Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-19 / 246. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. október 19., csütörtök Vendégek Berzencéről, Marcaliból, Toponárról Teadélután vetélkedővel Az idősek világnapját egész heti rendezvénysorozattá bővítették az idén a kaposvári Szigetvári utcai idősek klubjában. A negyven idős emberről gondoskodó három gondozónő változatos programokat szervezett. Barakonyi Jánosné klubvezető' elmondta: a magánnyal és a kiszolgáltatottsággal szemben ők a szeretetet és a törődést kínálnak, s a napi gondokat legalább egy hét erejéig el akarták feledtetni a társ — és sokszor család — nélkül élő emberekkel. A Bartók Béla Általános Iskola 6. a. osztályosai Halász Antalné pedagógus irányításával műsorral kedveskedtek. A klubtagoknak sem idegen a szereplés: nyolcán sikerrel vettek részt a megyei nyugdíjas ki mit tud?-on Balaton- földváron, ahol Boda Gyuláné kiemelt különdíjat kapott énekéért. Jutalmul jövő májusban egy hétig a balatonföldvári Hotel Fesztivál vendége lehet Klauz Jánosáéval együtt, aki a közösség életét versben örökítette meg. Varga Sándorné szavalatával érdemelt ki ajándékot, a többieket oklevéllel és emlékplakettel jutalmazta a zsűri. A versengésre a Támasz Alapítvány 11 ezer forintos támogatásának köszönhetően jutottak el. A Szigetvári utcai klub világnapi programjában mézeskalácssütő tudományukat is bemutatták az asszonyok: egyéni receptek szerint készültek a fűszerillatú kekszek, cukormázas puszedlik. A maguk készítette ajándéktárgyakból kiállítást rendeztek: öreg, ám fürge ujjakat dicsérnek a kötött zoknik, horgolt gallérok, szalmafigurák, rongybabák. Október második hétfőjén a berzencei nyugdíjasokat fogadták, akik tangóharmonikával teremtettek jó hangulatot. Mihaldinecz Ferenc, a vendégek klubvezetője, 1978-ban egyik szervezője volt a berzencei idősek közösségének, s azóta is lelkesen irányítja a 48 tagot számláló klubot. Ügyességi verseny a kaposvári, berzencei és toponári nyugdíjasok között fotó: király j. Béla — A kaposváriakkal a fenyvesi őszi napfény táborban találkoztunk. Örültünk a meghívásnak, először járunk vendégségben másik klubban. Berzencén hetente egyszer tartunk összejövetelt. Az otthoni idősek napi ünnepségen nagy izgalommal mutattuk be ki mit tud?-os produkciónkat. Jó érzés volt, hogy az önkormányzat a falu előtt ajándékozta meg a szereplőket. Ránk, öregekre mindig számíthatnak, ott vagyunk a fontos ünnepeken, a közéletben. Egyetlen bánatunk, hogy a fenyvesi táborba csak kevesen mehettek. Az idén volt olyan társunk, aki saját költségérn vállalta az egy hetet. A berzenceiekkel egy napon hívták meg a toponári klubot. Fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel vettek részt a humoros vetélkedőkben, ügyességi versenyekben. A vendégek sorában másnap a marcali Gondviselés Házának idősek klubja következett, hozzájuk is tábori barátság fűzi a kaposváriakat. Teadélutánon ismerkedtek meg a gyógynövényekkel, s a belőlük készített hasznos főzetekkel, majd rendhagyó tornaóra következett kímélő gyakorlatokkal. Végül a tüskevári nyugdíjasokkal együtt búcsúztatták a hetet. A gazdag programokhoz támogatókat is talált a klub vezetője: pályázaton nyert pénzüket Horváth László hentes és a Pé-Hib kft hússal, a Pepsi üdítővel toldotta meg. Izményi Éva Nyugdíjkiegészítés szabadságharcosoknak A köztársasági elnök és a miniszterelnök együttes kezdeményezésére a kormány javítani kíván a második világháború alatti nemzeti ellenállási és antifasiszta mozgalom, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc egykori résztvevőinek nehéz anyagi helyzetén. A nemzet sorsát és történelmét formáló nehéz időkben tanúsított példamutató személyes helytállás erkölcsi és anyagi elismerését minden nemzet kötelezettségének tekinti. A kormány e kötelezettség jegyében kívánja elismerni a második világháború idején a nemzeti ellenállási és antifasiszta mozgalomban tanúsított helytállást, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a nemzet szolgálatában szerzett érdemeket. A kormány a Nemzeti Ellenállási Emléklappal, valamint az 1956-os Emlékéremmel, illetve az 1956-os Emléklappal elismert magyar állampolgárok részére nyugellátásuk kiegészítésére 1996. január 1-jétől pótlékot állapít meg. A kitüntetett nyugdíjasok közül azok lesznek jogosultak a kiegészítő pótlékra, akik nyugellátásának havi összege nem éri el a 25 ezer forintot. A Nemzeti Ellenállási Emléklapot mintegy 8 ezren, az 1956-os Emlékérmet, illetve Emléklapot hozzávetőlegesen 9 ezren kapták meg. Közülük több mint 10 ezer ember havi nyugdíja nem éri el a 25 ezer forintot. A tervezett intézkedés költségvetési kihatása 1996-ban 600 millió forint lesz. Az érintettek emberi helytállását elismerő pótlék megállapításával és kifizetésével kapcsolatban részletes szabályokat, illetve a jogosultak körének pontos megállapítását a kormány külön rendeletben határozza meg. Követjük a franciákat Az egy éves, egy főre jutó gyógyszerfogyasztásban és ezen belül az altatók, illetve nyugtatok felhasználásában az európai országok között a franciák állnak az élen, s utánuk mi következünk. Hat év alatt tízszeresére nőtt Magyarországon a lakosság gyógyszerkiadása. A legnagyobb gyógyszerfogyasztók a betegségekre inkább hajlamos öregek. Hát még ha lenne pénzük az orvosságok kiváltására. És áremelés áremelést követ ...Vajon meddig tart még ez a — szó szoros értelmében vett — halálos játszma?! H. F. Pénzespostás nem hozza a földjáradékot Kiszolgáltatottak Közelebb az érdekeltekhez Kézimunka klub Lengyeltótiban Másfél évvel ezelőtt 35 lengyeltóti asszony megalakította a városban a nyugdíjasok kézimunka klubját. A közelmúltban összejöttek és — Németh Istvánné klubvezető vezetésével — ünnepi ülésen az elmúlt másfél év alatt végzett munka tapasztalatait összegezték az alapítók. Elhatározták, hogy munkáikat rövidesen kiállításon mutatják be a város lakosságának. Ä családias hangulatú összejövetelen részt vett Papszt Lajos polgármester és Sipos Ferenc jegyző is; a talpalávalót fiatalok — a klubtagok unokái, Németh Judit és Miseta Alexandra — szolgáltatták. Hajnalban indulnak ópusztaszerre A tervezettnél és a meghirdetettnél korábban indul szombaton Kaposvárról Ópusztaszerre a Korok, tájak, múzeumok, illetve a Zselic Túracsoport szervezésében a kirándulók csoportja. A megváltozott indulási időpont szerint reggel fél 6 helyett hajnali fél 4-kor kelnek útra a Csiky Gergely színház elől a megyei nyugdijasszövet- ség keretében működő szervezetek többnyire nyugdíjas tagjai. Szociális kalauz budapestieknek Az idén karácsonykor minden fővárosi nyugdíjas ingyen kézhez kapja azt a szociális kalauzt, amelyet Budapest önkormányzata állít össze. A 200 oldalasra tervezett kiadvány sok fontos tudnivalóról tájékoztatja a nyugdíjasokat. A kalauzból megtudhatják például, hogy hol és milyen konfortfokozatu otthonok működnek, azokat kik, milyen feltétellel vehetik igénybe, a nyugdíj hány százalékáért részesülhetnek teljes ellátásban és kaphatnak orvosi felügyeletet. Ä budapestiek szociális kalauza az önkormányzati intézményeken kívül az egyházi, alapítványi és egyéb szociális ellátó szervezetek címét is tartalmazza. Reális célokról álmodoznak Közvéleménykutatást végzett idős emberek körében a Notre Temps című francia folyóirat, s a tapasztalatok számos tanulsággal szolgáltak. A megkérdezetteknek mindössze 26 százaléka szeretne tíz évvel fiatalabb lenni és csak 12 százaléka álmodozik arról, hogy milliomos lesz. Annál többen — 33 százalék — bánják, hogy nem utaztak többet. A megkérdezettek több mint fele szeretne szép házat, ahol együtt élhetne gyerekeivel, unokáival. Mind kevesebb ülést tartanak Kaposváron és egyre többször tanácskoznak vidéken a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének vezető testületéi. Legutóbbi választmányi ülésüket például Bányán tartották, az elnökség pedig Balaton- lellén ült össze. Úgy tervezik, hogy az elnökségi rendezvények színhelyeként ezután a szövetség sorra veszi a megye tizenkét városát, s ennek megfelelően a legközelebbi elnökségi ülésre Barcson kerül sor. Azért döntöttek a „kihelyezett” megyei rendezvények mellett, mert így mód nyílik a nyugdíjasokkal összefüggő, a megyében olykor eltérő, helyi problémák alaposabb megismerésére és orvoslására. Telefonon képtelenség elérni a Baranya megyei káeftét, pontosabban szólva kimegy a csengetés, a kagylót föl is veszik, csak éppen jó, ha a telefonáló szavaiból minden ötödik-hatodik betű hallatszik, amiből, ugye, nem lehet épkézláb mondatot összerakni. így aztán az sem derül ki, hogy miért használják a kaposvári nyugdíjas özvegyasszony földjeit immáron két éve ingyen és bérmentve, minden természetbeli vagy pénzbeni ellenszolgáltatás nélkül. Mint ahogyan arra sem derül fény, miért teszi ugyanezt ugyanazzal az elszármazott idős asszonnyal és másokkal a ladi faluszövetkezet, vagyis ő sem fizet egy vasat sem a föld használatáért... Sok, utánjárásra betegség, öregség miatt képtelen idős ember jár mostanság ebben a cipőben. Kuncsorognia kell, hogy megkapja azt, amit eddig kérés nélkül minden évben rendszeresen küldtek neki, s hozzátehette a nyugdíjához. Most hiába váija a pénzespostást, nem jön a földjá- radék. És nem váltják pénzre azt az üzletrészt sem, ami ugyancsak jár neki egy harmadik szövetkezettől, pedig az eladás lehetőségét éppen a szövetkezetiek ajánlották fel... Csúnyán' kibabrálnak ezekkel a kiszolgáltatott, sokat megélt, idős emberekkel. Embertelenül, megalázóan bánnak velük: megvonják tőlük azt, ami joggal megilletné őket, többnyire azzal a hátsó, ki nem mondott gondolattal: járj utána, bolond, ha tudsz, sokáig úgysem bírod már! Az üzletrész hasznát meg szépen bezsebelik, a fölről betakarítják a termést és eladják vagy feletetik a jószággal — így is, úgy is hasznot húznak belőle. Könyörtelenek egymás iránt az emberek. Ölni, pusztítani nemcsak gyilkos szerszámmal, de a fennmaradás feltételeinek megvonásával is lehet. Lassan, célratörően. S még csak a paragrafus réme sem fenyeget. (Hernesz) „Aki elhagyja magát, annak már vége” 80 évesen sem szabad feladni — Ha valaki panaszkodik, hogy egyedül van, azt mondom: hát akkor most mit csinálsz, nekimész a falnak? — mondja Csapó Lajosné, aki nyolcvanévesen Polány egyik legidősebb lakója. — Én sem mondom, hogy szeretek egyedül lenni, de jobb, ha beletörődik az ember, ha úgysem tud mást csinálni. A magányt csak humorral lehet valahogy elviselni... Meg úgy, ha elfoglalja magát az ember. Én nem unatkoztam még egyetlen percig sem. Tévézek, teszek-veszek egy kicsit a ház körül, ha jó idő van, kiülök a ház elé, elbeszélgetek az arra járókkal. Hétvégén főzőcskézek, csak úgy a magam szórakoztatására. — Ami nehéz, arról nem ve— Ami nehéz, arról nem veszek tudomást szék tudomást — állítja határozottan Csapóné. — A pénzemet beosztom: amire jut, jut, amire pedig nem, arra nem. Nem kell már nekem olyan sok. Van egy kis kertem, ott minden megterem. Néhány baromfit is tartok. Persze, nem bírom már úgy a munkát, mint régen, de azért minden nap dolgozgatok egy kicsit. Nem sajnáltatom magam, nem panaszkodom, nem vagyok mindig elfoglalva a saját bajaimmal. Aki elhagyja magát, annak már vége! Áz életnek semmi más titka nincs — „árulja el” a nyolcvanéves asszony —, mint hogy az ember szeressen élni. Élő tanú rá ő maga: Csapó Lajosné Polány ban. (Jakab) Emlékidézés Zsitfapusztán — Zsitfapuszta haldoklik. Alig laknak már itt népek. Bezzeg húsz éve a puszta még sok embernek adott kenyeret. Az öregek azóta meghaltak, a fiatalok elmentek. A puszta már soha nem lesz olyan, mint amilyen az én időmben volt — mondta Dragovecz Györgyné. Az asszony hét éve él egyedül zsitfapusztai házában. Ha akarna, elköltözhetne. Eddig nem tette. Mindenszentek után mégis útra kel: a fiához megy Nagykanizsára, ott vészeli át a telet. — Nem bírnám én hosszú ideig a városban, soha nem akartam abban a nagy zűrzavarban élni. Nyolcvanegy éve itt láttam meg a napvilágot. Az ötvenes években aztán elköltöztettek minket, s akkor majd meghaltam bánatomban... Aztán úgy alakult az életünk, hogy visszaköltözhettünk. Az urammal nagyon boldogok voltunk. Sokat dolgoztunk, de volt is látszata: jószágunk, szép kertünk volt itt, Zsitfán. A puszta akkor még élt. Családok laktak itt, összetartó emberek. Ha valaki hiányt szenvedett, bízvást felkereshette a szomszédját, mert mindenki segített a másikon. Az özvegy gyakran temetkezik az emlékeibe. De hát mi mást is tehetne? Pusztai magányában, az egyedül töltött órákban gyakran végigpergeti eddigi életét. Arra az időre emlékezik, amikor jó pénzért megvették konyhai kredencüket, meg arra, hogy a család elment egy rövidebb kirándulásra. És arra az időre, amikor fiát beíratta az iskolába... A nagy ritkán odavetődő idegennel szívesen elbeszélget. Kitárulkozva osztja meg életét, nem titkolva semmit. — Sokat szenvedtünk, de már nem fáj semmi. Amíg fiatalabb voltam, azt hittem, hogy csak velem ilyen igazságtalan a sors. Azt gondoltam, hogy mást nem ér baj, fájdalom. Tévedtem. Látja, érdemes volt élni. Várok még, talán rájövök más igazságra is... Fekete ruhás alakját még sokáig láttam. Botjára támaszkodott, búcsút intett. Rozoga kerítés tövében állt, s úgy tűnt, mintha várna valakit... (Harsányi)
