Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-12 / 240. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. október 12., csütörtök Újabb megyei szövetség alakult Nyíregyházán megalakult a Nyugdíjasok Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Szövetsége. A több mint 80 küldött megválasztotta a szövetség vezető testületét, illetve a tisztségviselőket. A szervezet tevékenységét támogatja a megyei önkormányzat, Nyíregyháza alpolgármestere pedig az alakuló ülésen felajánlotta: a város irodahelyiséget biztosít a szövetség zavartalan működéséhez. Kiállítás és vásár az idősek klubjában Az önkormányzatok, szociális intézmények, nyugdíjasszervezetek számos somogyi településen megemlékeztek az idősek világnapjáról — erről tanúskodnak a szerkesztőségünkbe érkező tájékoztatók, meghívók. Előfordul, hogy októbert „kinevezik” az idősek hónapjának és novemberig zajlanak a tartalmas események. A kaposvári, Szigetvári utcai idősek klubjában például ezen a héten tartanak a rendezvények: a klubot felkereső látogatók megtekinthetik a klubtagok kézimunkáiból rendezett — vásárlási lehetőséget is kínáló — kiállítást. Pályázat nyugdíjas pedagógusoknak A magyar iskola születésének ezredik évfordulója alkalmából „Megjárt utak emlékei” címmel iskolatörténeti pályázatot hirdet nyugdíjas pedagógusoknak az Iskolatörténeti Emlékbizottság támogatásával a Pedagógusok Szakszervezetének országos nyugdíjas választmánya (1068 Budapest, Városligeti fasor 10., ugyanitt lehet érdeklődni a pályázat feltételeiről). A pályázat első díjával 50 ezer, a másodikkal 30 ezer, a harmadikkal 20 ezer forintot adnak át a jövő év szeptemberében Budapesten, az ezeréves magyar oktatásra emlékező ünnepségen. Bízzunk sorsunk jobbra fordulásában Még a korosabbak is megélik az ország sorsának jobbra fordulását — bizakodik és biztat dr. Csehák Judit, az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke abban a nyilatkozatban, amely a Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének tájékoztatójában megjelent. A volt miniszter szerint mindannyiunk közös felelőssége, hogy az ország jobban működjön. Úgy látja, hogy a nagyon sokat megélt emberekben több a türelem, a kitartás, a hit, mint a fiatalokban; gyakran a nagyszülők segítenek a lelket tartani a pályakezdő unokákban. A légcsavar pörög, a kerék gurul, a tartozékok cserélhetők Repülőkkel telnek az évek Minden olyan rajtuk, mint az igazi gépeken fotó: török anett A tízéves, rövidnadrágos kisfiú repülőket farigcsálva nem gondolta, hogy ez a kedvtelése a férfikor alkonyáig elkíséri. László Ferenc nyugdíjas tanár kaposvári otthonában ma másfélszáznál is több ötven- és hetven- kétszeres kicsinyítést!, valósághű repülőmakett sorakozik a polcokon... A hársfából faragott kis gépcsodák némelyike épp felújítás alatt áll: az óraüvegből készült kabinablakok az évek során el- színeződtek, új kell helyettük. Az aprólékos, precíz munkával, gyakran nagyító alatt faragott repülőkön amúgy nem fogott az idő. Minden olyan rajtuk, mint az igazi gépeken: az utolsó szegecs is a helyén van, a légcsavar pörög, a kerék gurul, a helikopter tartozékai cserélhetők. — Az első gépeket újságok rajzai alapján faragtam ki — emlékezik nem mindennapi szenvedélyének kezdetére vendéglátónk. — A modellezést Cserjési Jánostól tanultam, aki a téma legjobb ismerője ma is. 1948-49-ben 2-3 grammos gépeket készítettünk mikrofilmmel bevonva. A modell működő szerkezet, a makett pedig valósághű. Középiskolásként ezüstkoszorús lettem egyik gépemmel: Taszárról öt órán át repült Nágocsig, ahol szétkergetett egy marhacsordát... Evekig az MHSZ keretei között modelleztünk, az első repülőu- tamat is ennek köszönhetem. 1953-ban menetrend szerinti repülőjárat közlekedett Kapo- sújlak és Budapest között, a jegy annyiba került, mint az első osztályú vonaté. Kétszeres volt az élmény, mert a versenygépemet repülővel szállíthattam. Részt vettem a hőskorban a repülőklub szervezésében is, és három évig repültem vitorlázóként C-vizsgával. A földrajz-rajz szakos tanár 38 évig tanított a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskolában, mellette hosszú ideig vezetője volt az ifjúsági ház modellező, ezermester-, asztalos- és képzőművészeti szakköreinek. Számtalan nebulóval ismertette meg az alkotás élményét, a közös munka örömét. Olyan pedagógus, akit ma is szívesen üdvözölnek egykori tanítványai az utcán. Azért élt a nyugdíj lehetőségével, hogy a fiataloknak átadja a helyet.- Legutóbb egy Heinkel 46- os géppel bajlódtam, majdnem egy évbe telt, amíg megszereztem színezésének az adatait. A Magyar Királyi Légierő egykori felderítőgépének valósághű festése okozott gondot. A kedvencem a Schweizer helikopter, talán mert ebben van a legtöbb munkám. A valóságból vettem a mintát, amikor a fiam felvitt egy ilyennel repülni. Egész családját jellemzi a repülés szeretete. A fia hároméves volt, mikor először fölvitte a levegőbe - titokban. S az alig várta, hogy a a titkot otthon kikotyogja. Az élmény meghatározó volt, mert repülős lett; most helikoptert vezet. Fiúunokája 12 éves; a nagyapa soha nem féltette tőle a csodálatos maketteket, s ma felnőtteken is túltesz gép-ismeretével. Lassan elsajátítja a szakmai fogásokat is: a konyhakésekből köszörült szerszámokét, a festékkeverését, az óracelluloidból acetonnal készített ragasztó használatát. A lakásban a repülőkkel egyenrangú helyet foglalnak el a könyvek. Képzőművészeti kiadványok, földrajzi szakkönyvek és szépirodalmi kötetek, meg a repüléssel foglalkozó irodalom. László Ferenc nyugdíjasnak munkával telnek napjai: dossziékat töltenek meg a megvalósításra váró háromnézeti rajzok. Mikor megkérdeztem, mennyiért adna el egy makettet, gondolkodás nélkül válaszolt: — Semmiért! Egy élet munkáját nem lehet megfizetni. Izményi Éva Harmincnégy nyugdíjas klubot alakított So- mogysárdon. Az alakuló ülésen a jelenlevők öttagú vezetőséget, továbbá elnököt választottak. A Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetsége legfiatalabb tagszervezetének elnöke Czifra Lőrinc lett. * * * Három nyugdíjasklub találkozójára került sor — a Pamutfonó Kaposvári Gyára Nyugdíjasklubjának kezdeményezésére, a gyár üdülőjében — Igáiban. A kaposváriak a nagyatádi cémagyár és az andocsi nyugdíjasklub tagjaival közös, mind- annyiuk szórakozását szolgáló rendezvényen és cserélték ki tapasztalataikat. Az andocsiak a bala- tonföldvári megyei nyugdíjas ki-mit-tud?-on is sikert aratott műsorukkal szórakoztatták kaposvári és nagyatádi társaikat, akik ugyancsak gondoskodtak az igali program színesítéséről. S három klub jól sikerült közös produkciójaként került terítékre az ebéd... Tetszettek a teltkarcsú asszonyok Elismerés a táskaiaknak Pécsi nyugdíjasok meghívásának tett eleget a közelmúltban a táskái asszonykórus. Az azóta szép somogyi sikert elért együttes — a kórusok és népdalkörök kategóriájában éneklésükért első díjat kaptak a Balaton- földváron rendezett megyei nyugdíjas ki-mit-tud?-on — igencsak kitett magáért a baranyai megyeszékhelyen, s az elismerés kotántsem merült ki csupán a helyszíni ovációban, a szűnni nem akaró tapsban, szereplésüknek ugyanis azóta is hallható a visszhangja... Levelet kapott az asszonykórus a Pécsen élő, egykor So- mogyból elszármazott és ma már nyugdíjas Matáncsi Nándortól. Ott volt a nyugdíjasrendezvényen, hallotta énekelni a táskáikat, és az élmény késztette levelének megírására. „Kedves táskái nyugdíjas barátaim ! Köszöntőm a még mindig aktív nyugdíjasokat, Somogy- ország minden nyugdíjasát. Dicséretesen, számomra jólesően szerepeltek a táskaiak; tetszett a népviseletbe öltözött, teltkarcsú asszonyok csengő hangja” - olvasható a pécsi építőipari nyugdíjasok klubja tagjának levelében. Aztán azzal folytatja, hogy az énekeket hallgatva hiányérzete támadt: azt a dalt hiányolta, amelyet ő és társai annak idején bizony gyakran hallhattak és énekeltek, s amelynek a'szövegét leveléhez mellékelte. „Ezt a dalt szerte Somogy országban a háborús emlékű édesanyák szinte balladaként énekelték, szólóénekként vagy kórusanyagként. Mi, öten-hatan, somogyi származásúak is eldaloljuk kirándulásainkon, hogy így is dicsőítsük a mi hazánkat, Somogyorszá- got... Ha a dallamát már nem ismerik, jelezzék, akkor igyekszem azt is elküldeni.” A dal, amelyet Matáncsi Nándor a táskái asszonykórus repertoárjából hiányol, így kezdődik: „Somogyország kellős közepében,/ áll egy kicsiny, fatornyos falu./ Fehér házak egymás mellett, sorban,/ s mindegyiken kicsi, zöld zsalu./ A férfiak mind elmentek régen,/ az asszonyok csendben sírnak ott,/ este, mikor kígyóinak az égen/ azok a szép, fényes csillagok... Talán akadnak Somogybán nyugdíjasok, akik ismerik a dalt, és egykori megyénkfiával, a pécsi Matáncsi Nándorral együtt továbbdúdolják... (Hernesz) Vasutasok köszöntése Kibővített taggyűlést tart október 19-én délután 2 órakor a kaposvári nyugdíjas vasutasok szakszervezete. Az ünnepi találkozóra a vasútállomásnál, a MÁV kaposvári üzemi konyhájának étkezdéjében kerül sor s ezen a jövő hét csütörtöki összejövetelen köszöntik azokat a nyugdíjas vasutasokat, akik 1945 óta tagjai a vasutas-szakszervezetnek. Mintegy félszázan tartoznak ebbe a körbe, s most emléklapot vehetnek át 50 éves szak- szervezeti tagságuk elismeréseként. Túl a hatvanon váltotta ki az iparengedélyt Elhagyott koszorúk Horváth Viktorné koszorúkötő Csokonyavisontán. Hetvenöt éves, és tíz éve váltotta ki az iparengedélyét. A múlt év végén viszont felhagyott ezzel a tevékenységgel. — Nem győzöm már erővel, meg napjainkban nincs is nagy haszon rajta — mondta Horváth Viktorné. — Amikor kiváltottam az ipart, kevés volt a nyugdíjam, ezért jól jött az a kis jövedelemkiegészítés. S megérte foglalkozni vele; jól ment az üzlet. Sokan rendeltek itt koszorút, még Görgetegről és Ri- nyaújnépről is jöttek hozzám. Horváthné az alapanyagot, a virágot meg a zöldet Budapestről, Dunaharasztiból szerezte be; többnyire művirággal dolgozott. Sokan kérték tőle dísznek a kálát, rózsát és az orchideát. Mindenszentekre gyakran kötött több mint kétszáz koszorút. Mint mondta, nagyon szerette ezt a munkát, és volt hozzá türelme is. — Tavaly decemberben abba hagytam, azóta csak a család elhunyt hozzátartozóinak sírjára készítek koszorút — mondta. —- Pedig most is többen betérnek hozzám, és mondják: „Juliska néni, hiányzik nekünk a munkája.” De első az egészség. Meg a több mint 15 ezer forintos nyugdíjammal elégedett vagyok. Horváth Vitorné rengeteg koszorút kötött már. Édesanyjától tanulta ezt. Gyerekeinek, unokáinak azonban nincs kedvük hozzá. (Gamos) Gyógyszer az Alzheimer-kórra? A kutatók bíznak az E-vitaminban Az Alzheimer-kór a fejlett ipari államokban már a negyedik leggyakoribb halálok. Ez a betegség az emlékezet elvesztésével kezdődik, majd az értelem teljes elvesztéséhez, végül a teljes leépülést követő halálhoz vezet. Amerikai kutatóknak korszerű géntechnológiával, állatkísérletek révén sikerült közelebb kerülni a betegség megismeréséhez, és így a gyógyításához is. A dél-floridai egyetem tudósai először tudtak kísérleti egerek agyában olyan elváltozásokat előidézni, amelyek megfelelnek az Alzheimer-beteg agyelváltozásainak. Ily módon az egereken kipróbálhatók a betegség lehetséges gyógyszerei is. Kaliforniai kutatók magas E- vitamindózisok adagolásával akarják megfékezni a betegséget, mások gyulladásgátló anyagokkal, illetve szteroidok- kal kísérleteznek, hogy megakadályozzák az agyi idegpályák elhalását. A kísérletek anyagi háttere egyébként a gyógyszeripar révén biztosítva van: a nagy gyógyszergyárak számára óriási üzleti ígéret egy- egy ilyen gyógyszer előállítása, hiszen az Alzheimer-betegek számát a világon húszmillióra becsülik. FEB Verőfény a lugasban A drávaszentesi Gonda Istvánná egyedül él, napjai mégsem peregnek magányosan. Sok jóismerőse van, s olykor órák hosszat is elbeszélgetnek. Rövid időre ez is feledteti a mindennapok gondját-baját. — Kódis vagyok a gerincemmel; gyakran jártányi erőm sincs — mondta. — Sokat dolgoztunk a téeszcsében annak idején; volt úgy, hogy 40 kilós vékával a fejemen gyalogoltam hét kilométert... Nyugdíjasként sem pihenek, mindig van dolog a ház körül. Mondták is az ismerősök: minek dolgozom annyit, jobban tenném, ha naphosszat pihennék. Ilyenkor, bizony, megmosolyogtam őket. Most viszont már tudom, hogy igazuk volt. Csak néhány éve költözött Drávaszentesre, hogy Barcson élő fiához közelebb legyen. A falubeliekkel hamar megbarátkozott, és ők is gyorsan befogadták Gonda Istvánnét. — Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék valamelyik szomszéddal. Olyankor jókat beszélgetünk, meghányjuk-vetjük a legújabb híreket. Sok mindenről szó esik, legtöbbször a megélhetésről. Mert arra van a legtöbb panasz. Ki-ki elmondja, hogy a legszükségesebb cikkeket hol lehet legolcsóbban beszerezni, mikor mit érdemes vásárolni. Én is gyakran bosszankodom, nincs egy kis földem a faluhoz közel. Csak egy zsebkendőnyi konyhakertem van: ott terem a zöldség, a paprika. Gondáné hamar túlteszi magát a napi gondokon. Inkább előre néz. — Túl vagyok a hetvenen, úgy érzem, rámfér egy kis pihenés. Varrogatok, meg olvasok, így hasznosan telik az idő — mondja. — Szép időbén, ha süt a nap, szívesen olvasok újságot itt, a lugasban. Legtöbbször elejétől a végéig. Gyakran a régebbi lapokat is átböngészem. Olykor elgondolkodom, hogy milyen nehéz is volt régen a magamfajta sorsa. Aztán gyorsan továbblapozok... Harsányi Miklós — Akár órákon át is szívesen olvasgatom az újságot itt, a lugasban... < ( Az egyesületek, klubok életéből
