Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)

1995-08-22 / 197. szám

1995. augusztus 22., kedd SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Kémények az Unióba 150 ezer márka értékű szál­lítmányt indít ma útnak a kaposvári Inter-Trade Agro Rt. A béléstesteket és elő­szerelt kéményeket német kereskedők vásárolták meg. A cég termékeinek zömét az európai-unióbeli államokba exportálja. Az idén júniusig a terve­zettnél ugyan 35 százalékkal kisebb forgalmat ért el a ka­posvári cég, ám ez nem okoz feszültséget. Mint azt Fekete-Páris Lajos műszaki igazgató elmondta, az utóbbi időben jelentős ér­tékű megbízáshoz jutottak. Termékeik iránt főként svájci, osztrák és holland építőipari cégek, kereske­dők érdeklődnek. Tavaly 4 millió márka értékű nyugat­európai megrendelésnek tet­tek eleget, s az idén 230 mil­lió forint bevétellel számol­nak. A duplafalú előszerelt kéményeket illetve a szimpla kémény bélésteste­ket főleg németországi ház­építéseknél használják. A keleti tartományokban az elmúlt időszakban több, na­gyértékű állami beruházást leállítottak ugyan, ám a ki­eső megrendelést újakkal pótolták. Mivel termékeiket a német minőségbiztosítási hitelesítéssel, a TÚV-vel lát­ják el, így jószerivel mind­egyik európai országba szál­líthatnak. Havonta két áru­val teli kamion hagyja el a kaposvári telepüket. Érdeklődésünkre Fekete- Páris Lajos elmondta: ter­mékeik alig tíz százalékát hazai cégek veszik meg. Ennek oka, hogy exporori- entált cég lévén inkább a külföldi eladásokra koncent­rálnak. Ám folyamatosan növelik a hazai beszállítá­sok mértékét. Harsányi Miklós Az új dízelmotoros ZIL tehergépkocsikhoz az országban egyedül a kaposvári Erdőgép kft készít rönkfa szállításra alkalmas platókat. Képünkön:az új ZIL-en a szere­lés előtti bemérést végzik fotó: kovács tibor Kérdésünk: mennyit oszt be és hogyan? Elmaradt nyaralás Mennyit oszt be és hogyan? Munkatársaink ezt a kér­dést teszik föl, s akik vállal­ják az „elszámolást”, azok tapasztalatait közre adjuk. Tudjuk, nem tipikusak a vá­laszok, de ha általánosításra nem is, elgondolkodtatásra alkalmasak. Turnár János, a barcsi szociá­lis központ gépkocsivezetője és anyagbeszerzője. — Fizetésünk a lakásra és a család fenntartására elég. Két kislányom van; az egyik 14, a másik 10 esztendős. Iskoláz­tatásuk sok pénzt elvisz a csa­ládi kasszából. Az elmúlt hó­napban például 1800 forint vízdíjat fizettünk. A rezsi is sok, az élelem pedig... Örü­lünk, ha fizetéstől fizetésig megtakarítunk háromezer fo­rintot. Turnár János 25 éve dolgo­zik. Szakmája kőműves. Ko­rábban a tövállnál dolgozott kilenc évig, jelenlegi munka­helyén hat éve van. Keresete 16 ezer forint, csaknem 13 ez­ret kézhez kap. Emelt családi pótlékot kapnak. Felesége a barcsi rendelőintézetben asz- szisztens: 17 ezer forintot ke­res havonta. — Az idén nem lesz nyara­lás — mondta. — Két éve a Tisza-partján jártunk, de többször felmentünk Buda­pestre. Az idén azonban itt­hon maradtunk. Amióta déli szomszédainknál vérontás van, még a határt sem léptük át. ( Folytatjuk) Parancsnokváltás Taszáron Balogh Imre ezredest, a taszári harcászati repülőezred pa­rancsnokát a honvédelmi miniszter szeptember I-jével kine­vezte a Veszprémben székelő légvédelmi parancsnokság repü­lőfőnökének. December 15-től — amikor megalakul a repülő- és légvédelmi hadtest — ennek a főnöke lesz Balogh Imre, akit eddigi munkája elismeréseképpen a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntettek ki augusztus 20-a alkalmából teg­nap Taszáron a megye, a város és a község, valamint a környék társadalmi, szakmai és politikai vezetőitől köszönt el Balogh Imre, és bemutatta utódját, Kaszper József alezredest, aki ez­redparancsnok-helyettesként szolgált Taszáron, az elmúlt egy évet pedig az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, ahol ka­tonai kiképzésben vett részt. A búcsúzó és az új parancsnok az ünnepség után válaszolt a Somogyi Hírlap kérdéseire. Kaszper József és Balogh Imre fotó: kovács tibor Balogh Imre: Itt van az otthonom Balogh Imre ezredes csöndes — mondhatnám halk szavú —, de nagyon határozott katona. — Nem hiányzik majd a re­pülőtér? — Dehogynem, de lejárok majd repülni Taszárra. Ezt a munkát addig végezhetem csak, amíg repülök. — 1971-ben Hajdú-Bihar- ból került Taszárra. Somogyi lett? — Igen: 24 éve itt élek, semmiképpen nem mennék vissza. A rokonság és ismerő­sök odakötnek még, de az ott­honom itt van. Itt maradok végleg, annak ellenére, hogy munkám elszólít. — A katona nem mindig mondhatja meg, hogy hol akar szolgálni. Ont megkér­dezték, hogy elvállalja-e? — Megkérdeztek, és termé­szetesen igennel feleltem, már csak azért is, mert a repülőbe­osztás is és a felkérést meg­tiszteltetésnek éreztem: de­cembertől a katonai repülő­társadalom, az összes repülő­szervezet szakmai főnöke le­szek. — Nagy kihívás is ez abban az időszakban, amikor a repü­lőknek is igen aprók a forint­jaik. — Kevés pénzből, kevés alkatrésszel kell a feladatokat ellátni. Nagy szervezőmunkát és odafigyelést igényel, hogy végre tudjuk hajtani mindazt, amit elöljáróink ránk bíztak a légvédelemben. — A taszári repülőezredet jól ismeri. Ismeri a többit is? — A társ harcászati repülő­ezredeket ismerem, és a csa­patrepülőket is. Szerintem azért is esett rám a választás, mert kilenc évet — még önálló felderítő századparancsnok koromban — a csapatrepülők­nél dolgoztam. Megismertem őket is és a parancsnokaimat is. Remélem jól együtt tudok majd dolgozni velük. — Most úgy tudom, hogy is­kola következik... —- Augusztus 30-tól a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémia vezérkari tanfolyamára küld­tek. — Egyszerre kell megis­mernie az új szervezetet, ta­nulni és megtartani a régi kapcsolatot. Hogy bírja? — Úgy érzem van annyi energia bennem, hogy meg tu­dom ezt csinálni. — Távol a családtól? — Igen, de hétvégeken ha­zajárok majd. — A haza hol van? — Kaposmérőben. Hozzám nőtt Kaposvár és környéke. Úgy érzem én is hozzá nőttem a környékhez. Ha végig me­gyek az utcán Kaposváron, majdnem minden harmadik embernek köszönök. Itt van a hazám. Szép ez a vidék. — Felülről milyen? — Onna is nagyon szép, vál­tozatos. A rokonaim mindig azt mondták: szegény Imre el­került a világ végére Hajdú- Bihar megyéből. Szerintem ők vannak a világ végén. Kaszper József: Amerikai követelmények Kaszper József alezredes, Ta- szár új ezredparancsnoka — Hogyan tudta meg, hogy ön lesz a parancsnok? — Az iskola elvégzése után a humán főcsoport főnök tájékoz­tatott a lehetőségekről. Az egyik lehetőség az anyaalakulat volt egy magasabb beosztásban. Szabadságom közben aztán tele­fonáltak, hogy menjek föl egy személyes elbeszélgetésre: ott azt mondták, hogy Imre lesz a repülőfőnök, az ezredparancs­noki beosztást pedig fölajánlot­ták nekem. Magamban koráb­ban már foglalkoztam a gondo­lattal, hogy felkérés esetén mit válaszolok. Kaszper József 17 éve dolgo­zik Taszáron, közben 1984-1987-ben elvégezte Moszkva mellett a Gagarin Re­pülőparancsnoki Akadémiát. Három éve, amikor elkezdődött a nyitás Kaszper József angolul tanult, s a nyelvtudás birtokában az amerikai légierő vezérkari tanfolyamára, a légierő leghíre­sebb iskolájába került. — Mi az, ami meglepte Amerikában? — A kontinens méretű or­szág, amelyben minden konti­nens-méretű. Katonai vonatko­zásban pedig a szervezettség, a felkészültség. Vártak, amikor a odaértem az anyagom az aszta­lon volt. Rövid tájékoztatás kö­vetkezett, majd az amerikai rendfokozatnak megfelelő jel­zést és névtaggal ellátott füzetet, tankönyveket kaptam. Másnap kezdődött a tanulás. — Milyen feltételekkel? Úgy, hogy egy kelet-európai katona­tisztre, ha köztük lesz ragad va­lami, vagy pedig úgy, hogy ta­nulni akar, és meg kell tanítani? — Nyolc-tíz tagú amerikai csoport mellé raktak két külföl­dit. Mindenben az amerikai kö­vetelmények voltak érvényesek. A feleleteknél csak azt vették fi­gyelembe, hogy angolul nehe­zebben fejezem ki magam. A tárgyi tudást viszont megköve­telték akár csak az amerikaiak­tól. Az iskola célja kettős volt: felvértezni engem azzal a tudás­sal, amit az amerikai tisztek is megkapnak és előkézből infor­mációt szerezni a tisztek gon­dolkodásmódjáról. — Milyen géppel repült? — Nem repültem. Éz vezér­kari iskola volt: elméleti, straté­giai, gazdasági képet adott az amerikai légierő jelenéről és a jövő lehetőségeiről. A nagy szembenállások időszaka végé­tért: eltűnt a fenyegetettség for­rása, a Szovjetunió. A kongresz- szus megköveteli a katonai veze­tőktől, hogy kevesebb pénzt osszanak be célirányosabban. Ott is laktanyák, repülőterek be­zárása van most napirenden, és létszámleépítés. — Azt mondják: a pilóták a levegő urai. Fontos a hely, és ahol élnek? — Én Budapestről kerültem ide. Az évek az embert oda kö­tik, ahol a családja él, a munka­helye van. Nekem itt a munka­helyem, a családom, gyerekeim itt járnak iskolába. Saját házam van. — Amikor visszajött Ta­szárra, hova vezetett az első útja? — A hajózó tanterem mellett felnéztem a srácokhoz. Aztán je­lentkeztem a parancsnokomnál, megköszöntem a távollétem alatt családomnak nyújtott segít­ségét. — Milyen volt a kapcsolata a parancsnokkal, Balogh Im­rével?-— Nagyon jó. Szerettem az irányítása alatt dolgozni. — Lesz beleszólása, hogy ki lesz a helyettese? — Tudom ki a helyettes: Pin­tér Zoltán alezredes. Vele is jó munkakapcsolatunk volt. — Most a délszláv háború miatt fokozott harckészültség van, nehezebb vagy könnyebb átvenni egy repülőezredet ilyen körülmények között? — Feszült helyzetben sokkal részletesebben és több doku­mentumot kell átadni, nekem pedig fejben tartani mindent. — Hogyan fogadták a foko­zott harckészültségről szóló parancsot a repülők? Várták, meglepetés szerűen érte őket? — 1991-ben sokkal feszítet­tebb volt. Ez a mostani állapot egyszerűbbnek tűnik és nem olyan veszélyesnek: talán hozzá is szoktunk már ehhez a szituá­cióhoz és együtt élünk vele. Kercza Imre Levonták az állami zászlót Kaposváron Katonai tiszteletadással vonták le tegnap délelőtt Kaposváron, a Kossuth téren a Magyar Köz­társaság állami zászlaját. Az ünnepélyes zászlólevonáson a honvédség képviseletében Kaczor József alezredes, a Noszlopy Gáspár vezetésbizto­sító zászlóalj parancsnoka, a megyei közgyűlés nevében Dr. Kolber István elnök és dr. Gru­ber Attila alelnök, a városi ön- kormányzat nevében Szita Ká­roly polgármester vettek részt. A kaposvári kórház tűzoltóinak sikere A Kaposi Mór Megyei Kórház — Gyurina János vezette — ki­lenctagú csapata nyerte meg az ötödik alkalommal megrende­zett egészségügyi intézmények munkahelyi tűzoltóinak orszá­gos versenyét. A nagy kórháza­kat képviselő 13 döntős csapat azt bizonyította, hogy egy kór­házi tűzesetnél képes helytállni. A kaposvári kórház csapata ezen a vetélkedőn negyedszer biszonyult a legjobbnak, az összetett mellett valamennyi különdíjat is megkapta. Somogyi mesteremberek Kilencedik alkalommal rendez­ték meg a budai Várban a mi­nap a Mesterségek ünnepét, amelynek idén is voltak somo­gyi résztvevői. A háromnapos rendezvényen Szabó Gyuláné terménybáb-készítő, Csíkvárné Somogyi Teréz kézműves, Csíkvár Tímea gyöngyfűző, Szőke István fafaragó népi iparművész, Gosztonyi Zoltán fafaragó, Falusi Béla és fele­sége fazekasmesterek, valamint Korponai Csilla és férje, faze­kasmesterek munkáival ismer­kedhettek meg az érdeklődők. Az SMK szervezésében létre­jött somogyi stand alkotói el­ismerő oklevélben részesültek. Gázsprével támadta meg a nőt Gázsprével fújt le egy buda­pesti nőt a balatoniéi lei vidám­parknál egy fiatalember. A rendőrség elfogta a támadót: Vasvári Zoltán 24 éves görge- tegi fiatalembert, aki alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. Vasvárinál hi­ánytalanul megtalálták azt a 20 ezer forintot, amelyet az asz- szonytól ellopott. Angolok a Neptunban Balatonföldvár egyik legna­gyobb szállodája, a Hotel Nep­tun 25-30 százalékos bevételki­eséssel számol. Bár vendégeik száma azonos a tavalyival, vi­szont működtetés költségeit növelő magas inflációt az egy­ség vezetői nem tudják kivé­deni. A német vendégek mellett főként angol turisták veszik igénybe szolgáltatásaikat. Koncz Tamás, az egység veze­tője állapította meg, hogy ven­dégkörükből idén elmaradtak az osztrákok és az olaszok. A fűtő meszel Adándon Szűkös költségvetése miatt az ádándi általános iskola két al­kalmazottjával — egy fűtővel és a karbantartóval — végezteti el az intézet fertőtlenítését, me­szelését, felújítását. A konyhai alkalmazottak is besegítenek a területrendezésbe, a festésbe és mázolásba. A kisdiákok a tan­évkezdést már a felújított épü­letben kezdhetik meg. SOMOGYI HÍRLAP Balassa Tamás jegyzete Rezesbanda Máshogy rezes ez a banda, mint gondolnánk. Ahogy ugyanis ezek a „kamara-együttesek kivágják a rezet”, abban nincs sok köszönet: a végeredmény korántsem fület gyönyörködtető... E rezes kezek nyomán elnémulnak ugyanis a telefonok. A Matáv Rt kaposvári távközlési centrumának területéről csak az év első felében 25 ízben vágták le — jobbára máig is ismeretlen — tettesek a réz telefonvezetéket. Jól fogyott az alumínium is, annak ellenére, hogy azt csak valamivel olcsób­bért lehet csak elpasszolni a feketepiacon. Ezek a cselekmények mintegy 2 millió forintos anyagi kárt okoztak. Ennél, persze, akár jóval értékesebbet is elvehetnek — mégha nem is erre hajtanak — a huzaltolvajok: emberéletet. Az első félévben több mint 50 települést vágtak el egy fél, olykor egy egész napra a külvilágtól. Hívás se ki, se be. Patona Győző távközlési centrumvezető tudomása szerint már az is előfordult, hogy egy beteghez nem tudtak mentőt hívni, mert süket volt a telefon. De gondolnak-e erre a tettesek, és érdekli-e őket egyáltalán, ha egyszer ezen a „munkahelyen” röpke egy­órás munkával akár 3^4000 forintot kaszálhatnak, ráadásul nincs tébé, főnök, meg miegymás. A tolvaj-lelkiismeret alszik. De vajon tud-e aludni a tolvaj?

Next

/
Oldalképek
Tartalom