Somogyi Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. június 29., csütörtök Nyáreleji beszélgetés Aracson kirándulásról, munkáról Végigdolgozott hétköznapok Szeretnek dolgozni, ha látják, hogy van értelme — Egyszer voltam — vagy tíz évvel ezelőtt — a Szov­jetunióban, azóta alig moz­dultam ki a faluból. Ha több pénzünk volna, bizony szíve­sen mennék kirándulni én is a feleségemmel — mondta Darab István. — De azért lehet, hogy egy napra mi is elmehetünk világot látni: a falu nyugdíjasaival kö­zösen felkeressük a Balatont! A somogyaracsi nyugdíjas házas­pár persze nem amiatt bánkó­dik, hogy ritkán utazhat. Sokkal földközelibb dolgok foglal- koztaják őket. Egyre többször kerülnek szóba a napi megélhe­tés gondjai, az emelkedő árak. — Téesz-nyugdíjas vagyok, aztán mégis dolgoznom kell, mert az annakidején bevitt, 20 aranykorona értékű föld után évente csak 1200 forintot ka­pok. Az egész eddigi életemet végiggüriztem, de hiába értem el a hetven évet, mégsem pi­henhetek még — mondta a nyugdíjas férfi. — Az biztos, hogy sose unatkozunk. Mindig dolgoz­tunk, szinte egy percet sem pi­hentünk — folytatta a felesége. — Nem panaszkodásképpen mondom ezt. Szerettünk dol­gozni, ha láttuk, hogy van ér­telme. Hétközben egyetlen napot sem tétlenkednek. Mindig ad valamilyen elfoglaltságot a kert. Megterem benne a zöld­ség, a paprika, a paradicsom, sőt vetettek egy kevés kukori­cát is: jól jön eleségként annak a néhány csirkének, amit nem­régiben vettek. — Nem esznek azok sok tá­pot, inkább szemet, s ettől van, hogy a házi csirkének páratlan az íze — mondták Darabék. És persze az sem utolsó szempont, hogy így jóval kevesebbe kerül nekik a csirke, mintha boltban vásárolnák. — Nem szeretem, ha valaki folyton csak a rosszról beszél — vélekedett a nyugdíjas férfi. — Az azért mégiscsak bosz­szantó, hogy ennyi év után mindössze 13 ezer forint nyug­díjat kapok. Elképesztő, hogy az ember milyen árakkal talál­kozik a boltban! Manapság a falusi üzletek is éppen olyan drágák, mint a városiak. Ah­hoz, hogy gond nélkül megél­hessen, legalább 30 ezer forin­tot kellene kapni minden nyug­díjasnak... Harsányi Miklós Apró falvak fogyatkozó lakói, egymástól sok kilométerre Magányos öregek házai Nem árt, ha tudjuk A többféle nyugdíjjogról Kirándulni jó — állítják a marcaliak Emlékezetes kiránduláson vett részt a Marcali Városi Nyugdí­jasegyesület százhetven tagja: a Szigetvár - Mohács — Siklós — Máriagyűd útvonalon szá­mos történelmi érdekességet tekinthetettek meg a négy busz utasai. Az úthoz támogatást kaptak az egyesülettől és a vá­rosi önkormányzattól is. Mint arról Antalicz Istvánná egyesü­leti titkár tájékoztatott: a Sik­lósi Városi Polgármesteri Hiva­tal ingyen engedélyezte a vár megtekintését, Tóth P. Jenő marcali vállalkozó kedvezmé­nyesen adta a buszokat, a gép­kocsivezetők pedig udvariassá­gukkal járultak hozzá a bara­nyai kirándulás sikeréhez. Tudnivalók az otthoni betegápolásról Melyek a házi betegápolás idő­szerű kérdései? Erről kezdődik ma kétnapos tanácskozás Pé­csen, neves hazai szakemberek részvételével. A szakmai ren­dezvényen a résztvevők hall­hatnak az intézeti rehabilitáció és az otthoni betegápolás kap­csolatáról, a személyre szabott gondozás előnyeiről, a beteg és családja közti viszonyról, a házi ápolás rendszeréről, s megvitat­ják a háziorvosok és a kórházak közötti együttműködés lehető­ségeit. 