Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-15 / 268. szám
1995. november 15., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Még egy kicsit várnak a kicsivel Nagypusztaí fészekrakók A Visnyei házaspár Nagypusztán FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Kerítés épül. A nagypusztai fiatal pár — Visnyei Róbert és felesége — most némi atyai segítséggel keríti be a takaros portát. Három éve vették a házat. Azt mondják: Kaposváron még jó ideig várhattak volna önálló otthonra. — Ismerősökhöz jártunk ki Nagypusztára, s akkor vettük észre ezt a kis házat — mondja Visnyei Róbertné. — Megtetszett a nagy udvar is, igaz, eléggé el volt hanyagolva.-Ötszázezer forintot adtunk érte. Ennyi pénzért nemhogy házhoz, se telekhez sem jutottunk volna a városban. A három év alatt nemcsak az épület, hanem a telek is megszépült. Rendbe tették az udvart, örökzöldeket telepítettek, gyümölcsfákat ültettek, s hozzáfogtak a lakóház külsőbelső felújításához. Nagy garázst, műhelyt építettek Visnyei István, a fiatalember édesapja irányításával. — Most, hogy a saját életünket éljük, nagyobb az önállóságunk, de a gondunk is több —jegyzi meg a férj, aki a Kaposgép Szolgáltató Kft esztergályosa. — Mégsem panaszkodunk. Örülünk, hogy van hol laknunk, szeretjük ezt a falut. Amikor arról kérdeztem Visnyeiéket, nem unják-e a busszal való zötykölődést, á feleség — aki a kórház tiszta- ruha-raktárban dolgozik — így válaszolt: — Nemigen érezzük, hogy messze laknánk Kaposvártól. Már megszoktuk a buszt, és hozzáigazítjuk az életrendünket. Szerencsére elég sűrű mifelénk a járat. Nagypusztát többnyire idős emberek lakják, néhány fiatal pár azonban már kedvet kapott, hogy itt verjen tanyát. Visnyeiék nem bánták meg. Még akkor sem, ha kicsit kisebb a komfort, mint egy nyolcadik emeleti panellakásban. Soha nem vágytak a lakótelepre, inkább a nyolcszáz négyszögöles telek mellett voksoltak. Maguk termelik a gyümölcsöt, a zöldségfélét; tudják, hogy a maguk palántába saláta vegyszermentes, és majdan gyerekeiket sem kell attól félteni, hogy elüti az autó, ha a játszótérről a labda után rohannak. Az enyhet adó fák alá homokozó épül majd. Hogy mikor? Nem tudják. Még várnak egy kicsit a kicsivel. De már sok szó esett róla. Egymásra néznek, elmosolyodnak, és építik tovább a kerítést. Míg a beton alapra fehér léc kerül, a hetente egy napig náluk vendégeskedő apósra, illetve az apára figyelnek. Az „öreg” szereti őket szóval tartani. Elvezet hallgatni életbölcsességeit. Lőrincz Sándor Gölle, Kisgyalán és Büssü csak egyenként tud fejleszteni Három falu közös gondja Gölle, Kisgyalán és Büssü lakói testvéri közösségben élnek. S bár eltérő e három falu arculata, mások a gondjaik, együtt tudnak dolgozni; közösen próbálják megvetni lábukat a nehéz gazdasági körülmények között. A nincstelenség olykor családi viszályt szít, ám Tóbiás Er- nó'né körjegyző szerint ezt nem tapasztalták a 2300 személyt összefogó társulásban. Kezdettől jól működik a rendszer. Igaz, a közös tanács idején még Fonó is hozzájuk tartozott, de az új fölállásban va- gyonvita nélkül intettek búcsút az önállósodni vágyó településnek. — Mi a titka a jó együttműködésnek? — Már a társulás létrejöttekor elhatároztuk: ha van egy közös feladat, akkor mindenki — a népesség száma vagy a szolgáltatást igénybe vevők arányában — kiveszi belőle a részét. Soha nem vitáztunk azon, hogy ki mennyit ad. Az általános iskolás gyerekek közül 120 a göllei, 70 a büssüi és 20 a kisgyaláni. Ezeket az arányokat figyelembe véve fizetik az állami támogatás kiegészítését. — A kisebb önkormányzatok terhei viszonylagosan megnőttek. Bár a készség megvan bennük a segítségre, mégsem telik mindenre. — Szociális és infrastrukturális szempontból is Büssünek van a legtöbb gondja. 1991- ben hátrányos településnek nyilvánították, ezért több pénzt kap, mint a környező önkormányzatok. Ez főként a pályázati esélyeit növelte, és jobb helyzetbe hozta a 40 százalékban cigány lakosságú települést. — Futotta-e a közös fejlesztésekre? — Arra nemigen; csak az intézményeknél: az iskolánál, a szociális gondozásban és a fogorvosi ellátásban. Szükség lenne ugyan a szennyvízelvezető rendszer megépítésére, de egyelőre nem futja a költségvetésből. Tornateremre sem, amelynek megépítését csak pályázaton nyert összegből vállalhatnánk, ehhez azonban nem tudjuk előteremteni az 50 százalék önerős tőkét. Abba a hibába pedig nem akarunk esni, hogy egy elméretezett beruházás terhét vonszoljuk magunkkal. Büssü a vezetékes ivóvizet biztosította, Göllébe bevezettük a gázt, Kisgyalán- ban járda épült. Csak egyenként léphettünk előbbre. — A személyi jövedelemadó egy részének tervezett vissza- áramoltatása vélhetően a kis községben teremt jobb helyzetet. — A személyi jövedelem- adó ezeken a településeken nagyon alacsony, mindenképpen kiegészítésre szorul. Azért nem marad pénz a fejlesztésekre és a beruházásokra, mert az állami támogatásnak több mint a felét kitevő összeget nekünk kell előteremteni. Ha ezen a gondon enyhítenének, nagy teher esne le a vállunkról. Várnai Ágnes Kaposkeresztúron a párizsi és a parasztkolbász a sláger Negyedszázad pult mögött 1967-ben szerezte meg a képesítését. A kaposkeresztúri vegyesboltban huszonöt éve áll a pult mögött Pető Józsefné. Régebben igazi szatócsbolt működött itt — a zsírosbödöntől a fürdőkádig, a kaszától a törülközőig mindent lehetett kapni az üzletben. Ma már jobbára csak a napi élelmiszereket és a vegyi árut lehet beszerezni. — Valamilyen akció mindig van nálunk — mondja az áfész- bolt vezetője, akinek mindig van egy kedves szava a vásárlókhoz. — Amikor hírét vette a nép, hogy drágul a cukor, kedvező beszerzés révén olcsóbban adtuk. De a mosó- és az öblítőszerek árából is tudunk néha engedményt adni. A forgalommal elégedett vagyok: havonta több mint egymillió forint. Kaposkeresztúrra naponta 100-120 kiló kenyér érkezik Dombóvárról és Kaposvárról. A tejet Dombóvárról szállítják; 20-30 liter fogy belőle, kakaóból pedig 10 liter. Hentesárut hetente kétszer rendel a kaposkeresztúri boltos. Mint Petőnétől megtudtuk: a felvágottak közül a párizsi, az olasz- és a parasztkolbász a legkeresettebb. Az 1500 forintos Pick szalámi még fizetésnapkor sem kerül a vásárlók kosarába. ’ (Lőrincz) Pető Józsefnének, a kaposkeresztúri boltosnak mindenkihez van egy kedves szava fotó: török anett Iskolabuszt nyertek a kisbajomiak A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által meghirdetett pályázaton egy iskolabuszt nyert a kisbajomi ön- kormányzat. A jármű értéke több mint tizenöt millió forint. Tavasztól ezzel járnak a kutasi iskolába a kisbajomi, a szabási, a belegi diákok. Somogygeszti idősek napja Marton Rudolf, Somogygeszti polgármestere köszöntötte a település idős lakóit a tiszteletükre rendezett ünnepségen. Az alsó tagozatos általános iskolások színes műsora után közös ebéd következett — ezt videón is megörökítették a rendezők. Az idősek napján, amit az általános iskolában tartottak meg, hatvanöt személyt látott vendégül a somogygeszti önkormányzat. / Épül Bárdon is a faluház Folyamatosan épül a bárdi faluház. Az ötvenmillió forintos beruházás — legalábbis a bárdudvamoki önkormányzat tervei szerint — jövő őszre készül el teljesen. Az alsó szinttel végeztek a munkások, s így már sejthető, milyen impozáns lesz az épület, amely — ha elkészül — több funkciót is betölt majd. Amíg az időjárás engedi, a kivitelezők folytatják a munkálatokat. Kis versmondók Somogyj ádon Névadójukra emlékeznek a somogyjádi Illyés Gyula Általános Iskola tanulói és tanárai ezen a hétvégén. A rendezvénysorozat — amelyet hagyományosan minden tanévben megtartanak — azonban már tegnap elkezdődött. Ezúttal is megrendezték a vers- és mesemondók versenyét, melyen tegnap az alsó tagozatosok mérettettek meg, ma pedig a felsősök lépnek a zsűri elé, hogy verssel és prózával valljanak tehetségükről. Megfogyatkozott a református gyülekezet Kaposfőn és Kisasszondon A csodában bízik a lelkésznő — Kicsi gyermekkorom óta erre a hivatásra készültem, sosem tudtam elképzelni mást. Mindig éreztem és tudtam: más feladatom nem lehet, csak az örömüzenetet hirdetni az embereknek — mondta Móriczné Bátki Anna, Kaposfő és Kisasz- szond református lelkipásztora, akit a közelmúltban szenteltek fel. — Most nagyon boldog vagyok, hiszen elértem a célt, amiért eddig tanultam. — Miben változott meg az élete? — Még nem gondolkodtam rajta. Tulajdonképpen nem nagyon változott. Ä felszentelés olyan, mint az esküvő. Az ember már előtte is együtt jár a párjával, csak kell egy alkalom, hogy kimondják: igen, szeretnénk együtt lenni, s ezt mindenkinek tudnia kell. A mi részünkről az eskü annak kinyilatkoztatása, hogy mostantól Istennek, Jézus Krisztusnak hűséges szolgái szeretnénk lenni. — Mit hiányol a templomokból? — Több öröm kellene, ugyanis nem jut kifejezésre az Istenben való hitnek az öröme. A komolyság megvan, és Isten tisztelete is kifejeződik, de mindez nem teljes az új élet örömének hiánya miatt. — Kevés fiatal jár a templomba? — Ennek a legfőbb oka az, hogy kevés a református fiatal a faluban. Az ifjak majdnem mind elköltöznek, akik meg itt maradnak, azok nem nagyon jönnek. Hittanra a helyi iskola nyolc osztályából összesen húsz gyerek jár. Ebbe bele kell szápiolni a kisasszondi és a kiskorpádi hittanosokat, és van még egy jákói tanítványom is. Ezért vendégeket hívunk, beszélgetéseket, összejöveteleket rendezünk, de nem sok eredménnyel. — Nem fél attól, hogy néhány évtizeden belül elfogynak a hívek? — A kisasszondi gyülekezet szerintem húsz-harminc év alatt elfogy, ha csak valami csoda nem történik. A kaposfői —- legalábbis én úgy látom — talán nem, de itt sincsenek sokkal többen. Ha elfogynak, akkor — sajnos —, itt sem lesz folytatás. — Mi foglalkoztatja most leginkább? — Úgy érzem, a legfárasztóbb és legkörültekintőbb munkám az éves költségvetés elkészítése lesz. Távolabbi terveim egyike, hogy ledoktorálok, ehhez azonban rengeteget kellene olvasnom, és erre sajnos most nincs időm. A közelmúltban egy teológusnapot is sikerült megszerveznünk, s ha az egyik eseménynek vége, gondolatban már a következőt rendezem. Gombás Bálint Somogyjád új jegyzője Somogyjád, Várda, Edde és Alsóbogát képviselő-testü- lete pályázat alapján egyhangúlag Pirkhofferné Szarka Ilonát választotta Somogyjád új jegyzőjének. A jegyzőnő korábban az osztopáni körjegyzőséget vezette. Lőrinczné Kiss Ilona Somogyjád polgármestere elmondta: 1993-ban ugyancsak pályázat útján nyerte el a jegyzői posztot a budapesti Rónayné Vojnovics Ibolya. Az eddei családi házban élő fiatalasszony már akkor a testület tudomására hozta, hogy nem a somogyjádi jegyzői székből kíván nyugdíjba vonulni. Férje ugyanis Budapesten maradt, és ő sem szakította meg teljesen kapcsolatát volt munkahelyével, a VIII. kerületi önkormányzattal. Gyermekei iskolás korúvá válását követően jobb lehetőséget kívánt biztosítani a taníttatásukhoz, ezért pályázta meg, majd nyerte el a VIII. kerületi önkormányzat főreferensi állását. A polgármesterasszony szerint a tavaszra várták Rónayné távozását,’ s nem érte őket váratlanul a döntés, így a váltás is zökkenőmentesen zajlott le. Pirkhofferné 13 évig volt vb-titkár a településen, ismeri a testület tagjait és a település gondjait. Remélik, hogy az új jegyző beváltja a hozzá fűzött reményeket. (Várnai)
