Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08 / 158. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1995. július 8., szombat Csomag készül a kormány asztalára A biztos receptje a Balatonra Dr. Nemcsók János: Minden nádszálért harcolni fogok! Dr. Nemcsók János, a Balaton kormánybiztosa Dr. Nemcsók Jan is, a Balaton kormánybiztosa, államtitkári rangban. A jövő héten nyújtja be Horn Gyula miniszterelnöknek a régió problémáinak felszámolását célzó cselekvési programját. Várhatóan a hónap végén kerül a kormány elé. — Jó ideje ismert, hogy a Keszthelyi öbölből ered a tó szervesanyag-terhelése, ezért onnan kiindulva a csatornahálózat bővítését és a foszfátmentesítést kell mielőbb megoldanunk — mondta erről a programról. — Fontos, hogy a Balatonba befolyó vizek tisztaságát is folyamatosan ellenőrizzék. Haladéktalanul megkezdjük azokat a vizsgálatokat is, amelyek két éven belül választ adnak arra, hogy melyek azok a körülmények, amelyek veszélyesek lehetnek a tóra nézve. A balatoni nádasokat visszatelepítjük. Harcolni fogunk minden nádszálért, hogy ne vágják ki. Megpróbálunk kidolgozni egy módszert, amelynek segítségével a kékalgákat irtani lehet. Nem tartom hatékonynak az iszapkotrást, nincs rá elég pénz és néhány év is beletelne, míg befejeződik. Első követelmény a tisztaság — Nemrég négyezer balatoni turistát kértek meg arra,hogy harminc problémát rangsoroljon. Az első és a második a tisztasággal volt kapcsolatos, csak a huszonhete- dikként említik a vízminőséget. — A tisztaság területén tudnánk rövid idő alatt a leglátványosabbat lépni. Egy részletes programon dolgozom, s azt július végén a kormány elé terjesztem. Ez cselekvési program lesz — mellékelve hozzá a pénzigényt is. Radikálisan meg akatjuk változtatni a strandokon, vasúti váróhelyekben a mellékhelyiségek tisztaságát. Finanszírozni kívánjuk azokat az ifjúsági táborokat, amelyek lakói hajnalonként összeszedjék a szemetet a parton. — Evekig működött egy környezetvédelmi tábor Siófokon, a gyerekek négyezer talicska szemetet szedtek ki a tóból. Idén nincs tábor. — Szomorúsággal hallom. Azt gondolom: a jövő évtől több helyen is kell szervezünk a parton. — Kiknek a segítségére számít leginkább? — Optimista vagyok, mert ritkán tapasztalható összefogást, segítőkészséget látok nemcsak kormányzati, hanem önkormányzati szinten és a civil szervezetek esetében is. Ez számomra vitamin injekció. — Mennyi a pénze e küldetés teljesítéséhez? — Ez az ország tűrőképességétől függ. Nem számolok a Világbanki hitelekkel, és más külföldi érdeklődők és befektetők támogatásával. Ez majd további pluszt jelenthet. Az önkormányzatokat tovább már nem lehet terhelni. A beruházásukat legfeljebb csak véleményezem és kérem, hogy milyen célirányba forduljanak. Pénzt tőlük elvenni nem alkarok, ennek fel- használásába direktórikusan beleszólni nem kívánok. Főhadiszállás Siófokon — Mikorra vár érzékelhető eredményt? — Ha az idő hűvös marad, akkor feltehetőleg nem lesz halpusztulás. Ha jó nyarat zárunk a vízminőséget és az ökológiai állapotot figyelembe véve, ahhoz ugyanúgy nem sok közöm lesz, mint ha katasztrofális halpusztulás vagy algainvázió támad ránk. Néhány éven belül várom a javulást. — Mennyire figyeli testközelből a történéseket? — A miniszterelnöki hivatalban hét tagú stáb segíti a munkámat, de én már leköltöztem a Balatonra. Jelenleg Akaiiban lakom, az apósoméknál. Három főhadiszállásom lesz; a kutatások irányítása Füredről, a műszaki beruházások szervezése Siófokról, a Keszthelyi öböl munkáinak irányítása a tó zalai fővárosából történik. — A Balaton körül nagy hagyományai vannak a szőlészetnek. Nem lehetne-e valamiképpen rehabilitálni a mezőgazdaságot? — Dehogynem! Léteznek