Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-06 / 156. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1995. július 6., csütörtök A csokonyavisontaiak vonzónak találják Az otthon biztonsága Időseknek: gyógyító torna Kilenc gyakorlat a reumás fájdalom legyűréséhez Reumás fájdalom — általá­ban a mozgást végző végta­gok kínzó fájdalma — az idő­sebb lakosság körében szinte minden második férfit és nőt érint. Ellenszeréül az orvosok többsége a fizioterápiát s an­nak is egyik fontos részét, a gyógytornát javasolja. Jóté­kony hatású a reumatikus pa­naszokkal gyakran együttjáró csontritkulás ellen is, amely az 55-60 év körüli nőket és a 70 évnél idősebb férfiakat gyötri s körükben már népbe­tegségnek számít. Ráadásul az ízületek és a csontrendszer bajaihoz legtöbbször porcko­pás is társul, ez ma a felnőtt lakosság körében minden ha­todik embernél tapasztalható. A torna nagyon sokat se­gíthet e betegségcsoport kínzó tüneteinek enyhítésé­ben. A szakemberek egyér­telműen állítják: lassíthatja a kopási folyamatot és izom­erősítő szerepével hatékonyan csökkenti a fájdalmat. Igaz, ez a fajta otthoni testtréning kitartást kíván. Ha esik, ha fúj, minden nap el kell végez­nünk az úgynevezett mozgás­terápiás kezeléssorozatot, megbeszélve természetesen az orvossal, hiszen lehet olyan mozgásszervi beteg­sége a panaszosnak, ami egy ideig kifejezetten ágynyu­galmat kíván. Ha viszont az orvos a torna elkezdését java­solja, a reumatológiai rende­léseken szakképzett gyógy­tornász tanítja meg a torna- gyakorlatokat. Ha valakinek van otthon magnója, vegye meg a speciális magnókazet­tát, amely nyolcféle betegség gyógytornával történő kezelé­sét segíti, megfelelő lassú tempót diktálva. A gyakorlatok egyszerű csoportja a következő: 1. Szobánkban hanyatt fek­szünk, kezünket a fejünk mel­lett felnyújtjuk és lazítunk. 2. Behajlítjuk a térdünket, talpra húzzuk a lábunkat és egyenként kinyújtjuk. Utána ezt páros lábbal megismétel­jük. 3. Behajlítjuk és felhúzzuk mindkét lábunkat, majd így jobbra és balra fordítjuk. 4. Csípő és könyök a pad­lón, a könyököt és a lapockát leszorítjuk és hatig számo­lunk. 5. Hasra fekszünk és kb. 30 cm-re emeljük az egyik lá­bunkat; lassan visszaenged­jük, s ugyanígy teszünk a má­sik lábbal. 6. A fejet és a vállat lassan felemeljük könyökre támasz­kodva. 7. Térdelve egyik kézre támaszkodunk, a másikat egyenesen előrenyújtjuk és így tartjuk 3-4 másodpercig. 8. Térdelve felváltva hátra­nyújtjuk a lábunkat és pár másodpercig ebben a helyzet­ben tartjuk. 9. Széken ülve lelógatjuk a fejünket, tartjuk egy kicsit, majd felemeljük, s ezt több­ször megismételjük. Ferenczy Europress A nyugdíjreformról Nyugdíjasok szerencséje — Még a szelvényt se akartam megtartani... FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Nemes Gáspár hitetlen- kedve nézte az újságban a Szerszámvilág kft. sorso­lásának eredményét: az ő szelvényüket húzták ki! Megnyerték az egyhetes korfui utazást! — Amikor megláttam a mi szelvényünk számát az új­ságban, azt hittem, hogy rosszul látok... Átfutottam a szomszédokhoz, hogy ők is nézzék meg: valóban a mi számaink azok? Én még soha tíz forintot sem nyer­tem, ez az első eset, hogy mellém szegődött a szeren­cse. Ha most arra gondolok, hogy még a szelvényt sem akartam megtartani a vásár­lás után, mert azt hittem, úgysem lesz szerencsém... Nemes Gáspár 70. évéhez közeledve is energikus, élet­vidám ember. Nyugdíjasként három helyen is dolgozik: a MÁV nevelőotthonban és a Németh István utcai iskolá­ban karbantartó, ezen kívül pedig ott a saját kertje, amit egyedül gondoz. — Fárasztó már ilyen korban naponta rendszeresen helytállni, de szeretem a munkámat és nem tudnám elképzelni az életemet úgy, hogy ne dolgozzak. Meg az­tán a pénzre is szükségünk van, mert kettőnk nyugdíjá­ból nem tudnánk kijönni. Aztán a gyerekeknek is sze­retnénk segíteni, de inkább mi szorulunk az ő segítsé­gükre. Ezért is döntöttünk úgy, hogy átadjuk nekik a megnyert korfui utat. Mást úgysem tudunk adni nekik, nem tudjuk őket anyagilag támogatni, ez viszont egy szép ajándék a számukra. Nemrég jöttek meg és na­gyon jól érezték magukat. És az ő örömük nekünk sokkal többet ér, mintha mi men­tünk volna el erre az útra... (Jakab) Kulcsár Sándomé, a csokonya- visontai öregek napközi ottho­nának egyik lakója mondja: — Nagyon szeretek az ott­honban tartózkodni, mert ked­ves a vezető és ugyanezt el­mondhatom a gondozókról is. Itt biztonságban érzem magam, mindig találok elfoglaltságot. A sok gyógyszert a házi gondo­zónő váltja ki... Tavaly óta a szálláshelyet is igénylem az otthonban. A telet a lányomék- nál töltöttem Budapesten. És amíg oda voltam, itthon, Cso- konyavisontán feltörték a Xan- tus utcai lakásomat, és kirámol­ták rendesen... Ezek után úgy döntöttem, hogy az idén télen is az otthon bennlakója maradok. A társalgóban három idős férfi beszélget, közben újságot ol­vasnak, a tévét nézik. Egyikük, Kígyósi Imre, alapító tagnak számít. A faluvégen permetezővel a há­tán a krumpliföldön dolgozik Simon Jenő. Úgy ismeri a kör­nyéket, mint a tenyerét: 16 éven át ő volt a településrész postása. Naponta 26 kilométert tett meg Kopaszhegy, Lipótfa, Bánya út­jain először gyalog, majd ke­rékpárral. Most már csaknem két évtizede nyugdíjas. — 1200 négyszögöl állami tartalékföldem van — mutatja az épp lepermetezett területet. — Krumplit, kukoricát, zöldsé­get termesztek, de csak a család igényeinek kielégítésére. A 240 négyszögölnyi szőlőt a vőtár­— Szerencse, van néhány fa a ház körül. Talán még rosszul lennénk az ilyen nagy délutáni hőségben, ha nem tudnánk el­bújni az árnyékban — mondta Bencsik Márkné, aki somogy- udvarhelyi portájuk előtt üldö­gélt testvérével, Kiss Imréné- vel. — Mindig mondtam, érde­mes gondozni a fákat, virágokat — folytatta Bencsikné. — Az a kis munka bőven kárpótolja az embert. Nincs jobb, mint egy ilyen árnyas fa alatt kicsit meg­pihenni. A délelőtti házimunka után az ember úgyis elfárad, azután jól esik egy jóízűt be­szélgetni. Szinte mindennap megtár­gyalják ilyenkor a falu legfon­— Tizenhárom éve járok ide, s mindössze egyetlen napot hi­ányoztam — emlékezik. — El­járt fölöttem az idő. Csaknem 12 ezer forint nyugdíjat kapok. Egyedül élek, a hétvégeket ott­hon töltöm és olyankor magam főzök... Béres Miklós mindössze há­rom hónapja veszi igénybe az otthon szolgáltatásait. Mint mondja: még öreg korban is kell a társaság, jóllehet ilyenkor már nagyon vágyik az ember a csendre, a nyugalomra. Nemes Bálint mindennapos vendég az otthonban, s nála is csak a hét­végék kivételek. — A feleségemmel és a ki­sebbik fiammal élünk együtt. Két gyermekem Barcson lakik. A feleségem itt, az otthonban dolgozott, de most már ő is nyugdíjas. Én meg „csak- azértis” eljárok ide: sokat be­sammal közösen műveljük. Jö­vőre már ennek a terhét is át­adom a fiataloknak. Öt gyere­ket neveltem fel, háromnak se­gítettem házat építeni. Én ma­gam annak idején a semmiből indultam. Változatos életűtról mesél el a fűben üldögélve. Lipótfa mozgalmas múltja és csendes jelene tárul fel a hallgató előtt. Simon Jenő akkoriban a helyi birtokos családnál pulykapász­torként kezdett dolgozni. A Zala megyéből érkezett sum- mások között volt ő is. A há­ború, a hosszú hadifogság után tosabb eseményeit. A két test­vér alig néhány háznyira lakik egymástól, s amelyik hamarabb végez otthon a munkával, az keresi a másikat. Bencsikné a fiával és annak családjával lakik egy fedél alatt. — Majdnem minden tenni­valót ők végeznek el a ház kö­rül, de azért én is segítek — mondta. — Olykor elmegyek a mezőre, ott is mindig akad va­lamilyen munka. Van egy kis szőlőnk, ahol nemrégiben ka­páltam... A mosás gondja már ritkán terheli, mivel automata mosó­gépük van. A főzéssel is keve­set bajlódik, mert ezt a feladatot meg a fiatalok oldják meg, szélgetünk, kártyázunk és néz­zük a tévében a krimiket... Pintér Istvánné gondozónő mondja: — Az otthont mintegy hú­szán látogatják rendszeresen hétfőtől péntekig, s hatan itt is alszanak a tíz személy elhelye­zésére alkalmas intézményünk­ben. Augusztusban újabb lakók érkezésére számítunk. Több kirándulást szerveztek az otthon lakóinak: gyógyfür­dőket kerestek fel, így jutottak el Babócsára, Szulokba. Amint hallottuk: mindenki nagyon él­vezte a közös kirándulást, az együttlétet. Az idén is szeretnének ha­sonló örömet szerezni a csoko- nyavisontai öregek napközije lakóinak, csak éppen a pénz hi­ányzik hozzá. A többség Keszthelyre kívánkozik... Gamos Adrienn bérelt földet művelt, s a kis gazdaság lassan csikóval, biká­val, fogattal gyarapodott. — Ma már csak egy ember­nek van lova a faluban, tehenet senki sem tart — mondja az egykori lipótfai postás. — Ol­csóbb lenne a földművelés, ha azt állati erővel végezhetnénk. Ami a mai lakosságot illeti, csak az idősek és az özvegyasz- szonyok maradtak itt. Ha a fia­talok megtelepednének nálunk, akkor megint feléledne a vidék, vidámabb lenne a környék és azok lennénk mi, öregek is. (Izményi) számára is ők gondoskodnak meleg ételről. — Én már csak régifajta ét­keket tudok csinálni — mondta a nyugdíjas asszony. — Tudja, régebben gyorsan elkészíthető ennivalót főztek, én is azt tanul­tam meg. Kevés és olcsó alap­anyagból hamar végeztek a fő­zéssel akkoriban az asszonyok. Bizony, annak idején én is sok kifőtt tésztát és bablevest tet­tem a család elé — mondta Kiss Imréné. — Lehet, hogy egysze­rűbb ételek voltak, mint a mos­taniak, de így is nagyon ízlettek nekünk. Sokszor még most is emlegetjük, milyen finomságo­kat készítettünk néhány forint­ból... (Harsányi) A Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat közgyűlése irányelve­ket fogadott el a nyugdíjrend­szer reformjának legfontosabb kérdéseiről. Egyebek mellett kimondják: a társadalombizto­sítási nyugdíjrendszer három, egymástól elkülönült, de funk­ciójában egymással kellően összehangolt és szorosan együttműködő pillérre épülhet: az adófizetéssel és tartós hely- benlakással megalapozott, meghatározott életkortól járó alapnyugdíjra, a kötelező biz­tosításban való részvétel alap­ján járó munkanyugdíjra, il­letve az önkéntes szerveződésű nyugdíjaspénztárak által szol­gáltatott kiegészítő ellátásra. Az egykori summás Zalából érkezett Postás volt Lipótfán Asszonyok a fa alatt Az a fránya bajusz... — Igaz, hogy a bajuszodba lettem szerelmes, de most a frász jön rám, ha rádnézek, mert a minisz­tert juttatod az eszembe! őszi Zoltán karikatúrája Törvénymódosítás szeptemberben A harmadik kárpótlási törvény módosítására szeptemberben kerül sor, s ez mintegy négy- százezer embert érint, anyagi kihatása pedig összességében 20 milliárd forint lesz. A módo­sítás szerint megszűnne — az Alkotmánybíróság jogsértőnek találta — a munkaszolgálatba hurcoltak aszerinti megkülön­böztetése, hogy harcoló alaku­latnál vagy máshol szenvedték el sérelmeiket. Az egyik módo­sítási elképzelés szerint a ma­gyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye következtében életét vesztett személy hozzátartozója egyösszegű kárpótlásra lenne jogosult: az élő özvegy, illetve szülő vagy gyermek háromszá­zezer, ha ilyen hozzátartozó nincs, akkor a testvér százöt­venezer forint kárpótlást kapna. Öregek hajdú-bihari versengése Hajdú-Bihar megyében is ha­gyománya van a nyugdíjasok Ki mit tud?-jának: a házi, il­letve kiskörzeti bemutatókat, válogatókat évről évre megyei vetélkedő követi. A Hajdú-Bi­har Megyei Nyugdíjas-szerve­zetek Szövetsége és Debreceni Nyugdíjasegyesület az idén ok­tóber 15-én Debrecenben ren­dezi meg a megyei döntőt, s ez­úttal is számos kategóriában bi­zonyíthatják tudásukat, képes­ségüket a verseny nyugdíjas résztvevői. Azt kérik a ver­senyre jelentkezőktől, hogy tö­rekedjenek a régi hagyomá­nyok felújítására, a választásnál kapjanak minél nagyobb teret a nagyszülőktől tanult mesék, a jeles napokkal kapcsolatos mondák és regék, mutassanak be fellépésük során minél több régi zeneszerszámot. Patikában hagyott fontos gyógyszerek Az idén áprilisban és májusban együttesen 43 százalékkal emelkedtek a gyógyszerárak az ország patikáiban, s ezt követte a júliusi újabb áremelés. Január és május között 6,6 milliárd fo­rintról 5,3 milliárdra csökkent a társadalombiztosítás gyógy­szerár-támogatása, ugyanakkor 254 millióról 496 millióra emelkedett a közgyógyellátásra kiváltott orvosságok térítési díja. A tapasztalatok szerint a betegek 16 százalékának még a júliusi áremelések előtt sem telt arra, hogy kiváltsa az orvos ál­tal felírt gyógyszereket. Önkormányzatok alakulnak A Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat közgyűlése megvi­tatta és elfogadta azt az előter­jesztést, amely az önkormány­zat megyei testületéinek létre­hozásával, feladatainak megha­tározásával foglalkozik. Ennek megfelelően megalakította az ideiglenes szervező bizottságot és megválasztotta annak veze­tőit. A megyei testületek kiala­kítását a társadalombiztosítási önkormányzati igazgatásról szóló törvény mondja ki. A közgyűlés határozata értelmé­ben a megyei testületeket — a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságokkal azonos szék- hélyen — az idei év második felében létre kell hozni, úgy, hogy azok 1996. január 1-jétől hivatalosan működhessenek. A megyei testület figyelemmel kíséri a megyében élő nyugdí­jasok életkörülményeit, az ezt meghatározó tényezőket, azok kedvezőbb alakulása, javítása érdekében megfelelő intézke­déseket javasol az illetékes szerveknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom