Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-21 / 248. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. október 21., szombat Az egységről, nem a széthúzásról Király Béla: Az ellenkezőjét csinálják, mint ami 1956-ban történt A New York-Budapest-Kaposvár háromszögben él Király Béla történészprofesszor, tábornok, az 1956-os Nemzetőrség parancsnoka. Amióta több mint egy éve visszavonult a politi­kától, teljes — s úgy látszik, kifogyhatatlan — energiáját a tudományos munkának szenteli. Magyarország történelmét a világ elé táró angol nyelvű könyvsorozat kiadója, s egyben- más kiadóknál — írója is. Most csak pár napra tért haza Amerikából, s zsúfolt programjában első volt a fiatalokkal való találkozás. Kaposváron az iparművészeti szakközépisko­lában tartott rendhagyó történelemórát, és válaszolt a Somo­gyi Hírlap kérdéseire. Király Béla Kaposváron FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA-Tapasztalatai szerint miként él az 1956-os forradalom em­léke a magyar közvélemény­ben? Hogyan a hivatalos ün­nepségeken és hogyan a hét­köznapi emberekben? — Úgy tapasztalom, elté- kozoljuk ezt a hatalmas er­kölcsi és szellemi örökséget. A kormányra emiatt azért ha­ragszom, mert már hónapok­kal ezelőtt el kellett volna kezdeni egy olyan nagysza­bású központi ünnepség megszervezését, amely mel­lett minden más zavarosban halászó rendezvény eltörpül. S mert ezt elmulasztotta, félő, hogy így most az évfor­duló nem a magyar nemzet közös nagy ünnepe lesz, ha­nem csak ürügy a széthúzás demonstrálására. Alkalom a különféle —s persze magu­kat mind 56 igazi örökösének tartó — csoportocskáknak, hogy saját érdekeik szerint gerjesszék az indulatokat. Hogy csupa olyan dolgot mondjanak, aminek semmi köze nincs 56 üzenetéhez. Haragszom az 56-osokra is. Látom például a tv-ben, hogy valakik 56-os címkével 3 millióért akartak sütni főzni, de — úgymond — nem kap­tak hozzá pénzt. Szomorú, mert nevetséges. Ahelyett, hogy méltósággal, szerényen ünnepelnének, üzletet pró­bálnak csinálni belőle. Egy másik 56-os csoport most az évforduló idején csatlakozik formálisan egy politikai párthoz... Közben mindegyi­kük más- más helyen rendez ünnepséget. Pont az ellenke­zőjét csinálják, mint ami 56- ban történt. Szó sincs arról, hogy akkor mindenki min­denben egyetértett, mégis 1848 után 1956 volt az első, ahol a nemzet túlnyomó ré­sze képes volt hinni egy esz­mében és cselekedni is azért. Ehhez képest mára jócskán visszaléptünk. — Kinek állhat érdekében, hogy 56 emléke kapcsán indu­latokat gerjesszen ? — Annak van ebből haszna, akinek nincs érve és nincs valódi programja. Aki­nek a demagógián kívül esz­köze sincs hogy híveket to­borozzon. Az ilyenfajta to­borzásnak általában a krízis időszakokban van hatása. A nagy gazdasági válság nélkül senki sem hallgatott volna Hitler hülyeségeire. így van ma is. A nehéz gazdasági helyzetet, sokak elégedetlen­ségét, sőt elkeseredettségét kihasználva jönnek a „nép­szónokok" és azt mondják, amit az emberek szeretnek hallani. Az nem zavarja őket, hogy amit mondanak, nem igaz. A lényeg, hogy durran­jon, hogy minél nagyobb zűrzavar legyen. Ez az egyet­len esélyük, hogy a hatalom közelébe kerüljenek, s ezt jól tudják. Ezért veszélyesek. — Milyen feladatok foglal­koztatják ezekben a hónapok­ban? — Társadalmi változások Magyarországon című soroza­tomban eddig 84 kötetet ad­tam ki azzal a céllal, hogy a nyugati világ megismerje a legújabbkori magyar törté­nelmet. A Columbia Univer­sity Press ezeket a könyveket világszerte terjeszti. Volta­képpen a politikai pályával is jórészt azért hagytam fel, hogy ezt az egész embert kí­vánó munkát folytathassam. Fölmegyek 100-ig, addig nem halok meg! Ez nem teljesen öncélú törekvés, hiszen ta­pasztalom, hogy Magyaror­szágnak meglehetősen rossz a renoméja az angol nyelvű tu­dományos irodalomban. Ezen szeretnék változtatni minél szélesebb kör számára hozzá­férhetővé téve ezeket a ma­gyarországi történéseket ob­jektiven bemutató munkákat. — Mi a legújabb kötet té­mája? — Most viszem magammal az anyagot, s New Yorkban két héten belül nyomdába is kerül. A címe: Törvénytisz­telő forradalom Magyarorszá­gon 1989 és 95 között. Ebben a magyar tudományos értel­miség krémje vall az utóbbi évek változásairól. A szerzők között szerepel Glatz Ferenc, Konrád György, Kornai János és Tardos Márton. A bevezető cikket én írtam, s ez főként azt kívánjá világossá tenni, hogy miért tudtak a szocialisták a második ciklusra visszatérni a hatalomba. Ez az angol világ­ból nézve sokaknak ugyanúgy érthetetlen, mint ahogy Chur- chill-nek sem fért a fejébe, hogyan születhetett meg egy­általán a szovjet rendszer. Ő ezt egyszerűen irracionálisnak tartotta. Csakhogy a legutóbbi választásokon nagyon is raci­onális okok hatottak. így pél­dául, hogy az előző parla­menti ciklusban a szocialista képviselők mindig logikusan beszéltek, mindig tájékozot­tak voltak, soha nem demago- gizáltak és soha hülyeséget nem mondtak. Fontos volt, hogy a legnagyobb országos napilap' és az összességében igen nagy befolyású megyei sajtó azáltal, hogy működteté­sük üzleti, alapokra került, ki­csúszott a direkt politikai rá­hatás alól, s liberális hangvé­tellel objektiven tájékoztatott az eseményekről. Cikkemben persze azt is leírtam, hogy az előző rendszerrel kapcsolat­ban még élő nosztalgia is se­gítette az MSZP hatalomra kerülését. Az MSZP számára pont ez a nosztalgia lehet a 22-es csapdája, ha csalódott­ságba fordul. — Nem tart-e attól, hogy e gondolatok épp azokban a kö­rökben teszik majd népszerűt­lenné, melyek most 56 egye­düli örököseinek tartják ma­gukat? — Az én renomém ezt is biztosan kibírja. — Mikor jön ismét haza? — Februárban. Addigra kell elkészülnöm új köny­vemmel, amit életem fő mű­vének tekintek. A címe: A modell Magyarország törté­nete és Deák Ferenctől Horn Gyuláig öleli fel a magyar tör­ténelmet. A jövő év végére je­lenik meg az Anwill kiadó gondozásában New Yorkban. Szóval most visszautazom Amerikába, és a következő négy hónapra még a telefont is kikapcsolom. Bíró Ferenc A világlapok 1956-ról Hazánk valószínűleg sohasem szerepelt a nemzetközi sajtóban annyit, mint 1956 októberében. Erről ad ízelítőt néhány rövid idézet a nagy példányszámú kül­földi újságok 39 évvel ezelőtti számaiból. New York Times: „Magyaror­szág lovagias és bátor harcosai sokat nyertek országuknak és a szabadság diadalában remény­kedő minden embernek. Egy bá­tor nép új irány ad a történelem menetének.” Financial Times: „Bármiként alakuljanak is az események, Magyarország kitörölhetetlen, lelkesítő fejezetet nyitott Európa történelmében.” DP A (nyugat-német hírügy­nökség): „Ezek az emberek nem azért harcolnak, hogy a gyárakat visszaadják régi tulajdonosaik­nak, hogy a földeket visszaadják a nagybirtokosoknak, ők csak azt akarják, hogy megszabadul­janak az ÁVH-tól és kivívják or­száguk nemzeti függetlenségét.” Aurore (Párizs): „Az egész francia népet csodálattal tölti el a szabadságharcosok hőstette. Örömkönny csillogott minden francia szemében, amikor szárnyra kelt a hír, hogy Ma­gyarországon kivívták a szabad­ságot.” Daily Express (London): „A bátorság és hősiesség elérhető közelségbe hozta a magyarok­nak a szabadságot.” Die Presse: „A magyar forra­dalom halott áldozatai nemcsak hazájuk sorsát fordították jobbra. Ennél sokkal többet tet­tek és ezzel világtörténelmet csináltak. Megmutatták, hogy az emberi akarat, ha hisz a jó ügy­ben, erősebb a fegyvereknél és erősebb, mint egy hatalmas bi­rodalom és rendszerének egész hatalma.” News Chronicle: „Kelet-Eu- rópa sorsát nem a Dunánál, ha­nem a Kreml-ben intézik el.” New York Times: „A bátor magyar nép sokat ért el, hihetet­lenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ra­gadhatja el tőle. Ebben van a ve­szély.” Ferenczy Europress Októberre emlékezve, nehéz szívvel- Ötvenhatban mi nem ezért harcoltunk. Amit szerettünk volna, nem valósult meg. Ha még egyszer megérhetném azt az érzést, azt a felszabadult boldogságot, mikor október 23-a eszméje győzött, csórén is szívesen újra kezdeném az életet - mondta a 67 éves Pápa János, aki 1956-ban a csurgói járási nemzeti bizottság tagja volt, majd Kistarcsára hurcolt tanár. Aztán pedig ref-es, bár bíróság soha nem ítélte el (már akkor hamisnak bizonyult ellene mind a tíz vádpont). Három gyerek apja, s hét évig volt állástalan. Később is - egyetemi diplomá­val - csak általános iskolai nevelő. Ma a Politikai Foglyok Szövetsége csurgó-nagyatádi körzeti elnöke.- Milyen volt 1956 októbere?- Ólyan felszabadult, csodála­tos érzés. Nehéz szavakba fog­lalni. Aki nem élte meg, és előtte a Rákosi-klikk szörnyű éveit, igazán nem is értheti. Forrada­lom volt: diákok, fiatalok tünte­tése. S népfelkelés ösztönösen. Előzményei ismertek: a magyar­ságunkat sérő Gerő-beszéd. A Moszkvát kiszolgálók hazugsá­gaival szemben a nyomor. A padlássöprés, a beszolgáltatás kényszere. EPOSZ-titkár is vol­tam Szentán; szülőfalum lakói elmondták, mi az igazság. Apám is úgy aratott - abban az időben a legnehezebb paraszti munka -, hogy nem volt más enni, csak lekváros kenyér. Nem tudtam szó nélkül hagyni a modem Ti- borcok keservét. Szemináriu­mokon, mert nekünk azok is vol­tak, elmondtam. A válasz? „Nem jól látja az elvtárs...” Fel­háborító, megemészthetetlen dolgok voltak. A káderlapom nem volt rossz, akkor már nem torolták meg, legföljebb gyanús voltam. Október 23-a váratlanul ért, mármint a pesti tüntetés. Hogy mit követelt a nép - sza­badságot, függetlenséget, egyen­jogúságot és személyi biztonsá­got - ebben egyetértett munkás és paraszt. Este tüntetés. Én vé­letlenül csöppentem bele. A harc még nem dőlt el, mikor kitűztük a nemzeti szalagot, s ezért behí­vatott az igazgató. Ott volt a párttitkár, ávós, mások... Csur­gón meg elteijedt a hír, hogy Pápa János tanárt letartóztatták. Lehet, hogy ezért választottak be a nemzeti bizottságba is.- Mit akart ez a nemzeti bi­zottság?- Szabad, emberi életet. Mint mindenki: a visszásságok meg­szüntetését, az ország, a dol­gozó közösségek vezetésének megújítását, demokratikus ala­pon. Felszámolni a terrort; személyi és vagyonbiztonságot, és mindenekelőtt törvényessé­get. Úgy is mondhatnánk: szo­cializmust, csak másképp - magyar módra. S azt, hogy in­ternacionalizmus ürügyén ne alázzák meg nemzeti érzésün­ket. Ezért küzdött, ezt testesí­tette meg Nagy Imre politikája. Ezért is tisztelem. S a csurgói népgyűlésen, azon az októberi estén ezekről beszélt a tanács­ház előtt egy vontató platóján Kovács Andor, a vasutas, akivel addig soha nem találkoztam. A tömeg követelte a gyűlölt, te­hetségtelen vezetők leváltását, és megválasztották az ideigle­nes nemzeti bizottságot. Ennek minden intézkedése demokrati­kus volt. A magyar népet szol­gálta. Törvényes úton igazságot akart. Rendet tartott, s megfé­kezte az egyéni bosszút. Ami­kor megjött a forradalom győ­zelmének híre, csodálatos érzés volt látni az egyetértést. Szeret­ném még egyszer megérni...- A rendszerváltás nem hozta meg?- Amiért akkor harcoltunk, nem valósult meg. A rendszer- váltás elmaradt. Pedig kezdet­ben nagy reményeket fűztünk az Antall-kormányhoz. 1956 szellemiségét vártuk: az önzet­len cselekvést. Az őszinte szót igényeltük, s ez elmaradt. Úgy vannak velünk, mint annak ide­jén a 19-es kommunistákkal volt a moszkovita bolsevista irányzat. Mikor fiatal tanár vol­tam, egyik öreg kollégám - Tóth Józsefnek hívták - el­mondta: ők sem azt akarták, mint amit Rákosi hozott. A nagy váltáskor minket is elfe­lejtettek az illetékesek. S a kar­rierizmus ma jobban dühöng, mint valaha. Helyezkednek, meg marakodnak a hatalomért. — Az 56-osok sem egysége­sek.- Ez a szomorú. Legalább hét szervezet ván, s hogy sza­porodnak az 56-osok! Sokan akarnak elnökök lenni. Oszto­gattak ugyan kitüntetéseket, de soknak még azt sem. Csurgón ott van Pákozdi Gyula vagy Gondos; a megtorláskor mind­kettő sokat szenvedett. Mikor megkaptam a Magyar Köztár­saság aranykeresztjét, megír­tam: amit tettem és később is vállaltam, meggyőződésem volt; nem plecsnikért tettem, hanem mert úgy éreztem: az a kötelességem. És éreztem érte a szolidaritást. Kistarcsáról üres zsebbel engedtek el. Az állo­másra mentem; rámnézett egy vasutas: „onnan”? Bólintottam. Hazáig segítettek. S rajtam kí­vül még mennyinek! Internál­takhoz látogatásra igyekvő, kétségbeesett családtagoknak... Ha volna emlékműve az isme­retlen vasutasnak - azért, amit 1956-57-ben tettek -, oda min­den évben elmennék, néhány szál virággal... A fiatalok, nem az ő hibájuk, mit sem tudnak erről. Az ötvenhatosok több­sége ősz, sír felé hajló életkorú. Sok közülük nyomorog. Fónay Jenó' bejelentette: a kormány minden 56-os nyugdíját föl­emeli. Ez a mézesmadzag-poli­tika... Majd ha látjuk a rendele­tet. Mert ígéreteloiek, bár sze­retnék, már nem hiszek. Pénzt egy fillért sem kapunk: a tagdí­jakból tartjuk fenn a szervezetet. Mikor az emlékműre gyűjtöt­tünk, Fónayhoz fordultam segít­ségért. Azt mondta: „mi meg tő­letek akarunk pénzt kérni...” Semmit nem kaptunk; de két éve azért fölavattuk Csurgón az em­lékművet. Én egyébként a Ma­gyar Politikai Foglyok Szövet­ségét tekintem az összefogó szervezetnek; ezen belül lehet­nek szekciók - mindegy, hogyan nevezzük -, a hadifoglyoké, a kitelepítetteké, a politikai üldö­zötteké. Csak egyetértés és ösz- szefogás kellene. A viszály soha nem vezetett jóra. Akkor, 1956- ban még volt közösségi szellem, és nemzeti egység. Mindenki örült. S kezdődött volna az or­Pápa János - szentai há­zának udvarán szágépítő munka is. De jöttek az orosz tankok. — Hogyan ünnepli most az évfordulót? — Némán. Én nem mondok beszédet. Részt veszünk a meg­emlékezésen: az 56-os forrada­lom kezdetének évfordulója ez, és a köztársaság kikiáltásának napja. Kettős ünnep. Koszorút teszünk az emlékműre; a szó­nok majd elmondja a magáét, mi pedig nehéz szívvel haza­megyünk. Kurucz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom