Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-29 / 124. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP GAZDASAG 1995. május 29., hétfő Határidők cégvezetőknek Május 30. — Az új hajózási képesítő okmányok alkalmazásának kezdete. Május 31. — Adóbefizetés a cégautó megállapodások alapján. — A kőolaj hozzájárulás be­fizetése. — Az állami garanciaválla­láshoz szükséges hitelszerző­dés megkötése. — A fajtahasználati díj megfizetése. — A külföldi szervezetek­nek kifizetést teljesítő belföldi személyek adóbevallása külön nyomtatványon (ha nem társa­sági adó-alanyok). — A társasági adó beval­lása. — Az idegenforgalmi hoz­zájárulás bevallása. — Az egyszerűsített mérleg letétbe helyezése. — Az éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló letétbe helyezése. — A helyi iparűzési adó, va­lamint a vállalkozók kommu­nális adójának bevallása. — Az útalappal kapcsolatos bevallás teljesítése. Privatizációs törvény Az 1995. évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában levő vál­lalkozói vagyon értékesítéséről rendelkezett. A korábbi priva­tizációs jogszabályokat fel­váltó, illetve az íratlan privati­zációs gyakorlat hasznosítható tapasztalatait törvénybe fog­laló jogszabály egyebek mel­lett külön fejezetben foglalko­zik az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársa­ság (ÁPV Rt, az ÁVÜ és az ÁV Rt jogutódja) szervezeté­vel és működésével, a társa­sághoz tartozó vagyon értéke­sítésével, a kedvezményes pri­vatizációs technikákkal, (rész­letfizetés melletti vagyonérté­kesítés, privatizációs lízing, vezetői és munkavállalói kivá­sárlás, Egzisztencia-hitel és Munkavállalói Résztulajdo­nosi Program, amely konstruk­ciók csak akkor kerülhetnek szóba, ha az adott cég privati­zációjára legalább a limitárat elérő érvényes készpénzes ajánlat nem érkezik) és a va­gyonkezelési szerződésekkel. (Ilyen megállapodást az ÁPV Rt csak felszámolási eljárás alatt nem álló, adó-, vám­vagy tb-tartozás tekintetében „tiszta” cégekkel köthet meg­bízási, vállalkozási vagy port­folio vagyonkezelési konst­rukcióban. A vagyonkezelési szerződés fontosságát jelzi, hogy az érintettek megegye­zése értelmében — legalább két év elteltével — a kezelt va­gyon megvásárlásának is alapja lehet.) Ä privatizációban érdekelt gazdálkodókat időben először valószínűleg az egyszerűsített (ez esetben a cég privatizáció­járól előzetesen az igazgató­ság, illetve az ügyvezető dönt, az ÁPV Rt csak „felügyeli” a tranzakciót) privatizációval kapcsolatos szabályok érintik. Eszerint az ÁPV Rt két ütem­ben, 1995. szeptember 30-ig, illetve december 31-ig teszi közzé azoknak a társaságok­nak a jegyzékét, amelyeknek a saját tőkéje 1994-ben a 600 millió forintot, teljes munka­időben foglalkoztatott dolgo­zóinak létszáma pedig éves át­lagban az 500 főt nem haladta meg. Az egyes hazai, illetve külföldi befektetők a meghir­detett társasági részesedésekre vonatkozó készpénzes — és legalább a jegyzékben szereplő limitárat elérő — ajánlataikat a minimum két országos napi­lapban és az ÁPV Rt nyilvános tájékoztatójában megjelenő jegyzék (felhívás) közzétételé­től számított 90 napon belül nyújthatják be. Az 1995. június 16-án ha­tályba lépő jogszabállyal a Cégvezetés júliusi száma fog­lalkozik. Bezárt az Industria Idén 26 ország 861 kiállítója vonultatta fel újdonságait a tavaszi BNV-t felváltó, im­már harmadik alkalommal megrendezett beruházási ja­vak nemzetközi szakvásá­rán, az Industrián — hang­zott el a vásár szombati zá­rónapján megtartott sajtótá­jékoztatón. A szervezők az újságírók előtt a seregszem­lét sikeresnek értékelve be­számoltak arról is, hogy 35 ezer látogatót fogadott az Industria '95, és az ide érke­zettek csaknem valameny- nyien szakmai érdeklődők voltak. Elhangzott: a kőbá­nyai vásárváros valódi üz­leti fórummá vált az Indust­ria 95 kiállítás ideje alatt. A dobozok mellett irodai berendezéseket is gyártanak majd Bútorok Kálmáncsáról Ukrajnába Speciális géppel sajtolják a dobozokat fotó: kovács tibor Folytatódik az élelmiszeripar privatizációja Az életképtelen cégeket felszámolják A német Dinzl cég vásárolta fel az egykori homokszent- gvörgyi téesz kálmáncsai fém­ipari üzemét. Az egykor jól működő melléküzemég a szö­vetkezettel együtt sorvadt el. 1991-ben aztán a fémipari részleg önálló gazdasági tár­sasággá alakult. Az így létre­jött MVK Kft-nek sikerült biztos piacot szereznie: a szerszámgyártásáról híres Würth-cég beszállítójának a Dinzl-nek kezdtek fémtö­megcikkeket gyártani. — 1988 óta állunk kapcso­latban a német Würth-kon- szemnel. A Dinzl céggel egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk, olyannyira, hogy a német part­ner végül száz százalékos tulaj­donjogot szervett a kálmáncsai kft-ben — mondta Kiss Lajos Béla üzemvezető. A kft vezetői büszkék arra, hogy tizenöt munkásnak a gaz­dasági nehézségek ellenére is biztos munkát tudnak adni. Az üzemcsarnokokban szerszámok szállítására alkalmas dobozo­kat, polcrendszereket és zárakat gyártanak. Mint mondják: hi­ába nagy a távolság a környező településektől, jó pénzért jó szakembert szakembert mégis könnyen találni, így történhet, hogy ami Kálmáncsán készül, azt egész Nyugat-Európában minőségnek nevezik. És hogy ennek köszönhetően az igény is egyre nagyobb, azt mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy kis cég tavaly 40 millió forintnyi árbevételét az előzetes számítá­sok szerint már a nyáron túl­lépi, a megrendelések alapján pedig a termelés további felfu­tását remélik a szakemberek. — A telepen két üzemcsar­nokot eddig csak raktárként használtunk. Most azonban fel­újítjuk őket és a tervek szerint oda is gépsorokat telepítünk — tette hozzá az üzemvezető. A vállalkozás szeretne több lábon állni. Mivel a Dinzl Né­metországban irodabútorok gyártásával is foglalkozik, a cég számára Kálmáncsa a keleti piac egyik bázisa lehet majd. A tárgyalások már folynak, így a kis somogyi településről Uk­rajnába és a volt Szovjetunió más tagállamaiba szállítanak majd üzleti berendezéseket és irodabútorokat. B. Zs. Az élelmiszer-gazdaság pri­vatizációja során a 133,5 mil­liárd értékű élelmiszeripari vagyonnak 38,2 százaléka került külföldi tulajdonosok kezébe. Hazai magántulaj­donosok 40.4 milliárd forint értékű vagyont vettek meg, 42.2 milliárdnyi rész felett pedig az állam rendelkezik. Az ágazat magánosításának kezdetén a hatékonyan mű­ködő vállalatok gyorsan elkel­tek, s amelyek megmaradtak — mint például a húsfeldol­gozó üzemek —, azokra, úgy tűnik, nem igen akad komoly érdeklődő. Mi lesz a sorsuk ezeknek a vállalatoknak? — kérdeztük Karakas János szo­cialista országgyűlési képvi­selőt, a mezőgazdasági bizott­ság tagját. — Az