Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-26 / 122. szám

1995. május 26., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Már csak négy család tart tehenet Lakócsán Fehérvári Lukács haszna Felkészítik a gépeket Nagy tavaszi munkák után Babócsán - Biztató kép a határban Végeztek a tavaszi munkák nagy részével a babócsai mezőgazdasági szövetkezet­ben, noha az esők sok gondot okoztak. Most a növényvé­delmi munkákra összponto­sítanak, és megkezdték a gé­pek felkészítését a nyár nagy munkáira. — A kukorica gyomirtásán dolgozunk most. A műtrágya­szórást már befejeztük min­den megművelt területünkön — mondta Toldi János, a ba­bócsai Határőr mezőgazda- sági szövetkezet elnöke. Kukoricát 874 hektáron, szóját 327 hektáron termesz­tenek a babócsaiak, s 349 hektárnyi területen naprafor­gót. Az éppen időszerű nö­vényvédelmi feladatokkal és az őszi kalászosok fejtrágyá­zásával végeztek már. Babócsán az idén 204 mil­lió forint forgalmat terveztek, s ennek az értéknek felét a növénytermesztés adja. Egy éve még alig 90 millió forint folyt be ebből az ágazatból. A szövetkezet elnöke — a ve­tést és a végzett munkát látva — most bizakodó, szerinte sikerül elérni a tervezett for­galmat. — Összesen 3100 hektáron gazdálkodunk. Ha az idő ke­gyes lesz hozzánk, sikerül el­érni, amit erre az évre tervez­tünk. A szövetkezetben már a következő időszak tennivaló­ira készülnek; megkezdték a gépek, berendezések fölkészí­tését. A szerelők most bajlód­nak a kombájnok javításával, s felújítják a sorközművelőt. Sok munkát kíván a bálázó­berendezés karbantartása is; Herényi Dezső és Bakó Péter a kombájn láncfeszességét ellenőrzi erre a szálas takarmányoknál van szükségük. Új gépet nem vesznek. Az öntözőberendezést pedig el­adják. A Dráva és a Rinya vízhozamára alapozott rend­szernél kifizetődőbb a termé­szetes csapadék. Nagyobb fej­lesztést is csak jövőre tervez­nek. Ennek nagysága azonban függ a gazdaság idei eredmé­nyeitől is. A régebben vásá­rolt, kissé elhasznált traktora­ikat szeretnék új Rábákra cse­rélni. Harsányi Miklós Júniusban kezdik meg a folyó ismételt feltérképezését Barcsiak a drávai víziúton — Szomorú képet mutat a la- kócsai határ - állítja a 82 éves Fehérvári Lukács. - Valamikor 1200 fejőstehén volt a faluban, most csak négy gazda foglalko­zik szarvasmarha-tartással. Fehérvári Lukácséknak két tehenük van, és két boíjút is tar­tanak. Panaszkodott, hogy a le­geltetés gondja nincs megoldva. Korábban a jószágok kijárhattak a legelőre; most csak a kertben mozoghatnak egy kicsit. — Holsteinfríz és vörös-tarka tehenünk van — mondta a lakó- csai gazda. — A holstein na­ponta harminc liter tejet ad, a vörös-tarka pedig huszonötöt, de ez kell a borjaknak... A tejet háztól értékesítjük, literenként negyven forintért. Az emberek szívesen veszik: olcsóbban jut­nak hozzá így a 4,8 százalékos Az üdülni vágyó osztrákok és németek már nem feltétlenül a Balatont ostromolják, ha ki­tör a nyár. Néhány külföldi család már Gyékényesen tölti szabadságát, költi pénzét. Akár azon az áron is, hogy másfél millió forintot fizet egy víkendházért... A gyékényesi kavicsbányató, a Kotró környékén mintegy 250 lakhatási engedéllyel is rendel­kező hétvégi ház áll. A katonás rendben, szektoronként más és más követelmények szerint fel­húzott típusépületek némelyiké­nek már külföldi tulajdonosa van. És olyan helyi tulajdonos is akad, aki nyaranta kiadja a há­zát. — Az idegenforgalom föl­lendülésének jelei mindezekben tetten érhetők, s ennek nagyon örülünk — mondta büszkén Csordás József polgármester. — Az önkormányzatnak ez a fo­lyamat hosszú távon jól jöve­delmező lehet, hiszen az ingat­lanok értékesítéséből, a szolgál­tatások és vállalkozások ide te­lepüléséből bevételekre tehet szert. Felismerve az igényeket az önkormányzat saját beruházás­ban szolgáltatósort építtetett az üdülőtelepen. A helyiségek bérbe adása megélhetést jelent az üzemeltetőknek, ugyanakkor évente mintegy egymillió forin­tot hoz a község kasszájába. Az idegenforgalom léte és a telkek iránti igény létfontossá­gúvá teszi az infrastruktúra to­vábbi fejlesztését. Amikor ez szóba került, Csordás József gondterhelten sorolta a régi ke­letű gondokat, hiányosságokat. zsírtartalmú teljes tejhez. Ennek sokkal jobb a minősége, mint az üzletben vásároknak. Fehérváriék családja héttagú, s mindannyian szeretik a tejet. Amit mások nem vesznek meg, ők isszák meg. — Nem adjuk el az üszőbor­jakat; jobban járunk, ha felne­veljük azokat — mondta Fehér­vári Lukács. — Ragaszkodunk a tehenekhez, mert jövedelemki­egészítést jelent. No, és a tej igen egészséges. Annyi tehenet tartunk, amennyinek a tejét el tudjuk adni. Megéri, ha törő­dünk vele. A fiatalok nagy része azon­ban nem vállalja az állattartással járó állandó munkát. — Mi még tartjuk a frontot — mondta az öreg Fehérvári Lukács —, de hogy utána mi lesz, nem tu­dom... (Gamos) — Legfontosabb feladatunk a szennyvízhálózat kiépítése és a telefonigények kielégítése lenne, de mindkettő terén kissé kilátástalan a jövő. — Mondta Csordás József nem teljesen ok nélkül, hiszen a csatornázásra vonatkozó céltámogatási pályá­zatuk sokadik próbálkozásra sem kapott kedvező megítélést. Pedig a 400 millió forintos be­ruházás önerőből elképzelhetet­len az önkormányzatnak. A Dráva Nemzeti Park környezet­védelmi területeivel övezett, és a bányató anyagi előnyeit is él­vezni kívánó Gyékényesnek pe­dig korántsem mindegy, van-e megnyugtató megoldás a szennyvízelvezetésre. Szeretné­nek elkerülni minden környe­zetszennyező veszélyt, ami pe­dig a tó környékének benépesü­lésével már megjelent... A gondok ellenére azonban sorra nőnek ki a földből a típus­házak. A Zala megyei, kacorlaki Jankó Tibor 55 ezerért vett in­gatlant, s most a kavicsbányá­hoz közel építi 4,6-szor 6 méte­res alapterületű házát. Segítsége a szomszédos horgásztanya tu­lajdonosa, a zákányi Márkovics Dezső', akinek a kalyibája már negyed évszázada áll a parton. — Azok voltak ám a szép idők, amikor még se villany, se ennyi ház nem volt itt — mondta a nyugdíjas kőműves. Nosztalgiázás ide vagy oda, mindez már a múlt. A nyugodt, költségkímélő nyaralás hívei ugyanis mindinkább fölfedezik a gyékényesi tó szépségét, így az is civilizációra van ítélve — annak hálás és hálátlan követ­kezményeivel együtt. Balassa Tamás Jégzajlás óta folyamatos a ha­jóforgalom a Dráván. Az uszá­lyok elsősorban kavicsot és fo­lyami homokot szállítanak a közeli településekre, de elő­fordul az is, hogy a horvátok használják a számukra is olcsó víziutat. A barcsi hajósok úgy isme­rik a Drávát, mint a tenyerüket. Nem véletlenül, hiszen a jelen­legi állomány évtizedek óta részt vesz a meder kotrásában és segédkeztek a gyorsfolyású víz megregulázásában is. Korábban tucatnyi hajóból álló flotta állt a kikötőben. A hajójavító üzemben nemcsak drávai, de balatoni hajók teljes felújításán is dolgoztak. Mindez azonban már a múlté: jelenleg hat hajós végzi a ha­jóútkitűzéssel és karbantartás­sal kapcsolatos munkát, az egykor nyüzsgő telep mára üressé vált. A Vízügyi Igazga­tóság szívesen megválna tőle, vevőt azonban ezidáig még nem sikerült találni a fiatal és jó állapotban lévő üzemcsar­nokokra sem. A néhány fős személyzetnek jelenleg a víziút bejárása ad munkát. Nemzetközi delegáci­ókat visznek végig az ország déli határaként is szolgáló ví­ziúton. Az osztrák, horvát és magyar szakemberek a víziút állapotát és hajózhatóságát fi­gyelik. A Dráva határfolyóként csak napkeltétől napnyugtáig hajózható, a jelzések, bólyák karbantartása szintén folyama­tos munkát ad a hajósoknak. Júniusban a folyó ismételt felmérését kezdik meg, mely­hez egy amerikai gyártmányú, kismerülésű, speciálisan ilyen célra hajó nyújt majd nélkü­lözhetetlen segítséget. Gazdaság 14 hektáron Domokos István mindig a földből élt. Egy ideig a téesz- ben volt brigádvezető; húsz éve azonban már magán­gazda. Családjával együtt most is ott serénykedett cso- konyavisontai földjén. — Legalább egy kicsit szusz- szánok — mondta Domokos Ist­ván, mikor munkája közben megszólítottam. — Benne va­gyok a korban, s hetven felé már nem árt az óvatosság... A föld az élet. Gyerekként arra tanítottak, hogy mindennek ez az alapja. Dolgozni meg szerettem, világ­életemben. Faluhelyen laktam, így gazdálkodásból tartottam el a családomat. Domonkos István — mint mondta — mindig a maga ura akart lenni. A téeszből kiválva szinte a semmiből kezdte. Először három holdat vett, s két holdat még bérelt hozzá. Az elején mindennel pró­bálkozott: többféle növényt ter­mesztett, állatokat nevelt. — Föld nélkül az állatokkal sem lehet mit kezdeni — mondta. — Mindig is szerettem volna nagyobb területen dol­gozni, erre azonban csak később nyílt lehetőség. Domonkos Istvánék most 14 hektárnyi területet művelnek. Árpát, búzát, burgonyát termel­nek, meg tritikálét is. — Jó ára van most a bikának — mondta, ezért is tartják. És persze sertést is. — Az idén már négy növen­dékborjút adtunk el, s lehet, hogy lesznek újabbak is. A legtöbb munkát a család végzi, de idegen segítség is van. — Összetartó család vagyunk — mondta —, csakhogy manapság már nem bírok annyit, mint akár tíz évvel ezelőtt. De mindig ezt akartam: nagy gazdaságot kor­szerű gépekkel. Ügy érzem, elér­tem, amire vágytam. Soha az életben még nem unatkozott, mert mindig talált — mint mondta — „valami értel­mes tennivalót”. — Én már csak ilyen vagyok. Télen is, amikor pihenhettünk volna, lemorzsol­tam vagy negyven zsák kukori­cát. Néha azért gondolunk ma­gunkra is. Egy kis olvasásra, meg tévénézésre... (Harsányi) Külföldi is kacsingat a gyékényesi Kotró felé Felkapott tóparti villák Jövedelempótlásra kétmillió forint A szuloki önkormányzat költ­ségvetésében az idén három­millió forintot szán szociálpo­litikai kiadásokra, s ebből kétmillió forintot különített el a jövedelempótlások támoga­tására. Szulokban - a májusi kimutatás szerint - negyven­ötén kapnak jövedelempótló támogatást. Az önkormányzat hat közhasznú munkást is fog­lalkoztat ezen a településen. Hagyományőrzők a gyermeknapon Vendég együtteseket is hívtak Barcsra a II. számú iskola és szakiskola szervezte gyermek­napra. A tegyünk együtt a gyermekekért címmel tartan­dó rendezvényen holnap kira­kodóvásár lesz, s a tanulók ké­szítményeit is árusítják, a folk­lórműsorban pedig föllép a la­kóé sai horvát s szuloki né­met hagyományőrző együttes. Berzencei iskolások műsoros estje A berzencei általános iskola tanulói műsoros estet tartanak a művelődési házban hétfőn, s jeleneteket, ének- és zeneszá­mokat adnak elő, illetve verset mondanak. A hónap utolsó napján az iskola udvarán pedig játékos vetélkedőket ren­deznek és ügyességi versenyt. Öt csapat küzdött Kastélyosdombón Kastélyosdombón tartották a héten - a szociális foglalkoz­tató rendezésében a társintéze­tek fiataljainak hagyományos évi versenyét. Baranyából há­rom - a mozsgói, a helesfai és a szigetvári -, Tolnából a regö- lyi intézet küldte el képvise­lőit, így népes mezőny küzdött a helyezésekért. A vetélkedő megrendezését az Egészséges Életmódért alapítványtól nyert 70 ezer forint, illetve a BB élelmiszer-ipari kft és a Dráva- Tej támogatása tette lehetővé. Félmillió forintba kerül a felújítás Elkészült az iharosberényi ka­tolikus templom toronyépíté­sének költségvetése. Már a fa­anyagok és beszerzésük, a vegyszeres kezelés, az álvány- szerkezet meg a munkák is 530 ezer forintba kerülnek, s ehhez jön még a harang besze­relése, a villámhárító költsége, vagyis jóval meghaladja a félmillió forintot. A helybeli katolikusok összefogásától és az adományoktól függ, hogy mikor kezdhetik meg építését. Szentborbás is fogyatkozik Korosodik Szentborbás is; a Dráva menti kis faluban már több az idős, mint a fiatal. A községben az iskolások száma már csak kilenc - Lakócsára vagy Barcsra járnak tanulni, s összesen két óvodás gyerek él. Máltaiak segítsége a családoknak Több mint 200 család kapott az idén Barcson ruhasegélyt a Máltai Szeretetszolgálattól. A barcsi csoport előzetes beje­lentés alapján minden pénte­ken fogadja a rászorulókat. Az igényeket a barcsi szociá­lis központban, a családsegí­tő szolgálatnál kell jelenteni. Rinyaújnép reménye Egészséges ivóvíz és vezetékes gáz már van az alig több mint hatvan lelkes Rinyaújnépen. Az idén nagyobb beruházásba sze­retnének kezdeni. A kis falu la­kóinak - nagy részük nyugdíjas- régi vágya, hogy templomuk is legyen. Ä II. világháború pusztítása óta, vagyis több mint ötven éve nincs lelki hajlékuk az újnépiek­nek. Csak a régi, csonka torony árválkodik a falu központjában, így az istentiszteletet a művelő­dési házban tartják - kéthetente- a maroknyi gyülekezetnek.- Ökumenikus imaházat ter­vezünk a régi alapokra - mondta Kiss Józsefié rinyaújnépi pol­gármester. - Az egykor reformá­tusok lakta kisközség most ve­gyes vallású: harminckettő a re­formátusok, huszonnyolc a kato­likusok száma. Az építkezés összes költsége, számításaink szerint, eléri a 2 millió 500 ezer forintot. Az önkormányzat saját erőből képtelen felépíteni az imaházat, de félmillió forintot adunk hozzá. Rinyaújnép az idén hárommil­lió-hatszázezer forintból gazdál­kodik. Több mint félmillió forin­tot visz el a babócsai körjegyző­ség és az általános iskola fenn­tartása. Szociálpolitikai felada­taik megoldására több mint két­százezer forintot különített el az önkormányzat, s még kisebb fej­lesztéseket is terveztek. Úgy­hogy a hiányzó kétmillió forintot az imaház építéséhez az egy­házmegyétől és a hívek adomá­nyaiból várják. Az építést a tervek szerint már az ősszel szeretnék megkezdeni, jelentős társadalmi munkára számítanak. Gamos Adrienn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom