Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-08 / 158. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 8., szombat A fantázia kitáruló horizontja Szárny és tehetség... Az egyik szenvedélye a vitorlázórepülés Néhány hónapja fiatal szerző írása tűnt fel a Somogyi Hírlap hasábjain: az alig több, mint 18 éves Somogyi Gyuláé, aki Ka- posmérőben lakik. — A szépirodalom meghatá­rozása igen nehéz. Lehet, hogy azt szeretnék írni, de nem sike­rül. Lehet, hogy science fictiont írnék, de szépirodalom lesz. Ez kissé megfoghatatlan. Azt írok, ami jön. Egyik alapelvemet Kosztolányi Dezső fogalmazta meg emigyen: „Az írónak nem szabad kétségek között tartani az olvasót egy percig sem. Le­gyen minden egyértelmű. ” — Úgy tudom nemcsak a fan­táziád szárnyal, hanem te ma­gad is. Hogyan kapcsolható össze a két szenvedély? — A vitorlázórepülés, és az írás egyaránt szabadságot ad. Amikor fent vagyok három di­menzióban mozgok; akármerre repülhetek. Az írás során pedig a papíron kalandozok bármerre. A kettő segíti egymást, nem egy írásom született vitorlázó­repülős témából. Amit a legfon­tosabbnak tartok az a csapat­munka. Egy csapatban újra kell tanulni az emberi kapcsolato­kat. Ezeket a tapasztalatokat hasznosíthatom egy-egy sze­replő, novellahős jellemének kialakításakor. J ones Wildman, a Crow and Co. egyik alkalma­zottja, kilépett a jósdából, s indult hazafelé. A könyvki­adó, ahol dolgozott, most kez­det igazán fölemelkedni, és ez Jonesnak is fizetésemelést je­lentett. Szüksége is volt a plusz pénzre, mert igen szerette a ku­bai szivart, ami elég drága hobbi egy fiatalnak. A város lakói a közeli Lon­donba jártak dolgozni. Jones mégsem volt olyan jelentékte­len figura, mint első pillanatra gondolnánk: a cég főnöke ugyanis Jones nagybátyja volt. Bár nem tett semmit unokaöcs- cséért, azért megvoltak egymás mellett. Jones sokat költött szi­varra; sok pénz vált füstté az uj- jai között. Most azonban kissé másként látta a dolgot — a biz­tató jóslat után. „Ha leszoksz a szivarozásról, nagy pénz üti a markodat” — ez járt a fejében, miközben ha­zafelé ballagott. De valahogy nem tudta igazán komolyan venni. Másnap, kedden a cég fő­nöke jelentette, hogy szerdán Londonba utazik az egész válla­lat; A Pantam Books könyvki­adó helyi kirendeltségének meghívására egy gondtalan na­pot a londoni vidámparkban töl­tenek. — Honnan merítesz még öt­letet írásaidhoz? — Mindenhol eszembe jut­nak ötletek, ha jönnek. De ah­hoz, hogy jöjjenek, ki kell mozdulnom otthonról, ismere­teket, tapasztalatokat kell gyűj- tenem, és mindenképpen tanul­nom kell. — Somogyi vagy, az első si­kert mégis egy hévízi pályázat kiilöndíja jelentette. — Kedvelem a pályázatokat. Főleg azért, mert ezek hozzájá­rulnak az ismeretségek szerzé­Mint a gyerekek, úgy örültek az utazásnak. Mikor a busz megérkezett, egy csoportban, nevetve vonultak be a parkba. Mindenki a hullámvasúthoz igyekezett. Ott azonban kisebb bonyodalom támadt: kevés volt a hely. Jones nagybátyja oldotta meg a gondot, kissé egyéni mó­don: mindenkit kiparancsolt a kocsikból, és csak unokaöccse, Mr. Wildman ülhetett be. Mivel egyedül azért nem utazhatott, beszálltak mellé a Pamtam Bo­oks emberei is. Indult a szerelvény, s nemso­kára már erős menetszél bor­zolta Jones haját. Nem tudta megállni, hogy ne gyújtson rá. Hiszen különleges az alkalom: szivarozhat egy ilyen vonaton! Jonesnak azonban néhány szip­pantás után nemcsak a gondola­tai hullámoztak, hanem gyomra is. A szivarfüsttől meg a szédítő sebességtől, ahogy hullám­völgyből hullámvölgybe robo­gott a vonat. Ekkor újra eszébe jutott a jóslat, s ránézett a füs­tölgő szivarra. — Miért ne? — kiáltott föl, és elhajította a dohányrudat. A szivar hosszú, nagy ívben re­pült, és a síneken landolt. A bal séhez. Sikerült kisebb-nagyobb kapcsolatokat kiépítenem szer­kesztőkkel, írókkal, költőkkel is. Hévíz tapasztalatszerzés szempontjából volt jelentős. A Németh László Társaság kiírá­sára beküldött művemmel or­szágos második helyezést ér­tem el. Most még három hely­ről — például az írók Szak- szervezetének pályázatáról — várok visszajelzést. — Sok „szakmabeli” nem csak ír, fordít is, amihez nélkü­lözhetetlen a nyelvtudás. Mi­oldali sínpáron, épp egy hul­lámdomb legtetején. Jones köre véget ért, a vonat lassan fékezve megállt. A pero­non már türelmetlenül vártak a Crow and Co. alkalmazottjai. Indult a második kör. Egyre jobban gyorsult a vonat, s min­denki élvezte a száguldást. A szerelvény legelső kocsija volt az igazi izgalmak színhelye. Amikor fölért egy-egy hullám­domb tetejére, kerekei mindig kiemelkedtek a sínek közül; néhány másodpercig úszott a levegőben, majd ahogy a többi kocsi is odaért, visszabillent a sínpárok közé. Nem volt veszé­lyes, hiszen a legelső kocsi csak a tehetetlensége miatt emelke­dett föl. S egyre közelebb került a szivarhoz, amely várakozóan feküdt a domb tetején. A magasban egy galamb kö­rözött, ennivaló után kutatva, amelyet a vidámparkot látoga­tók dobálnak a földre. Most vette észre azt a barna valamit a sínen. Azonnal feléje repült, majd leszállt. Kíváncsian vizs­latta, míg kicsiny madáragyába nem villant a közeledő vonat zaja. Fölkapta hirtelen a szivar­véget, és fölemelkedett. Ebben lyen nyelveket tanulsz, illetve beszélsz? — Kedvelem az egzotikus nyelveket. Egyik kedvencem — egy Afrikában élő angol író hatására — a Dél-afrikai Köz­társaság egyik hivatalos nyelve, az afrikaans. Régi szerelmem a sci-fi irodalom is, amit angol eredetiben olvasva újra felfe­deztem. Szívesen lapozgatom Ray Bradbury novelláit. Néme­lyiket le is fordítottam. Nem igazán műfordítások, de tanul­tam belőlük. Gombás Bálint a pillanatban ért oda a szerel­vény első kocsija, Jones nagy­bátyjával és vidám feleségével. A kerekek a levegőben voltak már, amikor a galamb nekiüt­között. A hatalmas tömegű vo­natkocsi és a madár találkozása épp elég volt arra, hogy a kocsi kereke ne essen vissza pontosan a sínekre. A galamb teste alá­hullott a mélybe, s követte a ki­siklott szerelvény is, utasaival... — Túlélők? — Nincsenek, felügyelő úr — mondta a helyszínelést végző rendőr. — Senki sem élte túl a hatvanöt méteres zuhanást. — Vajon miért siklott ki a vonat? — töprengett hangosan a felügyelő. — Eddig még nem történt ehhez hasonló baleset. — A tartószerkezetben fenn­akadva találtunk egy galamb­testet. Nagyon úgy néz ki a do­log, hogy a madár nekirepült a szerelvénynek és kisiklatta. — Ez nem lehet igaz — két­kedett a felügyelő. A rejtélyes ügyet végül is le­zárta a rendőrség. Jones pedig örökölte a vállalatot, a nagy­bátyja után. Mivel azonban nem értett az üzletvezetéshez, eladta az egészet a Pantam Booksnak. Félmillió font sterlinget ka­pott érte. S azóta a Ne dohá­nyozz! mozgalom tagja. Somogyi Gyula A szivar TUDOMÁNYOS ÉRDEKESSÉGEK Az élesre állítható szemüveg Mit szólna egy nyakkendőhöz, amely automatikusan jelzi, ha színben nem összeillő öltönyhöz próbálja felvenni? S milyen hasznos lehetne egy szemüveg, amely önműködően élesre állítja magát, attól függően, milyen távolságra néz az, aki hordja. Mindezeken az újdonságokon már dolgoznak a Massachusetts Institute of Technology, a híres amerikai műszaki egyetem kuta­tói: a komputertechnika fejlődésével a parányi nyomtatott áram­köröket ugyanis a leghétköznapibb eszközökbe is beépíthetik, így például a ruhákba, ahol állandóan mérhetik az ember vér­nyomását és továbbíthatják az adatokat a háziorvos számítógé­pébe; egy kabátba, amely a hőmérséklet érzékelésével tudja vál­toztatni a hőfokát. A komputerizált kenyérpirító megtanulhatja, ki mennyire akarja pirítani a kenyerét, az irodai szék pedig, hogy ki hogyan szeret benne elhelyezkedni. Az egyik legfrap­pánsabb ötlet, hogy a viselő személy tulajdonságait, érdeklődési körét tartalmazó adatokat az ékszerén tárolják. így — ha part­nere is hasonló felszereléssel érkezik — a komputerek „eldön­tik” egymás között, hogy a két személy illik-e egymáshoz.... A „szundimolekula” Amerikai tudósok felfedeztek egy olyan altató molekulát, amely új értelmezést adhat a jól ismert „álmos, mint egy macska” kifejezésnek. A molekulát - minő véletlen - alvó macskák agyvelőjében találták meg. Szintetikus másolatát pat­kányokba fecskendezve azt tapasztalták, hogy a rágcsálók azonnal természetes, mély álomba merültek. „Ez az első lépés ahhoz, hogy genetikai szinten is megértsük, miképpen működik az alvásmechanizmus - állítja Benjamin F. Cravatt idegsebész, a hattagú kutatócsoport tagja. - S ha már tudjuk, hogyan al­szunk, talán azt is megállapíthatjuk, mi okozza az alvás-zava­rokat.” Természetesen ahhoz, hogy a szert embereken is kipró­bálják, még számtalan kísérletet kell elvégezni. Az már bizo­nyos, hogy a molekula a macskák, patkányok és az emberek agyában egyaránt megtalálható, egy nemrégiben azonosított zsírszerű anyagban. Csak eddig senki sem tudta, hogy ez az „alváskeltő” molekula. A jövő század órája Ez az óra pehelykönnyű és nem nagyobb, mint a hagyományos digitális karórák. De rengeteget tud. Csipogással jelzi, hogy holnap lesz a „gazda” születésnapja, s azt is, hogy nincs már pénz a családi folyószámlán! Azt is tudja, hogy mi a hitelkártya titkos száma, s „fejben tartja” a legfontosabb telefonszámokat. Hogyan tárolja az óra ezeket a tudnivalókat? A személyi számí­tógépbe kell betáplálni a szükséges adatokat, s az órát a moni­tortól 30 centire tartva be kell indítani az „adást”. Ekkor az órába épített optikai szenzor a maga szuper mini-chipjébe táp­lálja az adatokat — 20 másodperc alatt. A Timex Datalink felta­lálója, Bill Gates, a Microsoft híres főnöke úgy véli, hogy ez még csak a kezdet: 2000-re már számítógépünk összes adatát a csuklónkon tárolhatjuk! Szerelmi sörital Belgiumban piacra dobták a szerelmi kedvet fokozó sört. Az „Eurotika” alkoholtartalma 9,5 százalékos, és állítólag csodákat művel. A Bemard School szexuálpszichológus által kifejlesz­tett ital hatásmechanizmusa egyelőre ismeretlen, de akik ittak a tesztelésképpen forgalomba hozott több tízezer üvegből, azok nem panaszkodtak nemi tétlenségre. A nők és a férfiak egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy érezhetően — kézzel foghatóan?! — erősödött szexuális vágyakozásuk. A szakember nem sok szót fecsérel a sör elementáris hatását bemutató reklámokra. Az üveg címkéjén csupán egyetlen felirat olvasható: „Ha helyt akar állni, partnerével csak mértékkel itasson a sörből!” Minden ötödik diák különórát vesz Németországban az előző iskolaévben minden ötödik diák se­gítségre szorult tanulmányaiban. A német családok havonta át­lag 150-200 márkát áldoztak ilyen célra, pénztárcájuk vastag­ságától függően. A megkérdezett családok többségében a gye­rekek hetente átlag két „pótórát” vesznek. Német kutatók az ENSZ Egészségügyi Világszervezete számára készítettek eb­ben a témában tanulmányt. A felmérés szerint a diákok iskolán kívüli oktatására egész iparág épült. Szobrásztarisznya és vándorbot A szobrász, és a magányos titkokat őrző betyár A szükség tette a XX. század végének vándorává Bíró Attila erdélyi képző­művészt, aki tíz napig a zselici tájból merített ihletet a somogyi betyár fara­gásához. Nem önszántából csoma­golta be hátizsákját sok évvel ezelőtt a marosvásárhelyi szobrász: a romániai változások szele röpítette el. Addig biztos munkahelye volt, Segesváron keramikusként, Vásárhelyen forma- tervezőként dolgozott. — A forradalom után sok művész került az utcára, persze nem egysze­rűen kirúgtak: olyan vezetői beosztást ajánlottak, ami biztos bukásra volt ítélve. Inkább önként mentem. Kép­zőművészként lehetetlen elhelyez­kedni, ma otthon mindenki csak el­adni, nyerni akar. Ez nem az én vilá­gom. Az iskolákban, melyeket kijár­tam sok mindenre megtanítottak ben­nünket, csak arra nem, hogy hogyan lehet talpon maradni, élni lehetetlen helyzetben. A szobrászathoz vezető útról be­szélgetünk, melyről az a véleménye: sima volt, túlságosan is az. A tehetsé­gét már kisgyerekként elismerték, az iskolában mindenre megtanították, csak arra nem, hogyan lehet talpon maradni, a lehetetlen körülmények között élni. „A menedzsereket felké­szítik a nehéz helyzetekre, a művé­szeket nem.” A hátizsákos világjárás nem élmény: a bizonytalanság mindig ott lebeg a feje fölött. Az édesapja itt él, és magyar állampolgár, pár évig nála lakott. — Szeretném megszerezni a kettős állampolgárságot, csakhogy sok-sok pénz kell hozzá. Lefordíttattam a dip­lomáimat — a saját fordítást nem fo­gadják el a hatóságok —, a két papír ötezer forintba került. Az AIDS vizs­gálat szintén ennyi, még ha nem is vagyok fertőzött, ám az igazolás szükséges. Minden lépés pénz, s eb­ből van a legkevesebb. Fél évig dolgozott Pesten egy ke­ramikusnál, tisztes mestermunkát vé­gezve, a nyár egy része alkotótábo­rokban telik, ahová szívesen hívják barátai a tehetséges, zárkózott szob­rászt. Igazán egy hullámhosszon a szintén Erdélyből jött, de nálunk már gyökeret vert ismerősökkel van. Nagykanizsán több szobra is áll, az ot­tani alkotóközösség befogadta. Azt mondja a város nagyon sok hasonló­ságot mutat Marosvásárhellyel. Mos­tantól a somogyiak is láthatják mun­káját a bányai közösségi ház előtt, ha kirándulnak a Zselic déli lejtőire: a betyárt, mely éppoly magányos, tit­kokat őrző, számkivetett, mint Bíró Attila. Azt mondják, a rendelkezésre álló anyag, a tölgyfa mérete miatt lett ilyen fegyelmezett a betyár tartása. Én azt hiszem, vastagabb rönkből sem fa­ragott volna széttárt karú, a világ felé kinyíló embert. A műben benne van készítője. Azt mondja, tömörre fa­ragta, mert szobrot akar csinálni, nem óriás nippet. Izményi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom