Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-06 / 235. szám

1995. október 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 A SOMOGYI HÍRLAP kérdésstafétája A színház köteléke Molnár Piroska: életünk egyetlen értelme, hogy sikerünk legyen Nyugdíjasfórum Bányán (Folytatás az 1. oldalról) Blayer Jenó' elmondta: az or­szágos szövetséghez hatszáz településen ezeregyszáz szer­vezet mintegy háromszázöt­venezer nyugdíjasa tartozik. Évről évre nő a tekintélyük, képviselőik ott vannak a fon­tosabb országos testületekben és hallatják véleményüket a döntések meghozatala előtt. A szövetség javaslatára módosí­tották például a nyugdíjkorha­tár emelése bevezetésének időpontját, az olajjal fűtő nyugdíjasok anyagi támogatá­sának rendjét; sikerrel tilta­koztak a nyugdíjak megadóz­tatása ellen. Alapvető céljuk, hogy elérjék: ne szülessen ró­luk soha semmilyen döntés a megkérdezésük nélkül. Az idősek közmegbecsülését mu­tatja, hogy a legutóbbi önkor­mányzati választások során csaknem 600 nyugdíjast vá­lasztottak be a testületekbe, többen polgármesterként vagy jegyzőként kaptak bizalmat. Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasszövetség elnöke bemutatta a választmány új tagjait és beszámolt a munká­jukról, a pályázatok eredmé­nyéről. Miután Blayer Jenő megnyitotta a nyugdíjasfóru- mot, számos kérdés hangzott el. Szóvá tették például, nyug­díj összegét: sokan hátrányos helyzetbe kerültek — attól függően, mikor mentek nyug­díjba. Szóltak a maholnap megfizethetetlen gyógyszer­árakról is. A kérdésekre Blayer Jenő, Kovács Lajos, Kisdeák Mária, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója és Ottó Erzsébet, a kaposvári önkormányzat nép­jóléti igazgatóságának refe­rense válaszolt. Délután a földvári ki-mit-tud?-on hat ka­tegóriában is eredményesen szerepelt nagyatádi Őszi Nap­fény nyugdíjasklub és kapós­füredi nyugdíjasegyesület mu­tatta be műsorát. Ezután a rendezvény fő­védnöke, dr. Lampert Mónika országgyűlési képviselő (MSZP) köszöntötte a nyugdí­jasfórum résztvevőit. Megle­petést is tartogatott: bemutatta vendégét képviselőtársát, Pé­csi Ildikó színművésznőt, aki nagy sikerű műsorral kedves­kedett közönségének. Hernesz Ferenc Segesd vitában áll dr. Mohr Tamás orvos-polgármesterrel Doktor úr, számoljon el! Dr. Kolber István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke Molnár Piroskát, a Csiky Gergely Színház művészét 50. születésnapja alkalmából kérdezte. Egy hatéves meg­szakítás híján negyed száza­dos színházi tagság után mi az, ami Kaposvárhoz, a szín­házhoz, és Somogyhoz köti? Eljátszott-e minden szerepet, amit kezdő színésznőként „szerepálomnak” tekintett? — Hogy mi köt Somogyhoz, Kaposvárhoz? A színház. Mi­előtt 1971-ben ideszerződtem volna, soha életemben nem jár­tam még sem Somogybán, sem pedig Kaposváron. Mióta ide­kerültem, tulajdonképpen a színház a legfőbb kötelék, ami ehhez a megyéhez fűz. Ha ösz- szeszámolom, az életemnek a munkámmal kapcsolatos na­gyobbik részét itt éltem le, több mint tizenhét évet. Persze, let­tek közben kaposvári barátaim, mindenféle körökből, képző­művész, orvos, tanár és a többi. — És mi köti a színházhoz? — Az a fajta munka, ahogy én nagyon szeretek dolgozni, és ahogy szerintem ez a színház még a mai napig is működik: odaadással, és — hogy is mondjam csak —, azoknak a szellemében, akik a színházat Magyarországon elindították. A vándorszínészek lelkesedé­sével, sikervárásával dolgo­zunk, miután életünk egyetlen értelme, hogy sikerünk legyen. És ezzel a vággyal játsszunk minden áldott este. — Nem szépséghiba mind­ebben, hogy azok, akikkel az aranykort megélték, a színhá­zat azzá tették, amit ma is je­lent, egyszóval „A nagyok” kö­zül sokan elszerződtek? — Ez az élet és a munka természetes velejárója. Hogy ők miért mentek el, arról persze őket kellene megkérdezni. Az természetesen nagy fájdalom, hogy esténként nincs itt már a Jordán Tamás, nincs a Pogány Jutka, nincs a Koltai Robi, nincs a Csákányi Eszter — a Kulka most ugyan spéciéi ép­pen itt van —. De hát nem tel­het az élet azzal, hogy az ember efölött szomorkodik, és úgy néz körül a színpadon a jelenlévő kollégái körében, hogy hát ezek azért nem azok. Szóval, ilyen szemlélettel nem is lehetne dolgozni. Az ember inkább azt várja, hogy újra kitermel magá­ból ez a társulat egy Lukáts Andort, egy Csákányi Esztert, egy Pogány Jutkát, egy Koltai Robit. Erre meg is vannak a remények. —- Számon kell-e, lehet-e egyáltalán még kérni ettől a színháztól a Kaposvár-jelensé- get, merthogy kollégáim zöme — ahogy egy Önnel nemrégi­ben készült interjúban is olvas­tam — ezt firtatja? — Egyáltalán nem kéne számon kérni szerintem. A ka­posvári színházon, mint jelen­ségen, már rég túl vagyunk. Már nem jelenség vagyunk, ha­nem őskövület. Állandóan an­nak a szem előtt tartásával, hogy mi itt valamiféle jelenség vagyunk, és ennek kell megfe­lelnünk, nem is lehetne dol­gozni. A mindennapi munká­ban ez amúgy sem érdekel sen­kit. Az embereket az érdekli, hogy jó előadások szülessenek. Bennünket pedig az, hogy jöj­jön be a közönség, hogy örüljön annak, amit csinálunk, és hogy tudjuk megtartani azt a fegyel­met, odaadást, pontosságot, amiről ez a társulat híres. — Ön szerint az említett ér­tékekből táplálkozva, szellemi­ségbe gyökerezve mikorra fog beérni az a generáció, amiről beszélt, és aminek jelenlétére, kinevelődésére már Babarczy László is többször utalt, mint harmadik generáció? — Ezt nem lehet megjósolni. Fiatalok még nagyon, még új tehetségeknek kell jönniük a társulathoz, kell hogy még erő­södjünk, de jósolni ebben nem lehet. Csak örülni lehet, annak, ha egy-egy fiatal kolléga, a tár­sulatból valaki éppen valami újat, többet nyújt, valamit, amire az egész társulat fölkapja a fejét, és a nézőtér is hálásan fogadja. Szinte minden produk­cióban van egy ilyen felfedezet­tünk, vagy talán épp egy revela- tív erejű alakítás. — Eljátszott-e minden sze­repet, amelyet valaha szerep­álomként dédelgetett? — Ha úgy nagyon magamba nézek, akkor volt két szerepál­mom, az egyik Bemard Shaw Szent Johannája, a másik a Mé- dea. De mind a kettőből kiöre­gedtem már, koromnál fogva nem játszhatom el már egyiket sem. Boldogan nézem, ha más­nak éppen sikere van velük. — Kinek adja át a kérdés­stafétát? — Szita Károlyt, Kaposvár polgármesterét kérdezem: hogy érzi magát a polgármesteri székben, mint egyszerű polgár, és a színházban polgármester­ként, avagy egyszerű polgár­ként nézi az előadásokat? (A kérdésekre egy hét múlva, ugyancsak a pénteki számunk­ban keressük a választ.) Balassa Tamás (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Mohr Tamás, a jó nevű se- gesdi orvos 1994. január elsejé­től látta el vállalkozóként a körzeti háziorvosi teendőket. Egyesek szerint azért, mert csak így volt lehetősége arra, hogy elfoglalhassa a polgár- mesteri széket. Ha mint orvos közalkalmazott marad, akkor ugyanis összeférhetetlenség miatt le kellett volna mondania a polgármesteri székről vagy fordítva, az orvosi állásról. Má­sok úgy látják, hogy gazdasá­giak a megfontolások. Tény: az előző önkormány­zat örült a lehetőségnek, s vál­lalkozói szerződést kötött Mohr Tamással, illetve a nevével fémjelzett betéti társasággal. Az alpolgármester szerint nem szerencsés a szerződés, mert vita volt, és lehet is. Az ügy: az egyes számú há­ziorvosi körzet teendőinek ellá­tásával úgy bízták meg az or­vost, hogy az egészségbiztosí­tás finanszírozásán túl az ön- kormányzat is hozzájárul a mű­ködtetési költségekhez. Ez a biztosíték arra, hogy az orvos szánjára ne legyen veszteséges a tevékenység. Az évi egymil­lió forinthoz Mohr Tamás két részletben jutott hozzá. Az alá­íráskor azonban nem lehetett tudni azt, hogy az egymillió fo­rint sok lesz-e vagy kevés. Ezért olyan megállapodás szü­letett, hogy a tárgyévet követő március 15-ig a doktor számol­jon el a költségeivel. A megál­lapodásban az alpolgármester szerint bennfoglaltatott az is, hogy ha kevés, akkor az ön- kormányzat kiegészíti, ha vi­szont több, akkor a következő évben kevesebb pénzt adnak a vállalkozásnak. Dr. Mohr Ta­más azonban nem tett eleget a részletes elszámolási kötele­zettségének. így aztán nem tud­ták megnyugtatóan rendezni követeléseiket, ezért döntött május végén a képviselő-testü­let, hogy az átláthatatlan kap­csolatot felmondja. A szerző­désben az is szerepelt, hogy a felmondási idő három hónap. A napokban ajánlott levelet kézbesített a postás dr. Mohr Tamásnak. A képviselő-testület viszont még nem döntött arról, hogy hogyan lesz tovább. Amikor er­ről kérdeztem Mohr Tamást, azt válaszolta: nem veszi komo­lyan a levelet. Az alpolgármes­ter és a képviselő-testületi ta­gok azt mondják, hogy ők ko­molyan gondolják, úgy, ahogy döntöttek: polgármesterükkel mint vállalkozó orvossal csak akkor hajlandóak tárgyalni, ha feketén — fehéren elszámol az 1994-re felvett egymillió forint­tal. Ők ugyanis úgy tudják, hogy nem egészen félmillió fo­rinttal túlfinanszírozták az or­vost. Ez azonban egyelőre csak vélemény. Tény akkor lesz, ha lesz tételes elszámolás. Nagy Jenő Cigány tanulókat támogatnak Rendkívüli ülésen döntött ma a kaposvári cigány kisebbségi önkormányzat a cigánytanulók számára kiírt ösztöndíj pályáza­tokról. A pályázatra beérkezett 26 kérelem mindegyikét elfo­gadták. Négy általános iskolás, tizennyolc középiskolás és két főiskolás cigány tanulót része­sítenek tanulmányi ösztöndíj­ban, két felnőttoktatásban résztvevő pedig egyszeri támo­gatást kap. A kaposvári cigány kisebbségi önkormányzat eb­ben az évben 141 ezer 600 fo­rintot fordít a cigány tanulók oktatásának támogatására. Kisplasztikák Kaposváron Németh Ferenc fafaragó mun­káiból nyílt kiállítás tegnap a kaposvári Édosz galériában. A tárlaton 15 kisplasztika illetve több használati tárgy is helyet kapott. A zalai művésznek ez az első kaposvári kiállítása. Parlamenti munkáról Somogyjádon Lakossági fórumot tartott teg­nap Pásztohy András ország- gyűlési képviselő (MSZP) So­mogyjádon. Ezen a település il­letve a környező községek — Edde, Bodrog, Osztopán, Alsó­bogát, és Várda — lakói és pol­gármesterei is részt vettek. A politikus tájékoztatást adott az aktuális parlamenti munkákról. Beszámolt — többek között — a jövő évi költségvetés előké­szítéséről, a privatizációról és kárpótlásról. A fórum előtt az országgyűlési képviselő felke­reste az osztopáni és somogy- jádi oktatási intézményeket. óvodások rendőri díszkísérettel Szalagokkal díszített hintón, lovas szekéren, jelmezbe öl­tözve vonultak fel tegnap mar­caliban a Posta-közi óvodások. Ez volt a szüreti mulatságok be­tetőzése. S hogy a kis menetnek tekintélye is legyen, rendőri díszkíséretet kaptak a marcali kapitányságtól. A menet élén s végén kék lámpa, ezt a gyere­kek rendkívül élvezték. Szoboravató Nagyatádon Nagyatádon tegnap avatták fel Nagy Gábor Mihály Irány-Tű című szobrát. A Szent István parkban elhelyezett szobrot a budapesti művész a nyári szim- pozionon készítette. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrije javasolta ezt a helyet az alkotásnak. A művelődési ház rendezte ünnepségen Sárkány József művészettörténész adta át a városnak az alkotást, az itt élő embereknek. Ruzicska Zoltán tengődi pol­gármester tegnap visszavonta Nagy Miklós általános iskolai igazgató munkaköréből tör­ténő felfüggesztéséről szóló rendelkezését. Mint lapunk tegnapi számában hírül adtuk, a polgármester ok­tóber 3-án a Kaposvári Városi Bíróság szeptember 25-i vég­zése alapján Nagy Miklós isko­laigazgatót állásából felfüg­gesztette, s átmenetileg Denke Valériát bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. Nagy Mik­lós tegnap délután a Somogyi Hírlapnak elmondta: írásban arra kért választ a falu jegyzőjé­től: jogszerű volt-e Ruzicska Zoltán polgármesternek ez a rendelkezése, illetve a munkától való eltiltás jogos és ésszerű-e? Nagy Miklós iskolaigazgató: — Június 30-án a képviselő-tes­tület igazgatói pályázatomat el­fogadta. Egy hónappal később a polgármester azzal a levéllel fo­gadott, amelyben a közigazga­tási hivatal észrevételezte, hogy a testület törvénysértő határoza­tot hozott. Úgy nézett ki, hogy csak egy évre bíznak meg, s új pályázatot írnak ki. A testület tagjainak többsége azonban kije­lentette: ragaszkodnak az eredeti döntésükhöz. A közigazgatási hivatal több alkalommal is fel­hívta a testület figyelmét, hogy záiják le az ügyet. Az október másodiki ülésen a polgármester ismertette a városi bíróság vég­zését, majd kedden reggel kö­zölte velem: nem vagyok az is­kola igazgatója, felfüggesztett az állásomból. Mivel úgy érez­tem, hogy jogsérelem ért, így a jegyzővel és két képviselő-testü­leti taggal, id. Dávid Ferenccel és Tóth Károllyal szerdán ab­ban egyeztünk meg, hogy írás­ban adom be panaszomat. Teg­nap pedig megkaptam a felfüg­gesztésemről szóló határozat visszavonását, tehát ismét igaz­gató vagyok. Ez az ügy zavart keltett a tanítás során. Id. Dávid Ferencné: —- Ked­den délelőtt az utcán is elhang­zott, hogy Nagy Miklós taka­rodjon a faluból. Nagy Miklós igazgató ehhez hozzáfűzte: — A testületi ülé­sen a polgármesteri hivatalban az egyik lakos azt mondta: jobb ha befogom a szám, mert Ten­gődért még semmit sem tettem, s kizavarnak a faluból... Krutek József Segítik a látássérülteket Akiknek a lelkében harmónia van, azok a fényt is látják — mondta Vaski Ferenc a kapos­vári gondozási központ veze­tője tegnap a Szakszervezeti Művelődési Házban a Látás­sérült családok élete szavak és képek tükrében című kiállítás megnyitóján. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége Somogy megyei szer­vezetének elnöke, Csik Lajos is szólt arról, hogy a sérült embereken nem a sajnálat se­gít, hanem ha támogatjuk őket, hogy megleljék helyüket és értelmes elfoglaltságukat. A színes fotókból összeállított kiállítás is megerősítette ezt: több somogyi családban, ahol vak gyermekek nevelődnek, megadatik a lehetőség a tar­talmas, szép életre. A számí­tógép segítségével az oktatás­ban is lépést tarthatnak társa­ikkal a gyengénlátók. A me­gyei és városi könyvtárak biz­tosítják a hangoskönyv-köl- csönzést. A Somogy megyei szerve­zet ezt követően megtartotta megyei küldöttgyűlését. Csík Lajos elnök részletes beszá­molójából kiderült: a személyi járadékot januártól 200 forint­tal emelik, emiatt valamint a gyógyszertámogatási rendszer és a segélyezés módosulása miatt egyre többen fordulnak meg az ügyfélfogadásokon. A megyét behálózó érdekképvi­seleti rendszer jól működik, akárcsak a szociális ellátás; az idős, egyedülálló tagtársaik­nak étkezést, házigondozást biztosítanak és eljárnak a se­gélyezési ügyekben is. A szer­vezet működését az országos szövetség biztosítja; a helyi önkormányzatok segítik a lá­tássérültek gondjainak megol­dását és esetenként anyagi tá­mogatást is adnak. Forró Jó­zsef titkár szerint a kaposvári kórház szemészeti osztályának orvosaival nagyon jó a kap­csolatuk; az ajtó mindig nyitva áll előttük. Dr. Szigeti György, a Vakok Országos Szövetsé­gének elnöke elmondta: or­szágosan 18-19 ezer tagot számlálnak, s mindössze 15 százalékuk dolgozik. A fog­lalkoztatottság kiterjesztése okozza továbbra is a legtöbb gondot. Várnai Agnes r 4 i Dúl a vihar Tengődön A fórum résztvevőit Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasszö­vetség elnöke tájékoztatta fotó: lang Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom