Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-01 / 152. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 1., szombat Sinatra szomszédja a kaposvári kántor fia Kaliforniából érkezett haza a Holocaust gyászünnepségre Sándor György, az egykori kaposvári kántor fia. Kimittud- győztes Magyarországon, operaénekes és operettek táncoskomikusa Izraelben, jelenleg Kalifornia főkántora. Körbejárta szinte az egész világot, az otthon azonban mindvégig Kaposvár maradt. Sándor György Kalifornia főkántora fotó: kovács tibor — Kaposváron születtem 1949-ben. Apám a hitközség kántora volt, és itt éltünk 1956 decemberéig. Minden, ami Kaposvár, az nekem a kora gyermekkorom emlékeit jelenti. A templomudvar ahol járni tanultam, a zeneiskola, ahová zenei előkészítőbe jártam. Néhány napja abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy istentiszteletet vezethettem a kaposvári imaházban, ahol az az előimádkozó asztal áll, aminél annak idején még apám is állt. — 56-ban Kaposvárról Pestre költöztek, ahol folytatta a zenei tanulmányait. Csellón játszott, gyerekkórusokban énekelt, gyerekszínházban lépett fel. Mi volt a legemlékezetesebb sikere? — Az 1963-as Kimittud, ahol rendkívül kemény mezőnyben — Kovács Kolos, Kern András, Csengery Adrienne, Zorán mellett — szép eredménnyel szerepeltem. Tizennégy évesen a legfiatalabb voltam a mezőnyben. Operaáriát énekeltem. Már az is szenzáció volt, hogy egy tizenéves gyerek hozzá mer nyúlni az operához. — Egész kis gyerekkorától a kántori pályára készült, aztán katonaság után mégis inkább operaénekes lett. — Az első instrukciókat apámtól kaptam a kántori pályához, aztán Izraelben már rendszeres tanulmányokat végeztem ebbe az irányba. Ugyanakkor az opera is vonzott, a mai napig — ha tehetem — énekelek és rendezek is operát. A rendezést már Los Angelesben tanultam. Tizenhárom évig voltam operaénekes Izraelben, többször felléptem Európában is. Sőt a hatvankét operaszerep mellett még huszonnyolc operett és musical-szerep is van mögöttem. Tudom, hogy ez nem megszokott itthon, azonban én soha nem néztem le az operettet. Úgy gondolom, hogy művészien lehet játszani és énekelni azt is, ha az ember nem úgy áll hozzá, hogy „na kirándultam egy alacsonyabb színtű művészi ágba”. A gyakran naív cselekmény ellenére emberi érzésekről szól az operett is. Én legtöbbször komikus karakterszerepeket játszottam. — Hogyan került Izraelből Amerikába? — 84-ben kaptam a kaliforniai hitközség ajánlatát, az ottani főkántori állás betöltésére. Tíz perces meghallgatás után megkaptam az állást. Palm Springs, ahol élek, egy rendkívül elegáns, gazdag kisváros Kaliforniában a sivatag közepén. Rengeteg filmsztár — mint Frank Sinatra, Kirk Douglas — és hasonló közismert figura él a városban, sok közülük tagja a hitközségnek. A zsidó élet itt rendkívül élénk, a kántor közismert személyisége a városnak. Úgy érzem, hogy elfogadtak és szeretnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a napokban felajánlották az örök, élet- reszóló szerződést. — Van-e különbség ön szerint az itthoni és az amerikai zsidók között? — Óriási a világnézeti különbség. A magyar zsidó — habár Csurka kétségbe vonta, hogy ilyen létezik — a zsidóságát mint vallást éli meg elsősorban, az amerikai zsidó inkább a kultúrát és nemzeti hovatartozását látja benne. Az amerikainak a Holocaust csak a történelemkönyvekből ismert, mi európaiak viszont egy megkínzott generációnak vagyunk a leszármazottai. Az európai zsidó sokkal gyakrabban volt kitéve megfélemlítésnek és hántásnak, az amerikai ezért sokkal büszkébb és magabiztosabb, hiszen nem ment mindazon keresztül, amin mi. — Hogyan lát bennünket, magyarokat? — A rendszerváltás után rendkívül szokatlan volt, hogy minden vélemény — hasznos és káros hang — egyaránt szabadon megnyilatkozhatott. Olyanok, amik addig is léteztek, csak nem volt meg a módja, hogy ki fejezhessék. Egy zsidó vallású ilyenkor azonnal az antiszemitizmus lágralobbanásától kezd félni. Bár Magyarországon alkotmányos antiszemitizmus a felszabadulás óta nem létezik, antiszemita elemek természetesen vannak és lesznek. Ez világjelenség, mindenütt így van. Hogy ez mennyire nem sajátja ma már a magyarságnak, erre példa, hogy a szélsőséges pártoktól és azok doktrínáitól a nagytöbbség lehetőleg elzárkózik. — Ha ezektói nem, akkor mitói kell félteni leginkább ezt az országot? — A veszélyt tulajdonképpen egy dologban látom, éspedig az amerikanizmus előretörésében. Itthon talán nem is érzik át sokan, mekkora veszélyt jelent ez, pedig a veszteség óriási már most is. Higgye el: nem szabad, hogy elveszítse ez az ország a jellegzetességeit. Eltékozolja azt, ami a sajátja: azt, hogy magyar. Higgye el ezt egy zsidónak. (Nagy) A j övö titkai Dr. Kovács Géza: A leszűkült szemlélet leszűkült döntésekhez vezet A Kaposvár környéki kistérség-fejlesztési elképzelésekhez dr. Kovács Géza, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem jövőkutató tanszékének professzora adott szakmai segítséget. A böhö- nyei származású tudós támogatja azokat a somogyi diákokat, akik szakdolgozatuk témájának a kistelepülések jövőjét választják, és szorgalmazza a helyi szakemberek összefogását a formálódó stratégiai elképzelések megvalósítására. — Milyen a múltja nálunk jövőkutatásnak ? — Az ember mindig kíváncsi volt a jövőjére. Évezredesek a hagyományai a jövőbelátásnak: jósdák, papnők foglalkoztak vele. A mai, modern jövőkutatás a 60-as években bontakozott ki. Az egyetemen 1968- ban indítottam egy futurológia elnevezésű kutató szemináriumot, akkor alakult a Római Klub is, mely a világ globális jövőjének problematikájával foglalkozott, tehát mi időben léptünk. — Milyen távlatokat vizsgál a jövőkutató? — Kezdetben 2000-ig tekintettünk előre, az harminc évet jelentett. (Kevés generáció lehet tanúja egy ezredfordulónak.) Ez tudományosan kezelhető idő, mert kitapogathatok a pozitív és negatív tendenciák. 1973-ban a Római Klub első számú jelentése már 2070- 2100-ig nézett előre, ám a későbbi jelentések rövidebb tá- vúak lettek. — Milyen veszélyeket jósolnak az előrejelzések? — Az Egyesült Államok tudósai kiszámították, hogy a napenergia megkötése által létrejött energiatömegből — a zöldnövényekből — napjainkban 60 százalékot fogyaszt el az állatvilág, s 40 százalékot az ember. Ha a táplálkozási és népesedési trendek tovább élnek, akkor 2030-ban az emberiség fogyasztaná el ennek a primer energiának a 80 százalékát, míg 20 százalék maradna az állatvilágnak. Ez az aránybomlás ökológiai összeomláshoz vezethet. A másik nagy gond, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag és energia háromnegyedét, a világ népességének alig negyede fogyasztja el a fejlett térségekben. A nagyobb részt kitevő fejlődő világnak ezzel szemben csak 20-25 százalék marad. Az ökológiai problémák egyre súlyosabbá válnak, és ezért a táv- latosabb, integratív gondolkodásnak nagy a jelentősége. — Komolyan veszik a döntéshozók az előrejelzéseket? — Napjaink instabil viszonyaiban az emberek túlélési taktikákban gondolkodnak, a politikusok gyakran választási ciklusokban. A tudomány művelőjének feladata, az hogy feltárja a jövőt, és a veszélyekkel együtt megmutassa a kivezető utakat, a megoldási módokat. A döntéshozók felelőssége az, hogy figyelembe veszik-e, elgondolkodnak-e rajta. A választások előtt puhatolni kellene a leendő képviselők, kormányzati tagok fogékonyságát a jövő iránt: tudnak-e alternatívákban gondolkodni, van-e, és milyen a jövőképük. Sajnos ma lecsökkent a hosszútávú előrejelzések fontossága, a sajtóban is a legtöbbször éves növekedési ütem, éves költségvetés szerepel. — A kutatásban meghatározó lehet a mindenkori politikai helyzet... — Mivel a döntések jó részét a politikai szférában hozzák — természetesen vannak szakértői, vállalkozói döntések is —, így nem közömbös, hogy mire lehet számítani. Most az átmeneti állapot a jellemző. A különböző pártok, mozgalmak nem mutatják meg, milyen értékeket támogatnak. A politikai döntések instabilitást, kaotikus, áttekinthetetlen elemeket tartalmaznak. Mi azt vizsgáljuk, mennyi a tanulási idő, mikorra alakulnak ki az új csapatok, értékek, struktúrák. Meg kellene egyezniük az alapkérdésekben, és a fejlődési folyamatok felvázolásában az uralmon lévő, és az ellenzéki pártoknak: ilyen a környezetvédelem, a település- fejlesztés, az ember biológiai, pszichikai és szociális állapota. Az egymás után jövő pártok döntései egymásra épülhetnének. Most össztársadalmi fejlődési folyamatok szempontjából esetleg tizedrangú kérdésekről folynak tizedrangú viták, ám az alapkérdésekben lassú a haladás. — Milyen jövőjük van a kistelepüléseknek ? — Az utóbbi időben a privatizáció, a tulajdonváltás révén — néha túlhajtottan, és illúzióktól terhelten — megnőtt a szerepe, súlya a kis- és közepes tevékenységnek, melyek kisebb településekhez kötődhetnek. A hagyományőrzést és a modernizációt össze kellene kapcsolni. A kisebb, lepusztult falvakról ne a harmincas évek mezőgazdaságának idealizált faluképe jelenjen meg, hanem ökocentrikusan felrajzolt, környezetbarát jövőképe. Reméljük, a kormányzati munkában is eljutnak odáig, hogy a döntések nagyobb hányadát, s az erőforrások jelentős részét is a falun hagyják. — A jövőkutató tudós olvas- e tudományos fantasztikus irodalmat? — Természetesen, hisz ezeket a könyveket képzeletgazdag emberek írják. Ami ma fantáziának tűnik csupán, az hosszabb idő alatt megvalósul vagy megvalósulhat. Érdemes álmodozónak lenni, mert bár az élet sokat lefarag az utópiákból, mégis jobb, mintha földhözragadtan, békaperspektívából, kényszerpályába belerokkanva azt mondjuk: itt semmit nem lehet csinálni! A leszűkült szemlélet leszűkült döntéshez vezet és a leszűkült döntésekkel teremtjük meg magunknak a valós élet^ leszűkülését. Izményi Éva Nyáron sem szünetel a forgatás Spindler és a Kisvárosa — Egész évadban forgattuk a Kisvárost, a munka folytatódik a nyáron is — mondta Spindler Béla, a Csíky Gergely Színház Jászai-díjas színésze. — Július közepéig tartanak a felvételek, addigra túl leszünk az ötvenedik részen. Hogy azután folytatódik-e, azt nem tudom. Három hónapra előre eldöntik, lesz-e következő rész. Ha igen, megmaradok szállodatulajdonosnak. Koltai Róbert is megkeresett: a Mint a mókus című filmjében vár rám feladat. 6-7 napos lesz a forgatás, de a szerepre való felkészülés is ok időt elvisz. — Miről szól a film? — A régi kaposvári társulatról. A motívumokat fel lehet ismemi majd és a figurákat is. Robi főiskolai éveivel is szembesülhetnek majd a nézők. Nem dokumentarista módon, hanem áttételeken keresztül. Vámos Miklós újraírta a forgatókönyvet. — Szinkron ? — Az évadban nem lehet feljárni; nem is éri meg, mert annyira nem fizet jól a szinkron. Másrészt: kialakultak a csapatok. Sajnos, egyre több a munkanélküli színész. Aki nem színházban dolgozik, rádióban vagy a televízióban, netán forgat, annak az egyetlen kenyérkereseti lehetősége a szinkron. Egyes stúdióknak Spindler Béla Jászai-díjas színész kialakult stábjuk van, közéjük — úgy veszem észre — nem lehet beférkőzni. — Helyette marad a pihenés. — A Balaton-parton töltöm a szabadidőmet. Olvasni és horgászni fogok. Már megvettem a botokat, orsókat, csak a horgászengedélyt kell megFOTÓ: KOVÁCS TIBOR szereznem. Gyerekkoromban egyébként szenvedélyes horgász voltam, és néhány éve a Desedára is le szoktam járni. — Volt már valamilyen kapitálisfogása? — Égyszer, karácsony előtt harmincöt centis csukát fogtunk. az volt az ünnepi asztalon. (Lőrincz) Az új „fehér arany”: a vízilófog Afrikában rossz idők járnak a vízilovakra, mert amióta tilos az elefántcsonttal folyatott kereskedelem, s keményen büntetik az orvvadászokat, a vízilófogak töltik be a „fehér arany” szerepét. A könyörtelenül lemészárolt vastagbő- rűek fél méternél hosszabbra is megnövő fogát eladják az elefántcsontkereskedőknek, akik azt tovább adják Japánba, Dél-Koreába és Hongkongba. A fogakból ott ékszereket, fa- ragványokat és emléktárgyakat készítenek. Délkelet-Azsi- ában a vízilófog a rozmára- gyamál is kelendőbb,nem sárgul meg, mint az igazi elefánt- csont, amelytől csak az elektronmikroszkóp alatt lehet megkülönböztetni. Nem csoda, hogy megugrott a vízilófog ára, de míg az elefánt- csont kilója - átszámítva - 25 ezer forint, a vízilófog ennek csak tizedébe kerül. Mindezért akkora a kereslet, hogy a Természetvédelmi Világalap számításai szerint az utóbbi öt évben megtízszereződött a legyilkolt vízilovak száma! Észak-Afrikából végleg eltűntek. Egyiptomban a parasztok azért is végeztek velük, mert a partok mentén legelésző víziló napi 40 kiló zöldséget is elfogyaszt. Ferenczy Europress
