Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-24 / 120. szám

1995. május 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 A szennai iskolában ezentúl a nem magyar szakos tanárok is kötelesek rendszeresen figye­lemmel kísérni tanítványaik he­lyesírását; a gyerekek füzeteik­ben, és a röpdolgozatok alkal­mával. Kijavítják a hibákat és osztályozzák a külalakot is. A tantestületi döntés ellen nem berzenkedtek a pedagógusok. Ifi. Wallinger Endrétől, a szennai általános iskola igazga­tóhelyettesétől tudtuk meg: nem magyar szakos kollégái még „tanulják” az újonnan al­kalmazott módszert; jóllehet, tisztában vannak annak nevelő erejével, hiszen ezért döntöttek Tíz éve él Somogybán. Bara­nyát hagyta ott e vidékért. Képein a somogyi táj eleve­nedik meg. Sokat van a ter­mészetben a fiatalokkal; ott érzi magát a legjobban. így. Mert az áttekinthető, tiszta földrajz-, kémia-, történelem­vagy biológiadolgozat s min­denféle írásbeli megnyilvánulás külleme — ha valamiféle mó­don értékelve van — ösztönöz. Nem vitás: a kérdésekre adott tartalmi válaszban nyújtott tel­jesítmény az elsődleges, ám a helyesírás, a szép munka egyet­len tantárgy esetében sem hát­rány. A kézírás, a külalak egyéni­ségünk tükörképe. Ezt próbál­ják megértetni a diákokkal a szennai iskola pedagógusai. Higgyük, hogy sikerrel, s más iskoláknak is példát adva. Kilencmillió forintos költségve­tésünk ahhoz sok, hogy meg­haljunk, ahhoz meg kevés, hogy éljünk — állítja Megyeri János, Edde polgármestere. — Mindennel megpróbálko­zunk, amivel csak lehet, hogy el­kerüljük a csődöt — mondta Me­gyeri János. A költségvetésünk szinte semmire nem elég, jelen­leg hárommillió forint hiánnyal számolunk. Ma még talpon va­gyunk, de ki tudja, hogy med­Korábban százharminc, jelenleg száz ebéd készül a jákói önkor­mányzat konyháján. Az iskolá­sok, az óvodások, a nyugdíjasok és a polgármesteri hivatal dolgo­zói étkeznek az itt főzött ebédből. — Főleg a gyermekétkeztetést tartjuk szem előtt — mondta Szakács Józsefné szakács. — Arra törekszünk, hogy minden­nap legyen tejtermék és a gyü­mölcs se maradjon el. — Kaptak a gyerekek naran­csot, banánt, fügét, datolyát, de az almát és a kompótot is szeretik dig... A legutóbbi testületi ülésen az egész képviselő-testület le­mondott tiszteletdíjának feléről a falu javára. Beruházásra nem jut, pedig ha nem akarnak az elnépte­lenedő falvak sorsára jutni, előbbre kellene lépniük. — Létrehoztunk egy alapít­ványt, de eddig csak kevesen tá­mogatták kezdeményezésünket. Szervezünk néhány rendezvényt, bált, műsort, amelynek bevétele szintén az alapítványt gyarapí­taná. Lenne helye a pénznek... — veti közbe Lóki Béláné a má­sik szakácsnő. — Édességként ál­talában kekszet, nápolyit adunk, de néha mi is sütünk nekik. A kelt rétes és a kalács a sláger, és ha mákos vagy darástészta a máso­dik fogás, akkor is jönnek repetá­ért a diákok. Murányim Balogh Mónika élelmezésvezető a megfelelő vi­tamin- és ásványianyag-bevitel biztosítása mellett arra összpon­tosít: a nyersanyagnormából le­hetőleg minél változatosabb étel kerüljön az asztalra. Szeretnénk felújítani a reformá­tus templomot, ami jövőre lenne százéves. Megrongálódott a tető, omladoznak a falak, törnek a pa­dok is; siralmas állapotban van a templom. Csak a harangjai szól­nak még, azok is éppenhogy... Amikor Megyeri János pol­gármester lett, azt mondta: sze­retné, ha Edde felzárkózna a kör­nyékbeli fejlettebb falvakhoz. — Ez a felzárkózás az egyetlen esélyünk az életben mara­dásra. (Jakab) Egy ebéd 125 forintba kerül Jákóban. Az iskolások 68 forin­tot, az ovisok néggyel kevesebbet fizetnek naponta. A különbözetet az önkormányzat fedezi. A konyha egyébként reggel hét óra­kor nyit ki. Fél 12-kor az éthor­dósok viszik az ebédet. Délben már az iskolásoké a terep. S hogy mi volt a menü ottjártunkkor? A tízórai bundáskenyér volt teával, ebédre csontleves, sárgaborsófő­zelék sült hússal, és keksz, uzsonnára pedig tejszínkrémsaj- tos kenyér. L. S. Zimány a város árnyékában Zilhányban nem keletkezett hi­ány a költségvetésben, de fej­lesztésre sem futja. Farkas Imre a település polgármestere mintha libikókán ülne, úgy kell egyensúlyoznia a bevételekkel és a kiadásokkal. Zimányban a legtöbbet — a költségvetés mintegy 20 százalé­kát — a bérekre költik. Ugyan­akkor nagy szükség lenne az utak rendbe tételére. A hetvenes évek­ben még 1200 lelket számláló te­lepülés lakosainak száma a felére csökkent, ami az „alsó falu” ha- lálraítélését vetítette elő. Az utak rossz állapota csak 1960-ban ja­vult; akkor építették meg az alsó és felső falut összekötő szakaszt s mentették meg a település egysé­gét. Még négymillió forintra lenne szükség ahhoz, hogy vala­mennyi utat — a Táncsics utcát és a temető felé vivőt — rendbe tegyék. Az aszfaltárak emelke­dése azonban az útalap fölhaszná­lását is lehetetlenné teszi. — Minden pályázatból kie­sünk, mert székhely község va­gyunk, és ez nagy bűn — panasz­kodik a polgármester. — Annyit sikerült elérnünk, hogy 1973 óta mindenütt van vízvezeték és egy utca kivételével valamennyi pormentes. Egy éve a gázt is be­vezettük, a szennyvízelvezetés megoldása még várat magára. Központi támogatásra nem szá­míthatunk, mert kétezer lélek- szám alatti településként ki va­gyunk zárva az igénylésből. Szí­vesen társulnánk a környező fal­vakkal, de 3,5 kilométerre va­gyunk egy-egy településtől, a vízválasztó egyik oldalán Őrei, a másikon Zimány fekszik, ezért lehetetlen az együttműködés. A faluban 1976 óta van szer­vezett, kukás szemétszállítás. Az önkormányzat évente 270 ezer forinttal tehermentesíti a díjfize­tés alól a lakosságot. Igaz, a befi­zetésekkel nincs is gond: a köz­műdíjak időre beérkeznek. — Se erdőnk, se mezőnk. Egy repülőterünk van, ami hatalmas földterületet vett el. S remé­nyünk, hogy kilábalunk ebből a nehéz helyzetből, mert Zimányt dolgos emberek lakják — mondta a polgármester. (Várnai) A külalak is számít Katedra és festőállvány Miki-egeres kifestőkönyvek helyett rajz a szabadban Meg a katedrán, amikor a művészetről elmélkedhet. Az igali Soós Tibor ugyanis taná­rember. A somogyszili általá­nos iskolában tanít. És fest. A folyton változó tájat viszi vá­szonra, papírra, farostra. Szent- balázs, Kaposgyarmat, Répás­puszta, Igái, az erdők, mezők világa mindig ad ihletet az al­kotáshoz. — Nagy bátorság kell ahhoz, hogy vállaljam ezt a műfajt — mondja. — A tájképfestészet is kihívás. Sok a tájkép, de közöt­tük kevés az igazán jó. Az avantgárddal lőttek a tájképnek, a művészek legjobbjai kiszorul­tak ebből a körből. Én úgy ér­zem: jobb sorsra érdemes műfaj ez. A tájképnek — éppen kö­zérthetősége miatt — küldetése van. A művész tanár nem a tár­saknak, s a műkritikusoknak fest, s nem is az örökkévaló­ságnak. A közönségnek. Azt vallja: azt a nyelvet kell beszél­nie, amelyet mindenki ért. E szerint tanítja a rajzot, a művészettörténetet. Másodiktól nyolcadikig okítja tanítványait. Hatékonyabb a tanár nevelése, ha nemcsak beszél a művészet­ről, hanem műveli is azt. — A tanulók megszabadul­hatnak a görcsös beidegződött- ségektől — véli. — Nem Miki-egeres kifestőkönyveket kell a kezükbe nyomni, hiszen komoly értékek létrehozására képesek. A gyerek őszinte. Ha felnyitjuk a szemét, nem törő­dik azzal, hogy mi a divat. Nemcsak a témában, hanem a technikában is. S az sem baj, ha nem egységes ez a stílus. Ezúttal portrévázlat készül FOTÓ: KIRÁLY J.BÉLA Aki arra törekszik, hogy min­denáron egyéni stílust mutas­son föl, az szerintem sokkal jobban szereti önmagát, mint azt, amit csinál. A mai művé­szek zöme mindenáron csatla­kozni akar az éppen divatos eu­rópai és hazai áramlatokhoz; ezáltal a szakma kegyeibe fér­kőznek. Másrészt az egyéni lét­rehozását erőltetik, az meg gyakran technikai zsonglőrkö- désbe fullad. Soós Tibor a hagyományos műfajok mellett voksolt. Port­rét, csendéletet, tájképet fest, és — mint ahogy lapunkban is bi­zonyította már — karikatúrái­val is letette már névjegyét. — A képeimen, nem taga­dom, elég sok a romantikus vo­nás — jegyzi meg. — Én is ilyen alkat vagyok. Vállalom ezt a bélyeget; jóllehet, tudom: a mai kor nem kedvez a roman­tikának. Lőrincz Sándor Keresztúri fészekrakó Kaszáját élezi a kaposkeresz- túri fiatalember. Orsós Imre nehezen vágja a rendet a me­redek partoldalon, de a portája körüli részt is rendbe akarja tenni. — Le kell vágni a gazt, még ha a kerítésemen kívül van is ez a terület — mondja, miköz­ben a kaszanyélre támaszko­dik. — Belefér az időmbe. Munkanélküli vagyok, és nem is igen remélhetek kenyeret. A harminchárom esztendős férfi itt született, s nem vágyik el falujából. Még akkor is köti a föld, ha nehéz itt a lét. Két­száz négyszögöles kertjében krumpli, kukorica van, és el­vetette már a zöldségféléket is. Traktoros volt a téeszben. A Sefag taszári telepén tíz évig rakta vagonba a fát. Nyolc hó­napja maradt kenyér nélkül. Azóta az alkalmi munkákból csak néhányszor csur- rant-csöppent valami a családi kasszába. De nem szomorú. Van két lánya. Egy nyolc- és egy más­fél éves. A nagyobbik jó ta­nuló. A gyerekei éltetik. Orsós Imre nyolc hónapja munkanélküli fotó: király j. Béla Amikor arról kérdeztem, mire költené, ha másnap a pos­tás hozna kétszázezer forintot, azt mondta: a házra. Kívülről kellene rendbe tenni. Mert ő Kaposkeresztúron akar meg­öregedni. — Csendes, szép falu a mi­enk — jegyzi meg. — Jó a le­vegője. Itt a legjobb. L. S. Eddán még szól a harang Alapítvány a faluért - Önzetlen képviselő-testület Mákostészta a kedvenc Naponta száz ebéd Jákóban — Gyümölcs az asztalon Várdán mutatkozik be a Vadvirág A sérült gyermekek integráció­jának támogatására jött létre a Vadvirág Alapítvány, amely elsősorban a mozgáskorláto­zott kicsik közösségbe kerülé­sét szeretné elősegíteni. A hi­droterápia és a lovasterápia el­terjesztése és alkalmazása is az alapítvány céljainak egyike. Az alapítvány pénteken 17 órakor mutatkozik be Várdán a Fő u. 90. sz alatt, ahol a lovas­terápiával is megismerkednek a résztvevők. Támogatás a településeknek Az Országos Játéktanács ja­vaslatára a pénzügyminiszter döntése alapján vissza nem té­rítendő, illetve kedvezménye­sen visszatérítendő támogatást nyert az Országos Játékalap pályázatán több somogyi tele­pülés. A szentgáloskéri ön- kormányzat kétszázezer forin­tot kap egészségügyi, a nagy­berki általános iskola huszon­négyezer forintot ifjúsági cé­lokra, a memyei iskola nyolc­vanezer, a somogyjádi óvoda pedig hatvanezer forintot az oktatás fejlesztésére. Forráshiányos a jákói költségvetés Somogybán jó pár település költségvetése forráshiányos. A megnövekedett nyersanyag- és energiaárak, a növekvő mun­kanélküliség, az infláció miatt 5,1 millió forintos forráshi­ánnyal számol a jákói önkor­mányzat. A képviselőtestület a Tákisz támogatásával nyúj­totta be pályázatát a Pénzügy­minisztériumba. Patalomban kevés jut beruházásra Tizenegymillió forintot tervez­tek a patalomi szociális otthon szennyvízelvezetőjének meg­építésére. A beruházáshoz szükséges pénzt a megyei közgyűlés nemrégiben hagyta jóvá. Egyéb beruházásra — egyebek között bővítésre — is szükség lett volna, de tőke hí­ján erre és a a bekötőút meg­építésére nem kerülhet sor. Mindössze a kátyúzást tudták elvégezni. Sportudvar készül a gyerekeknek Díszfák és díszcserjék vásárlá­sára nyert tizenötezer forintot a zimányi általános iskola a megyei erdőfelügyelőség pá­lyázatán. A fásítás része annak a programnak, amelyet a hely­beli szövetkezet segítségével kétévente az iskolaudvar szé­pítése, parkosítása érdekében indítottak. Ha a pályázaton to­vábbi összeget sikerül nyer­niük, sportudvart alakítanak ki az iskola mögött. Nagyberki diák országos sikere Somogyi Anna, a nagyberki ál­talános iskola hetedik osztá­lyos tanulója első helyezést ért el az anyanyelvi kommuniká­ciós verseny országos döntő­jén. Felkészítő tanára Varjas­kéri Imréné volt. A Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium által szervezett verseny- sorozat utolsó, háromnapos erőpróbáját a hét végén tartot­ták meg Budapesten, s a részt­vevőknek írásbeli és szóbeli feladatokban egyaránt össze kellett mérniük erejüket. Mentálhigiénés csoport gondoskodik a patalomi szociális otthon lakóinak lelki gondozásáról. A fokozott gondoskodást igénylők közül hatvanan képesek arra, hogy fönn járjanak és részt vegyenek a Kehler Imréné által veze­tett három tagú csoport foglalkozásain. A terápia fontos ré­sze az alkotás; az otthon tetőterében rendezett kiállításon meg is tekinthetők a lakók által készített bábuk, festmé­nyek, faragások. fotó: kovács tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom