Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. július 29., szombat A szennyvízcsatorna társulatok szervezése sem kis munka A Balatonon épít a Délviép Gyógyításért - díj a taszári orvosnak A Semmelweis napi ünnepségen Pro Sanitate, azaz A gyógyításért kitüntetést vette át a népjóléti minisztertől dr. Kovács József taszári háziorvos, aki a település polgármestere is. Az elismerést huszonkét gyógyító évért kaptá a háziorvos. Ebből négyet Baján, tizennyolcat Taszáron töltött. Bár Kaposváron született, nem akart visszamenni a megyeszékhelyre. A kis falut választotta, ahol — csakúgy, mint a tenyerét —, mindent és mindenkit ismer. Amikor átvette a kitüntetést, az futott át rajta: Semmelweis Ignácot mintha elfelejtette volna a sajtó. Nem érti a méltatlan mellőzés okát, pedig — mint megjegyzi — az anyák meg- mentőjének tartott férfiúnak sokan köszönhetik az életüket. Amikor elindul a rendelőbe és magára ölti a fehér köpenyt, mindig az motoszkál a fejében: ezt a munkát nem szabad rutinból csinálni. Minden ember, minden betegség más — szükséges a személyes kontaktus, a biztató szó. Az évek alatt folyamatosan szerelte fel a rendelőt; így a betegek vizsgálata kényelmesebb, gyorsabb, sokrétűbb lett. Magasabb színvonalú a gyógyító munka, Dr. Kovács József taszári háziorvos fotó: kovács tibor amelyben a különböző szűrések révén nagy hangsúlyt kap a prevenció. Úgy véli: a közelmúltban átvett díj nemcsak neki, hanem kollégáinak és családjának is szól. A gyógyítás nem egyszemélyes munka. Mindig ezt érzi; még akkor is, ha nincs rajta a fehér köpeny. S már pécsi egyetemista korában is tudta, hogy „másokért élni, nem magáért — ez az orvos feladata.” A szobában, ahol négy kaposvári társával lakott a medikus, hat éven át Balassa János orvosi disszertációjának ez a mondata volt latinul. (Lőrincz) Történészek jubileumi tábora Balatonfenyvesen Az együttélés jelene Félbe maradt laktanyaépítés A Biocoop Szolgáltató és Ipari Szövetkezet pénzügyi nehézségei miatt három hónapja áll a nagyatádi tűzoltólaktanya építése. Az építkezésben érintett valameny- nyi illetékes hét elején megtartott egyeztető tárgyalásán a kivitelező ígéretet tett az építés folytatására. Ismét kinyit a Százlépcsős Több hónapos zárva tartás után, augusztus 1-től ismét kinyit a Százlépcső Étterem Tabon. Az épületet megosztva két betéti társaság vette bérbe az áfésztól. Az alsó szintet (söröző és presszó helyiség) a Steinba- cher és Társa Bt, míg az emeleti részt (étterem) Benes és Társa Betéti Társaság bérli 5-5 éves időtartamra. A leltározásra és a szerződéskötésre a napokban került sor. Népszerű az atádi strand Minden eddiginél több látogatót és bevételt várnak ebben a hónapban a nagyatádi városi strandon. Volt olyan nap, amikor 1300-an váltottak belépőjegyet a nyolcszáz főre tervezett, és egyre inkább megkedvelt létesítménybe. Júliusban 1,2 millió forint bevételre számítanak. Felújítják az irodaépületet Mintegy félmillió forint ráfordítással javítják, festik a tabi Béke Szövetkezet központi irodaépületének két szintjét. Több mint húsz éves elmaradást pótol ezzel a szövetkezet, ugyanis azóta nem volt az irodákban festés-mázolás. A magánvállalkozó az egyik szinttel végzett, a teljes felújítás befejezése augusztus közepére várható. / Arkolnak Tabon Tabon a napokban kezdték meg a piactér környékén a tabi patak tisztítását, amely a júniusi esőzések után különféle hordalékkal, faággal és iszappal töltődött föl. (A Rákóczi utca vízelvezető árkát már kitisztították). A városi gamesz szervezet a szántódi vízgazdálkodási társulásnál rendelte meg az árokkotrást, amely nem várt kiadással terheli a belvízelvezetésre szánt összeget. A balatoni szennyvíztisztítók többsége alkalmatlan arra, hogy a kor igényeinek megfelelően lássa el feladatát. A szennyvizet megszűrik ugyan, ám nem szabadítják meg kellően az algá- sodást segítő foszfortól és a tisztított víz nitráttartalma sem felel meg a legújabb elsőírásoknak. A kaposvári székhelyű Délviép célul tűzte ki a még hiányzó tisztítóberendezések megépítését és a meglévők korszerűsítését. Hogy az erre kiírt pályázatokon megfelelően tudjanak szerepelni, intenzív fejlesztésbe kezdtek. Hogy