Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-11 / 265. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE FIATALOK 1995. november 11., szombat Ki miben tudós? Magyarország a modern korban Az idei tanévben újra megren­dezik a Ki miben tudós? orszá­gos középiskolai diákvetélke­dőt történelemből. Az immár 35 éves múltra visszatekintő versenyre minden 14-20 év közötti fiatal jelentkezhet aki az 1995/96-os tanévben kö­zépiskolában tanul. A Műve­lődési és Közoktatási Minisz­térium a Magyar Televízió és a Történelemtanárok Egylete ál­tal kiírt vetélkedő győztesei történelemből felvételi ked­vezményben részesülnek a fel­sőoktatási felvételi vizsgákon és tandíjmentesen végezhetik egyetemi és főiskolai tanul­mányaikat. A mostani vetélkedő a Ma­gyarország a modem korban címet viseli, a polgári nem­zetté válástól az 1956-ig tartó korszakot öleli fel , mozgáste­rek és kényszerpályák szerint szerint azokat a csomóponto­kat, melyeknél látványosan megfogalmazódtak a döntési alternatívák és dilemmák. A fejezetekre tagolt, ajánlott irodalommal és egyéb tudniva­lókkal ellátott Útmutatót már megkapták a középiskolák, ahol a háziversenyeket no­vember 30-ig kell megtartani. Minden iskola a legjobb, leg­feljebb öt diákját nevezheti a megyei területi versenyekre. Ez utóbbiakat a megyei peda­gógiai intézetek szervezik de­cember 9-14 között. Ezekről a területi vetélkedőkről juthat­nak a legjobbak, megyénként legfeljebb nyolcán, a főváros­ból tizenheten, az országos írásbeli fordulóra. A vetélke­dőről részletes információkat adnak a megyei pedagógiai in­tézetek. Dr. Kálmán András a So­mogy Megyei Pedagógiai In­tézet munkatársa elmondta, hogy a kései, kiírás miatt meg­lehetősen feszült tempójú fel­készülés várható, melynek ne­hézségeit tetézi, hogy a vetél­kedő egyes követelményei csak részben kapcsolódnak a középiskolai tananyaghoz, te­hát az átlagon felül érdeklődő, tehetséges és nagy tudású kö­zépiskolások számíthatnak a fordulóról, fordulóra emel­kedő versenyszinteken a si­kerre. Ez egyébként a vetél­kedő kiírásának célja is. Az or­szágos írásbeli és szóbeli ver­senyeket követően 1996 már­ciusától rögzíti a Magyar Te­levízió a nyolc fordulót és he­tente sugározza. T. T. Kaposvári diszkóháború Kaposváron, a Kanizsai ut­cában alig fél éve működő Tabacco diszkó körül újra magasba csaptak az indula­tok. A fiatalok ragaszkodnak ehhez a szórakozóhelyhez, a közelben lakók pedig a meg­szüntetéséért szálltak harcba. A két ellentétes, érdek — a meghirdetett lakossági fórum ellenére — hónapok óta nem közeledik egymáshoz. A lakók beadványban fordul­tak a polgármesteri hivatalhoz, hogy a diszkóból hazatérő, il-. letve kijáró fiatalok hangos­kodással, az autók ajtajainak csapkodásával zavarják haj­nali nyugalmukat, s ez a kért rendőri intézkedések ellenére sem szűnt meg. A fiatalok (sokan szüleikkel együtt) pedig Bank Tibornét, a terület képviselőjét „ostromol­ják”: a diszkó jó, hetente több­száz fiatalnak jelent — szinte egyetleri — szórakozási lehe­tőséget; arról, hogy az utcán néhány rendbontó van, sem ők, sem pedig a diszkótulaj­donos nem tehet. Az is felve­tődött, hogy ez a renitens tár­saság egy ellenérdekelt klikk. Bank Tiborné az október 3-i városi közgyűlésen elmondott interpellációjában azt is hang­súlyozta: a Kanizsai utca lakói Hem a diszkó betiltását kérték, hanem a hangoskodás meg­szüntetését, szigorúbb ellen­őrzést az utcán. — Mi lesz az itt szórakozó többszáz fiatallal, ha bezárják a diszkót? — kérdezte a kép­viselő és így felelt: — Csatan­golnak, vagy másutt újra kez­dődik a cirkusz. Interpelláci­ómra a polgármester azt a vá­laszt adta, hogy megszületett a betiltó határozat, ám ezt a közgyűlés nem fogadta el, ezért az ügyet az önkormány­zat jogi és ügyrendi bizottsága elé utalta. A polgármesteri hivatal ál­talános igazgatási irodája ok­tóber 4-i keltezéssel kiküldte a Tabacco diszkó tevékenységét megtiltó határozatot. Az in­doklásban egyebek mellett az is szerepel, hogy az eljárás so­rán hatósági ellenőrzést tartot­tak a vendéglátó egységben, amelynek során az ANTSZ szakhatósági hozzájárulást, valamint a jövedéki engedélyt az alkalmazott bemutatta, de az üzletbejelentőt nem tudta bemutatni, s Tóth Lajos a Ta­bacco Group Rt vezérigazga­tója, a diszkó tulajdonosa en­nek a mai napig nem tett ele­get. Egy rendelet szerint 22 óra után nem tarthat nyitva olyan vendéglátóhely, amely­nek működése a környék lakó­inak nyugalmát zavarja, s a diszkótulajdonos nem tett meg mindent a zavaró körülmé­nyek megszüntetéséért. Az önkormányzat jogi és ügyrendi bizottságának ülésén legalább annyira eltérőek vol­tak a vélemények a diszkó be­zárásáról, mint a fiatalok és a diszkó közelében lakók érde­kei között. Dr. Ozsváth Fe­renc, dr. Mátrai Márta és dr. Csillag Gusztáv hangsúlyoz­ták: a jelenlegi helyzetben a diszkó működését meg kell szüntetni. A nem bizottsági tagként jelenlevő Bank Ti- bomé és Muzslay Péter képvi­selő — elismerve az ott élők jogos igényét az éjszakai nyu­galomhoz — a fiatalok érde­keit védte hangsúlyozva azt, hogy biztosítani kell az utcai rendet. Hász Mihály és dr. Gyócsi János pedig azt kér­dezte: ha egy művelődési ház rendezvényéről vagy egy szó­rakozóhelyről távozó emberek randalíroznak, akkor a műve­lődési házat, illetve a szórako­zóhelyet be kell zárni? A Ta­bacco esetében néhány han­goskodó miatt hétvégenként ezer fiatalt kell megfosztani a szórakozástól? A tulajdonos ajtón belül vagy kívül köteles rendet , tartani? Dr. Mátrai Márta válasza az volt, hogy a lakók nyugalma éppen olyan fontos, mint a fiatalok szóra­kozása. Végül a bizottság hat igen szavazattal és három tar­tózkodással elfogadta dr. Kéri Lajos aljegyző Tabacco disz­kóra vonátkozó interpelláció­val kapcsolatos írásos tájékoz­tatását: Tehát a működést megtiltó határozat a jogszabá­lyok szerint született, Tóth La­jos a határozat ellen fellebbe­zéssel élhet. Muzslay Péter képviselő furcsállotta, hogy a polgár- mester az október 3-i közgyű­lésen megszavaztatott egy olyan határozatot, amely csak október 4-én született meg. —Élni fogok a fellebbezési jogommal — hangsúlyozta az ülés után a Tabacco diszkó tu­lajdonosa. — Pontról pontra meg tudom cáfolni mindazt, amit a működést betiltó hatá­rozat indoklása tartalmaz. A hangos zeneszolgáltatást bi­zonyító zaj szintmérést nem végeztek. Az üzletbejelentési kötelezettségemnek április elején eleget tettem, amelyet a polgármesteri hivatal — 150 nap múlva — szeptember 5-én keltezett levelében vett tudo­másul. Az egy hónap múlva kiküldött tiltó határozatban pedig egyik indokként szere­pel az üzletbejelentés elmu­lasztása. Amikor lakossági be­jelentés érkezett a közterüle­ten randalírozó fiatalokról, akkor a polgármesteri hivatal nem a rendőrséget kértp a szi­gorúbb ellenőrzésre, hanem határozatot hozott a diszkó el­len. Ennek ellenére, mint diszkótulajdonos október ele­jén fölkerestem dr. Király Fe­renc városi kapitányt, hogy pénteken és szombaton inten­zívebb járőrszolgálattal vi­gyázzák a rendet. Szerződésbe foglaltuk kérésemet, amely­nek a rendőrség azóta is mara­déktalanul eleget tesz. A jogi bizottsági ülésen dr. Mátrai Márta, a bizottság elnöke nem ismertette a bizottság tagjaival ezeket a tényeket, holott a ha­tározatban levő indokok nem felelnek meg a valóságnak. Azt sem engedte, hogy el­mondjam azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy mindent megtettem a diszkó törvényes kereteken belüli működése érdekében. Az ülé­sen át akarták velem vetetni a határozatot, ezt én megtagad­tam, mert október 26-án már egyszer postai úton átvettem. Úgy tűnik, ezt a jogi bizottság nem tudta... — Ön azt hangsúlyozta, hogy a rendőrséggel kötött szerződése alapján nagyobb a rend a Kanizsai utcában. Mégis az utóbbi néhány hét­ben történtek „incidensek” az utcán és a diszkóban is... — Sajnálom, hogy így tör­tént, de minden ember mellett nem állhat rendőr. A híreszte­lések ellenére egyik esetben sem az én alkalmazottaim vol­tak a rendbontók. Mind a két esetben az általam foglalkoz­tatott rendezők akadályozták meg a további tettlegességet. Azt a vendéget, aki a vereke­dést provokálta, kitiltottam a diszkóból. Legutóbb pedig az tett feljelentést, aki kezdemé­nyező volt. Tamási Rita Szótekerészeti parodizátor Móczár István megrendelésre nem tud humoros lenni Szökó'évkönyv meg aztán hon­foglalási. kalandárium című könyvével — immár a harma­dikkal — rukkolt elő a napok­ban a siófoki Móczár István. Az ő szavaival élve horoszkoppa- násban, kertelésben és ínybi- zsergetésben egyaránt bővel­kedő kötetet (nyomtatta és kö­tötte a Kaposvári Nyomda Kft) mintegy 80 illusztrációjával őszi Zoltán karikaturista „képe­sítette”. A Sió Televízió operatőrével, a sokszoros díjnyertes amatőr­filmessel és a — szabad ferdí­tésben — szótekerészeti parodi- zátorral, egyszóval a szerzővel a humorról beszélgettünk. Hamar, mondhatni mindjárt az első vir­tuóz kérdésemmel (mikor vette észre magán az íróság első je­leit?) sikerült kiderítenem, a Homo Humoros szenvedélybe­tegsége már a kiskunfélegyházi gimnáziumban kiütközött rajta. Képtelen volt úgy meghallgatni egy-egy órát, hogy ne ugrott volna be neki valami — ahogy ő mondja — marhaság. Kapott is engedélyt arra, hogy ha elkap egy jó poént, azt benyöghesse. Rákérdeztem a családfára, hátha beérett annak más íróféle ter­mése is, aki gyümölcsöző kap­csolatot ápolt a Parnasszus hegy­lakóival, és megintcsak rátapin­tottam. Asztalos édesapja íroga­tott, éspedig egészen komoly dolgokat. Negyedszázada annak, hogy Móczár István kikötött a Bala­tonnál. Ezeken a vizeken aztán még mélyebbre merült alá a humorológia tudományában, ennek később felszínre is jött első eredménye, az Ál-álmos- köny v. Ezt követően a balatoni- ság vert hullámokat benne. A tavaly boltokba került, szójáté­kokban és szatirikus poénokban Őszi Zoltán illusztrációja gazdag könyv humora már erre épül, azé a köteté, amelyet szin­tén Őszi Zoltán, a lapunkban is publikáló karikaturista illuszt­rált. E művet korábban Marton Frigyes ajánlotta az olvasók fi­gyelmébe, Móczárt a „balatoni korok kórboncnokaként” em­lítve. S ha már a műfaj egyik hazai doyenjének neve szóba került, íme egy másik, Gálvöl- gyi Jánosé. A közkedvelt nevet­tető közvetve a humor siófoki művelőjét is felkérte, vesse latba szellemi képtelenségeit, hogy az új műsorok forgató­könyveiben azokat kamatoztat­hassák. így is lett. Forgách Gáborral, Murányi Marcellel és a Kurír-elefántos Krenner- Földes dáj rektorokkal össze­dugták fejüket, s ily módon „fej-fej mellett” agyalták ki a leggegebb gégékét. A vicces emberektől elvár­ják, legyenek nonstop jópofák, legyen mindig készenlétben egy-egy „lezsírozott poénjuk”. Móczár Istvánt is szokták abaj- gatni: ugyan, mondjon már va­lami humorosat! „Nem tudok. Ehhez valaminek meg kell indí­tania az agyamat", mondja. Ha viszont már megindult, akkor nyomban papírra veti. Attól persze, hogy ír, és hogy köny­veket ír, még nem tartja írónak magát. „Nem tudom, mi tói író egy író. Ha valaki ír egy köny­vet, attól író lesz-e? Dunsztoni sincs, de nem tartom valószínűi nek, hogy az lenne. ” Balassa Tamás Paul McCartney a legendás Beatles együttes egykori tagja Károly hercegtől vehette át Nagy Britannia legrango­sabb zenei díját. A dolog jelentőségét még az is növeli, hogy a díjat még soha nem kapta könnyűzenész feb-reuter Hódító Republic - két év alatt öt gyermek A 67-es úton a csillagokig Az már biztos, hogy a Repub­lic együttes életének Somogy az egyik meghatározó állo­mása: a 67-es út sikere a „csil­lagokig” vezetett, a hetedik lemez - a Tüzet viszek - pedig a kaposvári koncerten ara­nyozta és platinázta be egy­szerre a csapat zenei pályafu­tását. A Repül a bálna óta azonban hosszú út vezetett idáig. Az egyéni hangzást és az életképek montázsát to­vábbra is sikerült megőriznie az együttesnek, az üzenetek azonban mind mélyebb tarta­lommal gazdagodtak az elmúlt évek alatt. A siker-ötös tagjai készségesen válaszoltak a So­mogyi Hírlap kérdéseire: — Mennyire nehéz ma a hazai zenei életben ismertté és elismertté válni? — Mi zeneileg mindig ma­gunkat adtuk, de ahhoz, hogy egy amatőr zenekar profi szintre eljusson és itt meg is maradjon, ezt csak folyamatos és igényes munkával lehet el­érni. Ennek hiányában szület­nek az egydalos vagy egynya­ras együttesek. — A csúcson lenni egyfajta életformát is jelent. A közön­ség már-már túlzásokba esve ünnepel benneteket. Milyen szintig viselhető' el a népsze­rűség? — Ez idén tört ránk igazán, ami a 67-es útnak köszönhető és ezen tovább lendített még a Szállj el kismadár. A népsze­rűség hozzátartozik a szak­mánkhoz, mert ott nem zárul be a kör, hogy játszunk a szín­padon. — A rádióban naponta többször is hallható valame­lyik számotok. Ti nem unjátok még magatokat ? — Nem, a zenéflket nem. Vizsgálódva hallgatjuk, hogy itt vagy ott lehetne még változ­tatni. De ezekhez már nem szabad hozzányúlni, mert van egy ilyen mondás is, hogy a jó elrontója a mégjobb. — Milyen hangulatban dolgoztok ? Szoktatok vesze­kedni? — A Cipő (Bódi-László, az énekes beceneve) írja a szöve­get és a dalok többségét. Álta­lában elfogadjuk az ötleteit, a csapatmunka a finomítások so­rán teljesedik ki. Veszekedni nem szoktunk, de összekapni igen. Ezek azonban nem tarta­nak sokáig. Úgy, mint a házas­ságban. — Kik a .példaképek, a ked­vencek kedvencei ? — Mindenkinek más, de leginkább az Illés, az LGT és a Tátrai Band. Tisztelettel né­zünk a hazai „nagyokra”. Bródy János pedig különösen sokat segít nekünk, egyengeti az együttes útját. Egyébként Cipőnek jó barátja is. — A szerelem - akár a be­teljesült, akár a reménytelen - mind központibb témája lesz a dalaitoknak. Egy belső érés eredménye ez, vagy igényt ki­elégítő, közönség kiszolgáló taktikai elem ? — A szerelem a legszebb, legfájóbb érzés az életben, er­ről lehet a legtöbbet énekelni. Ezekben a dalokban mindenki találhat magának ki nem mon­dott gondolatokat, felidézhet emlékeket. — Cipő kivételével vala­mennyien házasságban éltek. A feleségeknek sokszor nem lehet könnyű egy sztár-férj oldalán... — Nincs ebből problémánk, megértik, hogy ezzel jár a munkánk. Ha van egy új le­mezanyagunk, ők az élső kriti­kusok. Azonban nemcsak ze­neileg volt termékeny az el­múlt időszak az együttes éle­tében: két év alatt öt gyermek született... Boldizsár Beáta i

Next

/
Oldalképek
Tartalom