azok az új, környezetbarát technológiák, amelyek profitot is hozhatnának. Az elgyomosodott réteket a világ legegyszerűbb módja rehabilitálni: legeltetni kell, és akkor a szerves anyag nem kerül a Balatonban, hanem hús lesz belőle. Tervem, hogy őshonos szürke marhákat és úgynevezett pecsenyelovakat hizlaljunk e területeken, és olyan állatokat, amelyeket jó pénzért, egzotikumként kínálhatnánk az éttermeknek. A kormány szabad kezet adott — Az imázst eléggé lerontották az utóbbi időszakban, különösen a külföldi újságok. — A Balatonnal kapcsolatosan sokan egymásra licitáltak, hogyan tudnak minél rosszabbat, szörnyűbbet mondani. Az én véleményem az: a Balaton vízminőségéről, a tó állapotáról csak szakértők nyilatkozzanak, szakszerűen. Kormánybiztosként azt fontolgatom: ha valaki olyan állítást tesz, ami kimeríti a hitelrontást, illetve a jövedelmek elmaradását okozhatja, akkor ellene polgári pert indítunk. Egyébként bátorítanám egy balatoni újság, rádió és televízió működését. — A tennivalókhoz menynyire kap szabad kezet a kormánytól? — Horn Gyula miniszterelnök és a kabinet tagjai rendkívül nagy befolyást engedtek számomra a koordinációs munkában. A parlament és a kormányzat előtt legalább egyszer be kell számolnom az elvégzett munkáról. Tételes költségvetést készítek az illetékes tárcák egyetértésével. Ha ez elkészül, nekem kell betartatnom. — Mi az, ami legjobban bosszantja Önt a Balatonon? — Az, hogy olyan dolgok is problémát okoznak, amelyek szemléletváltással, összefogással könnyen orvosolhatók volnának. — A térségben élőket legjobban mostanában a szúnyogok bosszantják. — Én azt gondolom: lesz pénz a célszerű szúnyogirtásra. Két éven belül kizárólag biológiai módszerre szeretnénk rátérni. Ennek nemzetközi hírű ismerője és végrehajtója Sáringer Gyula, a keszthelyi Pannon egyetem rektora. — Az itt élők annak örülnének, ha több német turista jönne. Milyen új módszerrel lehetne idecsalogatni őket? — Családi vendéglátásra alapuló éttermi hálózatot kellene kialakítani, és ennek a tájnak a jellegzetes ételeit kínálni. Lehetne például állítani pecsenye- ház-éttermeket, ahol a szürkemarha márványos húsából, a mangalica disznó húsából, a kendermagos, a kopasznyakú csirkék húsából és hát a kaposváriak által kitenyésztett, házi körülmények között tartható gímszarvas húsából ínyencségeket szolgálnának föl. Amerikának van egy Mac’Donalds hálózata, miért ne tudnánk mi is hasonlót csinálni? Ráadásul meghatározott technológia szerint művelhetnék a gazdák a szőlőskerteket, ahol biobort, vagyis csak rézgálicos kezelésű bort ihatnának a turisták. Egy kérés az aranyhalhoz — A Balatonban főképp ponty él, fogas, meg kárász. No, és angolna. Ha fiólbuk- kanna egy aranyhal, mi lenne a három kívánsága a kormánybiztosnak ? — Csak egy lenne: hogy kormányzati szinten fogadják el a javaslataimat, és fordítsanak tartósan évi 5-10 milliárd forint közötti összeget a Balatonra. Ebből minden probléma megoldható lenne. — Tudjuk már, hogy hová igyekszik. Kérem beszéljen most arról, hogy honnan jött! — 1972-ben Tihanyba költöztem, és hét évig a Magyar Tudományos Akadémia kutató- intézetében dolgoztam, szakmai munkám a Balatonhoz, a tó ökológiai állapotához és a különböző szennyvíztisztítási technológiákhoz köt. Czene Attila A szolgálat szentsége Egy siófoki délután Tüskés Tiborral Öt évvel ezelőtt fenyvesi nyaralójában beszélgettünk a „Tüskés évtizedekről”. Akkor a hatodikat töltötte be éppen. Azóta kénytelen volt megválni kedves pihenő- és alkotóhelyétől, ahol nemzedéktársain kívül olyan személyiségeket is vendégül látott, mint Veres Péter vagy Németh László. Hatvanötödik születésnapját Siófokon, a Kálmán Imre múzeumban ünnepelte, meglehetősen közel ahhoz a vasúti őrházhoz, ahol a világra jött. Somogyi, „túlsóparti” barátok, írók, képzőművészek köszöntötték a József Attila díjas irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervezőt, szépírót, a Somogy című folyóirat főszerkesztőjét, aki ma is fáradhatatlan a munkában, s pontos,,,kiszámítható” a szolgálatban. Az utóbbi kifejezést földije, nemzedéktársa, barátja, a Kossuth díjas Fodor András használta, aki „kérdező” szerepet vállalta az irodalmi délutánon, s arról beszélt, hogy a vasutascsaládokban (mindketten vasutas dinasztiából származnak) a szolgálat szentség volt. Ezt a hagyományt testálták a vasutas apák fiaikra, akik alkotó értelmiségi pályájukon egy sajátos „szellemi menetrend” szerint tevékenykednek. Tüskés Tibor — személyi igazolványa szerint — Bala- tonszántódon született. Ilyen nevű helyiség persze nincs, (születésekor sem volt) a térképen. Volt viszont Szántód- Kőröshegy a vasútállomáson, aztán Szántódpuszta, mint köz- igazgatási hely, s Szántód-Rév, mint a Tihany-Rév párja. Tény: vasúti őrházban jött a világra, de ez nem egy bakterház volt, hanem szolgálati lakás. „Ma nem lakik benne senki” — jegyezte meg az író szomorkásán. „Félő, hogy előbb- utóbb lebontják, s azután már én sem mondhatom el, amit oly sokszor jólesően hangoztattam, hogy nekem még van szülőházam”. Nagykanizsán töltötte iskolás, gimnazistaéveit, ott élte át a háborút, majd a negyvenes évek végén (1948-ban) Budapestre került egyetemre. „Kezdetben — mondta, olyan volt, mint egy igazi universitas, de decemberre már ülni is oda kellett, ahová a helyemet kijelölték”. Az 1952-ben papírra vetett káderjelentés szerint tehetségesnek tartották, aki alkalmas lett volna tudományos pályára, „ha ideológiai fejlettsége” ehhez megfelelőnek bizonyul. Mivel azonban nem volt megfelelő, irány egy vidéki (dombóvári) középiskola. Tulajdonképpen az említett káderjelentésnek köszönhető az a Tüskési életmű, amely a vidéki Magyarország sajátos közegében, európai igénnyel, színvonalon teljesedett. Emlékezetes korszaka a Jelenkor című folyóiratnak (és neki is) az a fél évtized, amikor ő szerkesztette a Pécsett megjelenő periodikát, amely akkor a legérdekesebb, legmodernebb orgánum volt Magyarországon. Itt publikált a többi között We- örös Sándor, Kodolányi, Mészöly Miklós, Takáts Gyula és Mándy Iván. A „Tüskés-féle” érték (és csakis érték) — központú szerkesztői elv ma is példa. Elfogadta és tudomásul vette, hogy a magyar irodalomban nemcsak a klasszikusok, hanem a kortársak között is vannak értékek, ám ha avantgárd, akkor Kassák-, ha népi, akkor Illyés-rangú legyen az a mű. De mindkettőnek „van helye a nap alatt”, egyik sem rekeszthető ki a folyóiratból. E rokonszenves szerkesztői (esztétikai) elv igazát bizonyította egy-egy életművet elemző könyveivel is: értő, meghatározó jelentőségű esz- székötetet írt Nagy Lászlóról, Illyésről, de Pilinszkyről és Csorba Győzőről is, akiket egy nagyon primitív leegyszerűsítő irodalom-szemlélet, napinak vagy urbánusnak nevezett. Az éveken át Balatonakarattyán élő, alkotó, nyomorgó (világ- irodalmi méretű) Kodolányi Jánosról is ő írta a legmarkánsabb protré-esszét. A születésnapi rendezvényen köszöntötte Takáts Gyula Kossuth díjas költő, a Berzsenyi Társaság elnöke; a Szán- tódi Tudományos Bizottság nevében dr. Kovács Miklós, a Siotour vezérigazgatója, Za- márdi nevében pedig (az a bizonyos földdarab, amelyen a szülőház áll, Zamárdihoz tartozik) Vincze Béla tanár, kultúrotthon vezető. Szépírói munkáiból egykori tanítványa, Papp János színművész adott elő emlékezetes színvonalon. Szapudi András Hajmetszö Jack A holland rendőrség mostanában buzgón lapozgatja a büntető törvény- könyvet, hogy letartóztathassa Hajlemetsző Jacket, akit Nagy-Britannia Hasfelmetsző Jackje nyomán becéznek így. A 36 éves férfinak az a beteges mániája, hogy megnyírja a legszebb lányokat. Divatmodelleket hív fel azzal, hogy fodrászverseny miatt szüksége van egy jó fejre, s aztán nekivág ollózni, amiben kevés a köszönet. A rendőrség nyolc kontár hajvágás után eredt a nyomába. Kómában szült Amiben senki sem hitt, mégis bekövetkezett: egy tíz héttel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, s azóta kómában fekvő brit asszonynak gyermeke született. Bár a mamát immár több, mint hetven napja csak a gépek tartják életben, méhében a magzat normálisan fejlődött, s a terhesség huszonnyolcadik hetében császármetszéssel világra hozták. A mama után Karennek elnevezett kicsi 1417 grammal látta meg a világot. A lányok, a lányok... Egy gyerek nem gyerek — de csak akkor, ha az az egy lány. legalábbis Kínában így vélik. Amióta a távol-keleti szuperhatalomban az egygyermekes családmodell a követendő példa, azóta a fiatal szülők jó része csak a fiú utódot hajlandó elfogadni. Ha balsorsuk mégis lánnyal veri meg őket, haza sem viszik a kórházból. Jelenleg több, mint százötvenezer kicsi lány vár örökbefogadókra. Terápia ovisokkal Különleges program indult az amerikai Medicenter nevű idősek otthonában. Az intergenerációs program lényege, hogy az otthon 110 lakóját rendszeresen meglátogatják a közeli óvoda apróságai. Az úttörő vállalkozás valósággal fölvillanyozta a legfá- sultabb öregeket is: a külvilágtól addig elzárt életunt emberek ismét visz- szanyerték vitalitásukat. Háromgyerekes tini A walesi Dawn Hendy a világ legfiatalabb háromgyermekes anyjaként szerepel a Rekordok Könyvének következő kiadásában. A tizenhat esztendős lány négy esztendeje él együtt gyermekeinek apjával, akivel a sok terhesség és szülés miatt még nem volt ideje összeházasodni. Az első kislányt 14 évesen hozta a világra, s a következő két évben is egy-egy leánygyermeket szült. Pénzért olvasnak A 10 éves Erica Coleman tíz hét leforgása alatt huszonkét könyvet olvasott el. No nem azért, mert ennyire szeretné az irodalmat, a kislányt sokkal inkább a pénz vonzza. A washingtoni Lucy Ellen Moten általános iskolában ugyanis bevezették, hogy a gyermekeket minden elolvasott könyvért két dollárral jutalmazzák. Méghozzá pedagógia megfontolásokból, ezzel akarják bebizonyítani a gyerekeknek, hogy nemcsak kábítószer-kereskedéssel vagy lopással lehet keresni. Gyermek-rabszolgák A harmadik világ országaiban ma is létező gyermekek rabszolga-kereskedelem úgy tűnik, a XXI. század küszöbén Európában sem ismeretlen jelenség. A milánói csendőrség ugyanis egy nagyszabású nyomozás keretében virágzó gyermekkereskedelem szálaira bukkant. Jól szervezett bandák tíz és tizenhét év közötti srácokat adnak el rabszolgamunkára. Az emberkereskedők albán városokból szerzik be a kiskorúakat úgy, hogy a szülőkkel szabályos szerződést kötnek. Schindler tananyag A brit Holocaust alapítvány finanszírozásában az ország valamennyi középiskolája megkapta Steven Spielberg megrázó filmdrámájának, a Schindler listájának videóváltozatát. A művet egy 19 perces történelmi bevezető előzi meg. A londoni nevelési minisztérium azt ajánlja mind a hétezer tanintézetnek, hogy 14-16 éves diákjaiknak az iskolákban tegyék kötelezővé a film megtekintését. Összehajtható autó Az autó és a motorbicikli erényeit egyesíti az az új svájci mini-autó, amely eredeti megoldást kínál a nagyvárosok parkolási gondjaira. Az apró, kétszemélyes járgányt használat után össze lehet hajtogatni, s így mérete tovább csökkenthető. Ha még a csomagolás után is gondot jelentene a parkolás, a szerkezetet egy ember is könnyűszerrel az oldalára fordíthatja.
