Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11 / 265. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. november 11., szombat Gesztenyerák, kontra herényi erények ... a gyereksereg a jövőt jelenti Géza bácsi, a tősgyökeres Szakály-család sarja Robusztus, többszáz éves gesztenyefákat öldös manapság egy ismeretlen kór Iharos- berényben. Az országos hírű ligetet tizedelő, gesztenyeráknak nevezett rémséget egyelőre nem tudták azonosítani, így az ellenszerét sem ismerik. A fák egy része haldoklik; egyre kevésbé leli meg számítását az, aki részint a gesztenyére alapozza megélhetését. Ez egy rossz hír. Ám van egy jó is: Iharosberény, a somogyi megyeszélre vetett község, úgy tetszik, hamarosan más kenyérkeresetet is tud nyújtani. Éspedig nem is akármilyeneket. Erőmű teljében A körjegyző pillanatok alatt előhalássza az újságok közül azt, amelyikben a település fejlődésének reményével kecsegtető hír olvasható: Ihafosbe- rény közigazgatási területén. Pádpusztán villamos erőmű épül a következő években. Felföldi Károly elmondja: a régió része annak a kormány által elfogadott energiagazdálkodási programnak, amely a jövőbeni fejlesztési elképzeléseket rögzíti. A 80 megawatt teljesítményű gáz- és gőzturbinás erőmű tervei az inkei-li- szói gázmező nyersanyagkincsére alapozzák a nagy volumenű beruházást. A létesítményt várhatóan az ezredforduló előtt egy évvel kapcsolják be hazánk energiarendszerébe. — A kiviteli munkák több száz környékbeli munkás foglalkoztatását igénylik évekig. Márpedig a községünkben ha ne is kiugró mértékű, de azért fellelhető a munkanélküliség — teszi hozzá a körjegyző. Az elmúlt években a tapso- nyi Palicz Művek herényi üzeme volt a község egyetlen jelentős foglalkoztatója, tudtuk meg. A Medicor egykori röntgenrészegység-gyártó ki- rendeltsége hajdan csaknem kétszáz embernek adott kenyeret, mára viszont alig húszán dolgoznak itt. A leépülés után ugyanakkor már látszik a horizonton a fejlődés lehetősége is: a céget egy nyírségi vállalkozó vette meg, és komoly munkahelyteremtő terveket szövöget. Berényi iskolapélda Amint az erőműében az állástalanok, úgy a község jövendőjének építéséből bízvást kivehetik a részüket a körzeti általános és zeneiskola diákjai. Mindebben példa lehet előttük Záborszky András a helyi születésű igazgató, aki egykor itt, A fák pusztulása a múltat... a kastélyépületben kezdte tanulmányait. A matematika szakos tanár az objektivitás híve, beszélgetésünk közben számológépet vesz elő: a számok nem hazudnak, mondja. Az intézmény általános képzésében 24 pedagógus vezetésével jelenleg 189 diák tanul, 34- en pedig a jobbára kis mértékben értelmi fogyatékosok speciális tagozatára járnak. — Büszkén mondhatom, és ez talán minősíti szakmai munkánkat is, hogy az összes tanóra számához viszonyítva a szakosan leadott órák aránya a múlt hónapban 92,4 százalék volt az iskolánkban — oszt- szoroz az igazgató. Iharosberényben zeneiskola is működik, ami ritkaság- számba megy a hozzá hasonló lélekszámú települések között. A szülők által igényelt képzés három évvel ezelőtt indult el, a csurgói zeneiskola tanárai ma négy tanszakon 72 gyermeket tanítanak a hangszeres tudományokra, hetente kétszer. Lelkes mindenes Varga Róbert, a község éppen renoválás alatt lévő kultúrházá- nak vezetője, egyben -ő a könyvtáros, ő készíti a helyi televízió adásait is, heti három alkalommal, amiben a település aktuális eseményeiről, testületi ülésekről láthatnak információkat, tudósításokat a falubeliek. Ez utóbbit mindig élőben, mivel a kábeltévé-stúdió az ön- kormányzat épületében kapott helyet. A hármas feladat összevonása amúgy az önkormányzat költségmegtakarítási szándékával kapcsolatos. Az iharosberényi születésű fiatalember úgy döntött, itt telepszik le; jelenleg éppen a családi fészket építgeti. — Nem nekem való a város nyüzsgése. Nézz körül: ezzel a nyugalommal, csönddel nem ér föl semmi — mutatja a gesztenyefákkal körülölelt dimbes- dombos vidéket. Község a szőlőhegyen Berény mai belterületét egykor szőlőtőkék borították, a falu akkoriban a mostani külterületen volt. Egy tűzvész pusztítása után költöztek a múlt századi lakosok a hegyre, és „ottragadtak”. Mindezt a tősgyökeres Szakály Gézától tudom, aki azt is elmesélte, hogy hajdanán, „még a törzsfős” időkben öt család élt itt: a Tót, a Szűcs, a Varga, a Szakály és később a Cseresznyés. Ä 65 esztendős egyéni gazdálkodó, mint mondja, mindig is a maga ura volt, a téeszbe sosem lépett be. Mai gazdaságának alapja a 6324 négyszögöles birtok: kaszáló, szántó, gyümölcsös és gesztenyés. A szántón jobbára tátikáiét, búzát, takarmányrépát és kukoricát termeszt, meg annyi krumplit, amennyi a saját szükségletre kell. Mára megfogyatkozott állatállományát három kanca és három disznó teszi ki. — Énnálam, kérem, deficit még nem volt ez alatt az 50 év alatt — mondja büszkén. — És amit én igen ajánlanék a fiatal gazdáknak, legfontosabb a több lábon állás. Ha valahol beüt a krakk, legyen, ami kihúzza a kátyúból... Balassa Tamás Anyanyelvi őrjáraton Grétsy László: Nem félek, hogy nem lesz munkám — Fedez-e fel új csodákat a nyelvben? — kérdeztük Grétsy László nyelvésztől, aki Kaposváron a TIT-székház- ban tartott előadást Anyanyelvűnk csodái címmel. — Engem lelkesít, ha a reklámok világába belecsempésznek valamilyen ügyes, szellemes szójátékot. Huszonöt éve, amikor ez még ismeretlen volt, írtam is róla. Az volt a cikkem lényege: ha tehetjük, éljünk a nyelv játékosságával! Még a reklámokban is. Akkor még az volt az egyetlen reklámfelirat, hogy Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre\ Most meg látom kiírva: Ha van elég zsozsója, lehet egy új Peugeot- ja. Sok ügyes, szellemes reklám van, mint például a Schöl- ler, a jegeslegjobb. Vagy: A fog jövő idő legyen. Aztán vannak erőltetettek, izzadságszagúak is. Ha a szellemi háttér nem jól működik, akkor nyelvi hibákat terjesztenek a reklámok. Ilyenkor nem örülök, de ha van kísérletező kedv, az jó. — Milyen új — kedvező és hátrányos — jelenségek törtek be a magyar nyelvbe? — Kiegyenlítik egymást ezek az új jelenségek, de ha beszámítom napjaink idegenszó- hullámát, akkor azt mondhatom: a rossz van fölényben. Az idegen szó mindenképpen káros a nyelvre. Nyelvészként így érzem, jóllehet tudjuk, hogy kell az idegen szó is egy nyelvnek, de nem nyakló nélkül, fölöslegesen, pusztán divatból. Most ott tartunk, hogy akár kell, akár nem, használjuk. Ami régen tervezet volt, az most projekt. Ez például teljesen felesleges, hiszen van rá magyar szavunk. A sok tízezer idegen szó a nyelvet kiforgatja eredeti valójából. Szerencsére kedvező jelenség is van. Ilyen például az, hogy kötőhangzókat szúrunk be a szavak bizonyos részeibe. A múlt században alakult ki, hogy a kedves baráti helyett kedves barátai lett, A magyarság virági helyett pedig az lett a könyv címe, hogy A magyarság virágai. Napjainkban azt veszem észre, hogy az i-re végződő főnevek személyragos alakjait nem úgy alkotjuk meg, mint ahogy harminc éve. Az ő kocsii, kiflii helyett ma már szinte általános, hogy: kocsijai, kiflijei. Harminc év elég volt ahhoz, hogy az egész ragozásai rendszer átalakuljon. Miért mondom azt, hogy ez inkább előnyös? Azért, mert a kötőhangzó bizonyos esetben jelentést is megkülönböztet. Ezek az üdítők valóban üdítőek. íme egyetlen kötőhangzó, amit sokan hibáztatnak. Grétsy László fotó: török — Gyakran vesz részt amolyan nyelvi őrjáraton ? — Áz én őrjárataim nem okvetlenül hadbavonulást jelentenek, hanem azt, hogy a nyelvész, a nyelvművelő állandóan figyeli a nyelv új fejleményeit. Ami jó, azt már eleve védeni próbálja. Általában minden újat kifogásolnak. Minden szokatlan, új képzés rögtön megkapja az ellenvéleményeket. Egy szokatlan fosztóképzős alak, aztán már jön is a bírálat. A pszichológusok azt mondják: őszintéden ez a gyerek. Jön az ellenérv: mi az, hogy őszintét- len, amikor a magyar ember csak azt mondja, hogy nem őszinte. Ha viszont a pszichológusnak szüksége van erre a jelzőre és nem magyartalan, akkor el kell fojtanunk a nyelvérzékünket, s azt kell mondanunk, hogy igen, rendben van. A nem káros nyelvi jelenségeket fel kell erősítenünk, amelyiket pedig károsnak ítéljük, arról megpróbáljuk elmondani: miért nem volna jó, ha elterjedne. Ilyen például az ,,-e” kérdőszócskának újabban divatos, ám helytelen szórendje: Nem-e lesz baj ebből? Helyesen mindig az állítmány után kell tenni az ,,-e” kérdőszócskát. Az a nyelvész feladata, hogy próbálja kommentálni az új fejleményeket, megmagyarázni azt, hogy az új jelenség miért káros, mitől nyelvromboló vagy nyelvszegényítő. — Notórius anyaggyűjtcí? — Már fiatal nyelvészként is gyűjtöttem az anyagot. De mióta rádió és a televízió hallgatóinak és nézőinek széles tábora szegődött mellém útitársul, s rendszeresen küldi adatait, azóta kicsit lustább vagyok. Csak a televíziós adásra havonta több száz levél érkezik. Addigiamig annyi a feltűnő nyelvi hiba, mint amennyi napjainkban, nem félek attól, hogy nem lesz munkám. Pedig ilyen szempontból szívesen nyugdíjba mennék. Lőrincz Sándor Hangversenyek egy hangszerért \ B iztató csillagzat alatt kezdte a mostani tanévet a Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola. Három fontos dolog tető alá került, az első szó szerint is. A városi önkormányzat egymillió forintért felújíttatta a tetőt, s így Kokas Ferenc igazgató és kollégái föllélegezhettek. Megmenekült több millió forintos érték, a nyolc zongora. Negyvenhét év után „tető alá” került egy másik szép törekvés is. Csupor László szerkesztésében megjelent a zeneiskola 1994/95. évi évkönyve. A szerkesztő az iskolaszék elnöke, a közismert művész tanár jól tudta: az 1948. évi kiadás óta eltelt idő is krónikát érdemel, a zeneoktatást és a zenei életet pártoló Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány kiadói jóvoltából. Históriás évkönyv született tehát, példásan tömör, de pedánsan körültekintő. Ha az elmúlt évtizedek teljes krónikáját nem is adhatja, kijelöli legalább az iskolafejlődés mérföldköveit az egyesületi-zene- tanodai kezdetektől máig. Rövid „tényportrékban” tiszteleg azok előtt, akiknek munkássága meghatározó volt: Gyenes Izsó, Soltész Emil, Nyakas József, Merényi György, Bernáth Magda. Éközben a szerkesztői szemhatár nemzetközi horizontra is nyit: a kaposvári zeneoktatás hozadéka megyei, országos és külföldi sikerekben és kapcsolatokban is mérhető. Az évkönyv beszédes adatai közül idézzük a legsommásab- bat: ma 682 növendéket 33 főállású és 10 részfoglalkozású tanár oktat 15 szakon. „A három zenekar hangszerszükségletének értéke több millióra rúg, miénk az egyik leggazdagabb zenei könyvtár, hangversenytermünk akár zenei szentély is lehetne, hisz a legrangosabb zenei előadásoknak ad helyet. Szülők és tanárok áldozat- vállalásával alapítvány működik, amely évente közel félmilliót áldoz tehetséges fiataljaink fejlődésére, külföldi kapcsolatok ápolására és tanáraink szakmai fejlődése érdekében” - írja Csupor László nem titkolt elégedettséggel, ám utal arra, hogy az eredmények mellett, bizony, adódtak „zivataros” és „forgószeles” idők is. A Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány most a zeneiskolával családi hángversenybérletet bocsátott ki - egy hangszerért. Mert ez a harmadik dolog ami tető alatt van, s tényleg, az intézmény előterében látható. Mint Kokas Ferenc igazgató elmondta, a lépésről lépésre, pontosabban szólva hangszerről, hangszerre gyarapodás sokba kerül, mégsem egyszerűen adományokat kérnek. S ha mégis, akkor adni is szeretnének. A családi hangversenybérlet egyetlen szelvényével bármekkora zenekedvelő família látogathatja a koncerteket karácsonytól pünkösdig, azzal a nem titkolt céllal, hogy mind többen válnak majd hűséges hangversenylátogatóvá. A nevezetes hangszer a Cla- vinova; Kokas Ferenc és kollégái két évvel az iskolában rendezett Yamaha hangszerkiállításon határozták el megvásárlását. Október utolsó napjaiban szállították Kaposvárra, s november 15-ig kiállították ismerkedésre az intézmény előterében. Az igazgató - tervezve a képzési profil szélesítését egyrészt a népzene, másrészt a könnyűzene irányában - jól tudja, hogy az elektromos hangszernek milyen nagy szerepe van. Hiszen a leendő popkórus igazi, hangulatos kísérője lehet. A Clavinova azonban ennél is többre képes. Ahogy az intézményvezető mondta: ha kell zongora, ha kell orgona, ha kell csemballó és könnyűzenei effektusokat is tud. Számítógépre kapcsolva közvetlenül használható a szolfézsoktatásban, könnyen mozgatható, nem kell újra hangolni, kitűnő zongora vagy orgona kísérője lehet az iskola kamaraegyütteseinek bármilyen fellépésen. Lehetne még további erényeit sorolni, amelyekről az igazgató azt tartja, természetesen nem helyettesíti a hagyományos, klasszikus hangszereket. Ám kiegészítésképpen az oktatásban igen nagy segítséget jelent, s megállja a helyét a pódiumon is. November 15-ig tehát nézegethető, utána hadra, pontosabban szólva hangra fogják az iskolában. Decemberben a családi hangversenysorozat nyitányán, a karácsonyi koncerten debütál. S nem is akármilyen ünnepi ajándékok társaságában. Kokas Éerenc igazgató annyit elárult, hogy a hajdani kaposvári gimnazista, a texasi egyetemi tanár, Nagyváry József új, nagy értékű ajándékainak örömében is osztozhat a közönség a zeneiskolával. Erről többet talán nem is illendő előre kifecsegni, egyelőre szép meglepetés a kis muzsikusoknak a Clavinova, s egyébként is, odébb van még karácsony... (Troszt)