kitűzött terveik valóra váltak, azt mi sem bizonyít jobban, mint— Temetőkben a sírkő, a síremlék része a temetkezési szolgáltatásnak, lényegében jelképet és tiszteletet fejez ki. Ezzel nemcsak emlékezni akarunk, hanem ebben látjuk nevünk és családunk „továbbélését” is — mondta Stier Sándor, a kaposvári Temetkezési Szolgáltató Kft ügyvezető igazgatója. A kft eddig is több lábon állt, és most újabb fejlesztésbe kezdett: megnyitják az egyedi elképzelések kapuit a megrendelők előtt. — A sírok arról tanúskodtak, hogy az egyes korokban kinek mennyi pénze volt. Ma, ha belépünk egy temetőbe, akkor egyszínű, nyomasztó kőrengeteget látunk. A nyugat-európai országokban pedig már évek óta a színes és egyre igényesebb anyagból készült emlékműveket keresik inkább. Most mi is ilyen váltás előtt állunk. Arra készülünk, hogy a műkőüzem termékeit művészi és esztétikai tervezésű síremlékekkel váltsuk fel. Keszler Ferenc szolgáltatásvezető úgy látja, hogy az utóbbi évtizedekben a síremlékek zöme műkőből, az ezen levő síijelző pedig gránitból, márványból és mészkőből készült, de színükben azonosak, ezért mutatnak egységes kőtömeget. Ezért a nyugati példához hasonlóan, de a lakosság anyagi lehetőségeihez igazodva arra törekednek, hogy olyan emléket készítsenek, ami a fekete és fehér mellett színesebben kifejez egy művészi ízlést, ugyanakkor árban is elfogadható. — A városokban urnafalat használnak, amelynek a monoton sivársága nyomasztó. Mi hogy elkészült és a próbaüzemek során jelesre vizsgázott az új balatonfőkajári szennyvíz- tisztító telep, amelynek köszönhetően a szakemberek reményei szerint a tó vize is tisztább lehet majd. Vígh Sándor, a Délviép Kft ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az új tisztítótechnológiák modulrendszerben fejleszthetők. A keszthelyi öböl tisztábbá tételét szolgáló tisztítómű fejlesztése után például a kibocsátott víz foszfortartalma a nemzetközi szabvány szerinti határérték alatt marad majd, ám további fejlesztésekkel a továbbiakban akár még kilencven százalékkal is csökkenthető. úgynevezett unaligetek kiépítését szorgalmazzuk a megfelelő növényzettel. Ehhez természetesen jelentős beruházásra van szükség. Megéri a befektetés, hiert az sokkal ke- gyeletteljesebb formája a temetkezésnek — tette hozzá Keszler Ferenc. — Új technológiák bevezetésére készülünk, új és tartósabb anyagokat, gazdagabb színvilágot alkalmazunk — mondta A balatonfőkajári szennyvíz- tisztítót a cég amolyan referenciamunkának is szánta. Az új berendezés kapacitása napi két és félezer köbméternyi szennyvíz, amely a Sóslápi patakon át egyenesen a Sió folyóba ömlik. A keszthelyi tisztító építésére kiírt pályázatot a Délviép nyerte el, a szerződést a napokban írják alá. Ezt követően Ba- latonmária térségében dolgoznak majd a kaposvári cég szakemberei. Ha tisztítók elkészülnek, az önkormányzatoknak a szennyvízcsatorna társulatok szervezése ad majd munkát. Az önkormányzati szakemberek már tapasztalták, ez sem köny- nyű feladat. B. Zs. Varga Zoltán, a műkőüzem vezetője. — Az ügyfél katalógusból rendelhet több száz termék közül, barna, zöld és más színek közül választhat. A nemeskőből készült műemlékek megrendelésekor mindezt számítógépen előzetesen be is tudjuk mutatni. Mivel a kegyeleti tárgyak nagy értéket képviselnek, egyedi jelöléssel látjuk el: amely örökre jelzi tulajdonosát. Boldizsár Beáta Kötődések és szakítások elnevezéssel nyílt meg tegnap délután a dél-dunántúli történészek 10. alkalommal megrendezett jubileumi tábora. A rendezvény évtizeddel ezelőtti létrehívó eszméje az volt, hogy lehetőséget adjanak a négy megye — Baranya, Tolna, Zala, Somogy — információtól elzárt ifjú történelemtanárainak a tájékozódásra. A tábor azóta kinőtte e kereteket, az évente megújuló témákra szinte az egész országból jönnek érdeklődők, sőt újabban a határon túli magyarság is képviselteti magát. A mostani 130 résztvevő közel fele Erdélyből, s a Felvidékről érkezett, köztük többen magyarul beszélő szlovákok és románok. A külföldi szakemberekkel kialakított kapcsolatok jelenünk égető kérdései, a szomszéd országokhoz fűződő viszonyunk adta az ötletet a Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportjának, hogy a Kárpátmedence népeinek együttélését tűzzék ki központi témaként. Ennek aktualitását mutatja, hogy a napokban a debreceni nagytemplomban megrendezett nagygyűlésen éppen a jogkorlátozás ellen az oktatás és anyanyelv használat mellett emeltek szót. A tábor előadásaira a neves magyar tudósok mellett pozsonyi és kolozsvári történészeket is hívtak. Dr. Vonyó József, a Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője megnyitójában hangsúlyozta, hogy a történészek a nemzetiségek egymáshoz közelítését szeretnék segíteni szakmai eszközeikkel. A következő napokban a táborba várják dr. Ormos Máriát, dr. Gyarmati Györgyöt, dr. Szarka Lászlót, dr. Szász Zoltánt és dr. Fodor Istvánt. Tegnap este a tábortűz mellett az Erdélyi Múzeum Egyesület múltjáról és jelenéről beszélgettek. Az utolsó napon Durai Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke tart vitaindítót. Izményi Éva Új megoldások a temetők nyomasztó egyhangúsága ellen Kegyeletteljes emlékezet Egyre igényesebb anyagból készülnek az emlékművek FOTÓ: KOVÁCS TIBOR PIACI KÖRKÉP Kaposvár Siófok Nagyatád Marcali Burgonya 30 40 30-40 50 Káposzta 20 20-30 25 35 Paprika Para60-100 100-120 70-90 100 dicsőm 100 100 120 120 Uborka Leves20-50 30 25 30 zöldség 40 45 50 50 Tojás Sampi8-9 9 9 9 nyon 220 240 220 230 Hagyma 40 40 50 30 Ringló 100 60-100 80 90 Alma 40 100-200 80-100 60-120 Karaláb 5-10 10 20 20 Karfiol 50-60 100 80 70 Saláta Kelká15-20 40 15-25 15-25 poszta Őszi30 30 40-60 40 barack 100-130 100 120 100-140 Kajszi 150-200 160-180 200 250 A dinnyeföldek édes ígérete [Folytatás az 1. oldalról) Általában hat-hét kiló diny- nyemagot vesznek minden évben. Egyenként ültetik gyepkockába és teszik a fóliasátorba, majd pedig a szabad földbe. Ekézik, kapálják a palántákat, ha kell permetezik. A görögdinnye mellett sárgával is foglalkoznak. — Tavaly sokkal korábban érett a dinnye. Most még nem szedhetjük le. Picik; háromnégy kilósak. Talán augusztus közepén már szállíthatunk — mondja Ambrus Árpád, aki szakmáját tekintve kőműves, de régóta elpártolt már a maltertól. — Pestre, a nagybanira szoktuk felvinni teherautóval, de a szárazság miatt most még várni kell erre. Öntöznénk mi, de az annyira megdrágítaná a termesztést, hogy nem érné meg. A házaspár szerint meg lehet élni a dinnyetermelésből. Persze, egy kicsit lutri dolga is. Az asszony szerint tavaly megkapták már az idei árát is. Néhány éve viszont tonnaszám rohadt a földeken a gyümölcs; nem kellett senkinek. De aki vitte, az is csak 2-2,50-et adott érte kilónként. Tavaly 15-20 forintot szurkoltak le a kereskedők, akik — legalábbis Ambrusék szerint — a duplájáért adtak túl a portékán. A másfél hónapos igazi szezonban a család az ismerősök, a szomszédok segítenek a szedésben. A férj fuvarozza az árut. Azt mondja: ilyenkor általában húsz órát dolgozik naponta. De ha kőművesként keresné a kenyerét, akkor is elfáradna. — Dinnyét csak a szakembertől! Ha nem édes, nem fizet! — kiáltja harsányan a kaposvári piacon Juhász Tibor. A zöldségárus valóban a dinnyék szakembere. Édesapja is itt árulta a mézédes portékát. Ő pedig a zenész életet cserélte fel a kereskedéssel. — Én messze megyek érte, de csak tökéletes árut veszek — jegyzi meg. — Baja és környéke a kedvelt beszerzési helyem. Tanyákra kopogtatok be, és csak a jót hozom el. A „szakember” szerint az évtizedek alatt édes maradt ugyan a dinnye, de régi, minőségi fajták kivesztek. Már-már nosztalgiával gondol az Arzeski és a Marschoczky fajtákra, a mogyoró nagyságú magokra, amelyekből csak 3-4 volt egy nagy dinnyében. Úgy véli: a termelők inkább a mennyiségre mentek rá, mint a minőségre. Június első hetétől október közepéig kínálja a görögdinnyét, de van nála turkesztáni sárgadiny- nye is. Juhász Tibor öreg róka a szakmában, tudja, hova kell menni. Még akkor is, amikor látja: jugoszláv, német, cseh kamionok állnak az alföldi utak szélén, és válogatás nélkül telepakolják a rakteret. És valutában fizetnek, ő — hetente kétszer — csak forintot ad a termelőknek, akikkel mindig meg tud egyezni az áron. Hogy mennyiért jut hozzá az édes csemegéhez? Az az ő titka marad. Lőrincz Sándor
