Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 15., szombat Pat Metheny Davis-díjas A napokban véget ért 15. montreali dzsesszfesztiválon Miles Davis-díjjal ismerték el Pat Metheny máris elévülhetetlen érdemeit a dzsessz világában. Az amerikai gitárvirtuóz volt a második zenész aki a kiemelkedő trombitás nevét viselő díjat kiérdemelte. Pat Metheny a műfajban ugyan még fiatalnak számít, de semmiképpen sem kezdőnek. Érdekes, hogy először franciakürtön kezdett játszani, de azt már tinédzserkorára gitárra cserélte. 1700 éves hajóroncs a dalmát vizekben A horvátországi, régészeti lelőhelyekben gazdag Hvar szigeten újabb értékes lelet feltárását kezdték meg a kutatók. Egy mauritániai hajóroncson dolgoznak a sziget egyik öblében. A 20-25 méter mélyen fekvő roncsban több mint 80, igen jó állapotban megőrződött amforát, különféle kerámiákat és mozaikmaradványokat találtak. 70 nagy amfora áruszállításra szolgált, tucatnyi kisebb amforában pedig a hajósok víz- és élelemkészletét tartották. Gyilkos bogarak Dél-Amerikában mind nagyobb kiterjedésű területeken jelenik meg egy bogár, amelynek csípése mérgesebb, mint a legtöbb kígyóé. A „lonomia obliqua” nevű éjszakai rovar eddig behatárolt területen élt az őserdők mocsaraiban. A mező- és erdő- gazdálkodás azonban újabban mind szorosabb kapcsolatot létesít a gyilkos bogarak és az emberek között. Rio Grande do Sul brazíliai szövetségi államban eddig már hat emberéletet követelt a lonomia obliqua csípése. 116 évig élt egy japán nő Japán legidősebb polgára, álló éves Igái Tané asszony ezen a héten veseelégtelenség következtében elhunyt egy nagojai kórházban. Igáit 1988 óta kórházban gondozták. Életének utolsó évét ágyhoz kötve töltötte, és már beszélni sem tudott. A legidősebb jelző most egy másik nőt, a 111 esztendős Utagava Szuét illeti meg. Villám csapott a templomba Villámcsapás gyújtott fel Dortmundban egy evangélikus templomot. Több mint száz tűzoltó órákon át próbálta megfékezni a tüzet, de az egész épület kiégett. A templomban mintegy hárommillió márka anyagi kár keletkezett. Tudományos expedícióra készülnek Keszthelyi sárkányrepülők a Brontosaurus nyomában csárbail él, ahonnan nappal kimászik legelni, ám éjszakai nyughelyéül szívesen választja a folyók által kimosott barlangokat is. A már évtizedek óta folyó kutatások feljegyzései szerint a Brontosaurus mennydörgő hangú őslény, amely már több bennszülött kenust is megtámadott és megölt, ám mivel kizárólag növényevő, áldozatainak húsát nem fogyasztotta el. Mindezek alapján a kongói pigmeusok nagyon félnek tőle, s mindent elkövetettek már eddig is, hogy a szörny nyomába eredő kutatókat lebeszéljék szándékukról. A keszthelyi bátraknak tehát nem lesz könnyű kísérőt találni, ám amint megtudtuk, Kongó budapesti követségének segítségére is számíthatnak, amelynek egyik munkatársa megbízható Irísérő felkutatására is ígéretet tett. A Balaton-parti sárkányo- sok terepjárón utaznak és utaztatják gépeket a Guineai-öböl partján emelkedő négyezer méter magas Kamerun vulkánig, ahol az aktív kárterek fölött tartanak repülési főpróbát, majd innen indulnak tovább a félelmetes ősmocsárhoz. Az Afrika-expedícióra a tervek szerint december 28 és 1996. április 1. között kerül sor, amelynek költségei a nyolcmillió forintot is meghaladják. Ám mivel a keszthelyi fiúk már egy szándéknyilatkozat alapján több mint négymillióra számíthatnak a Magyar Televízió kulturális műsorok főszerkesztőségétől, a költségek felét már a „zsebükben érezhetik”, és amint megtudtuk, szponzorokból sem lesz hiány. Az expedíció két tagja, Ambrus Szilárd és Kántás Andor most a keszthelyi sárkányrepülőtéren tréningezik, és mint mondták, szoktatják magukat az afrikai klímához, habár az más lesz, mint a harminc fokos balatoni meleg. Gulyás József Ambrus Szilárd és Kántás Andor tréning közben Dinosaurus a megközelíthetetlen kongói mocsárerdőben Nem mindennapi útra készülődnek a keszthelyi sárkány- repülők, akik mert nem hisznek a félelmetes őslények fel- deríthetetlenségében, s így a Loch Ness-i szörny „befogásának” kudarca sem tartja vissza őket, elhatározták: addig keringenek könnyű gépeikkel a kongói mocsarak fölött, míg rá nem lelnek a félelmetes Brontosaurusra, bennszülött nyelven a moke- lembembére. Ambrus Szilárd biológus, egykori egyetemi tanársegéd, Kántás Andor pilóta, sárkány- repülő és búvár, mindent egy lapra tesz fel, és amint elmondták, Szálkái Zoltán természetfilmes tévéoperatőrrel olyan programot dolgoztak ki, amely biztos sikerrel kecsegtet. És hogy mit kell tudni a mennydörgő sárkánygyíknak nevezett szörnyről? Lányi György kriptozoológus professzor, illetve a kongói bennszülöttek egybehangzó véleménye szerint az őslény 20 méter hosszú, 20 tonna testtömegű, oszlopos lábú, hosszú nyakú, rettenetes erejű farokkal bíró, növényevő állat. Agyagos partú vízben és moÁldozatai közt bűnhődik a gyilkos Élete végéig egy pillanatra sem szabadulhat szörnyű tetteinek látványától Christopher C. Harris. A Colorado állambeli Golden börtönében őrzött, kétszeres rablógyilkosságért kétszeresen életfogytiglanra és további 117 esztendő börtönbüntetésre ítélt 24 éves férfit arra is kárhoztatta az ügyében döntő bíró, hogy rendszeresen megnézze az általa elkövetett gyilkosságok videófilmjét. A felvételeket annak a zsibáru-kereskedésnek a rejtett kamerája készítette, ahol Harris a zsíros zsákmány reményében nem csupán rabolt, hanem gyilkolt is. Az elvetemült bűnöző börtöncellájának falára az áldozatairól készült, kinagyított képeket akasztották, továbbá azokat a leveleket, amelyeket a két meggyilkolt ember hozzátartozói írtak. A Kis-Balaton néptáncegyüttes sikere az Európai Folklór Fesztiválon Bitburgi babérok Sikersorozatot hozott a németországi utazás Az amatőr kategóriában „Arany II.” minősítést háromszor elért balatonszentgyörgyi Kis-Balaton néptáncegyüttes ezúttal a németországi Bit- burg városába az Európa Folklór Fesztiválra kapott meghívót. Itt 17 ország 38 együttese közt képviselhették a megye néptáncművészetét. Az őket kísérő, keszthelyi Tá- torján együttes muzsikusai a Bóden-i tónál, az osztrák- svájci-német határon csatlakoztak a csapathoz, s így együtt érkeztek meg a luxemburgi határ szomszédságában lévő 14 ezer lakosú városkába. Heidi Eppers asszonytól, a magyar együttesek patrónusától megtudtuk, hogy Bitburgban három évtizeddel ezelőtt, a város alapításának 1125. évfordulója tiszteletére rendezték az első folklór-fesztivált. A bit- burgiak történelmük egyik legemlékezetesebb háborúját a vikingekkel vívták a 13. században. A várost körülzárták a svédek, s ki akarták éheztetni a bentlevőket. Az éhhaláltól egy remek ötlet mentette meg a vesztésre ítélteket: a gyerekek kecskebőrt öltöttek magukra, és mint kisgidák, játszadoztak, szaladgáltak, azt a hitet keltve az ellenséges katonákban, hogy a bekerített bitburgiak még bőséges élelmiszer-utánpótlással rendelkeznek. A csel sikerült, s végül a svédek elvonultak. E történések emlékét őrzi a „gi- dák tere”, ahol a Kis-Balaton együttes produkciója is nagy sikert aratott. S folytatódott a — táncos-zenés — sikeraratás az újabb színhelyeken. így az óriás sátor alatt rendezett gálán káprázatos grúz férfitáncosok, tüzes spanyolok, csodálatos litvánok, hollandok, s a szintén meghívott amerikaiak tarka kavalkádjából is kitűntek a mieink. Sikerüket méltatta Büttner Horst, Bitburg polgármestere is, hangsúlyozva, hogy éppen az ilyen produkciók igazolják törekvésüket, hogy a jövőben is esztendőnként otthont adjanak az európai folklór-fesztiválnak. Gratulált Manuela Grandez, az éjfekete hajú spanyol har- monikás leány is, aki a fesztivál szépségkirálynői versenyének nyertese lehetett volna. Bájos mosoly kíséretében előbb anyanyelvén, majd angolul megjegyezte: — Nem is tudom, mi tetszik jobban: a zenéjük, vagy a táncuk, de ez is, az is — remek. Szívesen lennék tagja ilyen kiváló együttesnek. A csoport az emeletes busz- szal hajnali háromkor érkezett haza 1300 kilométeres útjáról Balatonszentgyörgyre. Szülők, barátok és barátnők csoportja fogadtá a fáradt, de boldog fiúkat, lányokat. Kun G. Tibor Szóládi Sz. József: Fehér hainal KÖNYVESPOLC A könyv szerzője a Szólád mögötti „hegyen” nevelkedett, ott, ahol a szarvasok a kertek alatt sétáltak, de a lakók minden tenyérnyi földet megműveltek, s zamatos borokat kóstolgattak a horhos oldalába vájt pincékben. Ha már egy úgynevezett természetbarát és vadászati könyveket gondozó kiadó (Terra Print) első kötetes (somogyi) szerzőjéről van szó, aki írói nevében is felvállalja faluját — hadd emlékeztessünk még két somogyi községre: Göllére és Kőröshegyre. Az egyik Fekete István, a másik Széchenyi Zsigmond faluja. Továbbá: egy kitűnő vadász írót (A mindennap vadásznap című könyv szerzőjét) Studinka László dr-t a lébényi hanság küldte Somogyba és ma is jó egészségnek (s időnként talán vadász-szerencsének is) örvend a siófoki kórház nyugalmazott igazgató főorvosa, Viczián Antal, aki Csathó Kálmán ízes történeteire emlékeztető vadásznovellákkal bilincselte le a műfajt kedvelőit. Gyanítom: kezdetben Szóládi Sz. József is az említettekre leginkább jellemző témakörökben „próbálgatta szárnyait”, végül egy jó ifjúsági regényt írt, amely a szó szoros értelmében természetbarát (ha ügy tetszik: természetvédő), de emellett emberekről, (fiatalokról) szól, akik felnőtt életük kezdetén megkísérlik lehetőségeiket felmérni, a szű- kebb és a tágabb környezet kihívásainak megfelelni. Azt hiszem, még ma is akadnak olyan fiuk és lányok, akik néha szívesen meglátogatnák a regény főhősét, Györgyöt, az erdész-gyakornokot, aki egy öreg szolgálati házban lakik természetesen kinn az erdőn, ősfenyők között, patak (séd) partján; a kályhákban hasábfák duruzsolnak őszi és téli estéken, s ha a fiatalember olvasni, írni, rajzolni akar, meggyújtja a petróleumlámpát... Ez a regénybéli erdészház valahol Szőlős és Aszófő között található, s feltehetően az az erdész lakott benne gyakornok-korában (csaknem 20 évvel ezelőtt), aki a Fehér hajnal című könyvet megírta. A történet (mely három év- szaknyi időt ölel fel és két nem túl bonyolult szerelmi kapcsolatot idéz) kora nyáron kezdődik, egy veszprémi sörözőben, majd folytatódik Badacsonyban, Füreden és a már említett aszófő-kömyéki erdőben. A cselekmény lineárisan, a különböző modem módszereket (például a többdimenziós ábrázolást) mellőzve „tőr előre” reális talajon, ősrégi, pofonegyszerű (mégis megválaszolhatatlannak tetsző) kérdések között, melyek minden időben dilemmái az ifjúságnak. A főhős ,Jőgondja” természetesen a szerelem; vajon melyik az igazi? Eve Bodony az Anna-bálban megismert ausztráliai magyar származású lány-e, avagy a rendkívül izgalmas Teréz, aki az őszi erdő melankóli- kus csendjében, viharos testi élményekben részesíti a szándékaiban meglehetősen bizonytalan Györgyöt, aki az utóbbi hölgy őszinte vallomásától valóságos pánikba esik. A regény riportszerű (ez nem válik kárára), dialógusai pergőek, bár néhol fölöslegesek, igen szépek benne a tájleírások, viszont elkedveleníti az olvasót, amikor a szerző az idegenforgalmi kalauzok felszínességével „ismerteti” a Balatonpart nevezetességeit, vagy amikor erdész gyakornok hősét a szerelemre éhes fiatalembert minden átmenet nélkül az erdő és a vadgazdálkodás, a környezetvédelem „TIT előadójává” változtatja át. A legérettebb fejezet az utolsó, amelyben a főhős barátjával, Lajossal beszélget közös sorsukról, lehetőségeikről az állomás büféjében. (Szapudi) Német nyelvű színházi siker Színes, színvonalas évadot zárt új épületében a szekszárdi Német Színház, a Deutsche Bühne Ungarn — közölte a Somogyi Hírlap szerkesztőségével a Magyarországi Németek Országos Ön- kormányzatának Elnöksége. A magyarországi németség nagyra értékeli, hogy van német színháza az országnak, amely a német kultúra közvetítése mellett elsődleges feladatának tekinti a német nemzetiség nyelvhasználatának szorgalmazását, nyelvi ismereteinek fejlesztését és ápolását. Különösen jó visszhangot váltott ki, hogy ettől az évadtól egy szépen helyreállított épületben, a színház saját otthonában történhet ez.
