Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-13 / 215. szám

1995. szeptember 13., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Jutái Pinokkiók Diáktervek alapján készül az udvari fajáték Pinokkió címmel rajz- és tervpályázatot hirdetett gyerekeknek a pécsi OKI-Peki. A pályázók kizá­rólag természetes alap­anyagú szabadtéri játékok ötleteivel indulhattak két korcsoportban. Sőt, teljes játszóteret is megrajzolhat­tak. A múlt hét végén tartották az eredményhirdetést a pécsi Hotel Kikeletben, amelyen részt vett dr. Németh Csaba, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sportfőosztá­lyának vezetője is. Az ország hat óvodájának és hét iskolá­jának húsz legtehetségesebb tanulója gyűlt össze; köztük — Somogyot képviselve — a jutái diákok. A zsűri ugyanis a harmadikos Szabó Péter, a negyedikes Ti ti Zsolt és az el­sős Fülöp Gábor alkotását ítélte a leginkább figyelemre méltónak. A három tanuló ju­talma egy bőrfoci, egy kosár­labda és egy elemes játék volt, ezenkívül egy-egy pólót is kaptak. A pályázat kiírói több ezer gyerekrajzot és -tervet véle­ményeztek. A legjobbakat — szakemberek bevonásával — szeretnék megvalósítani. A jutái általános iskola udvarára Szabó Péter tervéi alapján — ajándékként — készül el egy több funkciós fajáték a Pi­nokkió játékcsalád jóvoltából. A harmadikos diák egy fa­rönkökből épített, ferde felfu­tót, egy kis pihenőhelyet ál­modott papírra. Olyat, ahon­nan — mai Tarzanként — kö­téllel lehet átlendülni a másik, lengőhidas részre. A kompo­zícióban egy torony is van, amelyhez egy lépcsőháló se­gítségével is föl lehet jutni. A mintegy 6 méter hosszú ud­vari játékot tavaszra készítik el a pécsi cég munkatársai. (Lőrincz) Ebédlőt építenek Kétszáz személyes ebédlőt építe­nek mintegy kétmillió forintos költséggel a vótapusztai sze­retetotthonban. Az evangéliumi pünkösdi közösség épít­teti, hogy az itt táborozó fiatalok számára megfelelő körül­ményeket teremtsenek. A kastélyhoz tartozó területen ugyanis gyakran szerveznek — és nemcsak a nyári szezon­ban — gyermek-, illetve ifjúsági táborokat. Eddig sátorban étkeztek az itt táborozok; az étkező már kulturáltabb kö­rülményeket teremt fotó: király j. Béla Havonta alig több mint tízezer forintból élnek Ketten Lapapusztán A mosoly mindig méltó jutalom a gyermeki igyekezetért Lapapuszta csendjét ütemes tompa kopogás háborgatja. A tízéves Levente széket fabrikál édesanyjának a ház udvarán. Az egymást követő napok le­mondással teli pillanatait ugyanúgy ketten élik át, mint azt, amikor az ellenőrzőbe jó jegy kerül. A nyári szünet kira­kati játékok, bőrfoci és videó nélkül is hamar eltelt; a füze­tekre és tankönyvekre valót pe­dig csak így lehet megspórolni. Ezt Levente is jól tudja. Sosem követelőzik. Pedig évekkel ezelőtt min­den másképp indult, amikor Vágó Judit, Levente édesanyja elköltözött Tatabányáról a szü­lői házból. Főijével együtt szorgalmasan dolgozott, és él­ték a családok megszokott, hét­köznapi életét. Aztán a kisvá­rosi kétszobás lakásból Lapa- pusztára mentek lakni, mert a dinnyetermesztéshez föld kel­lett... — Három évig dinnyéztünk. Amit kerestünk, arra volt elég, hogy jobban éljünk — mondta a fiatalasszony. — Aztán abba­hagytuk, mert a párom sokat betegeskedett. Egyszer már si­került megmentenem, amikor maga akart véget vetni az éle­tének, de másodszor későn ér­keztem. Tavaly maradtunk ma­gunkra. Azóta számolással telnek napjai. Nem kis dolog havonta alig több mint tízezer forintból megélni másodmagával. Ha minden kötél szakad, a nővéré­hez megy egy kis krumpliért vagy tökért, mert a saját kertet sincs miből megművelni. — A földet kiadtam bérbe, ezért élelmiszert kapok cserébe. A szarkavári mauzóleum ál­lapota — ahova a Somssich ősöket temették — egyre el­keserítőbb, pedig megmenté­séért jó egy éve többen is szót emeltek. Azon túl, hogy a Kaposvári Városgazdálko­dási Rt munkatársai kocsi­szám hordták el a szemetet, törmeléket, nem történt semmi. Szarkaváron to­vábbra is az enyészet az úr. Szántó Jánostól, Kaposújlak polgármesterétől megtudtuk: a mauzóleumot bedeszkázták, ám az sem volt hatásos. Gyakran randalíroznak itt ide­genek; a közelmúltban fölfeszí­tették a deszkákat. Védelemről így már beszélni sem lehet. Mint ahogy az elhunytak Főzni nagyon szeretek, főleg ha van mit. Korábban megszok­tam, hogy volt pénz arra, amire kellett. Almomban sem gondol­tam, hogy egyszer ilyen nyo­morban kell fölnevelnem a kis­fiámat. Több mint fél éve vet­tem húst utoljára. Nincs se ci­pőm, se csizmám. Borzasztó szégyen ez nekem, de kérni nem merek. Sokat jártam már munka után, nem sok sikerrel. Korábban a vendéglátóiparban dolgoztam, de mást is elvállal­nék. Nyáron néha akad valami alkalmi munka, babot szedni a kisfiam is segített. Muszáj fel­nőttként kezelnem ahhoz, hogy megértse, miért jut neki min­háborítatlan nyugalmáról sem. A polgármester vajmi keve­set tud tenni ez ügyben. Azt reméli, hogy a tulajdonos, a gödöllői székhelyű Országos Mesterséges Megtermékenyítő Vállalat mielőbb túlad a hajdan szebb napokat látott épülete­gyüttesen, s az új gazda mun­kahelyeket kínál májd a falube­lieknek. A Somssich család te­metkezési helyén kívül kastély, kápolna, sertéstelep van itt, és tizenhét szolgálati lakás — tele lakóval. Tízhektáros erdő tarto­zik a területhez. Csak az erdő értéke 115 millió forintra rúg. Úgy hírlik, a tulajdonos 35 mil­lió forintért megválna Szarka­vártól. S talán még abba is be­lemenne, ha az ár 50 százalékát kapná csak készpénzben, a denből kevesebb, mint más gyereknek. Én is más helyzet­ben vagyok, mint a többi anya: nő és férfi egyszemélyben. Ka­szálok, fát fűrészelek, mesze­lek. Itt mindenért meg kell szenvedni. A tűzifát az erdőn szedem, ha nem akarunk télen megfagyni. Ha nagyon hideg van és egész nap fűtök, akkor is csak 15 fok van a szobában. így is mindig náthásak vagyunk. Közben elkészült Levente új műve: motorostutaj fagyipálci­kából. A gyermeki igyekezet ezúttal sem veszett kárba, mert az édesanya mosolya mindig méltó jutalom. Boldizsár Beáta többit pedig kárpótlási jegyben. Néhány magánember és cég — külföldi és magyar is — ér­deklődött már a hajdani Soms- sich-fészek iránt, de sokallták az árat. Vállalkozók jöttek „háztűznézőbe”, és egy orvos­csoport is látott benne fantáziát. Utógondozó központról álmod­tak az erdő közepén, ám az el­adási ár kedvüket szegte. Néhány hete Szarkaváron járt a Somssich család tizenkét tagja. Újfent elszömyülködtek a látványon. A mauzóleum rendbe tételéről — mint megje­gyezték —- lemondtak már. Szívesebben látnának egy már­ványtáblát a kápolna falán, rajta azok nevével, akik egykor Szarkaváron éltek, s haltak meg. Lőrincz Sándor Gyógyszertár készül Somogyj ádon Somogyjádon gyógyszertárat alakít ki az önkormányzat az egészségházzal szemben, a ve­gyesbolt helyén. Gyógysze­résznek adja bérbe az épületet, ami várhatóan december elején már átalakítva fogadhatja a be­tegeket. A beruházáshoz, amely csaknem hárommillió forintba kerül, hamarosan hozzáfognak az építőipari kft szakemberei. Kaposújlak segíti az öregeket Mintegy 80 ezer forinttal járult hozzá a kaposújlaki önkor­mányzat ahhoz a kirándulás­hoz, amelyet nyugdíjasainak szervezett. Ezzel nyolcvan helybéli idős ember kirándulá­sát tette lehetővé. A kaposújla­ki idősek Máriagyűdre, Siklós­ra és Harkányba látogattak 1. Fejlesztések a mosdósi kórházban Három éve intenzív fejlesz­tésbe kezdett a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház. Ennek keretében építették meg az átadás előtt álló, mintegy 40 millió forintos költséggel készült kórházi gyógyszertárat és a központi sterilizálót. Felújították a lifte­ket és elvégezték a lapostetők szigetelését. 15 millió forintot fordítottak a műszerpark fej­lesztésére; teljes EKG fölszere­léssel látták el a laboratóriumot. Villamos vezeték a föld alatt Az ezredvég elvárásainak meg­felelően, a természet szépségé­nek csorbítatlanul hagyásával, földalatti kábelekbe fektetve építették ki a villamosvezetéket a bányai üdülőövezetben. A mintegy 200 üdülőtelek-tulaj­donos személyenként és egy összegben biztosította a köz­művesítéshez szükséges száz­huszonötezer forint hozzájáru­lást. A bányai közösségi ház is egyre több vendégnek ad ott­hont; szívesen tartják itt to­vábbképző kurzusukat az egye­temek képviselői, kiállításokat is egyre gyakrabban rendeznek itt a környékbeli művészeknek. Fölfeszítették a Somssich-mauzóleum deszkafalát Gazdára vár Szarkavár Fekete-kéziratok Dombóváron Bodó Imre dombóvári házában nemrég avattak egy emlékszobát, amelyben Fekete István könyvei, személyes dolgai, kéziratai kap­tak helyet. Többnyire a helybe­liek látogatják a kiállítást, de már somogyi vendégei is voltak az emlékszobának, amelyben három nagy vitrinben őrzik a Fekete-re­likviákat. Honnan a kötődés a népszerű íróhoz? Bodó Imre, az ismert helytörténész Göllében született, s már kisgyerekként ér­dekelte a Tüskevár, a Kele és számos ifjúsági könyv írójának sorsa. Később elkezdte gyűjteni munkáit, felvette a kapcsolatot özvegyével és több tanulmányá­ban is vallott már a természet­kedvelő íróról. Az emlékére ren­dezett kiállítás szombaton és va­sárnap délután- látogatható a Hó­virág u. 25. alatt. L. S. Nem kellett a Balaton-parton a somogyszili kenyér Péstre süt az Ide-Süss A somogyszili Ide-Süss pék­ségben csaknem negyvenféle terméket készítenek: német recept alapján hétfajta kenye­ret, 15 féle sós és 15 féle édes süteményt. Naponta 2500 kg kenyeret és több mint har­mincezer darab süteményt szállítanak az üzletekbe, fő­ként Budapestre. — Somogybán nem nagyon keresik a termékeinket, mivel drágábbak, mint a hagyomá­nyos, magyar recept alapján készült péksütemények. Még a helybeliek is inkább az ol­csóbb kenyeret veszik. Az .itt készült pékáru kilencven szá­zalékát a budapesti metróál­lomásokon levő nyolc üzle­tünkbe szállítjuk — mondta Vermes Gyuláné üzletvezető. — A Moszkvatéren például naponta csaknem kétezer da­rab sütemény fogy. Kaposvá­ron csak két élelmiszerbolt­ban kapható a somogyszili kenyér. A nyári balatoni for­galma is alig a fele volt a tava­lyinak, több mint ötmillió fo­rinttal kevesebb az ebből származó idei bevétel. Pedig a Balaton-parton húsz helyre szállítottuk a termékeinket. A legtöbb most is a félkész, gyorsfagyasztott sütemé­nyekből fogy, melyeket egy speciális kályhában kell át­sütni. Újfajta termékünk, a pizzanyelv a legkedveltebb. Mivel tapasztalataik szerint a német recept alapján készült pékáruval nem tudtak a so­mogyi vásárlók igényeinek megfelelni, kénytelenek vol­tak egy-két magyaros termé­ket is előállítani: sajtos és krumplis pogácsát, vajas, diós, mákos és lekváros kiflit. Az Ide-Süss pékség német piacra is készíti termékeit. Havonta egyszer indul a ka­mion 45 ezer félkész süte­ménnyel. Szükség lenne to­vábbi piacok felkutatására is, elsősorban a fővárosban, mi­vel — úgy tűnik — ott van a legnagyobb igény somogy­szili pékárura. (Jakab) Harmincezer sütemény készül naponta fotó: király j. Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom