idő még jutna, de az öreg ízületek már nehezen mozognak. Régóta pihen a hegedű, mely pénzszerzőként sokszor segítette át a családot a nehéz időkön. Az ifjúkor és Püspökladány nem merül a feledésbe, de a visszaköltözésre soha nem gondoltak, megfogta őket a dimbes-dombos, gyümölcsfás Dunántúl. Izményi Éva Ötven éve együtt, jóban s rosszban FOTÓ: TÖRÖK ANETT