Állami Vagyonügy­nökség igazgató tanácsa újabb tíz élelmiszeripari vál­lalat privatizációjáról döntött. Ezekre várhatóan akad vevő, hiszen a határozat alapján a szövetkezetek 170 százalékos árfolyamon válthatják majd be a náluk felhalmozódott kárpótlási jegyeket. Tulaj­donhányadhoz juthatnak a mezőgazdasági kistermelők kárpótlási jegyeik ellenében. Vannak olyan cégek, ame­lyekről az állam eleve nem szándékozik lemondani. Ilyen például a Tokaj Kereskedő­ház RT,amely a tervek szerint állami tulajdonban marad. A nem kelendő, életképtelen cé­geknél viszont a piac törvé­nyei fognak érvényesülni, ami azt jelenti, hogy előbb-utóbb felszámolás alá kerülnek. A húsfeldolgozó kapacitá­sok annak idején 11 millió sertés feldolgozására létesül­tek. Az ilyen nagyértékű be­rendezések valamilyen for­mában esetleg átkerülhetnek más üzemekbe, de ennek kicsi a valószínűsége, mivel egy­hamar aligha várható, hogy jelentős mértékben növekszik a vágásra szánt állatok száma. (U. G.) turizmus kétes remenyei A falusi Sokan látnak ma nagy lehetőséget a falusi turizmusban, talán mert a nyugati országokban szerzett tapasztalatok igen bizta­tóak. „Az elmaradott infrastruktúra ellenére”, olvasom egy új­ságcikkben „a világ valamennyi jelentős államában — például Angliában, Franciaországban, Görög- és Törökországban — jelentős idegenforgalom alakult ki az apró településeken”. Hogy milyen az infrastruk­túra Görög- és Törökország­ban, őszintén szólva nem tu­dom, de hogy Angliában és Franciaországban nem elmara­dott, abban biztos vagyok; s ha valahol mégis kívánni valót hagy maga után (mondjuk Gö­rög- vagy Törökországban), akkor viszont valami olyan kü­lönös vonzóerővel kell bírnia az országnak, helységnek, mint például a mi Balaton-partunk. Tény: a tó menti települések összehasonlíthatatlanul fejlet­tebbek a „hátuk mögötti” köz­ségeknél, aprófalvaknál, bár az infrastruktúra, a nyaralók foga­dásának, ellátásának színvonala ezeken a helyeken sem mond­ható tökéletesnek. A vendég mégis nyaranta visszatér, mert vonzza őt a tó, a Balaton vize. (Megjegyzendő: a balatoni ide­genforgalom eredete sem volt más, mint a „falusi turizmus”, hiszen az első nyaraltatok nem szállodások, panziósok, hivatá­sos vendéglátók, hanem sió­foki, szárszói, csopaki falusiak, földművesek, voltak akik nya­ranta a „tisztaszobát” átadták a városi polgárnak.) No, de vonzó lehet-e egy félig-med- dig már elsorvadt falu önmagá­ban, lehangoló magára mara­dottságában, elöregedett lakói­val, nitrátos ivóvízével, elha­nyagolt útjaival? Kételkedem abban, hogy manapság — mi­ként azt sokan állítják — ele- | gendő a porta elfogadható rendje, a minimális higiénia ahhoz, hogy a jó pénzű turisták kézről-kézre adják a falusi há­zak kilincsét, s „komoly gazda­sági erőforráshoz” juttassák ez­által a falut. Kételkedem, már csak azért is, mert a falusi tu­rizmus fejlesztését nem egy ba­latoni utazási iroda megkísé­relte, s az eredmény egyelőre csekély. Egy kis kitérő... Kiss János költő és püspök Kazinczy ba­rátja, Berzsenyi Dániel egyik felfedezője 1770-ben született a rábaközi Szentandrás község­ben, ötgyermekes jobbágycsa­ládban. Versei ma már nehezen olvasható irodalomtörténeti dokumentumokat, önéletírása azonban friss, élő, élvezetes. A „nevendekségét, professzorsá- gát, prédikátorságát tárgyazó” emlékezéseiben például leírta, hogy milyen volt a falusi élet Magyarországon a XVIII. szá­zad végén. A különböző étke­zési szokások és a ma már saj­nos, ismeretlen étkek felsoro­lása helyett hadd idézzem az akkori magyar falu színvonalá­ról a legtöbbet sejtető sorait: „Mint hogy a szoba mulatságra kevés alkalmat ada, azon né­hány, többnyire szép kötésű könyvek, melyek egy kis ala­csony polcot ékesítenek” (e polcon a Biblián és más külön­böző vallásos tárgyú könyve­ken kívül) „Rimái, Balassa ver­seit s néhány búcsúztatókat elő­szedvén nézegetém”. Könyvespolc, Balassi-kötet egy jobbágyházban az 1700-as évek végén! Nem egészen száz év múltán Podmaniczky Fri­gyes, (Krúdynál a „Budapest vőlegénye”) büntetésből közle­génynek besorozott 48-as tiszt a következőket tapasztalja az ausztriai falvak otthonaiban, ahol a bekvártélyozott katoná­val együtt rendszerint ha- tan-heten laknak egyetlen szo­bát; „háromszor napjában et­tünk: reggel, délben, este, mindannyiszor tejben főtt ku­koricadara szolgáltatott fel egy nagy közös tálban, mindegyi­künknek nyújtván az öregasz- szony által egy darab savanyú ízű kenyér... a tiroli paraszt csak háromszor évente eszik marhahúst, húsvét, pünkösd és karácsony ünnepén... Kérdezhetnék: miért idéztem ezeket az emlékiratokat. Mert ma nekünk kell Ausztriába mennünk, hogy példát vegyünk az ottani falvak rendezettségé­ről, gazdasági és szellemi nívó­járól. Ez van! Szerintem a magukra hagyott magyar falvak sorvadását nem a turizmus állíthatja meg, hanem fordítva: a sorvadás okainak fel­tárása, megszüntetése a kistele­pülések gazdasági és kulturális felújítása után képzelhető el a tu­rizmus meggyökerezése, később virágzása. Következésképpen: több évtizedig tartó falurombo­lás után azok az újmódi falukuta­tók járnak helyes úton, akik, mi­ként a török kiűzése után Bél Mátyás, Keresztury Dezső he­xametere szerint: „kutatott, hogy föltárhassa, mi él e hazá­ban ”, fölmérik a megmenthetőt, hogy megbízható fundamentu­mot építhessenek (építhessünk) a jövőnek. Szapudi András Az államkötvények vételi és eladási árfolyamai 1995. május 26. nettó vételi nettó eladási felh. kamat eladási árf.-hoz kötv. árf.% árfolyam % % tartozó * 1995.05.26. hozam % 1995/A 91,86 92,84 8,90 33,07 1995/B 89,94 91,12 7,48 33,54 1995/F 98,77 99,10 15,28 30,61 1995/G 95,93 96,58 15,44 32,08 1995/H 94,39 95,25 13,78 32,73 1996/A 78,66 81,44 6,74 32,74 1996/B 88,66 90,19 5,95 33,65 1996/C 88,14 89,74 5,03 33,66 1996/F 87,16 89,09 0,43 33,66 1996/H 91,41 9335 2,81 33,69 1996/K 93,09 95,88 0,22 32,89 1997/C 76,16 79,09 3,77 32,47 1997/D 98,00 100,00 12,11 1997/L 98,50 10030 9,94 — 1997/E 1997/H 99,00 101,00 6,34 1997/J 99,00 101,00 12,96 1997/K 99,00 101,00 9,76 1998/A 97,00 99,00 6,41 1998/D 98,00 100,00 0,29 Az MNB az árfolyamok napközbeni változtatásának jogát fenntartja. Az államkötvényeket bruttó árfolyamon forgalmazzuk. Bruttó árfo­lyam = nettó árfolyam + az esedékesség napjáig felhalmozott kamat. A megjelölt árfolyamok maximum f Mó Ft névértékű kötvény vételére, il­letve 3 Mó Ft névértékű kötvény eladására jelentenek kötelezettséget. Az államkötvényeket az MNB Somogy Megyei Igazgatóság forgal­mazza, ahol részletes információt nyújtunk az érdeklődőknek. (7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4., tel.: 419-411, fax: 412-959).

Next

/
Oldalképek
Tartalom