Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. okt. 14., szombat Űj könyvek MÁRAI SÁNDOR Istenek nyomában A nagy író életműsorozatának új kötete. Márai ebben korábbi egyiptomi, Palesztinái, Szíriái, törökországi és görögországi élményeit meséli el. (Akadémiai, 840 Ft) KORÁNYI ANDRÁS Emléktöredékek A professzor a Korányi dinasztia és saját élettörténetét írta meg. Régi és mai orvosok, híres emberek „arckép- csarnoka” a kis példányszámú mű. (Helikon, 997 Ft) ZSIDEI BARNABÁS Méhészeti eszközök Kis és nagy méhesek szempontjából egyaránt hasznos tudnivalók, sok illusztrációval. Bemutat olyan külföldi felszereléseket, melyek hatékonyabbá teszik a méztermelést. (Akad.K. 1344 Ft) SIKLÓSI ERIKA Nagy titok kapuja Az Ádándon élő Siklósi Erika interjúkötete. Húsz neves személy vall itt magáról és a megmagyarázhatatlan jelenségekhez való viszonyáról. (Astra P., 498 Ft) HENRI TROYAT Nagy Katalin A világhírű francia szerző regényes életrajza a kifürkészhetetlen asszonyról; hogyan lett egy csúnyácska hercegnőből minden oroszok nagyhatalmú cámője, aki szerelmi kapcsolataiban épp oly hírhedt volt, mint agyafúrt a politikai játszmáiban. (Magyar Könyvklub, 799 Ft) Molnár Piroska Zachanassian, Kulka Janos III szerepeben Kaposvárra látogatott a Milliomosnő. Poggyászában, mint minden jó színházi öreg-hölgy, Claire Zachanassian is tükröt hozott nekünk; nem görbét, nem prekoncepcionáltat, nem didaktikusát, csak igazat. Színház született. Ahol nem az a kérdés, meg kell-e ölni Alfred Ilit, a koszos kis kelet- közép-európai porfészek szegény szatócsát, hogy az egymilliárdos vérdíjjal, kvázi életének árával megváltassék a gülleniek mindenkori boldogulása; és nem is az, pénzért megvehető-e minden, amikor ha valaki, akkor mi aztán tudjuk, megvehető, és hogy legkisebb értéke tán éppen az életnek van. Valahogy lement az árfolyama. Ascher Tamás rendezése, Az öreg hölgy látogatása című tragikus komédia kaposvári bemutatója hűen követi Friedrich Dürrenmatt intelmeit. Nem akar többet, mást színpadra állítani, mint ami a darab valójában. Hogy aztán ki, mit hámoz ki belőle; mennyire látja bele a világháborút követő amerikai Marshall-tervszerű segélyezést; mennyire fedezi föl benne a henóch-i apokalipszist (mindezekre a szerző utalt, elutasítva az efféle értelmezéseket); és hogy — maiul, magyarul gondolkodva — mennyire emlékezteti Zachanassian asszony az ördögi privatizátorokra, szenvtelen, hátborzongató tettei az ország kiárusítására (ezek ellen a szerző már nem tud tiltakozni); mindez az aktualizáló nézp belügye. Lényeg a színház, az a feszes, jó krimibe illő, figyelmet lekötő dramaturgia és játék, amit Ascher elakart érni, és amit el is ért. A vezető színész ezért — ha szabad ezt mondanom — nem más a produkcióban, mint maga a feszültség, amit a társulat közösen alkotott és tartott meg mindvégig. Ennek a félsznek, szorosra font történetmondásnak a gyökere persze a Milliomosnő gonosz bájából, ellentmondást nem tűrő tekintélyéből, egyszerre vonzó és visszataszító stílusából ered. Molnár Piroska Claire Zachanassianja ilyen asszony, egyfajta Fekete Özvegy, aki az őt ért egykori megaláztatás méhében megfogant, a bosszú dühével táplált gyűlölet hálójába szövi, később a megadás, a válás halálába marja férjeit; csak a gülleni tartózkodása alatt hármat — a „százarcú” Ottlik Adám alakítása mindhárom áldozat. De elevenen megeszi Güllen polgárainak nagyívű humanizmusát is, elsősorban a Kovács Zsolt alakította tanárét, aki — majdnem — a legvégsőkig kitart hivatali emberiessége mellett, és nem adósodik el a „majd csak lesz valahogy” feloldozá- sával, amint ezt a többiek teszik. Szintúgy nagy színészi kiFOTÓ: TÖRÖK ANETT hívás a Spindler Béla formálta polgármester, a legnagyobb pálforduló szerepe, aki az egymilliárdos bejelentést követő frenetikus ujjongás után elsőként tér magához, és jelenti ki: az igazságszolgáltatás Gül lenben nem megvásárolható; később hivatalánál fogva ő vállal oroszlánrészt 111 meggyilkolásának szalonképessé tételében. Alfred 111, a kisváros szatócsa: Kulka János. Nem egy utolsó érzés őt ismét kaposvári színpadon látni, főként hogy nem is akármilyen alakítással „tért vissza”. Kulka Ilije visszafogottságában nagy, szenvedésének nincsenek széles gesztusai, ab ovo elrendelt halála nem nyüszít belőle. Amit a szürke kis ember elmond, azt szavain túl a szeme, a jelenléte mondja el. Dürrenmatti tervrajz szerint építkezett Koby és Loby, a két vak - eunuch, akik Znamenák István és Némedi Árpád alakításában maradnak emlékezetesek. Amint nem vész el Gyu- ricza István Bobyja, a halk- szavú, kimért főkomomyik, és a gülleniek sem. Egyszóval színházat láttam. Amiből nem lehet meggyógyulni, ami után megmarad a vadiúj sárga cipők kopogása. És a tehetetlen düh, hogy a fogmosás, az evés, a szeretkezés természetességével ölünk meg naponta egy-egy alfred illt. Balassa Tamás Wanted: Alfred 111 Mustszagú napok Csak falun érzem igazán az évszakok változását. Ahol a tavasz úgy zúdul át a széles mezőkön, mint az árvíz, toronymagas fényhullámokat csapva, zuhogva, a tisztes ősz pedig nagyapásan bölcs, békességes, csöndes léptű. Új évszakot látni falura kell mennem, mert különben úgy száll el fölöttem, mint egy felhő, csak éppen megpillantom, és már el is tűnik a sokemeletes épületek mögött. Minden faluban szép az ősz, de mégis ott a legszebb, ahol hegy is van, a hegyen pedig szőlő. A tőkék között ilyenkor megjelennek a puttonyosok. Nem kell annak a hegynek magasnak lennie, sőt olyan is lehet, mint Sió- fok-Kilitiben az András- hegy, ami valójában csak domb, de tőkék sorakoznak rajta és helyes kis pincék nádtetővel, lopóval, hordókkal, sajtárokkal. Badacsonytördemicen hegy is van (mégpedig igazi), meg szőlő is bőven, s most olyan melegen süt a nap, hogy a puttonyosok homlokáról csorog a veríték. Asszonyok szedik a termést; jól megpakolják a férfiak hátára simuló faputtonyokat, azok meg lecipelik a rakományt a hegy tövébe, mert ott a ház, a pince, és a jókora fakádakat muslincafelhők lengik körül. A táj már belehelte a must és a murci szagát, de a szüretelők óbort kortyolgatnak, mert a jó gazda mindig félretesz a tavalyiból néhány korsóra valót. — Aki elköltözött a faluból, az is visszajön szüretre — mondják az emberek. — Amikor a költöző madarak elszállnak a tengeren túlra, olyankor vonatra ülnek a régi tördemiciek, hogy két pohár bor között elérzéke- nyülten ismételgessék: „Itt még a levegő is más.” Más. A táj sajátos lehelete ez; a hegyé, amelyen már a rómaiak is szőlőt kötöztek, szüreteltek. És talán ők is vesszőkosarat raktak a teletömött kádakba, mint most József bácsi, hogy a vesszők között illatosán szivárogjon át a must. A falu egykori kovácsa tele puttonnyal jön le a hegyről. Göcsörtös karján megfeszülnek az izmok, miközben a daráló széles szájába zúdítja a fürtöket. Aztán megiszik egy nagy pohár bort. — Jó időnk van — törül- geti a homlokát, és kis ideig elálldogál a kád mellett. — Lám, miből lesz ez a jóféle! — mondja, és a zavaros folyadékra mutat. Holnap kerül sor az ő szőlőjére. Egymásnak segítenek a szomszédok, sógorok. — Csak úgy szomszéd már — mondja enyhe rosz- szallással a gazda —, hogy a szőlője az enyém mellett van. Ezt is elcsalogatták innen a gyerekei. De hatvan éves fát már nem lehet ám máshová ültetni, szomszéd! Az öregember pincéje idelátszik. Előtte kispad, almafa. — Igazad van, József — mondja —, az öreg fát nem lehet.., fölösleges megpróbálni. Amíg élek, a szőlőm és én összetartozunk. Te is tudod, mind a két lányom jó férjet kapott, az egyik vejem mérnök, a másik egyetemi tanár. Mondom nekik, tietek a szőlő, fiaim, adjátok el, és vegyetek rajta autót. Az a magáé, felelték. Amíg maga él, nem kell abból nekünk egy fillér sem. Ilyenek... A hangja ellágyul, a szeme azt mondja: „Ugye, milyen jó gyerekeim vannak?” — Azért fájt volna, ha elfogadják — mondom. Legyint. — Nekem akkor végem... De hát ha a gyerekeknek szükségük lenne rá... A padot nemrég készítette, mert a régi már elkorhadt. Jólesik azon elüldögélni, elborozgatni. Különösen estefelé, amikor a hegyről lesétál a sötétség, és mint hűséges házőrző, odafekszik a lába elé. A mustszagú napok megidézik a régi időket, ilyenkor fel-feltűnik egy-egy öreg barát is, aki, mint ő tavalyelőtt, elköltözött innen, de ősszel mindig visszajön, akár van szőlője, akár nincs. Amikor a költöző madarak már messze járnak, túl az Óperenciás tengeren. Szapudi András Magyar-német nyelvű iskolaközpont Pécsett Magyar-német nyelvű tizenkét osztályos, új iskolaközpontot avattak Pécsett. A kétszázhatvan millió forintból felépült intézmény beruházási költségeinek hatvan százalékát a város önkormányzata fedezte, negyven százalékát pedig pályázat útján nyert állami céltámogatásból teremtették elő. Az iskolaközpont avatásán Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetiségi ügyekben illetékes politikai államtitkára hangsúlyozta: a közelmúltban átadott bajai német művelődési központ, a soroksári német kollégium, a bonyhádi német iskola s most a pécsi kétnyelvű iskolaközpqnt működése áttörést hozhat a magyarországi németek asszimilációjának megállításában, a kisebbség anyanyelvének és kultúrájának megőrzésében. Otto-Raban Heinichen, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete példamutatónak nevezte a magyar kormány kisebbségek iránti toleranciáját és nemzetiségi politikáját, melynek komolyságát éppen az igazolja, hogy az ország nehéz helyzete ellenére felépültek a magyarországi németség új kulturális és oktatási intézményei. A pécsi magyar-német nyelvű iskolaközpont a város önkormányzata által építtetett első iskola. Az amerikai filmsztár Sylvester Stallone Münchenbe érkezett új filmje, az Assassins (Orgyilkosok) bemutatójára. Mint a cím is mutatja, az új Stallone-siker sem szentimentális lányregény alapján készült fotö: feb-reuters Gothár-film az Oscarért Gothár Péter A részleg című filmjét nevezi Magyarország a 68. Oscar-díj jelölésért történő versengésbe. A nevezőbizottságban Kardos Sándor, Kézdi Kovács Zsolt, Kovács András, Monory Mész András és Schiffer Pál fimrendező kapott helyet — tudatta a magyar válogató bizottság sajtóirodája a távirati irodával. A legjobb külföldi film kategóriában a nevezési lapok beküldésének határideje: november elseje. A filmkópiának november húszadikáig kell beérkeznie az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiához. A jelöléseket 1996. február 13-án hozzák nyilvánosságra.