3,7 milliárdos vagyon a pénztárakban Az elmúlt másfél évben több mint száz önkéntes nyugdíjbiz­tosítási pénztár alakult az or­szágban, s számuk az idei év végére elérheti a kétszázezret, vagyonuk pedig a 3,7 milliárd forintot. A Sedgwick Noble Lowndes által alapított harminc pénztár vezetője a közelmúlt­ban az érdekképviseletüket el­látó közös szervezet megalakí­tásáról tárgyalt. A nyugdíjpénz­tárak szövetkezését azért tartják indokoltnak, mert ilymódon a szövetség közvetlenül segítheti a pénztárak munkáját, javasla­tot tehet a pénztárvagyon gya­rapítására. Nyugdíjasok tolnai szerveződése Az MSZOSZ-hoz tartozó nyugdíjas szakszervezeti tag­ság megyei koordinációs bi­zottsága alakult Szekszárdon. A nyugdíjasok érdekeit képvi­selő és védő szövetség azt a célt tűzte maga elé, hogy a jö­vőben nagyobb figyelmet kap­jon az utóbbi időben némileg háttérbe szorult nyugdíjas szakszervezeti tagság, ugyan­akkor segítik az időskorúaknak a kötődését azokhoz a munka­helyekhez, amelyek évtizede­ken át második otthonként szolgáltak. A térség 16 apró falujának ma­radványát foglalja magába Bárdudvarnok. Többségének ma is van lakója, bár számuk mind kevesebb. A települése­ken együttvéve csaknem 1200- an élnek, nagyon sok közöttük az idős ember. A magány itt azt jelenti, hogy egyik lakott ház a másiktól olykor több kilomé­terre esik. Négy éve önálló köz- igazgatási egység Bárdudvar­nok, azóta polgármesteri hiva­tal működik itt. A segítségre szoruló öregek náluk sem kér­nek szívesen, ezért a segélyek szétosztásánál számítanak az önkormányzati képviselők, az orvos, a szociális gondozó ja­vaslatára. Az idén hatszázezer forintot terveztek a költségvetésből át­meneti segélyre, s ezt eddig 26- an kapták. Néhány kérést el kel­lett utasítaniuk — azokat, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem magasabb a mindenkori nyug­díjminimum 110 százalékánál. Rendszeres szociális segélyt két 65 évnél idősebb lakosnak postáznak, mert nekik nincs semmilyen jövedelmük. A közgyógyellátási igazol­ványt orvosi javaslatra adja az önkormányzat; az ilyen célra szánt pénz nagy része már elfo­gyott, pedig még tíz kérelem elbírálásra vár. Nyaranta csök­ken a szociális étkeztetést igénybe vevők száma, jelenleg 17 idős embernek viszik el na­ponta autóval a friss ebédet, hathoz pedig a házigondozó jár rendszeresen: segít a gyógy­szervásárlásban, takarításban, mosásban. Az eldugott helyeken élő öregeknek egy-egy bevásárlás­hoz kilométereket kell gyalo­golniuk, mégsem akarják el­hagyni otthonukat. Egy bevá­sárlóbusz segíti őket azzal, hogy időnként kissé közelebb viszi házukhoz az árut. Kény­szerű lépések előtt áll a bárd­udvarnok! önkormányzat: mó­dosítja a szociális rendeletet. Még szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. (Izményi) Több, nyugdíj előtt álló, il­letve már nyugdíjat élvező ol­vasónkat érdekelheti: mi tör­ténik akkor, ha több címen is jogot szerzett nyugellátásra? Kaphat-e együtt többféle nyugdíjat? Az 1995. áprilisáig eldöntött szabálymódosítások szerint egy jogosult részére csak egy nyug­ellátás folyósítható. Előfordul­hat — mint említettük —, hogy ugyanaz a személy egyidejűleg több nyugellátásra vagy baleseti ellátásra is jogosult. Ilyen eset­ben az érintett a számára leg­kedvezőbb nyugdíjat választ­hatja. Ha az öregségi, rokkantsági vagy baleseti nyugdíjas házas- társa 1992. december 31. után meghalt, a házastárs halálát kö­vető egy évig az özvegyi nyug­díj is megilleti az özvegyen ma­radt nyugdíjast, az egy év eltel­tével azonban választania kell a saját jogon megszerzett és az az özvegy jogán élvezett nyugdíj között. Ebben az esetben minden bi­zonnyal a számára kedvezőbb, magasabb összegű nyugdíjra esik a választás. Megtörténhet, hogy mindkét nyugdíj összege kevesebb — 1995. január 1-jé- től — havi 14 500 forintnál, ebben az esetben a saját jogú 1990. június 22-től működik a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének boltja a somo­gyi megyeszékhelyen, a Szent Imre utcában. Az öt évvel ez­előtti nyitásra emlékezett az egyesület elnöksége és szá­mos, az évforduló alkalmából meghívott vendég a közel­múltban. A boltot megnyitó, illetve fenntartó egyesület elnöksége nevében Pécsi József elnökhe­lyettese mondott köszöntőt, majd Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasszövetség elnöke em­lékezett az üzlet létrehozásának körülményeire. Elmondta: olyan társakra talált az ötlet megvalósítása során, akik szí­vesen vállaltak munkát a nyug­díjasközösségért, s azóta is szí­vükön viselik a bolt sorsát, s azoknak a helyzetét, akiknek a jobb, olcsóbb ellátását ennek a boltnak a révén is igyekszenek biztosítani. Szita Károly, Kaposvár pol­gármestere a nyugdíjasegyesü­lettel való példás együttműkö­dést hangsúlyozta felszólalásá­ban, s kiemelte: a bolttal és egész tevékenységével sokat nyugdíjat erre az összegre kell kiegészíteni. Jó tudni, hogy ennél az ér­tékhatárnál nem szabad figye­lembe venni például azt a jára­dékrészt, amelyet a saját jogú nyugellátás megállapítása után elszenvedett üzemi baleset alapján folyósítottak a nyugdí­jasnak. Hasonlóképpen figyelmen kívül kell hagyni azokat az ösz- szegeket is, amelyeknek a fo­lyósítását külön jogszabály a határösszegen felül is lehetővé teszi. Ilyen, figyelmen kívül hagyandó pénz például az a kárpótlás, amely a személyes szabadságot korlátozó intézke­dések — internálás, hadifogság — alapján jár. Olvasóink érdeklődéséből következtetünk arra, hogy töb­ben kíváncsiak rá: emelkedik-e a nyugdíja például annak a III. csoportba tartozó rokkantnyug­díjasnak, aki, miközben élvezi ezt az ellátást, eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt (férfi a 60., nő — egyelőre — az 55. életévét)? A válasz: nem emelkedik — de az is igaz, hogy nem is csökken, és megszüntetni sem lehet az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után sem a rokkantsági, sem pedig a bal­eseti rokkantsági nyugdíjat. H.F. tett az egyesület a városért, a megyeszékhely nyugdíjasaiért, s a város szegényebb lenne az egyesület tevékenysége nélkül. Székely Sándor egyesületi elnök azt mondta: az idős, job­bára 70 éven felüli emberek életében öt év már nagy időnek számít, ugyanakkor egy öt éves bolt fiatalnak tekinthető. Az egyesület szerette volna elérni, hogy ezzel a bolttal — az egy­szerűbb és olcsóbb bevásárlás révén — is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé te­gyék az idősek mindennapjait. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöke szólt ar­ról a tevékenységről, amelyet ennek a célnak a megvalósítá­sáért folytatnak városszerte, le­gyen szó klubrendezvényekről, közös kirándulásokról, méltá­nyossági nyugdíjra való javas­latról, a legrászorultabbak ala­pítványi támogatásáról. A nyugdíjasbolt, amelyet fél évti­zeddel ezelőtt nyitottak meg s az akkori eseményről most megemlékeztek, fontos része az időskorúakkal való törődésnek, s jól szolgálta a lakosságnak ezt az egyre népesebb rétegét. Torma Károly Boltnyitásra emlékeztek a kaposváriak A nyugdíjasokat szolgálja Lóth atya toponári 25 éve Lóth József címzetes esperes, a kaposvár-toponári Szenthá­romság Egyházközség plébá­nosa, ha csak teheti, részt vesz a toponári nyugdíjasklub ösz- szejövetelein. Arra is volt példa, hogy ő hívta meg a klubtagokat a parókiára, s le­vetítette a nyugdíjasoknak azt a videofilmét, amelyet a Szent­földön járva Jeruzsálemről, Betlehemről, Názáretről és a Golgotáról készített... — Lóth atya valóban a mi­énk, s joggal vallják őt maguké­nak a toponáriak, hiszen kere­ken huszonöt esztendeje jóban és rosszban együtt él velünk — hallottam a nyugdíjasoktól. — Csak azt teszem, ami ne­kem, mint lelkipásztornak, egy kis plébánia vezetőjének köte­lessége — mondta az esperes. — Annak idején, cukorgyár környéki gyerekként egyszer sem jutottam el szülővárosom­ból, Kaposvárról a város köze­lében levő Toponárra... A ka­posvári, Gyár utcai munkáscsa­ládból származó fiú az ötvenes évek derekán választotta a papi hivatást. Vasárnap múlt harmincöt éve, hogy pappá szentelték. A ka­posvári Hűsök templomában mutatta be első szentmiséjét. 1970-ben Toponárra helyezte a megyéspüspök. — Dehogyis szégyelltük ak­koriban, hogy Toponár „csak” falu. Az itt élő emberek ma is jó értelembe vett lokálpatrióták, még az utóbbi évtizedekben ide költözőnek is többsége is igazi toponárivá lett, szereti települé­sét. Amikor a korábbi rendszer­ben Kaposváron, a városban már régen megszűnt a hitokta­tás, én itt még mintegy száz ta­nulóval megismertethettem a katekizmust, a bibliát, szólhat­tam nekik a hitéletről, a vallá­serkölcsről... Ma öt segítőm van, köztük Diczenty Ernőné, aki nemcsak hitoktatást vállal, de ha kell, kántorizál is. ő is nyugdíjas, akárcsak az egyház- község pénztárosa, de úgy is mondhatnám, hogy mindenese, a nyolcvanegy éves Somogyvári Pista bácsi. Az öregek segítik papjukat, ő pedig viszonozza ezt a segítséget. Talán ezért mond­ják rá, hogy a nyugdíjasok papja. Az övéké is. Lóth József összesen mintegy háromezerhatszáz katolikust igyekszik szolgálni: a toponári városrészen kívül Őrei, Zimány, Répás, Patalom, Magyaratád, Fészerlak, Tátompuszta hívei­hez is igyekszik eljuttatni a szentségeket. Hétvégeken rendre öt-hat szentmisét celeb­rál. Egyedül él a parókián, még­sem magányos. Ottjártamkor is hárman keresték fel, s gyakran csengett a telefonja. Hívják, ha meghalt valaki — tavaly félszáz toponárit búcsúztatott —, s ak­kor is, ha keresztelni kell. Az egyház szolgálatából het­venöt éves korban következik a nyugdíjba vonulás. Szerencse, hogy Lóth József a korát meg­hazudtoló vitalitással bír... Kovács Sándor Harmincöt évvel ezelőtt szentelték pappá fotó: király j. Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom