Somogyi Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-09 / 133. szám

1995. június 9., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Minden kisebb kiadást meg kell fontolni Vízvári diáksikerek Száztizennyolc tanulója van a vízvári általános iskolának. Az intézmény csaknem 21 millió forintból gazdálkodik az idén. A kényszerű takaré­koskodás nem gátolja a mun­kát. Sőt, a vízvári diákok eredményesen szerepelnek a különféle versenyeken. Babaicsné Dobozi Zsuzsa, az iskola igazgatója elmondta: sokba kerül az épület fenntar­tása. Szükség volna a fűtőrend­szer alapos felújítására is, hi­szen csak a termek felmelegíté­sére 3 millió forintot költenek. Legutóbb az ablakok felújítását végezték el. — Jelenleg 1-8 osztályos rendszerben folyik az oktatás. A diákokkal tizenhárom tanár foglalkozik. Részösszevonásra eddig csak a másodikos és a harmadikosoknál volt szükség. Az ő esetükben a tanárok meg­oldották, hogy a fő tantárgya­kat külön tanítsák: csak a kész­ségtantárgyakat oktatják együtt. A szülők anyagi nehézségére vezethető vissza, hogy év köz­ben megszűnt a napközis cso­port. — Minden kisebb kiadást alaposan át kell gondolnunk. Gondos számításokat végzünk, csak így lehet manapság mű­ködni. A nehézséget a szülők is látják — tette hozzá az igazga­tónő —, szerencsére, sokan ál­dozatokra is készek. Az iskola körüli munkákban különösen sokat segített a heresznyei Lu­kács György kőműves. Megtudtuk, a vízvári diákok tavasszal több megmérettetésen vettek részt. Legutóbb a nagy­atádi kismaraton- illetve egy barcsi kerékpárversenyen in­dultak. Ez utóbbinak megyei fordulóján az ötödik helyet ér­ték el. Ugyancsak jól szerepeltek — a dobogó harmadik helyére áll­hatták — a csurgói kézilabda- tornán. Sikert aratott színját­szócsoportjuk is a megyei ta­lálkozón. (Harsányi) Dráva-parti nászutasok gyógyüdülőt keresnek Sokan szeretnének távoli or­szágokba — Egyesült Álla­mokba — eljutni. Kínálat bő­ven van a barcsi utazási irodá­nál, jelentkező viszont kevés. Hiszen ott, ahol napi megélhe­tési gondok vannak, mint mondták, a nyaralásról beszélni sem érdemes... — Az elmúlt évhez képest idén felére visszaesett az uta­zók száma — mondta Mezei Józsefné, a barcsi utazási iroda vezetője. Belföldi utazásra — május végéig — tizenöten je­lentkeztek. Most már inkább csak az egyhetes üdülések a ke­resettek. A nászutasok a gyógyüdülőket és a hegyvidéki szállodákat keresik föl, például Lillafüredet vagy Mátraházát... Külföldre harminc személy jelentette be utazási szándékát: Olaszországot és Spanyolor­szágot választották. S mint megtudtuk, harmincketten visszamondták útjukat a horvát tengerpartra. G. A. Telefonos turizmus Havonta 300 ezer forintot tele­fonálnak el a horvát turisták a barcsi Boróka Hotelben. A kül­földiek Szerbiában és Boszniá­ban élő rokonaikat hívják fel. Flórián Józsefné, a Boróka Hotel vezetője elmondta: egyre jelentősebb a telefonálásból származó bevételük. A horvá- tok ugyanis közvetlenül nem hívhatják fel a volt Jugoszlávia területén élő családtagjaikat, ezért sokan hazánkból tárcsáz­zák fel rokonaikat. A szálloda szolgáltatásai kö­zül alaposan visszaesett a va­luta váltás forgalma. Jelenleg havonta egymillió forint értékű külföldi pénzt cserélnek fo­rintra. Korábban ekkora for­galmat hetente értek el. A szálloda vezetője el­mondta azt is, hogy az idei első öt hónapban több vendégéjsza­kát töltöttek el náluk, mint a ta­valyi hasonló időszakban. Az emelkedés mértéke csaknem tíz százalék. Az idén 2600 éjszakát töltött el az 1600 vendég. A Borókát többnyire külföl­diek keresik fel. Zömében bos- nyák, jugoszláv és szlovén tu­risták szállnak meg. Elenyésző számban német, cseh és román átutazók is itt töltenek egy-egy éjszakát. Folyamatosan szá­molhatnak viszont a jugoszláv kamionsofőrökkel: többségük egy-két éjszakát, de sokan 4-5 napot is eltöltenek a határmenti szállodában. (Harsányi) Skóciába utazik az ifjú csurgói polgármester Magyarországot Vass And­rea, a csurgói diák polgár- mester képviseli Edinburg- ban a július 8-12. között rendezendő ICEA-konfe- rencián. A csurgói progra­mot hallva döntöttek így. A gyermek- és ifjúsági szervezetek Nyíregyházán rendezett konferenciáját „Az ifjúkor válságai” címmel hív­ták össze, s képviseltette ma­gát a hazánkban működő 15 gyermek- és ifjúsági önkor­mányzat, jelen volt az ICEA, az Ifjúsági Világszövetség tit­kára is. Ott született ez a dön­tés — a csurgói program alap­ján. Ez leginkább a francia modellhez hasonlít. Az pedig teljesen egyedi, hogy a felnőt­tek mintájára bizottságokat is alakítottak, és együttműköd­nek a város képviselő-testüle­tével. A díszes meghívó ko­moly eszmecserét ígér. Vass Andreának előadást kell tarta­nia, el kell mondania a csurgói szervezet létrejöttének történe­tét. A skóciai térségben több­féle projectet megtekintenek. Nem kisebb kérdésre keresik itt több nemzet fiai, lányai a választ, mint „hogyan alakul az ifjúság jövője?” Vass Andrea szorgalmasan készül. Bár az utazást, az ellá­tást állják a rendezők, a zseb­pénzt elő kell teremtenie. Út­levelét most váltja ki, mert ed­dig még nem járt külföldön. Tanára, Németh Attila segít le­fordítani a beszámolóját. Az Önkormányzati Gimnázium tanulója Bihariné Asbóth Emőke közösségfejlesztő segítségében mindig bízhatott. A tanácskozástól sokat vár: — Fontos, hogy Nagy-Bri- tanniában is elterjedjenek a diákönkormányzatok. Kicse­rélhetjük tapasztalatainkat, s hazafelé Franciaországban is megállunk. Ismerem Patric Blenden Ananhcez-t, aki a francia gyermek-önkormány­zatokat segítők egyesületében dolgozik. A jó három hónapja alakult csurgói ifjúsági testület egyre többet hallat magáról. A me­gyei közgyűlés ifjúsági taná­csától a napokban nyert pályá­zaton harmincezer forintot. Az ősszel a megyében levő ifjú­sági szervezetek találkozóját Csurgón rendezik meg. Most mindenki Andreáért szorít: a magyar ifjúság nevében kell angolul felszólalnia. Horváth József Nagy becsben áll Szentkirályon, minden gyerek ismeri Bandi, az öreg barát Bandi és gazdája a csurgói hegyen fotó: táborszki istvánné Bandi becsben álló, szeren­csés állat. Egy falu apraja- nagyja ismeri. Meg aztán jó gazdája van. Ha valaki azt gondolná, hogy Varga János múltba néző ember, alapo­san melléfog. A faluja, Por- rogszentkirály sem ilyen. Ma Délnyugat-Somogy leg­fejlettebb almatermelő kultúrá­járól ismerik Porrogszentkirályt. A jómódról tanúskodó portákon most is ott állnak a tágas istállók és pajták, amelyek még kihasz- nálatlanabbak, mint a fogyó la­kosság miatt kongó házak. Vargáéknál ha nincs is már tele az istálló, az egyetlen ló éle­tet teremt a gazdasági udvarban. János bácsi józanul számolt:- Már akkor arra gondoltam, amikor megvettem, hogy öreg­szem; a gyerekek elmentek ha­zulról, motort, autót nem veze­tek. Bandi hasznos állat: min­denhová elvisz, a munkát elvég­zem vele. A szőlőm lugasműve­lésű, meg tudom vele szántani. Ha kell, másnak is segítek. Varga János persze nem ak­kor kezdte a lótartást, amikor Bandit vette 1981-ben. Gyerek­korában 60 ló is volt Szentkirá­lyon. Amikor 1959-ben jött a té- esz, jó ideig 24 pár lóval dolgoz­tak. Aztán gépesítettek; eladták az igásállatokat. Varga János így lett ismét lótulajdonos. Amióta az eszét tudja, tartot­tak lovat. Nem volt nagy gazda­ságuk, de csikókat mindig ne­veltek, s eladták olasznak, a ka­nizsai, lábodi lókereskedőnek. Porrogon Tóth Jenő „conzár” is megélt a lókereskedésből. A múltról beszélve felidéz régi eseteket. A falu alsó végén, a „Proletárban” egy gazda csak úgy tudott lovakat venni, hogy minden háziállatát, még a böl- lérkésre érett hízót is eladta. Fe­lesége perelt. A férj nem sokáig bírta: „Ha maga az ördög jönne, akkor is befognék.” Ebben a pil­lanatban valaki megzörgette az ajtót: „Pintér bácsi, fuvarba!” Rémült csend - na, öreg, kellett emlegetned. Mire ő: „Csak ki­csit nyitom ki az ajtót, s ha sző­rös lesz a keze, nem engedem be”... Egy ügynök járt a környé­ken, s autója elakadt a nagy hó­ban. Behúzatta Csurgóra. Ott hatalmas összeget, 10 pengőt számoltak le a markába... János bácsi sem csalódott a lovában. Bandi ismeri a határt. A csurgói vagy a pápai hegyről gyeplő nélkül is hazavinné. Amikor arra tereljük a szót, hogy Bandi másfél évtizede már a falu egyetlen lova, elbizonyta­lanodik. Tóth József unokája, Pálfi Józsi hazaköltözött So- mogyszobról, s a múltkor zabot vitt a terményből. Azt mondják, fiatal hátaslovai vannak... Ő ugyan nem látta még őket. Fél­tékenység helyett azonban va­lami önigazolás-félét látok a szemében. Horváth József Potonyi kaszás a partoldalon — Ilyenkor jó kaszálni: nincs olyan bágyasztó meleg — mondta a potonyi Szekeres Jó­zsef. — Könnyebben megy a munka, mint amikor majdnem hőgutát kapunk. Igaz, nincs is igazán miért si­etnie. Hónapok óta munkanél­küli, így ráér segíteni a rokona­inak, ismerőseinek. Találkozá­sunkkor is másnak dolgozott. — Meghalt a nagybátyám, ezért vagyok itt. A feleségének nehéz lenne ennyi füvet leka­szálni, én meg hamar végzek ezzel — mutat a jókora partol­dalra. — Mindig igyekszem ér­telmesen elfoglalni magam. Ha hívnak, segítek a haveroknak is; ők meg máskor viszonozzák. Csak így megy, mert szükség esetén nem tudnám megfizetni az idegent. Szekeres József hegesztő­ként kereste kenyerét. Barcson dolgozott hosszú ideig; január­ban szűnt meg az állása. Azóta a 6700 forintot kapja. Sőt azt sem teljesen: 1200 forintot rög­tön levonnak tőle gyerektartás címén. — Elváltam; van egy nyolc­éves kislányom. Most a szüle­immel élek együtt — tette hozzá. — Az én támogatásom meg az ő nyugdíjuk, havonta, összesen 20 ezer forint. Három embernek nem sok, ebből csak alapos beosztással élhetünk. Falun valamivel olcsó az éle­lem; hízót és néhány baromfit is tartanak. Ha ezt is boltban kellene megvenni, ugyancsak ritkán kerülne hús az asztalra. — Városban nem tudnánk megélni ennyiből, az biztos — teszi hozzá. A jövő azonban bi­zonytalan. Elhelyezkedésre a környéken kevés az esély. Tá­volabb meg... Ki fizetné a több ezer forintos albérletet vagy a bejárást? Szekeres József azért gyakran kérdezősködik állás után. — Most hallottam az egyik ismerősömtől, hogy egy kapos­vári cég vesz föl új embereket. Megpályázom, hátha bejön. Rám férne már úgyis egy kis szerencse... (Harsányi) Tárgyalás a vízvári határátkelőről Újabb tárgyalást tartottak a tervezett vízvári határátkelővel kapcsolatban. A megbeszélés a horvátországi Ferdinandovac- ban volt. Ezúttal megtárgyal­ták az átkelőhöz vezető út ki­alakítását, a beruházás pénz­ügyi részleteit. A következő tárgyaláson részt vesz a határ­őr-igazgatóság szakembere is. Új jegyzőt választott Csokonyavisonta Trefeli Katalin személyében új jegyzője van Csokonyavison- tának. Négy pályázó közül vá­lasztotta a képviselő-testület. Azért volt szükség erre, mert Csík László, a korábbi jegyző és a testület közös megegye­zéssel szerződést bontott, s a jegyző a helyi Thermál-Fürdő Kft ügyvezető igazgatója lett. így a megüresedett jegyzői ál­lásra pályázatot kellett kiírni. Rómába utazik 38 csurgói diák Olaszországba utazik 38 csur­gói diák. A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimná­zium első-másodikos tanulói vasárnap indulnak egyhetes tanulmányútra két kísérő taná­rukkal; megtekintik Róma mai és ókori nevezetességeit, el­sősorban a legrégibb keresz­tyén emlékeket, az „örök vá­ros” alatt rejlő katakombákat. Ellátogatnak a Vatikánba is. Segély Rinyaújlakon gyermeknevelésre Rinyaújlakon csaknem egy­millió 800 ezer forintot költe­nek szociálpolitikai felada­tokra. A településen tizenné­gyen kapnak rendszeres neve­lési segélyt. A munkanélküli segélyből kikerülők száma ki­lenc, ők kapják a jövedelem- pótló támogatást. Két család kérte a gyermeknevelési tá­mogatást. Rendszeres szociális segélyt egy személy kap az önkormányzattól, ápolási díjat is egyeseiben adnak Újlakon. Iharos felújíttatja régi templomát Az iharosi katolikus egyház- község képviselő-testülete két év alatt szeretné felújítatni a templom külső homlokzatát. A munka költségei - a mostani árakon számolva - meghalad­ják az ötmillió forintot, ezért a testület úgy döntött, hogy az idén és jövőre családonként ötezer forinttal járulnak hozzá a kiadásokhoz. Ez a hozzájáru­lás is csak a felújítási költsé­gek 15 százalékát fedezi majd. Aranyosi rakodóról 40 köbméter fa A Sefag barcsi erdészetének aranyosi rakodójáról naponta 40 köbméter fát szállítanak el. Ennek meghatározó hányada fenyő tűzifa és lágy rostfa. Az erdészetben kitermelt fa jelen­tős részét külföldre szállítják. Babócsai kukorica 874 hektáron Folyamatosan dolgoznak a ba­bócsai Határőr mezőgazdasági szövetkezetben: most a nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülés került előtérbe. A szövetkezet dolgozói egyebek között 874 hektáron kukoricát, 327 hektáron szóját, 349 hek­táron napraforgót termelnek. Papucs Svédországba Mutatós textilbakancsokat, férfi- és női cipőket, valamint kényelmes papucsokat gyárta­nak Barcson a D’Angelo kft- ben. Miután felszámolták a Szigetvári Cipőgyár barcsi te­lepét, az üzemet a horvát Dor- kin házaspár vette meg, így jött létre a kft. — Újdonságnak számít, hogy most már kész cipőket is készítenek itt — mondta Dor- kin Mórján, az üzem tulajdo­nosa. S örömmel újságolta azt is, hogy hetven embernek tud­nak munkát adni. Szigetvárról harmincán járnak ide dolgozni, különbusszal. Dorkin Anna, a felesége el­mondta: — Egy műszakban dolgoz­nak a nők, reggel hattól délután két óráig. Saját modelleket gyártunk Németországba, s vál­laltunk bérmunkát is, a Lady Stamak. Most bőrből női és fér­ficipőket varrunk, de készítünk a szezonra textilbakancsot és szandált is. Svédországba pedig papucsokat szállítunk. Naponta 250 pár cipőt készí­tenek itt a Minerva és USM gé­peken. Magyarországon és kül­földön egyaránt értékesítik a kft termékei. Szállítanak horvát pi­acra is: Eszékre és Kutinára. — Alig három hónapja mű­ködik a kft, így túl sokat mon­dani nem tudunk — tette hozzá a tulajdonos. — Reméljük, hogy egyre több vevő jön, s így bővül majd a piac. A Dorkin házaspárnak van tapasztalata: több mint 25 éve dolgoznak már a cipőiparban. (Gamos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom