Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-21 / 248. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. október 21., szombat Szabó Iván 1956-os emlékei 1956-os forradalom Somogybán című dokumentumkötetet a 39 év előtti kaposvári utcákon történt eseményeket felidéző fotók egészítik ki Tízezer oldalnyi elsüllyesztett titok (Folytatás a 13. oldalról)- Van-e valamilyen szemé­lyes élménye 1956-ról?- Ötvöskónyiban éltem ak­kor és 11 éves voltam. Csak egy gyűlés emléke maradt meg bennem, amikor a refor­mátus templom előtti hősök emlékoszlopára visszahelyez­ték a turulmadarat. Azt már csak később tudtam meg, hogy a lelkészt - aki segítette to- vábbtanulásomat-56 után ezért az eseményért több kellemet­lenség is érte. Anyám agrár­munkás volt és egyedül nevelt bennünket. Szóval családomat sem érintették személyesen a kor történései- Aki száz év múlva kutatja majd az 1956-os forradalom eseményeit a mostaninál tel­jesebb, árnyaltabb könyvet tud-e írni? Minden bizonnyal, hiszen segítségére lesz a már említett történelmi rálátás, s az is hogy az előző évszázad kutatásait már készen kapja. Az ország­ban eddig három megyében adták ki az 56-os dokumentu­moknak a mostani somogyi­hoz hasonló kötetét. Az a jö­vőbeni kutató, aki majd 19 ilyen kötettel a kezében kezd munkához azt is föltárhatja, hogy melyek voltak a somogyi forradalmi események minden más megyétől eltérő sajátos vonásai. Vagy azt, hogy az or­szágos események miként ha­tottak vissza a helyi történé­sekre. Valószínű, hogy a fel­dolgozott forrásanyagoknak ilyen bőségére még évekig kell várni, mindez tehát már nem az én kutatási programom. Én most az 1945-ös események somogyi történetét szeretném tovább kutatni. Biró Ferenc Talán minden másképp alakul, ha nincs a csatorna-válság Az alku tárgya: Szuezt Budapestért Tekinthető-e nagyhatalmi al­kunak, és ha igen, mennyiben az 1956-os szuezi-válság és az októberi magyar események közötti összefüggés — erről kérdezte Balogh Sándor tör­ténészt a Ferenczy Europress munkatársa. — Az angol fennhatóságot mindenáron megszüntetni kí­vánó Nasszer 1954-ben került hatalomra Egyiptomban. Két évvel később, 1956 júliusában államosította a Szuezi-csator- nát, s ezzel mélyen belegázolt az angolok és a franciák gaz­dasági-politikai érdekeibe. Míg az angolokat elsősorban az aggasztotta, hogy a csatorna lezárásával csak az egész afri­kai kontinenst megkerülve jut­hattak el a Távol-Keletre, ad­dig a franciák a gyarmataikról való kiszorulás miatt szerették volna félreállítani Nasszert. 1954-ben ugyanis a francia fennhatóság alá tartozó Algé­riában fegyveres felkelés tört ki, amit az egyiptomi kormány támogatott. Franciaország, miután elveszítette Vietnamot, és meggyengült a pozíciója Tunéziában és Marokkóban, nem akarta feladni Algériát. Az Egyesült Államok vezetése ugyan nem támogatta Anglia és Franciaország hagyomá­nyos gyarmattartó politikáját, azonban nem viselhette el a számára túlságosan radikális eszméket valló Nasszer Szov­jetunió felé tett lépéseit sem. A nemrég létrejött Izrael ál­lamnak pedig mindenképpen érdekében állt a potenciális el­lenség, Egyiptom gyengítése. Mindeközben a szovjet érdek­övezetben Lengyelországban és Magyarországon történtek nagy politikai jelentőségű események. A lengyeleknek egy főtitkárváltással sikerült elkerülniük a fegyveres össze­csapást, hazánkban azonban teljesen másképp alakultak a dolgok. Júliusban a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) központi ülésén leváltották Rákosit, a főtitkári posztra Gerő Ernő került. Mindezek ellenére én, mint Moszkvában tanuló aspiráns, úgy tapasztal­tam, hogy az oroszokat sokkal jobban foglalkoztatták a Szu­ezi csatorna körüli feszültsé­gek, mint a magyar események. Hosszas tétovázás után és Ei­senhower amerikai elnök ké­rése ellenére — hogy tudniillik a november 6-i egyesült álla­mokbeli elnökválasztás előtt ne történjen semmiféle beavatko­zás Szuezben — végül október 29-én az izraeli csapatok meg­támadták Egyiptomot, és mé­lyen benyomultak a Sínai-fél- sziget területére. Öt nappal ké­sőbb az angolok és a franciák is beléptek a háborúba. — Miért éppen október 29- én történt meg a beavatkozás? — Ez volt az az időpont, amikor már úgy tűnt, hogy a magyar események „lecseng­tek”. 27-én menesztették Gerőt, Kádár János foglalta el a helyét, az MDP-t megszüntették és megalakult az MSZMP. No­vember 5-én, az egyesült angol­francia csapatok támadásának napján a szovjet miniszterel­nök, Bulganyin magához hí­vatta a francia, az angol és az izraeli követeket, és határozot­tan felszólította őket a támadás abbahagyására. Néhány óra múlva megérkezett az amerikai figyelmeztetés is, így másnap, november 6-án életbe lépett a tűzszünet. A franciák ugyan még hezitáltak egy kicsit, ám az angolok végül meggyőzték őket. Mind az amerikaiak, mind az oroszok reakciója érthető: a két világhatalom nem akarta megbontani a közöttük kiala­kult egyensúlyt, mert az belát­hatatlan következményekhez, fegyveres konfliktushoz vezet­hetett volna. Valóban nagyha­talmi alkut kötöttek egymással — az oroszok nem avatkoztak be Szuezben, az amerikaiak pe­dig nem támogatták a magyar felkelést. Gondoljunk csak bele: a magyarországi amerikai nagykövetség végig rendkívül tartózkodó magatartást tanúsí­tott. No persze utólag és a lát­szat kedvéért háborogtak egy kicsit az újságok címlapjain, de ennyiben ki is merült a segítsé­gük. — Milyen ma az 1956-os események hazai megítélése? — Személy szerint úgy gon­dolom, jó, hogy ez állami nem­zeti ünnep lett. Ugyanakkor mint történész, nem nevezném ezeket az eseményeket forrada­lomnak, inkább népfelkelésnek. A forradalom alapja ugyanis egy közös program, egy telje­sen más politikai koncepció ki­dolgozása, a társadalmi-gazda­sági viszonyok gyökeres meg­változtatásának vágya és szer­vezett társadalmi erő. Ezzel szemben 56-ban a politikai ál­láspontokban csak egy közös volt: a fennálló hatalom meg­szüntetésének akarata. Nagyon nehéz megítélni ezt az ünnepet, mert még mindig politikai indulatok tapadnak hozzá, holott 40 év után he­lyénvaló lenne a személyes és a társadalmi vonatkozások szét­választása. 1956-nak már nincs köze az aktuális politikához, aki mégis ezt állítja, az hibát követ el, és nem a megbékélés szándéka vezérli. Szecső Barbara A nyolcvanas évek végéig sej­telme sem volt arról, hogy nem­csak az emlékekben rögzült a 39 évvel ezelőtti kép: diáktársaival a Bem térre vonult és egyike volt azoknak, akik a tüntető tö­meg ovációja közben az egye­temi ifjúság nevében koszorút helyezett el a 48-as szabadság- harc hős tábornokának szobrá­nál. — Előző nap forró hangulatú nagygyűlés volt a Műegyete­men, amelyen én is felszólaltam — idézi emlékeit Szabó Iván, az MDF ügyvezető elnöke. — Ott fogalmazódott meg a határozat, hogy az egyetem minden hallga­tója egységesen kilép a Dísz­ből és csatlakozik az „ellen­szervezethez”, a MTESZ-hez. Hárman kaptuk a megbízást, hogy tudassuk az akkor szinte nyílt lázadás számba menő dön­tés hírét a DISZ központi veze­tésével, amit meg is tettünk. Ennek a napnak a történeté­hez tartozik, hogy az egyetemen már kézről kézre jártak a hallga­tók pontokba foglalt követelései. S minthogy lapunknak, a Jövő Mérnökének egyik rovatveze­tője voltam, telefonon hívtam föl Sándor Iván főszerkesztőt, aki — lapzárta lévén — már tör­delte a friss számot. Az egye­temről diktáltam be a dokumen­tum szövegét, így másnap reggel a mi újságunk elsők között adta hírül országnak-világnak az egyetemi ifjúság 12 pontos kö­vetelését. Másnap, október 23-án persze ott voltam az elsöprő erejű de­monstráción, s a Bem szobor előtti koszorúzásnak egyik aktív részese voltam. Nem tudtam, nem tudtuk, hogy ftlmszalagra kerültek a tüntetésnek ezek a részletei, ahogy máig sem tu­dom, hogyan kerültek ki ezek a filmkockák Prágába. Tény azonban, hogy kikerültek és az ottani híradósok annak rendje és módja szerint lerakták az archí­vumba. Természetesen az „illetéke­sek” e híradó-részlet nélkül is tudták, hogy a forradalom napja­iban hol jártam, mit csináltam — így azután 1957 januárjában három hónapra a Gyorskocsi ut­cai börtön lakója lettem. Utolsó éves hallgató voltam, de ugye, 3/2-es számú fogolyként a záró félévben nem látogathattam az egyetemi előadásokat, foglalko­zásokat. Mégis megtörtént a „csoda”: valamennyi kötelező rajzom idejében elkészült és el­jutott a tanárok kezéhez. A ma­gyarázat egyszerű: évfolyam- társaim, Sándor Frigyes „vezér­letével” elkészítették és nevem­ben beadták a rajz-dolgozatokat, a tanárok pedig — noha tudták, hogy rács mögött vagyok — el­fogadták és a félévemet igazol­ták... (Koós) 1956 kaposvári emlékei A Magyar Vidék ’56-os Szö­vetség somogyi elnöksége szerint a forradalom emlékei megférnek egymás mellett, ezért nem okoz gondot, hogy Kaposváron a Csokonai utcá­ban felállított kopjafák társa­ságában kap helyet jövőre Nagy Imre mártír miniszter- elnök szobra. Ezt dr. Tamás Károly, a szervezet elnöke mondta tegnap a Somogyi Hírlapnak. Az ünnep előesté­jén azt is hangsúlyozta hogy: cselekedni békés úton és par­lamentáris eszközökkel kell, mert egy nemzedék nem bír­hat ki két forradalmat. Azt is bejelentette, hogy az ’56-os Magyarok Világszö­vetsége és a Magyar Vidék ’56-os Szövetség úgy döntött: belép a Nemzeti Szövetségbe, és továbbra sem kívánnak pártokat támogatni; a Nem­zeti Szövetség céljai pártokon felül állnak, azok a nemzeti összefogást erősítik. A Magyar Vidék ’56-os Szövetség Somogy megyei szervezete továbbra is azt tartja: nem történt rendszer- változás. Nem valósultak meg az ’56-os forradalom és sza­badságharc főbb célkitűzései: a sajtószabadság sok gonddal terhelt, elmaradt a gazdasági fellendülés, s most „Bokros legényei seprik a padlást”. Tamás Károly szerint ma Magyarországon hárommillió ember él csirkelábon, és ter­mészetes az, hogy elégedetlen helyzetével. L. J. Kitüntetések a forradalom évfordulóján A köztársaság kikiáltásának 6., az októberi forradalom és a szabadságharc 39. évfordu­lója alkalmából — a rendőrség állományá­ban kifejtet eredményes munkája elismeré­séül — a Magyar Köztársaság elnöke A ma­gyar köztársasági érdemkereszt bronz foko­zatát adományozta Vörös Gyula őrnagynak. A polgárvédelem állományában végzett kiemelkedő munkájáért a belügyminiszter főtanácsosi címet adományozott Körmendi Árpád polgárvédelmi alezredesnek. A Magyar Köztársaság belügyminisztere a nemzet sorsát és történelmét formáló időkben tanúsított példamutató helytállásá­ért elismerésben részesítette Déri László nyugdíjas századost, Fábián János nyugdí­jas törzszászlóst, Antal Lajos nyugdíjas fő­törzsőrmestert, Gelencsér János nyugdíjas, főtörzsőrmestert, Kordé János nyugdíjas főtörzsőrmestert, Laurum János nyugdíjas főtörzsőrmestert, Németh József nyugdíjas főtörzsőrmestert, Papp Lajos nyugdíjas fő­törzsőrmestert, Tóth Ferenc nyugdíjas fő­törzsőrmestert, Vörös István nyugdíjas fő­törzsőrmestert. A rendőrség állományában végzett kie­melkedő munkájáért tanácsosi címet kapott Gadányi István alezredes. Aranygyűrűt Szencz Gyula alezredes. Dicséretet és jutalmat dr. Gelencsér Imre őrnagy, Komáromi Zoltán főhadnagy. A polgárvédelem állományában végzett magas színvonalú munkájáért emléktárgyat kapott Gál Ferenc polgárvédelmi alezredes. A szakterületén végzett kiemelkedő tevé­kenységéért dicséretben és jutalomban ré­szesítette az országos rendőr-főkapitány Je­néi Zoltán őrnagyot, a polgárvédelmi fői­gazgató Bartsch Zoltán polgárvédelmi alez­redest, Blazsek Imrénét, Ferenczi Lászlónét és Jobban Ferencet. A szolgálat példamutató teljesítésért Somogy megye rendőrfőkapitánya soron kívül előléptette rendőr alezredessé Mada­rász József rőnagyot. Rendőr őrnaggyá Ferincz József száza­dost, Kiss Csaba századost, Szabó Kálmán századost. Rendőr századossá Bencs Miklós főhad­nagyot, Sántosi József főhadnagyot, Varga Géza főhadnagyot. Rendőr főhadnaggyá Cserti István had­nagyot, Domokos Éva hadnagyot, Herbai László hadnagyot, Kiss Jenő hadnagyot, Sovány István hadnagyot. Rendőr főtörzsszázlóssá Horváth Tibor törzszászlóst, Vizes Tibor törzszászlóst. Rendőr törzszászlóssá Németh László zászlóst, Pintér Tibor zászlóst. Rendőr zászlóssá Fias Imréné főtörzs­őrmestert, Pontos István főtörzsőrmestert. Rendőr főtörzsőrmesterré Csató Károly törzsőrmestert, Csordás József törzsőr­mestert, Kamarás Csaba törzsőrmestert, Máté Ferne törzsőrmester, Mikulás Lajos törzsőrmestert, Nagy István törzsőrmes­tert, Reichert Vilmos törzsőrmestert, Schalkhammer Tibor törzsőrmestert, Tóth Zoltán törzsőrmestert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom