Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 22., szombat s Menekültek Az e héten érkezettekkel együtt már több mint 1800 menekült — főleg bosnyák — él a nagyatádi táborban. Valamennyien a háború rémségei elől menekültek, javaikat hátrahagyva, vál­lalva a bizonytalant. Sokak­nak az országhatárt átlépve minden vagyona csupán a ruha volt, amit viselt. Mégis reménykednek, élni akar­nak. Nagyatád nekik a biz­tonságot, a szenvedéssel teli napok után a nyugalmat je­lenti. A város befogadta őket, a bosnyákok is hamar megbarátkoztak a helybeli­ekkel. A táborban egyhan­gúan peregnek a napok. A frissen érkezettek örülnek a napi betevő falatnak, az óvó gondoskodásnak. HARSÁNYI MIKLÓS FOTÓRIPORTJA A megújuló csoda... Újra divat lett beszélni az érzel­mekről, fontossá vált a szere­lemben az intimitás. A szerelmet mindenki átéli: van, aki csak egyszer, s van olyan is, aki több­ször. Mégis ez az élmény megha­tározó minden ember életében. Fiatalokat kérdeztem arról, hogy ők hogyan élik át ezt a cso­dát, hogyan alakítják kapcsola­tukat. A legtöbben szívesen be­szélnek magánéletük kisebb-na- gyobb örömeiről, csalódásairól. Adni és kapni Szőke Zoltán 25 éves, üzletkötő: — Azt a szót, hogy szerelem sze­rintem nem lehet szavakban meghatározni. 18 évesen voltam igazán szerelmes. Nagyon las­san, de már rég elmúlt. Akkor azt gondoltam, hogy többé nem fo­gom átélni ezt az érzést. Egész­séges módon szeretni valakit nagy érzelmi feltöltődést jelent számomra. Szerelmet adni és kapni egyaránt jó. Ilyenkor ön­zetlen vagyok és saját magam­mal is meg vagyok elégedve. A szerelem utáni vágyakozás min­dig él bennem, de ezteljesen más: ez olyan, mint amikor va­lamit nagyon szeretnénk, de nincs meg. Jelenleg nem vagyok biztos az érzelmemben, s az is lehet, mire tudatossá válik a sze­relem, már elmúlik a varázsa. A szakítás pedig nem erősségem, mert sajnálatot érzek a másik iránt. Ha egy kapcsolat kezdetén nem ragad magával az egész személyiségünket átható érzés, akkor az nem is igazi szerelem. A szerelemhez idő kell, nem le­het siettetni, mert az megölheti a kapcsolatot. A szex és a közös érdeklődés számomra egyfor­mán meghatározó. Ha valame­lyik hiányzik, akkor nincs esélye tartós kapcsolatnak. Olyat kell keresnem, akivel egy hullám­hosszon vagyunk. Ha a partne­remet el tudom fogadni hibáival együtt, akkor az érzéseim szilár­dak. Az udvarlás nekem kaland is, hiszen akár tudatos, akár nem, bizsergető élmény. Egy induló kapcsolatnál sohasem tervezek előre, nincsenek illúzióim s nem akarom mindenáron fölfedezni a nagy Ő-t. Hiszem, hogy lehetek még szerelmes. Szerelemre lobbanok Szabó Margit 21 éves, titkárnő: — Most szakítás után vagyok, ami lelkileg alaposan megviselt. Az emlékektől sem tudok még szabadulni. Egyre azon rágom magam, hogy mit kellett volna mondani, hogy mit kellett volna egy kicsit másként csinálni. Fon­tos, hogy legyen egy társam, akivel meg tudom osztani min­dennapjaimat. Tudjam, hogy fontos vagyok valakinek, hogy szeret. Ha szerelemre lobbanok, ami nagyon sokszor előfordult, akkor azt képzelem, hogy ő lesz életem párja, nem fogom el­hagyni sohasem. Mikor kezdem jobban megismerni a másikat, akkor már reálisabban gondol­kodom. Talán mégsem ő a nagy ő. A randevúkra készülve a szí­vem mindig a torkomban dobog, vajon nem okozok e valamivel csalódást a fiúnak. Hogy mit je­lent számomra a szerelem? Erre nehéz válaszolni. Talán az se tudná elmondani, aki már átélte. Én sem. Mindenképpen megha­tározó a fiú viselkedése, művelt­sége, s persze a külseje is. Udvarlás a csókig Bogdán Kinga 21 éves: — A mostani kapcsolatomtól akár há­zasságot is remélhetnék, hiszen 5 év alatt megismertem már any- nyira a társamat, hogy rá meijem bízni magam. Biztonságérzetet ad akkor is, ha nincs velem. Ez nagyon fontos. Nem az a típus vagyok, aki hirtelen szerelemre lobban. A fiúk rendkívüli módon megérzik, amikor látják, hogy egy lány sokkal előbb tulajdonít jelentőséget a kapcsolatnak, mint ők maguk. Nem a filmeken lát­ható elsöprő szerelmet tekintem mércének. Számomra örök sze­relem csak a filmvásznon van. A valós életben egy idő után marad a megszokás vagy a szeretet. Kapcsolatunk elején szégyelltem az érzéseimet, de ma már ő is tudja mit érzek. Kell egy közös cél, amiért mindketten készek vagyunk áldozni. Egymáshoz vi­szont alkalmazkodnunk kell. A barátom hosszú ideig küzdött ér­tem. Ezzel jelezte számomra, hogy fontos vagyok neki, gondol rám. Elismerés volt, az önbizal­mamat erősítette meg. Az udvar­lás a csókig kell hogy tartson. A lány ezzel mintegy megerősíti partnerét. A csók szavak nélkül azt is üzeni, hogy már nincs szükség a szerepjátszásra, a hó­dító fortélyokra. A szex nem minden Nagy Balázs 23 éves egyetemi hallgató: — Fontos nekem a ba­rátnőm, mert jelenléte, lénye nyugodtságot, magabiztosságot ad és lelkileg is egyensúlyban tart. A korábbi kapcsolatoknál ezt nem tapasztaltam. Meglátni és megszeretni, ez számomra el­képzelhetetlen. A szerelem hosz- szabb idő alatt alakul ki. Szimpá­tia, kölcsönös megértés, tisztelet és a bizalom kell ahhoz, hogy egy kapcsolat éljen. Amikor sze­relemre lobbantam képes voltam olyan dolgokat csinálni, ami ma már képtelenségnek tűnne. Ez je­lentette azt, hogy komolyan ér­zek iránta. A lánynak kedves­kedni kell, tükröt tartani elé amin keresztül látja magát, de úgy hogy közben ne bízza el magát. Egy párkapcsolat természetes ve­lejárója a szex, de ez önmagában nem elég. Kovács Gabriella A megbékélés szolgálata Észak-írországban Csurgói diák Belfastban A legtöbb fiatal a kánikula elől a Balatonra vágyik, egy csurgói diáklány, Ulrich Ingrid azonban Eszak-írország fővárosába, Belfastba indult. Az ír kultúra szeretete viszi oda. — Engem már gimnazista koromban vonzottak az írek — mondta Ulrich Ingrid, a pécsi egyetem ötödéves hallgatója. Volt egy együttes, a U2. Politikai tartalmú dalainak kerestük a hátterét, s akkor ébredt bennem a kíváncsiság az írek kultúrája iránt. Az angol-magyar szakos egyete­mista sok párhuzamot talál az ír és a magyar történelemben. Ott az angol hódítás tizedelte évszázadokig a la­kosságot, nálunk a tatárral, törökkel, némettel még nem is teljes a sor. Az egyetemen dr. Kurdi Mária szemináriumán ismerkedett meg Brian Friel drámáival. A szerző Derryben lakik. Következetesen ezt használja a hivatalos Londonderry név helyett. Három drámája magya­rul is megjelent. Valamennyiben kö­zépponti kérdés, hogy nincs közös nyelv. A magyar olvasótól sem ide­gen a Helységnevek című dráma té­mája: egy kis ír faluba megérkeznek az angol katonák, hogy az ír hely­ségneveket lefordítsák angolra. A darab legmegrendítőbb jelenetében az angol tiszt és az ír falusi lány — nem értvén egymás nyelvét — úgy vallanak egymásnak szerelmet, hogy az ír településneveket sorolják. A szerző nagy-britanniai ír. Színműveit angolul írja, de mondatszerkesztésén nyomot hagy anyanyelve, amelyet a „zöld szigeten” már a lakosság fele sem beszél. Ezen a ponton érti meg az ember Ulrich Ingrid diplomamunka-válasz­tását, amelynek címe: Nyelv és kommunikáció Brian Friel drámái­ban. Észak-írországban a katolikus írek és a protestáns angolok között 25 évig dúlt gyilkos háború. Tavaly augusztus 31-n az IRA, az ír Köztár­sasági Hadsereg letette a fegyvert. A magyar diáklány hisz abban, hogy a sikeres kommunikáció a politikai vi­tákban feloldhatja a konfliktusokat. Tavaly március 17-én megalakult a Magyar-Ír Baráti Szövetség; a pécsi programokat ő szervezi. Fél évig a nyelvüket is tanulta. Tavaly hazánk­ban járt egy ír házaspár, Michael és Edna Longley, s Ulrich Ingrid kísérte őket. Michael Longley költő, a fele­sége tanár; tőlük kapott meghívót a belfasti Queen’s egyetem nyári kur­zusára. A kelták és a szászok téma beleillik Ingrid érdeklődési körébe. A részvétel költségeit pályázaton nyerte el, „csak” a repülőjegyet kell állnia. Az egyhetes program hétfőn kez­dődik, de Ulrich Ingrid három hétre készült föl. Ebbe az időbe egy derryi út is belefér. Horváth József Ulrich Ingrid végzős egyetemista — az ír irodalmat kutatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom