Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-01 / 206. szám

1995. szeptember 1., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Naponta 10-12 ezer köbméter a vezetékben Számítógép méri már Babócsán is a gázt Hét ikerház, a vasút és 350 holdas határ Zrínyitelep, fák között FOTÓ: TÁBORSZKIISTVÁNNÉ Egyszer írták le csak a Zrínyi­telep nevet, ott is Újmajorral, Pusztagáttal együtt Csurgó 180 oldalas általános rende­zési tervében a mikrokörzet üdülőhelyének ajánlotta a budapesti tervezőintézet. Az 55 éve egyszerre felépített 14 lakás mindegyike használ­ható, noha már csak négyben laknak - összesen öten. Ma is vonaton közelíthető meg legkönnyebben Zrínyite­lep. Takaros utcasorát elrejtik az utazó elől a termés súlyától roskadozó gyümölcsfák. Most épp a körte, a szilva érik, de alig van ember, aki örüljön neki. A telep mégsem a múlté. Bármennyire hihetetlen, egyetlen porta sem eladó. A tulajdonosok ragaszkodnak hozzá. Annak, hogy Vitéztelepnek létesült - ez volt a hivatalos neve régen -, a hasznát legföl­jebb négy évig élvezhették. Akik 1941-ben új, kész házba költöztek, 24 hold földön gaz­dálkodhattak, s kivételezett helyzetbe kerültek. A Balato- nendrédről, Tapsonyból, Ba- bócsáról meg Szabolcsból ér­kezettek hamar összeszoktak. Akkor 13 pár lóval vették bir­tokba a 350 holdas határt. Gyerekeik gyalog jártak be két évig Csurgóra iskolába, a hat kilométert naponta kétszer megtették. A MÁV ezután já­rult hozzá, hogy a gyerekek kedvéért reggel és délután megálljon a vonat a közeli őr­háznál. Csurgó környékén hagyo­mánya, becsülete van a vasút­nak. Papp János őshonos te­lepi is a vasútnál kötött ki. Mindig e vidéken szolgált. Szülei korán elhaltak, és Szőke Lajoshoz került Szabadhíd- végre; velük költözött Vitézte­lepre. Itt az özvegysorsra ju­tott Szabó Mártonnéval alapí­tott családot, s Zrínyitelep lett a munkahelye; 1957-től a va­donatúj, a menetrendben is szereplő megállóban szolgált nyugdíjazásáig. Papp János két szomszédjával Bazsó Györgyné nagyapja, Somogyi Nándor képviselte a lakosság ügyeit. Kérvényezé- sükre megjött a válasz: ha sa­ját maguk építenek irodát, vá­rótermet. De mi legyen a meg­álló neve? Vitéztelep nem le­het. Tudták az ittlakók, hogy valaha a környék Zrínyi-birtok volt - ezt a nevet választották. S 1956. december 6-án 9 óra 10 perckor megállt itt a 4022. számú vonat. A lakosság ün­nepelt: sütöttek, főztek, még az utasokat is megkínálták. Közvetve így Somogycsicsó is megállóhoz jutott. Az újmajori kertimag-vállalat sok embert alkalmazott, negyven-ötvenen is fölszálltak egy vonatra. Zrínyitelep igazi virágkora csak pár évig tartott. Sok volt a fiatal, húsznál többen jártak naponta Csurgóra iskolába. Takaros rendet tartottak, min­den hét végén kisöpörték az utcát. Ma is gondosan őrzik a táblát: Csurgói Járási Könyv­tár 2. sz. Fiókkönyvtára. 1959- ben jött a téeszszervezés; a honfoglalók beléptek, a fiata­lok meg egymás után elköltöz­tek. A középiskolát végzettek már csak látogatóba jártak haza. Mindenki azt mondja: ha megépült volna Újmajorig az egy kilométer hosszú út, töb­ben maradtak volna. Papp János 1985-ben vonult nyugdíjba, s utána már a szol­gálat is megszűnt. A közada­kozással készült állomásépüle­tet bontásra eladták, s tavaly kivágták a sudár fenyőfákat is. Zrínyitelep azonban él. A hét ikerházat várhatóan nem sokáig rejtegetik a gyümölcs­fák. Gazdálkodásra, pihenésre ideális a házakhoz tartozó 2000 négyszögöles telek. Egy karnyújtásnyira van a telefon, ott a halastó, az erdő. A tulaj­donosok tudják, mit veszíte­nének, ezért ragaszkodnak hozzá. Horváth József Farmer, póló, plüssbabák a határon A felújítás végső szakaszába értek Babócsán. A Mol-ki- rendeltségén már a számító- gépes rendszert szerelik. Az építkezés alatt felkészültek a téli nagy fogyasztásra. Hama­rosan tíz-tizenötször annyi gázra lesz szükség, mint amennyit most továbbítanak. Tízmillió forintba került a kor­szerűsítés, amelyet májusban kezdtek el és hamarosan befe­jeznek — tudtuk meg Arató Bé­lától, a babócsai gáztelep mun­katársától. Ez a befektetés meg­térül, hiszen lényegesen jobb körülmények között termelhe­tik ki ezután az értékes fűtő­anyagot. A felújítási programban kü­lön keretük volt a gázmérők­nek. Korábban ugyanis gyakran okozott gondot elszámoláskor, hogy nem hitelesített mérőt használtak. A három új, kétmil­lió forintba kerülő műszert az Országos Mérésügyi Hivatal pecsétjével látták el. A haté­kony kitermelést és ellenőrzést Kevesen érték meg szolgála­tukban aktívan az ötvenéves jubileumot. Ezért is olyan meghatóak az aranymisék. Bischof J. Artur szolgálata ezen túl egyedi is: ferences szerzetesként olyan időben épített templomot, mikor a rendeket is fölszámolták. Munkáscsaládban született, apja evangélikus volt. Sohasem mondták neki, hogy pap legyen - ő választotta. Balás Béla me­gyéspüspök levelében is azt kö­szönte meg, hogy olyan évek­ben lett barát, amikor farkasok támadtak a nyájra. Ötven éve szentelték föl, s 1950-ig a nagykanizsai ferences rendház­ban szolgált. Zákányba onnan adták a káplánokat; így meg­fordult Őrtilosban, Szentmi- hályhegyen, Surdon is. 1950. június 10-én éjjel deportálták. Bekerült azonban abba a szer­zetesi keretbe, amely papként tevékenykedhetett. 1960-ban lett őrtilosi plébános; akkor még nem volt a községben templom, s gyakorlatilag ő ala­kította ki az önálló őrtilosi plé­bániát. Navracsics József pol­gármester is ezt köszönte meg elsősorban, hiszen addig Lég- rádhoz, a zalai falvakhoz, Zá­segíti a most telepített számító­gép-hálózat is: ennek révén át­látják az egész telepet. Műsze­rek ellenőrzik a kitermelt gáz mennyiségét, minőségét. Ha a normálistól eltérő értéket ész­lelnek azonnal jelzik az ügyele­tesnek. A számítógép — a szükséges kiegészítő felszere­lésekkel együtt — hétmillió fo­rintba került. A rétegnyomás mérést már ezen a héten megkezdik, s mind a 17 kutat föltérképezik, hogy mennyi a tartalék. Kérdésünkre — hogy meddig termelnek ki gázt Babócsán és környékén — Arató Béla azt mondta: leg­alább harminc évig biztosítja az állandó ellátást. A babócsi telep jelenleg 10- 12 ezer köbméter gázt bocsát a regionális vezetékbe. Október közepétől a fogyasztás hirtelen napi 100 ezer köbméterre nő. A magasabb értékű, köbméteren­ként 35 megajoul-os gázból na­ponta 40 ezer köbmétert szállí­tanak innen, évszaktól függet­lenül. Harsányi Miklós kányhoz tartoztak; meg a törő­dést is, amikor azt hangsú­lyozta: papjuk szemében min­denki számított. Saját szavai­val: „Nekem mindegy, hogy templomba járó vallásos vagy hitetlen ember.” Tornyos Kál­mán, a magyarországi ferences rendtartomány főnöke szerint ma az egyházközség szép és ígéretes. Á jubiláns mégis ví­vódik: a község régi buzgósá- gát ő sem tudta megőrizni. Dr. Baráti János apát szülőföldje lelkipásztorát köszöntötte. S még sokan - a nevek felsoro­lása is hosszú lenne. A Dráván túlról Jurns Zvonko légrádi és Vidovic Damir ludbregi alpol­gármester a Szentmihályhegy alatti emberek üdvözletét és ajándékát hozta. A köszöntött hosszan sorolta, kik segítették: a már nem élő Nemes Imre, Meszlarics József, Navracsics Ignác érdemei na­gyok, de Horváth Antal és Varga Tibor ma is áldozatos munkát vállal, akárcsak Mózes Terézia. Bischof J. Artur sze­rint „a szép Somogy a világ kö­zepe.” S most, kissé betegesen sem csalódott. Aranymiséjének jelmondata a 29. zsoltárból való: „Te, Uram, jó voltál hoz­zám.” (Horváth) Vásári kavalkád fogadja a ki­rándulókat a berzencei határát­kelő előtt. Néhány száz méterre Horvátországtól a piacon, ahol minden kapható: hordozható tévé, farmer és kannás üdítőital. Az árusok környékbeliek. Egyetlen céljuk: minél hama­rabb túladni a portékán. Ottjár- tunkkor úgy látszott, ez nem nehéz: a horvát turisták szinte mindent megvesznek. A bjelo- vári, zágrábi rendszámú au­tókba főként ruhaneműt rakod­nak. Sokan itt vásárolják meg az egy-kétezer forintos farmer- nadrágot, olcsóbb farmeringet. Vagy a színes pólót - egyszerre nyolcat. Jó forgalmat bonyolítottak le a cipőárusok is: a külföldiek többsége legalább egy sportci­pővel gazdagabban tért haza. Nem kevés haszonnal zártak a játék- és elektronikai cikkek el­adásával foglalkozók. A berzen­cei határ előtt baba-, illetve plüs- sállatka-dömping van. Hétezer forintért kínáltak távol-keleti mini hifi-tornyot is. H. M. Elúszott az elnyert 12 millió forint Az iharosberényi önkormány­zat a közelmúltban kénytelen volt lemondani arról a 12 millió forintos állami támogatásról, amelyet korábban a tornaterem építésére nyert el. A kivitele­zést ugyanis a jelenlegi költ­ségvetési körülmények között a település nem tudta fölvállalni. Tótújfalu vizesblokk építését kezdi meg Fejlesztést nem terveztek Tó­tújfalu idei költségvetésében. Felújítás is csak egy szerepel az önkormányzat tervei között: a község művelődési házában szeretnének most vizesblokkot készíteni saját erőből. Ez mint­egy 200 ezer forintba kerül. Közhasznú munkások Kastélyosdombón Kastélyosdombón a nyilvántar­tott munkanélküliek közül ti­zenheten már nem kapnak jára­dékot nekik az önkormányzat jövedelempótló támogatása az egyetlen bevételi forrásuk. A faluban öt közhasznú dolgozik. Pénzzel is segítették a táborozókat A babócsai Esély a nyárban el­nevezésű felzárkóztató tábort több somogyi cég szponzorálta. Az alsó- és felső tagozatos gye­rekek napi ellátása 500 forintba került. A költségekhez több nagykereskedelmi cég s az ön- kormányzatok is hozzájárultak. A tanulóknak a tábor ingyen volt, napi négyszeri étkezéssel. Támogatott lakás­építők Szulokban Szulokban elbírálta a lakáscélú támogatásra benyújtott kérel­meket a képviselő-testület. Ha­tan kaptak vissza nem térítendő támogatást; közülük négy sze­mélyenként 50 ezer forintot, egynek pedig a legszüksége­sebb lakásjavítási munkáit végzi el - negyvenezer forint értékben - az önkormányzat közhasznú brigádja. A hatodik igénylőnek havi kétezer forint kamat-törlesztést biztosítanak. Három község drága iskolája Kétszáztizenhat diák, iharosiak és iharosberényiek, valamint pogányszentpéteri felső tagoza­tosok járnak abba az általános iskolába, amely a jóideje már a herényi kastélyépületben kapott helyet. Mint a körjegyzőségen megtudtuk, fenntartása igen drága, éves költségvetése mint­egy 28 millió forint. A terheken sokat enyhített volna a pályázat, amelyet a na­pokban utasított el a közokta­tási tárca. Ezt az 500 lakos alatti településekre írták ki, és mintegy 30 ezer forintos tanu­lónkénti, összesen pedig 6 mil­liós támogatást jelenthetett volna. Pogányszentpéter lako­sainak a száma azonban a kér­déses időpontra 510-re duzzadt, így a kérelmet elutasították. Gárdony unatkozó fiataljai Unatkoznak a drávagárdo- nyi fiatalok. Kevés pénzből nem találnak elfogadható szórakozási lehetőséget. így legföljebb egymást keresik föl a falu tizen- és huszon­évesei. — Teljesen kihalt ez a falu: majdnem olyan, mint egy puszta — mondta a tizen­nyolc éves Horváth Angéla. — Jóformán sehova nem tu­dunk elmenni. A környéken legfeljebb Barcson van menő hely. De oda be kell utazni, és a legtöbb szórakozóhely na­gyon drága; nem nekünk talál­ták ki. Véleménye nem tér el a többi fiatalétól. Sárics Béla szerint a fiatalok munka után szinte csak alszanak. Ha va­laki kikapcsolódásra vágyik, jobban teszi, ha más faluban néz körül. Bár mostanában mintha kissé messzebb kel­lene utazni azért, hogy értel-: mesen töltsék el az időt. — Se diszkó, se egy jó mozi nincs a környéken — mondta Sárics Béla. — Nem marad más, mint a szomszéd­hoz vagy a haverokhoz menni. Kocsmába ritkán mennek a fiatalok; az is na­gyon megdrágult. Én munka- nélküli vagyok, havi 6700 fo­rintot kapok. Elváltam, de ebből a pénzből néha a gye­rekeimnek is kell vásárolni valamit. így könnyen kiszá­molható, mennyi jut a szóra­kozásra. — Ha nagy ritkán összejö­vünk, ennivalót meg üdítőt hoz mindenki; alkoholt ritkán veszünk — mondta Fridrik László. — Itt szinte egész év­ben csend és nyugalom van, a fiatalok meg néha szeretnének egy kis jó bulit. A nyár is gyorsan elmúlt, nem volt semmi érdekes. És ilyen lesz az ősz is. Barátaimhoz hason­lóan én is segélyből élek. A fiataloknak nemcsak a szórakozást hiányolják. Mint mondták, legnagyobb vágyuk, hogy végre munkát találjanak. Ez legalább annyira nehéz er­refelé, mint betérni egy jó mo­ziba. (Harsányi) Házfoltozók Aracson- Nem szédülök egy cseppet sem; megszoktam már, hogy a magasban dolgozom - mondta Turnár János, amint Somogyaracson létrán állva éppen az egyik házat festette. Társával, Muzsek Sándorral ko­rán kezdte a munkát. Először az apróbb hibákat javították ki. Mivel a munka nagy figyel­met kívánt, nem siettek. — Sok lyuk van a falon — mondta Muzsek Sándor. — Elég babra dolog ez a foltozga- tás, de nem lehet kihagyni. Ha ezzel nem végzünk, hiába fes­tünk: gyorsan lepereg a vakolat. Egyébként már amúgy is ráfér erre a házra egy alapos festés — mutatja. — Jó pár éve nem látott festéket. A nap meg egy­két év alatt kifakítja még a leg­jobban kikevert színt is. No, de mi úgy kifestjük ezt a homlok­zatot, hogy jó ideig nem kell ide szakembert hívni. A két mester túl van már a hatvanon. Nyugdíjasok, mun­kát csak szívességből vállalnak, a rokonoknak. — Már nem hajtunk úgy, mint korábban — tette hozzá Turnár János. — A munkahe­lyen, bizony, nem lehetett la­zsálni; reggeltől késő délutánig nem volt megállás. Most azért néha csak megpihenünk. A korban mindketten benne va­gyunk már. — Meg aztán minek is siet­nénk? A ház nem megy el — mondta viccelődve Muzsek Sán­dor. — A házigazda is finom fröccsel kínál, azt sem hagyjuk ki. Persze csak módjával, nehogy az ember fejébe szálljon az ital. Harsányi Miklós Őrtilosban köszöntötték templomuk építőjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom