Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-19 / 116. szám

1995. május 19., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Háromfai diákok sikere Figyelnek a tanárok az elmaradókra is Szakácsiné Berendiás Tünde korrepetálja a nyolcadiko­sokat matematikából Korszerű matematikai és számítástechnikai módsze­rekkel oktatnak a háromfai iskolában. A diákok nagy része délután is az iskolában marad: tanulnak, de jut idő sportolásra és játékra is. — Kilencvenöt tanulónk van, nyolcosztályos képzési rendszerben dolgozunk — mondta Kordé Sándorné, a háromfai iskola igazgatója. — Négy napközis csoportunk van, mert majdnem minden diákunk napközis. Ez sok munkát kíván, de több lehetőséget ad a taná­roknak. Alapos felkészültsé­get, munkát és sok megértést is követel. Délelőtt tanítás, és utána délután is az iskolában vannak a gyerekek. Szinte az egész napot tanáraikkal töltik, s hogy ezt hasznossá tegyék naponta új feladatokat jelent. Háromfán a tanítók, tanárok megpróbálták ezt. — Nevelési programunk­ban a szakmai, kötelező fel­adatok elvégzése mellett fon­tosnak tartjuk a gyerekek kommunikációs képességé­nek fejlesztését, a kulturált magatartás kialakítását. Sok gyermek esetében az elemi viselkedési normákat is ok­tatni kell — mondta az igaz­gatónő —, mivel e tekintetben súlyos hiányosságokkal jön­nek hazulról. Ez a feladat ne­héz, összetett, de mindenkép­pen meg kell oldani, és a siker néha csodálatos. A nevelés személyre sza­bott. is létszámúak az osztá­lyok, s mindig jut erre is idő. A felzárkóztatásra külön fi­gyelnek: folyamatosan korre­petálják a gyengébb tanuló­kat. Az érdeklődők szakkörbe járnak, s különféle csapat­sportot is űzhetnek. A tanter­mek, a könyvek soha nem po­rosak: sokat olvasnak a há­romfai gyerekek. — Minél hatékonyabbá kí­vánjuk tenni a matematikaok­tatást is, ezért a Soro- ban-módszert használjuk. A diszlexiás gyerekekkel is kü­lön foglalkozunk. Lényeges­nek tartjuk a számítástechni­kai és a környezetvédelmi is­meretek oktatását, ebben se­gítségünkre van a nemrégiben kialakított számítógépes rendszer is. A különféle sportversenyek jó eredményei mellett tükrözi az oktatók munkáját az is, hogy a végzős háromfai diá­kok szinte kivétel nélkül to­vábbtanulnak: középiskolá­ban, szakmunkásképzőkben. Az általános iskola tantárgyi jegyeit többnyire ott is tartják, sőt néhány esetben még jobb eredményt érnek el. (Harsányi) Szeptembertől már mindenki vonalhoz juthat Újabb telefonok Csurgón Csurgó közelebb került a vi­lághoz, mert beértek a régóta vajúdó fejlesztési tervek: a vasutat villamosították, félezer telefonelőfizetőt bekapcsoltak a távhívásba, a rádiótele­fon-előfizetők is könnyedén forgalmaznak. A Csurgóra lá­togató előtt - különösen ha külföldi - telefonálás előtt már nem kell magyarázkodni. A csurgói önkormányzat ta­valy 331 telefonigényt tartott számon. Akkor, az első lehető­ség megteremtésekor mindenki egyszerre akart készülékhez jutni. Sorsolással választották ki az első szerencsés 101-et. S a hé­ten már a többiek is megnyugod­tak. A beruházó Matáv megbízá­sából a Quintel kft nagykanizsai építésvezetősége látványos munkába kezdett. Az alvállal­kozó három brigádja naponta 6-700 méter árkot ás és helyezi el az új kábeleket. Már július 31 -re át akarják adni az egész há­lózatot. Ez 15 kilométernyi új vonal lefektetését jelenti. Ha egy szakaszt befejeznek, a készülé­keket is beszerelik. Sokat nyer a város a felállítandó 9 új nyilvá­nos fülkével. Közöttük kártyá­sak is lesznek — erre a diákság vár türelmetlenül. A 188 lelkes Csurgónagymarton egyszerre Európa élmezőnyébe ugrik a 27 új telefonnal — minden hetedik emberre jut egy készülék. A csurgói önkormányzat ré­széről Ferenci József irodave­zető fogja össze az igényeket és a lebonyolítás ügyét. A gondok nehezén már túl van a kivitelező, és — a látottak alapján — a la­kosság is. A szeptember 30-i (eredeti) határidőt minden jel szerint tartani tudja a Matáv. A műszaki bemérés, a szigorú normák beállítása két hónap alatt megtörténik. S ősztől megszűnik a telefongond Csurgón. A kör­nyező falvak miatt azonban még nem kerülhet múzeumba a szá­zéves, kézi kapcsolású központ sem. Horváth József Visonta gyógyító vize Sokszor egész családok látogatják a visontai fürdőt Ahogy a jó bornak nem kell cé­gér, a jó fürdőnek sem reklám. A csokonyavisontai fürdőnek is a látogatók viszik szét hírét a vi­lágban. Néhány véleményt szed­tem csokorba. — Huszonöt éve jártunk itt először — mondta a bonyhádi Szalay Zoltánná, aki férjével együtt a hét végét töltötte itt. — Éppen parcelláztak, így vettünk egy telket, s felépítettük a nyara­lót. Gyönyörű a környezet, tiszta a levegő, s a víz... Sok ezer hazai és külföldi jön ide, a 68 ezer négyzetméter par­kosított területen fekvő fürdőbe. Az idén a kempingben — mint Kati Zoltán, a Thermál Fürdő Kft ügyvezető igazgatója el­mondta — új vizesblokkot is ké­szítettek. — Tavaly 17,5 millió forint volt a tiszta bevételünk. Mintegy 104 ezer fürdővendég jött: né­gyezerrel több, mint az előző év­ben. A kempingben elsősorban osztrákok pihentek. Egy fillér támogatást nem kaptunk, mégis nyereségesen zártuk a múlt évet. Az idén 21 millió forintot tervez­tünk. Újabb vendéglátóegység is van: családi vállalkozásban ét­termet nyitottunk. Focó Teodór az ausztriai Linzből majdnem tíz éve rend­szeres látogatója a csokonyavi­sontai fürdőnek. — Harkányba mentem, ami­kor megláttam az út menti táblát: „Fürdő van a közelben”. Azóta idejárok, túl a hetvenen is. Ta­vasszal két-három hónapig itt vagyok a kempingben. Hosszú Ferencné gyermeké­vel és unokáival napozott a par­ton. Kaposváriak. Tíz éve van hétvégi házuk itt. Nyugdíjas már, s így több a szabadideje. Szeret idejárni, mert — mint mondta — vágyik a csöndre, nyugalomra. Sülé Lászlóné ízületi bántal- makban szenved. Mint mondta, használ neki a víz. — Bár csak sűrűbben tudnék jönni. De Pécs­ről ez nem egyszerű. Horváth István szinte a szom­szédból jött: Barcsról. Ingyen utazik, mert betöltötte a 80-at. Húsz éve már, hogy;,eljegyezte” magát a fürdővel. Állítja, hogy enyhíti a reumatikus bántalmait. Valóban gyógyító hatású le­het. A visszatérő vendégek nö­vekvő száma ezt tükrözi. Gamos Adrienn Ajándék képek Amerikából Raksányi Lajos festőművész, tanár születésének május 23-i centenáriumára készül Csurgó városa. Mintegy 150 Raksá- nyi-festményben gyönyörköd­hetnek keddtől a látogatók. Két éve utcát neveztek el a festőről, aki 1925-től negyven évig a Csokonai gimnáziumban taní­tott. Művei mellett a tanítvá­nyoké is helyet kap, s ez lesz az alapja a ténylegesen most meg­nyíló városi múzeumnak. A hé­ten az Egyesült Államokból is érkezett levél. Az országszerte ismert Mindszenty-portré alko­tója, Schmidt Béla - egykor csurgói diák, 1940-ben érettsé­gizett - özvegye írta. Schmidt Béla Amerikában fényes pályát futott be, a Kennedy-család tag­jait is megfestette. Három éve halt meg. S Amalia Schmidt most a Csurgóról érkezett ké­résre megható levélben aján­lotta fel, hogy férje rajztanárá­nak emlékére több festményt ajándékoz a városnak. Ezeket már a jövő hónapban magával hozza Csurgóra. Világjárás Heresznyén Talpáék soha nem mentek ki­rándulni. - Néha elsétálunk a falu széléig: nekünk ez jelenti a világjárást — mondta a 34 éves Talpa Endre. - Utoljára legénykoromban mászkáltam egy kicsit. Régen volt már az. Feleségével és két gyerme­kével él Heresznyén, szerény körülmények között. Korábban jobban; amíg volt munkája. Tíz évig dolgozott a fűrészgyárban, aztán egyik napról a másikra az utcára került. Most alig tízezer forint a jövedelempótló; s a fel­esége gyeséből meg abból a se­gélyből élnek, amit mozgássé­rült gyerekük után kapnak. — Havi 15 ezer forintot kell beosztanunk. Ebből csak enni­valóra futja, másra nem. Meg­takarítani egy fillért nem lehet — tette hozzá a felesége. — Pedig tudunk takarékoskodni; soha nem szórtuk a pénzt. Nagyobbik gyerekük, a fiú egész nap tolószékben ül. Ti­zenegy éves. Iskolába nem jár. Intézetbe fölvennék, de csak Pestre. A bentlakást nem tudják vállalni anyagilag sem. Nem kisebb gondot okoz nyolc hó­napos kislányuk nevelése. — Ha van pénzünk, veszünk bébiételt is — mondja Talpa Endréné. — De ki tudja azt mindig kifizetni? Egy kicsi üvegért egy százast is elkér­nek... Szerencsére olcsón be­szereztünk almát meg krumplit; abból készítek ételt a kicsinek. — Nálunk minden fillér számít. A múltkor is — mondja a férj — sok pénzt kellett kiad­nunk: 130 forintba került az or­vosság. A kislánynak nőtt a foga, szinte éjjel-nappal sírt. A házukért is fizetik még a törlesztőrészleteket, jó néhány évig. Ha végleg megszorulnak, a férfi bátyja segít. De nem szí­vesen kémek kölcsön. — Amit lehet, igyekszünk előteremteni a gyerekeinknek. Már az utcán vagyok, mikor hallom a tolókocsiban ülő gye­rek szavait: „apu, ha lesz pén­zünk, ugye, veszel elemet a já­tékmaciba...” Harsányi Miklós Virágzó Basakert Babócsa mellett Virágba borult a babócsai Ba­sakert. A csillagos nárcisz a hűvösebb tavasz miatt az idén később kezdett virágozni. Ha­zánkban - szabadon - itt nyílik tömegesen. A védett növény eszmei értéke 10 ezer forint. Út- és járdaépítések Barcs területén Öt pályázat érkezett be Bar­cson út- és járdaépítésre, fel­újításra. A munkákat a ver­senytárgyalás eredményeként két kft végzi majd. A Somogy Aszfalt készíti az utat és a jár­dát a Felszabadulás utcában, s a Munkácsy utcában a szilárd burkolatot. A Stuag Építéskivi­telező Kft dolgozói a Dankó utcában aszfaltoznak és az ott­honházi utat építik meg. Ezek a munkák összesen négymillió 300 ezer forintba kerülnek. Csurgói öregdiákok nyári találkozója Augusztus 25-26-án Csurgón a régi iskolájukban rendezik meg az öregdiákok nagy talál­kozóját. Rúzsa Miklós, a baráti kör budapesti elnöke már fo­lyamatosan postázza a meghí­vókat. A részt venni kívánók vagy akik korábban nem tar­tották a kapcsolatot a kör ha­vonta ülésező vezetőségével június 20-ig még nála is je­lentkezhetnek (tel: 295-1322). Pályázat az országos játékalaphoz A barcsi szociális központ az önkormányzat hozzájárulásá­val pályázatot nyújtott be az Országos Játékalap-kezelő Szervezethez: az épülő tizen­két otthonházi lakás befejező munkáihoz kér támogatást. A pályázat elbírálása május vé­gén várható. A most igényelt pénz összege ötmillió forint. Múzeumnak adják át a barcsi gőzgépet Ingyen átadják az egykori bar­csi szeszgyár gőzgépét a Dráva múzeumnak - erről teg­nap állapodott meg Feigli Fe­renc polgármester és az épület tulajdonosa, a Fonyó és Társai Kft ügyvezető igazgatója. Az 1905-ben készült ipari műem- lékjellegű berendezést a kö­vetkező hetekben szállítják el. Gyarapodó lakossági takarékbetétek Hatszázharmincmillió forintra nőtt a Barcs és Vidéke Taka­rékszövetkezet betétállomá­nya. Ez 15 százalékkal több az előző évinél. Tavaly 420 mil­lió forint kölcsönt folyósított a szövetkezet; ez 40 százalékkal több, mint 1993-ban volt. Au­tóvásárlásához is tavaly 218 esetben adott hitelt a takarék- szövetkezet, összesen 160 mil­lió forintot. A tagok által befi­zetett részjegyek összege - ez 700 forint volt személyenként - másfél millió forinttal nőtt. Megnyitják az utolsó zsákutcát is Már csak egy felületi záróréteg elkészítése van hátra, s meg­nyitják Csurgó legújabb útját, az Ády és a Béke utcát össze­kötő szakaszt. Ezzel a kisváros utolsó zsákutcáját is megszün­tetik. Egyszerűbbé válik így a közlekedés, és a vasútállomás előtti tér is rendezettebb lesz. Arany-hangú népdalkor Sikeres szereplés a kadarkúti népzenei találkozón. Arany mi­nősítés a Sziporka területi döntőjén meg a „Hajlik a meggyfa” megmérettetésen Kisbárapátiban. Röviden ennyi a barcsi Vikár Béla népdalkor dicsőséglistája. S kétszer is bemutatkoztak a rádió népzenei műsorában. Ezt követően töb­ben megjegyezték: „olyan a hangjuk, mint a tavaszi madá­réneklés”. A népdalkört Rajbámé Bel­lái Gyöngyi, a barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium énekszakos tanára tavaly hívta életre. — A gimnázium hatosztá­lyos tagozatának leánytanulói partnerek voltak az ötlet meg­valósításában. Tizenkét tanuló­val kezdtünk, jelenleg tíz tagja van a körnek, s a Vikár Béla Zeneiskola működteti. Hetente kétszer tartunk próbát, hétfőn és szerdán. Nemcsak somogyi népdalokat, hanem más tájegy­ségek dalait is énekeljük. Legutóbb a Széchényi-napo- kon léptek pódiumra a barcsi művelődési házban. Rajbámé Bellái Gyöngyi több tanítványa — Sztranyák Szilvia, Pfeiffer Edit, Rajbár Renáta — már az országos népdalversenyeken is letette már a névjegyét. Mint megtudtuk, fellépőru­háikat az 525-ös szakmunkás- képzőtől kapták kölcsön. S az a bánatuk, hogy lassan kinövik már; ruhavásárlásra azonban nincs pénzük... A széphangú népdalkor leg­közelebb május 28-án a városi gyermeknapon lép föl. (Gamos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom