Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. május 13., szombat A kisebbségek és a civil társadalom — A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeknek ma az a legnagyobb gondjuk, hogy nem használhatják anyanyelvűket kellő mérték­ben a közigazgatásban, a bí­ráskodásban, az államigazga­tásban. Nincs egyeteme, főis­kolája sem a romániai, sem a szlovákiai magyarságnak — mondta a Somogyi Hírlap munkatársának dr. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hi­vatal politikai államtitkára, amikor a kaposvári TIT-székházban tartott elő­adást. — Gond a gazdasági diszk­rimináció is: a privatizációs fo­lyamatokban bizonyos orszá­gokban hátrányban vannak a határon túli magyarok. Ha vi­szont kimaradnak a privatizá­cióból, akkor csak munkaválla­lók lesznek. Fontos volna, hogy kialakuljon egy magyar vállalkozói rétege és középosz­tálya, végeredményben egy sa­ját civil társadalom. — Mit tehet ilyen esetben a magyar kormány? — Közvetett eszközeink kö­zül ilyen lehet a tárgyalások módszere, a megállapodások, az alapszerződések. Ilyen a mi­nap aláírt magyar-román okta­tási-kulturális egyezmény is. Olyan légkört próbálunk kiala­kítani, amelyben a szomszédos országok politikai elitje segíti az ott élő magyarságot. Uk­rajna esetében ez például sike­rült, Szlovéniával példamutató az együttműködés, és magyar- horvát viszonylatban is megkö­töttünk egy kisebbségvédelmi megállapodást. Szlovákia ese­tében — azt hiszem —, az alapszerződés fontos lépés. A közvetlen eszközökkel pedig Magyarország megpró­bálja támogatni a magyarság kulturális szervezeteinek a fennmaradását. Aktuális kérdés például a több évtizedes Cse- madok, amely összefogja a szlovákiai magyarság kulturá­lódási, közművelődési tevé­kenységét. A magyar kormány az ország teherbíró képességé­nek megfelelően próbál segít­séget nyújtani. — Hogy ítéli meg a Ma­gyarok Világszövetségének je­lenlegi helyzetét? — A világszövetség körül szerintem egy kicsit mesterkélt a mostani hangulatkeltés, de van valóságalapja. Gyökerei az előző évekhez nyúlnak vissza. A világszövetség magyaror­szági képviselete politikailag rendkívül egyoldalú, hiszen a Pofosz különböző tagszerveze­tire épül. A legutóbbi választ­Dr. Tabajdi Csaba állam­titkár FOTO: TÖRÖK ANETT mányi ülés is jelezte: bizonyos pénzügyi dolgokat felül kell vizsgálni. A szövetséget csak belülről lehet megreformálni. Ez egy önálló, fontos civiltár­sadalmi szervezet, a kormány­tól függetlenül tevékenykedik. Nekünk az az érdekünk, hogy a világszövetség belülről újuljon meg, rendezze vitáit, mert egy ütőképes kisebbségpolitika csak úgy alakítható ki, ha a szövetség hatékonyan működik és jó a kapcsolata a kormány­zattal. — Alakulnak a kisebbségi önkormányzatok. Gyakori a botladozás? — Történelmileg és nemzet­közileg is példa nélküli a ki­sebbségi önkormányzati rend­szer létrehozása Magyarorszá­gon. A kisebbségi önkormány­zatokra leadott 1 millió 700 ezer szavazat azt jelzi: rokon- szenvvel övezett ez a kezde­ményezés; persze egy tanulási folyamatról is szó van, hiszen hiányzik a gyakorlat. Ezért egy rendszeres, három fázisú kép­zést indítottunk el a Belügymi­nisztériummal közösen, hogy felkészítsük a kisebbségi ön- kormányzat vezetőit, tagjait és az érintett település jegyzőjét is. Főként a nagyobb városok­ban és a fővárosban illeszked­tek be a közéletbe konfliktusok nélkül. A cigány kisebbségi önkormányzatok ügye azonban egy külön terület. A kisebbségi önkormányzatok általában az oktatási-kulturális kérdésekre jöttek létre, míg a cigányság problémái elsősorban szociális és foglalkoztatási problémák. Csak egy év múlva lehet felmérni, hogy a pénzügyi tá­mogatás rendszere arányban van-e a végzett feladatokkal, hiszen a kisebbségi önkor­mányzatok rendkívül kicsi, 114 ezer forintos induló támogatás­sal kezdték meg tevékenységü­ket. Lőrincz Sándor Csaták és emberek Beszélgetés Bencze Lászlóval, az Osztrák Magyar Monarchia hadtörténelmének kutatójával A Kaposvárról elszármazott Bencze László kandidátus a Had­történeti Intézet tudományos igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Három évtizeden át volt munkahelyére ma is na­ponta bejár, s kutatómunkáját változatlan szorgalommal foly­tatja. Az eredetileg kaszárnyaként szolgáló klasszicista épület­ben 200 ezer kötetes könyvtár, 150 ezer lapos történelmi tér­képtár, több kilométer hosszú levéltári állag segíti a búvárko­dásban. Egykori osztálytársammal itt, a márványpadozatú fo­lyosó egyik vendégváró sarkában beszélgettem pályáról. — Kitörölhetetlenek az em­lékeim, mert ma is „kaposvá­riul” álmodom, kaposvári fel­eségemmel az otthon maradt hozzátartozókról beszélgetünk. Esküvőre, érettségi találkozókra hazajárok, a temetőben feksze­nek szeretteim. Talán nem is il­lenék emlékekről beszélgetni, hiszen nekünk Kaposvár az odahaza és a budapesti lakás az otthon. Nincs választóvonal, az érzések összemosódnak. Ma is vidékiként élek Pesten, mint ahogy Bécsen is pestiként éltem. — Szóval nem engedett el a somogyi megyeszékhely. Kaposvári útravaló — Nem, mert nem engedtem el magamtól vagy magamból sem a város jól ismert képét, sem a hozzátartozók, a rokonok, a barátok, a szomszédok, az egykori szerelem kedves emlé­keit. Házak, fasorok, osztály- termek élnek bennem, arcokkal, szavakkal, becenevekkel, han­gulatokkal. Azokra is szeretettel emlékszem, akiktől nyaklevest kaptam. Kiing tanár úr hirtelen­kezű ember volt, ha nem tudtam a német ragozást, baj lett belőle. Mégis hálával emlegetem a ne­vét. Akárcsak Ercsey Jakab vagy Borka Géza tanár úrét. — Mikor dőlt el, hogy törté­nész leszel? — Ostoba kölyökként elmen­tem hivatásos katonának, de az­tán az akkori stupid „seregi” környezetben sehogy sem talál­tam fel magam. Értelmetlen jövő állt előttem, egy üresen tá­tongó szamárlétra. A tudásigény belém volt oltva: egyetemre mentem, azután németül tanul­tam. Magyar-történelem szakos tanárként tanítottam tisztjelölte­ket, órákat adtam egy gimnázi­umban, katonai középiskolán szolgáltam nevelőtanárként; szóval csupa előkészítő lépcsőt jártam meg. Érettségi utáni bak­lövésemet 1986-ban hozhattam helyre: akkor lettem tudomá­nyos munkatárs. — Abban az időszakban jár­tál egyetemre, amikor a volun­tarista tudománypolitika jócs­kán átírta a múltat. Nem za­varta ez az ifjú történészjelöl­tet? — Én később jártam az ELTÉ-re, mint a korosztályom tagjai: 1963-ban kaptam meg a tanári diplomámat, amikor már a politikától való elzárkózás vagy irtózás kedvezett a poziti­vista szemléletnek. Ekkor már nem voltak kommentátorok, vö­rös farkak, voltak azonban pus­kapor száraz adattömegek, év­számok, csatarendek; és versek, stílusok, szerzők, melyeket meg kellett tanulnunk. Tanáraim eu­rópai műveltségű professzorok voltak. Persze azért akadtak, akik átírták a történelmet. Bizo­nyos harmadosztályú agyak, akik a történelem tankönyvek írása közben — privilegizált csapat volt — nagy pénzekért az idiotizmust terjesztették. Az igazi tanárok azonban soha nem süllyedtek erre a szintre; igaz, nem is kerestek olyan jól, mint az írásra szerződtetettek. Egyébként az ELTE az én időmben az óvatos, reformista baloldaliság melegágya volt. így a történelemoktatás is. Nem él­hetett meg benne a voluntariz- mus tartósan. Én egyébként nem a történe­lemmel kezdtem a „tudomá­nyos” munkásságomat: az egye­temen először József Attila pró­zája foglalkoztatott, a költő fre­udizmusa. Aztán filozófiataná­rom furcsán új szellemi műhe­lyekkel ismertetett meg, így az amerikai Mills elitkutatásaival 1965-ben, az ún. voluntarista korban! Azonnal megtetszett a téma. A doktori dolgozatomat a magyar katonai elit születéséről írtam. Utána nem volt megállás. Katonai levéltár Tudni kell, hogy a magyar kato­nai történetírás évtizedekig nem adott megbízható eredményeket. Talán Markó Árpád bácsi volt a legutolsó, aki maradandót alko­tott. így a fehér folt akkorának tűnt, hogy bárhol, bármilyen témában el lehetett kezdeni a ku­tatást. Mielőtt azonban valami nagyobb dologba belefoghattam volna, kaptam a felhívást, hogy menjek Bécsbe katonai levéltá­rosnak. Csuda egy intézmény volt ez. Trianon után a Monarchia két utódállama megegyezett, hogy nem bontják meg a Bécsben összegyűlt történelmi levéltári anyagot. Persze nem is lehetett, hiszen egy iratlapon például együtt szerepelt egy salzburgi és a budai várral kapcsolatos uta­lás. így kimondták: legyen a Kriegsarchivumban állandóan magyar levéltáros. Hat évig dolgoztam ott. Csa­ládom is velem élt. Elvégeztem a hivatali munkámat, mellette pedig osztrák kollégák által ajánlott témával foglalkoztam. Igen tisztelt barátom, ma az in­tézet vezetője, jelezte, hogy Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjával még senki nem foglalkozott. Később kiderült, hogy a königgrätzi csatával sem. Mindkét témát vállaltam, és így betagolódtam az osztrák-ma­gyar közös múlt kutatásába. Az első témával megszereztem a történettudomány kandidátusa címet, munkámat az Akadémia Kiadó jelentette meg 1987-ben. Nemrég értesültem, hogy Tö­rökországban is érdeklődnek iránta. A szarajevói válság óta több helyütt fontosnak tartják az egykori eseményekről szóló elemzést. Csak itthon nem. A Königgrätz című hadi leírást csak szórakozásból írtam. 1991-ben jelent meg. — Ehhez képest csaknem 300 oldalasra sikerült. Egyéb­ként ezt olvasva az jutott eszembe, hogy milyen irdatlan adathalmazon kell a kutatónak átrágni magát: nevek, számok, dátumok, percidők sokasága adja az eseményleírások alap­ját. De mögöttük mindig ott az ember: a lehetőségeivel és fel­elősségével vívódó hadvezér, parancsnok és az éhező, hulla­fáradt, kiszolgáltatott közka­tona. E két megközelítés teszi számomra ezeket az írásokat meggyőzővé, egyszersmind ol­vasmányossá. — Évtizedek óta érdekel a Habsburgok évszázada, a 19. század. Ami tulajdonképpen a leghosszabb század, mert 1789-ben kezdődött és 1914-ig tartott. Rengeteg német nyelvű cikk, tanulmány, könyv jelent meg róla, és csaknem vala­mennyi megtalálható a könyvtá­runkban. Egy-egy témához kap­csolódva naponta több órát ol­vasok, így próbálom megfejteni a soha senki által nem olvasott levéltári iratok utalásait. Olyan részinformációk találhatók a po­ros aktákban, melyek egy össze­rakható társasjátékhoz hason­lók: valamilyen logika szerint kell rendezni őket. Egy csataleí­rásban például nemcsak az a fontos, hogy mekkorák az átütő erők, hanem az is, hogy a kato­nák hány órakor keltek fel és mitj kaptak reggelire. Egy üres ká­véval nem juthattak messzire, de egy kiadós rántott levessel és fél kiló kenyérrel eltökélten vere­kedhettek. — Ehhez képest csaknem — Egy hat évvel ezelőtt Kapos­váron rendezett tudományos tanácskozáson sikert a stílus hozott: száraz tudományosko­dás helyett példák, sztorik so­kaságával, sok humorral ra­gadtad meg a hallgatók fi­gyelmét. Ez jellemzi ismeretter­jesztő cikkeidet is. Szeretsz előadni, népszerűsítő cikkek­kel foglalkozni. Amit az adatok is bizonyítanak: két terjedel­mes könyved meg a húsz na­gyobb tanulmány — néhány német nyelven jelent meg — mellett mintegy négy tucatnyi cikk jelent meg az IPM-ben, az Elet és Tudományban és más lapokban. írtál tankönyveket is. — Szeretem ezt a műfajt, szóban írásban is. A három évti­zednyi olvasás-írás során hatal­mas mennyiségű, mellékesnek látszó történetet, eseményt gyűj­töttem, melyeket érdemesnek tartok továbbadni. Vidám dolog igaz meséket mondani. Kapos­váron például diákok előtt az első világháborúról kellett be­szélnem. A lányok matrózblúz­ban voltak — egy ünnepség ke­retében zajlott az előadás —, és ezt látva elmondtam: a monar­chia hadvezetői a háborús felké­szülést, a flottaépítést új divat­tal, a lányok matrózblúzával népszerűsítették. Ferenc Ferdi- nánd propagandaötlete telitalá­lat volt. A lakosságnak tetszet­tek a ruhák, és a felnőttek ke­vésbé haragudtak az adók eme­lése miatt. Úgy emlékszem, a fi­atalok jót mosolyogtak a sztorin. — Végül a szokványos zá­rókérdés: milyen téma foglal­koztat jelenleg? Az alpesi front — Nyugdíjazásommal nem szűnt meg a kutatási területem, így változatlanul a monarchia hadtörténelmét kutatom, de már két fiatal munkatárs segítségé­vel. Jelenleg — már egy eszten­deje — az első világháború al­pesi frontja mintegy 500 ezer magyar katonának a sorsát igyekszem bemutatni. Három helyen harcoltak: Dél-Tirolban, a Grappe-hegytömb előtt és a Pustertal közelében. Elfelejtett háború volt ez, alig tud róla va­laki. Zömmel alföldi magyarok védték a monarchia határát 2-4 ezer méter magasságban vagy a gleccserek gyomrába beásva. Szép és izgalmas téma. Kapos­váriak is voltak a hegyekben, többek között nagyapám öccse is. Fel kell dolgozni a sorsukat, a világháborúba hurcolt „gyür- kőzzjánosok” állati alávetettsé­gét, amikor a közlegényeknek a vérüket kellett áldozniuk a ha­záért, 1000 kilométernyire a ha­tároktól. Paál László Száz anya Sárdon a nézőtéren Somogysárdon másfél órás megható műsorral kedvesked­tek az általános iskola alsó ta­gozatának gyermekei az édes­anyáknak ezen a héten. A so- mogysárdi iskolában hagyo­mány, hogy az alsó tagozatos gyermekek közös műsorral ké­szülnek erre a napra. így történt ez most is, és az idei műsorban minden iskolásgyermek szere­pelt. Csaknem száz édesanya, nagymama figyelte örömtől su­gárzó tekintettel gyermeke vagy kisunokája szereplését. Ne küldjék vissza a HTO-utalványokat A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfő­zési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvényt módosító 1995. évi XXVII. számú törvény alapján a HTO utalványrend­szer 1995. május 1-jével a hatá­lyát vesztette. Az 1994/ 1995-ös fűtési idényre a vám­hivatalok által kiadott HTO- utalványok 1995. április 30-a után már érvényüket vesztették, így a Vám- és Pénzügyőrség Baranya, Somogy és Tolna me­gyei parancsnoksága felkéri az érintett lakosságot, hogy a lejárt HTO-utalványokat - amelyek­nek most már semmi értékük nincs -, a jogosultságot igazoló engedélyt kiadó vámhivatalnak ne küldjék vissza. Folk- és blues fesztivál Kanizsán A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ — a helyi önkormányzat támogatásával — május 26-án első ízben ren­dezi meg a Dunántúli Fok- és Blues Zenei Fesztivált. A helyi ismert együttesek: mint az Igri­cek, a Patkó Banda, a Bojtár népzenei együttes, a The Inno­cents mellett többek között fel­lép a Maskarades Együttes, a Los Angelitos, Török Ádám és a Rabb, PMD-Apák és Fiúk, valamint Dinnyés József. A rendezők jó szívvel és barát­sággal hívják — és várják — a folk- és blues zene somogyi ra­jongóit is a 18 órakor kezdő­dő nagykanizsai fesztiválra. Vallásközi tábor lesz Pécsen A GeSheR-HID Interreligious Relations and Research Pécsen rendezi meg harmadik nemzet­közi és vallásközi ifjúsági tábo­rát. A tábor július 31-től au­gusztus 7-ig tart. Az ifjúsági tá­borban római katolikus, evan­gélikus, református, keleti-or­todox, zsidó és moszlim val­lási- és kulturális programok lesznek. A szervezők elsősor­ban 14-24 év közötti fiatalok je­lentkezését várják, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A jelentkezési határidő: május 31-e. Információkat, il­letve jelentkezési lapot az alábbi címen lehet kapni: GeS- heR-HID 2475 Kápolnásnyék, Pf. 6. Tel/fax: 06/22-368-297. Csokonai - videofilm eredeti helyszínen Elkészült Nagy László János „Vitéz Mihály ébresztése” című félórás videofilmje, ame­lyet a költő életének eredeti helyszínein, egyebek között Csurgón forgatott. Alkotása előzményének tekinthető a Bessenyei Györgyről készített film is, amelynek a címe: Mer­jetek gondolkodni! A két film­ről, mely az iskolai oktatásban is igen jól használható, bővebb tájékoztatást ad a Hajdú-Bi- har Megyei Pedagógiai Intézet. Kristály alma díjat adta át Liza Minelli az olasz divatter­vezőnek, Gianfranco Ferre-nek, aki az AIDS-ellenes kampány­ban szerzett érdemeket. A díjat a művészek kezdeményezésére létrejött AIDS ellen küzdő társaság alapította, fotó: feb-reuters

Next

/
Oldalképek
Tartalom