Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. okt. 21., szombat Új könyvek CARL GUSTAV JUNG Válasz Jób könyvére Az ótestamentumi Jóbot Isten borzalmas csapásokkal sújtotta, s az haragra gerjedt az Úr ellen; az Ótestamentum e könyve mérföldkő Jung szerint. Fölvázolja az isteniét alapkérdéseit, összefoglalva valláspszichológiai nézeteit. (Hermes, 408 Ft) VAJDA GáBOR A magyar irodalom a Délvidéken Az irodalomtörténeti kismonográfiák 7. kötete Trianontól napjainkig tekinti át a vajdasági magyar irodalom irányzatait, fontos eseményeit. Elemzi a Symposion mozgalom fő vonalát, a fiatal író-költő nemzedék törekvéseit. (Bereményi Kiadó) TATAY SÁNSOR Kinizsi Pál Mátyás király vitéze, a nagy erejű Kinizsi történetét dolgozta föl a neves író; tényekre építve, de sok népmeséi elemmel. A kitűnő kötetet igazi „ajánlott” irodalom a gyermekeknek. (Falukönyv - 248 Ft) C. BLUNDEN-M. ELVIN A kínai világ atlasza A kötet megismertet az ország földrajzi és demográfiai viszonyaival, részletesen szól a kínai történelemről és társadalomról, kultúrtörténeti áttekintést ad a sokezer éves Kínáról, művészetéről, filozófiájáról, tudományáról. (Helikon, 2980 Ft) SUSAN HOWATCH / Éjszakai telefon Claire Sullivan az óceánon túlról érkező kétségbeesett telefonhívás nyomán elindul húga, Gina felkutatására, majd végül gyilkosának a megtalálására. (Magyar Könyvklub - 429 Ft) Tízezer oldalnyi titok „Elsüllyesztett” dokumentumokból állt össze 1956 somogyi története Az 1956-os forradalom Somogybán címmel most jelent meg Szántó László megyei főlevéltáros dokumentumkötete a Somogy megyei Levéltár kiadásában. A hiánypótló, 1956 somogyi történéseinek sokáig rejtegetett írásos emlékeit feltáró könyv megjelentetését több magánszemély és számos szervezet anyagilag is támogatta. A mintegy 10 ezer oldalnyi eredeti dokumentumot feldolgozó kötetet tegnap mutatták be a megyei könyvtárban. Ebből az alkalomból beszélgettünk Szántó Lászlóval a történész kutató munkájáról, fe- Szántó László megyei főlevéltáros lelősségéről. munkája kötetté érett fotó; lang- Mennyire teljes az 1956-os eseményeket tükröző dokumentáció? A forradalmat követően nyilván politikai érdek fűződött az erről szóló iratanyag szelektív megsemmisítéséhez—- A forradalom leverését követően valóban megkezdődött az 56-os dokumentumok begyűjtése. Az nem egyértelmű, hogy e lépések célja az iratok megsemmisítése, vagy csupán elrejtése volt. Tény azonban, hogy 1956 decemberétől a pártközpont utasítására valamennyi munkahelyen ösz- sze kellett gyűjteni a két hét során keletkezett jegyzőkönyveket, röplapokat és más iratokat sőt jelenteni kellett, hogy az adott helyen mi történt a forradalom napjaiban. Mindebből Somogybán csak a megyei pártbizottság archívumában maradt fenn egy doboznyi anyag „Somogyi ellenforradalom” címmel. Először magam is arra gondoltam, hogy ennyi az egész. Szerencsére kiderült azonban, hogy mint az ilyenfajta „felsőbb utasításoknál” áltálában, a végrehajtás itt sem volt teljes. A kutatás során főként a kisebb helyi pártszervek és a tanácsok anyagaiból kerültek elő a forradalom napjaiban született jegyzőkönyvek, felhívások és határozatok. A kaposvári városi, vagy a megyei tanácsnál úgy látszik kötelességtudóbbak voltak: itt kevés anyag maradt fenn, s egyes jelek szerint az iratok zömét „elsüllyesztették”. Végül is tehát korántsem tekinthető teljesnek az 1956 történéseit bemutató hivatalos forrásanyag. Mégis a munka során összegyűjtött mintegy 10 ezer oldalnyi dokumentum alapjaiban hitelesen tükrözi a lezajlott eseményeket. Külön is figyelemreméltóak a bírósági irattárakból előkerült korabeli peranyagok, valamint a megyei napilap értékes kordokumentumot jelentő írásai.- A történetírást a mindenkori hatalom rendre megkísérli saját politikai érdekei szolgálatába állítani. Milyen lehet hát a történész kutató objektivitása?- Nyilván ez az objektivitás csak a történelmi távlattal együtt nő. 1956 történetének földolgozása is inkább tekinthető politika történeti, vagy politika tudományi munkának, mint történettudományinak. A tíz évvel ezelőtti visszaemlékezésekben - jóllehet akkor már megvoltak az ellenzék csirái, s már akkor megkezdték 56 történetének tudományos feldolgozását - a hivatalos politika még csak azt engedte meg alátámasztani - ha a korábbiaknál árnyaltabban is -, hogy Magyarországon ellenforradalomban kicsúcsosodó eseménysorozat zajlott 1956-ban. Végül is a kérdésben rejlő állítás igaz, mégis a mai történészek szerencséjére a múlt kutatását ma nem próbálják direkt módon korlátok közé szorítani. Én legalábbis semmiféle ilyen „ráhatási” kísérletet nem tapasztaltam. Mindettől függetlenül a múlt kutatása tudományos munka, a kutatót pedig szakmai önbecsülése készteti mind teljesebb objektivitásra az események sokoldalú feltárására. Nyilvánvaló, évszázadok távlatából ezt mindig könnyebb megtennie.- Egyáltalán reális vállalkozás-e 1956 dokumentumait ma feldolgozni? Hiszen még sokan élnek azok közül akik, a jelképes barrikád egyik vagy másik oldalán álltak. Nem enyésztek még el a forradalomhoz kötődő személyes érzelmek, sőt indulatok sem.- A jelenkori történetírás mindig is szemben találta magát ezzel a nehézséggel. 1956 esetében azért is különösen fontos ez a munka, mert nemzedékek nőttek úgy fel, hogy a hivatalos politikai szlogeneken, a meghamisított tényeken kívül semmit sem tudhattak az eseményekről. Meglehet most másként olvasnak egy ilyen dokumentumkötetet az egykori szereplők, akik egyik vagy másik oldalon szenvedtek sérelmeket, vagy azok a fiatalok, akiknek mindez csak történelem. A történész munkájával mindig azt szeretné elősegíteni, hogy idővel a társadalom egésze közös nevezőre jusson az események történelmi megítélésében. Ha abból indulok ki, hogy a korabeli magyar társadalom miként élte meg 1956-ot, a korabeli dokumentumok alapján azt kell mondanom a közvélemény forradalom részesének érezte magát, változást akart. Egy elnyomó politikai rendszer megszűnését. A dokumentumok tanúsága szerint akkor is voltak mérsékeltebb és szélsőségesebb hangok, mindezek eredőjeként azonban úgy láttam az emberek többsége - például itt Kaposváron - abban értett egyet, hogy sem Rákosi, sem Horthy-típusú rendszert nem akar. (Folytatás a 14. oldalon) Nagy Imre alakját megidéző szobortervek Kaposvár jövőre állít méltó emléket Varga Tamás budapesti szoborterve Nagy Imréhez hűtlen lett a szülőváros, Kaposvár. A rendszerváltást követően ugyan emléktáblával jelölték meg a szülőházát, de a fogadkozások ellenére mindmáig nem kapott szobrot a somogyi megyeszékhelyen. Lelkes szoborépítő kuratóriumot ugyan itt is életrehívtak, de szobor még nem készült. A kuratórium elnöki székét azonban többen is váltották. Fél évvel ezelőtt Kocsis Gyula vette át a munka irányítását. A mártírhalált halt miniszter- elnök első magyarországi köztéri szobrát Budapesten, a Kossuth tér közelében, Vértanúk terén állítják fel Nagy Imre születésének 100. évfordulóján, 1996. június 6-án. A Göncz Árpád vezette kuratórium hétfőn úgy döntött, hogy Varga Tamás szobortervét fogadják el. Az egész alakos bronzszobor tervezete a kuratóriumi tagokból alakult zsűri tetszését ugyanúgy elnyerte mint a szakmai testületét. Régi adósságát törleszti ezzel az ország. Mert aligha lehetünk büszkék arra, hogy Franciaországban, Giromagnyban már két éve áll Nagy Imre emlékműve. Úgy tűnik, hogy végre Kaposváron is megmozdult valami. A kaposvári kuratórium is ülésezett. Véglegesítették annak a pályázatnak a kiírását, amelyre hét művészt hívnak meg. A Képzőművészeti Lektorátus által ajánlott művészek mellett kaposvári alkotókat is felkérnek tervek készítésére. A pályamunkáknak február végéig kell elkészülniük. A kuratórium elképzelése szerint egészalakos szobrot állítana a szülőváros. Ez persze semmiképpen sem készülhet el a születésnapi centenáriumra. így úgy döntöttek a kuratóriumi tagok, hogy az 1956-ós forradalom 40. évfordulóján, 1996. október 23-án avatják fel a szobrot. Két helyszínt néztek meg a lektorátus képviselői. Szóba került a Latinca szobor régi helye és a Csokonai köz is. A szakmai javaslat erre a területre szól, s ezt a javaslatot a kuratórium is támogatja. Vélhetően már semmi sem akadályozza a szoborállítást. A megyei közgyűlés elnöke és Kaposvár polgármestere is ígéretet tett arra, hogy anyagilag is támogatják a megvalósítást. Erről azonban az önkormányzati testületeknek kell majd dönteniük. Nagy Jenő Erősödtek a magyar jogállam alkotmányos alapjai Vastagh Pál: Kiépült a jogállam működését biztosító közjogi intézményhálózat — Miniszter úr egyik cikkében úgy fogalmazott, hogy az 1989. október 23-i alkotmánymódosítás felért egy alkotmányozással. Mire alapozta ezt a megállapítását? — A hat évvel ezelőtti alkotmánymódosítás minőségi változásokat eredményezett alaptörvényünk tartalmában, szerkezetében, felfogásában. így jött létre a legtöbb elemében jogállamnak megfelelő alkotmány. A múlt és a jelen alaptörvényei között húzódó leglényegesebb választóvonal az, hogy az utóbbi következetesen érvényesíti a hatalmi ágak különállását és egymástól való függetlenségét. Ehhez plusz elemként lehet hozzátenni, hogy olyan intézményeket hozott létre, mint az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék, amelyekről később törvény rendelkezett. A fordulat mélységét és minőségét illetően maga az Alkotmánybíróság is hasonló álláspontra helyezkedett, hiszen 1991-ben, egy más kérdés kapcsán elfogadott határozatában nagyon világosan kifejtette, hogy ez az alkotmánymódosítás a jogállami minőséget illetően valójában egy új alkotmánnyal ér fel — Most, hat évvel később véleménye szerint hazánk mennyire felel meg a korszerű jogállam követelményeinek? — A Magyar Köztársaság maradéktalanul kiépítette azt a közjogi intézményi hálózatot, ami a jogállam működéséhez elengedhetetlenül fontos; hazánkban érvényesülnek a parlamenti demokráciához szükséges döntési mechanizmusok, megvalósul a politikai pluralizmus, és a politikai, emberi szabadságjogok érvényesülésének alapvető tendenciái is megfelelnek a jogállamiság követelményeinek, még ha egyedi esetekben elő is fordulhatnak jogsértések. Nagy örömömre szolgált, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak megválasztásával ez az intézményi rendszer teljessé vált. Tehát hazánkban a törvényhozó hatalom számára korlátot jelent az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom számára korlátot jelent a törvényhozás és az Alkotmánybíróság, valamint a közigazgatási bíráskodás. Utóbbiról kevés szó esik, pedig a közigazgatás határozatait általános szabályként, az esetek túlnyomó részében már bírói úton is felül lehet bírálni; ez nagyon fontos eleme a jogállamnak. — Az Ön személyes véleménye szerint az új alkotmány milyen hosszú távra szólhat? Évtizedekig érvényesnek kellene lennie vagy inkább egy rugalmas, gyakran változó alaptörvényre lenne szükség? — Az alkotmányelőkészítők szándékai szerint az új alaptörvény hosszabb távra kíván stabil kereteket teremteni a Magyar Köztársaság működéséhez, de ez természetesen nem zárná ki teljesen a változtatás lehetőségét. Én azonban alapvetően stabil keretekre gondolok — annál is inkább, mert az átalakulás közjogi, politikai feladatai az elmúlt öt-hat évben megoldódtak, többé-kevésbé minden intézmény a helyére került. Az alkotmány alapvető követelményei tehát érvényesültek, mert meghatározta a közjogi berendezkedés kereteit, működési rendjét. Nehéz pontosan megmondani az időtartamot, de úgy vélem, huszonöt- harminc esztendő az a távlat, amíg jelentős módosítás nélkül az alaptörvény érvényben maradhat. Ami a politikai, emberi jogokat illeti, ezek mélyebb tartalmának körülhatárolása az alkotmányozók fontos feladata. Épp az utóbbi hónapok vitái jelezték, hogy különösen fontos a gazdasági-szociális jogok tartalmának és érvényesítési feltételeinek alkotmányos meghatározása. Álláspontom szerint az új alkotmánynak többet kell mondania a közigazgatásról, főként a közigazgatás felépítéséről, a közpénzekről és nem csak az állami pénzügyekről, a költségvetési jogról, a hazai és a nemzetközi jog viszonyáról, s nem szabad megfeledkezni az európai integrálódás alkotmányos feltételeiről. — Mikor készülhet el az új alkotmány? — Úgy vélem, a honfoglalás 1100. évfordulóját épp az új alkotmány beiktatásával lehetne még emlékezetesebbé tenni. Csák Elemér
