Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-12 / 161. szám

1995. július 12., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Fejlődő gyógyidegenforgalom Gunarason Több a vendég, mégis veszteséges a fürdő Egyre kedveltebb a gunarasi fürdő fotó: kovács tibor Az önkormányzat szűkös forrásai alig adnak megoldást • • Ot falu egészsége a tét Évente, lélekszámarányosan nyolcszázezer forinttal járul hozzá a somogyjádi, alsóbo­gán és várdai önkormányzat a háziorvosi körzet működteté­séhez. Ezen túlmenően, 1992- ben arról is megállapodott kö­tött a három település önkor­mányzata, hogy a készenlétet és a munkaidőn túli ügyeletet is biztosítják a településen élő 2547 lakosnak. Az 1993-ban átadott korszerű egészségház működtetése azonban megle­hetősen nagy feladatot ró az önkormányzatra. Az egész­ségbiztosítótól kapott pénz ugyanis egyre kevésbé elég a praxis működtetésére. Eddig mintegy 2 millió forintot köl­töttek új műszerek vásárlására. Az egészségház mellett működő fogorvosi körzethez az előbbieken kívül Edde és Osztopán is csatlakozott, s így mintegy 3700 lakost kell el­látnia dr. Farkas Éva fogor­vosnak. A települések eddig 300 ezer forinttal támogatták ezt a szolgáltatást. A fogorvosi ellátás térítéskötelessé tételé­vel párhuzamosan azonban az egészségbiztosítás csökken­tette a finanszírozás mértékét. Eddig, havonta 130 ezer fo­rintba került a fogorvosi ellá­tás működtetése, ugyanakkor júliustól csak 70 ezer forint lesz a támogatás. Ez az összeg Somogyjád polgármestere, Lőrinczné Kiss Ilona szerint még a bért és a járulékot sem fedezi. Ezért is kérte dr. Far­kas Éva, hogy december 31- éig közalkalmazotti munkavi­szonyban dolgozhasson. — Reményünk sincs arra, hogy a közeljövőben számot­tevő bevételhez jusson a fog­orvos, mert az emberek nem tudják igénybe venni a drága szolgáltatást mondta a pol­gármesterasszony. Pedig min­dent megtettünk a jó ellátás biztosítása érdekében: a leg­korszerűbb finn kezelőgép és szék áll a betegek szolgála­tába. A privatizáció során nem adjuk el a rendelőt, csak bér­leti díjat kérünk érte. Mind­annyiunk érdeke, hogy amíg lehet fönntartsuk a szolgálta­tást. (Várnai) Geofízikusék a kutasi árokparton Három gyerekkel két keréken Teljes az „összkomfort” a négy biciklin FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA A somogyiak körében is egyre kedveltebb a gunarasi fürdő. Hétköznapokon másfélezren, hét végén három és félezren ke­resik fel az üdülőkomplexumot. Bőr Nagy Adám ügyvezetőtől megtudtuk: nagyobb a forgal­muk, mint a tavaly, ennek elle­nére számos gonddal küzd az intézmény. — Mint mindenütt, nálunk is veszteséges a fürdő üzemelte­tése. Az elmúlt évben a hiá­nyunk mintegy huszonegymil­lió forint volt. Jelenleg nem le­het más célunk, mint hogy ezt a veszteséget minimálisra csök­kentsük. Éppen ezért szigorító intézkedésekre volt szükség: negyven százalékkal emeltük fel a belépőjegyek árát, elke­rülhetetlen volt a létszám raci­onalizálása és takarékosabb technológiák alkalmazása. Most épül a vízvisszaforgató berendezés, amely a vízfel­használásunkat nagy mértékben csökkenti. A kilencmilliós be­Kadarkúton magas, mintegy 140 a nyilvántartott állástala­nok száma. És ez a szám ko­rábban még magasabb volt — tájékoztatott Takács János ka­darkúti jegyző. A számuk most sem azért csökkent, mert töme­gesen munkához jutottak volna, hanem azért, mert egyre na­gyobb számban már nem jogo­sultak a munkanélküli segélyre. A munkanélküliség először a vidéket érte el, és mivel a falu­siak kerültek be legkorábban munkanélküliek közé, termé­szetesen ők vesztik el legko­rábban a jogosultságukat is a járadékra. Kadarkúton jelenleg ruházás költségeit a fürdő üze­meltetője, a Gunaras Önkor­mányzati Fürdő és Gyógyide- genforgalmi Kft vállalta. Vár­hatóan a hónap végén helyez­zük üzembe a berendezést. Évente tizenötezer vendég fordul meg itt, ennek egyhar- mada külföldi. — A tavalyi évhez képest igyekeztünk bővíteni a szolgál­tatások számát: a kerékpárköl­csönzéstől kirándulások szer­vezéséig mindennel foglalko­zunk. A kórháztól is átvettünk feladatokat, többek között a fi- zioterápiás kezeléseket. A leg­fontosabb, hogy minél zökke­nőmentesebben és minél kisebb veszteséggel üzemeljen a fürdő. Az erre az évre tervezett vesz­teségünk már „csak” hét és félmillió forint. Tervünk hogy részvénytársasággá alakulunk. A tulajdonjog egy részét a dombóvári önkormányzat át­adná befektetőknek. (Jakab) 62-en kapnak jövedelempótló támogatást, ami havonta 410 ezer forint költséget jelent a ki­fizető önkormányzatnak. A munkanélküliek nagy száma azzal magyarázható, hogy Kadarkút már kívül esik a bűvös 25 kilométeres határon, amelyen belül még alkalmaz­zák a vidékieket a kaposvári munkáltatók. A helyi szövetke­zet szintén egyre kevesebb em­bernek jelent munkalehetősé­get. Megszaporodott viszont a számuk a faluban a vállalko­zóknak, akiknek zöme azonban úgynevezett kényszervállal­kozó. N. L. Három nap alatt 100 kilomé­tert pedálozott végig So­mogybán a fővárosi Czeller István és népes családja. Fele­ségével és három kislányával Kutas közelében éppen a kö­vetkező állomást igyekeztek betájolni, amikor rájuk talál­tunk. — Úgy döntött a családi tanács, hogy idén az évi rendes szabad­ságunkat Dél-Somogy tájain töltjük — mondja a családfő. — Szeretjük ezt a vidéket, vál­tozatosak az itteni tájak. Tavaly másfelé — az őrségben — bi­cikliztünk, úgyhogy idén min­denképpen Somogy volt soron. Magyarkesziben van egy kis tanyánk, ilyenkor az a főhadi­szállásunk, onnét indulunk, és oda érkezünk. Lassan hagyo­mány, hogy a szabadságunk idején kerékpárra ülünk. Vidé­ken még jó a levegő, a nap is szépen süt, miért ne tennénk? Legalább ilyenkor nyáron sze­retnénk otthagyni a pesti bűzt. Ezért ülünk családilag biciklire. A fémvázak rendesen meg vannak pakolva, Czelleréknél szinte teljes az összkomfort a két keréken. Kell is, hiszen a legkisebb leányzó, Ildikó mindössze két éves. Kérdésünkre, hogy nagyobb vihar esetén mihez kezdenek, hogyan óvják a kicsiket, az asz- szony elmondta, hogy a tavalyi kirándulásukon már volt sze­rencséjük ilyesmihez. — Az Őrségben elkapott egy kiadós vihar, de szerencsére volt a közelben egy vendégsze­rető család, akik befogadtak. Reméljük, hogy a somogyiak is hasonlóan vendégszeretők, mert panzióra, szállodára nin­csen pénzünk. Kisebb vihar pe­dig a sátrunkban nem tud kárt tenni. Eddig legalábbis kitartott fölöttünk, és nem ázott be. (Nagy) Ingyentábor Sántoson Befejeződött a sántosi önkor­mányzat támogatásával egy hónapon át működő, ingyenes nyári gyermektábor. Az ifjúsági klubban naponta 8-16 óráig, Csíkvár Tímea népművelő ve­zetésével mintegy 25 gyermek élvezhette a nyár örömeit. A napi játékos és alkotó progra­mok mellett fonyódi-badacso- nyi kirándulásra, Sántos kör­nyéki biciklitúrára is mód nyílt. A más táborokban nyaralóknak ezer forintos támogatást adott az önkormányzat. Ösztöndíjak Bárdudvarnokon Egy új ösztöndíjrendszer bein­dításán fáradozik a Goszthonyi Mária festő és keramikusmű­vész nevéhez kapcsolódó ala­pítvány. A bárdudvamoki Goszthonyi-kúria szép környe­zete alkotásra inspirálja a pá­lyakezdő művészeket, s szá­mukra kívánják lehetővé tenni a kísérleti alkotómunkát. Létre hoznának egy olyan kelet-eu­rópai adatbázist, amelynek alapján meghívják a művésze­ket, s a pályázatok nyerteseit. Kadarkúti támogatások A kadarkúti képviselőtestület döntött arról, hogy a község ál­talános iskolásainak őszi tan­könyvköltségeit teljes egészé­ben átvállalják. Azok a kadar­kúti diákok, akik már közép- il­letve felsőfokú iskolában vég­zik a tanulmányaikat — az is­kola jellegétől függetlenül — egyaránt ötezer forintos támo­gatásban részesülnek. 150 ezer az iskolásokra Diákonként 150 ezer forintot kell költenie a várdai önkor­mányzatnak a helyi iskola fenn­tartására, és a somogyjádi kör­zeti iskola fenntartásához szük­séges hozzájárulásként. A kis­községből 36 iskolás korú gyermek jár a somogyjádi isko­lába, Várdán pedig egy 1—3 évfolyamos összevont kisiskola működik, ahol 9-en tanulnak. Kadarkút munka nélkül Kevesebb gabona A nagyberki Kapos Völgye Termelőszövetkezetben befe­jeződött az őszi árpa betakarí­tása. Parrag Imre elnöktől megtudtuk, hogy 120 hektárról mintegy 4 tonna őszi árpát ta­karítottak be hektáronként, s ez fél tonnával marad el a tavalyi átlagtól. A gyenge termés a tápanyaghiánynak tulajdonít­ható, mivel a szűkös pénzügyi keretek miatt évek óta nincs lehetőség a tápanyag pótlására. A búza betakarítása tegnap kezdődött, hat kombájn dolgo­zik a földeken, s ez ötszáz hek­táros területnek megfelelő ka­pacitást jelent. 4,5-5 tonna közti hektáronkénti termésát­lagra számítanak, ami szintén rosszabb, mint az előző évek­ben. (Jakab) Huszonhat család álmok nélkül, a senki földjén Szentivánpuszta a Somogy és Tolna határán fekvő apró te­lepülés, mindössze huszonhat család lakja, közülük is na­gyon kevés a fiatal. Helyzetük szinte kilátástalan. Papp Ist­ván már négy éve munkanél­küli, azóta hiába próbál elhe­lyezkedni. — Régebben a termelőszövet­kezetben dolgoztam, de aztán ott is létszámleépítés volt, az utcára kerültem. Feleségem szintén munkanélküli, három gyereket nevelünk alig több mint húszezer forintból. Egyik hónapról a másikra élünk, csak a legszükségesebb dolgokra jut. Szerencse, hogy van egy kis földünk, ahol minden megte­rem. Ott dolgozunk, meg álla­tokat tartunk. Nincs más válasz­tásunk, ha ez sem lenne, még enni sem lenne mit. Itt, a világ­tól elzárva nincs semmi remé­nyünk arra, hogy jobbra fordul a sorunk... Jó lenne beköltözni Dombóvárra, talán ott köny- nyebb lenne. Fia, a tízéves Ist­ván szintén kiveszi a részét a munkából: szünidejét azzal tölti, hogy a kertben segít édes­apjának. Csak néha jut idő bi­ciklizésre, játékra. Nyaralásról pedig nem is igen álmodhatnak. Sorsuk nem egyedi a pusz­tán: mindenki úgy él meg, aho­gyan tud. Molnár György het­ven éve lakik a településen, Nyugdíjas, a pihenés éveit azonban ő is munkával tölti. — Van egy kis kertünk, fele­ségemmel ott dolgozunk. Ab­ból élünk, ami ott megterem. Az idén disznaink is voltak, de jövőre már azt sem tudunk tar­tani, mert nincs miből etetni... Egyre rosszabb a szentiván- pusztaiak helyzete. Félek, hogy el fog néptelenedni ez a telepü­lés, mert akik csak tehetik, el­költöznek. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen olyan ez a terület, mintha a senki földje lenne. Nincs boltunk, nincs te­lefon a környéken, Dombóvárra vagy Kaposvárra kell utazni mindenért. Ez viszont nem könnyű, mert szinte megköze­líthetetlen a puszta: ritkán jár erre busz, ünnepeken és hét vé­gén pedig egyáltalán nem. Nincs képviselőnk, én vállal­tam, hogy az itt élők ügyes-ba­jos dolgait elintézem. Mert ab­ból viszont van éppen elég... Nekünk itt már álmaink sem lehetnek... (Jakab) Papp Istvánék nem is álmodhatnak nyaralásról fotó: kovács tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom