Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-30 / 125. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. április 29., szombat Takáts Gyula leveszi kalapját. Dermesztő eső, éles szél: tavaszi december. Bókoló tuják, hallgatag sínek, zárkózott arcú vasútállomás. A szobor körül ünnepélyes ifjúság, költők és koszorúk. ”A pályaudvar hídja még remeg.” Taktás Gyula a szobor felé indul. Kalapja, mint az erdészeké, lebbenő kabátja alól élesre vasalt pantalló villan elő. („... akár egy vidéki jószágkormányzó, aki a birtok ügyes-bajos dolgai miatt homokfutóval utazott be a megyeszékhelyre”, írta róla a régi pécsi találkozásokra emlékezve néhai Galsai Pongrác.) Minden lépése egy-egy évtized cudar századunkból: tízes, húszas, harmincas, negyvenes... — nem sietősen, de nem is a koszorúzók ünnepélyes lassúságával lépked — ötvenes, hatvanas, hetvenes —, mintha a kaposvári sétálóutcán kedves kávéháza felé tartana vagy Niklán a Berzsenyi-kúria felé, hogy irodalmi estje hívja Dani uraságot. „Úgy érzem, mintha félnék, menekülnék, hasáb a vállamon”, küszködöm a könnyeimmel 1957 nyarán Sopronban, a szóbeli érettségin, s kollégiumi holmim közt a nagybátyámtól kapott, Cserépfalvi kiadású .József Attilán” kívül egy-egy agyonolvasott Dunántúl, Új Hang is — Takáts Gyulával. „Mindig legyen nálad egy pulóver”, figyelmeztetett taná- rosan a 80-as évek elején egy hőséges napon, amikor Badacsony felé hajóztunk, s váratlanul hegyes szelek érkeztek a Bakony felől. Szárszót most kegyetlen szél, eső veri. Valamelyik utcán, kietlen csendben egy nagykabátos férfi sétál, „s vigyáz, hogy el ne szálljon a kalapja”. Egy idő után csatlakozik hozzá egy lány, Pestről jött ő is, akárcsak a férfi. Sétálnak Isten emlékezetében. „...Magamban bíztam elejétől fogva...,” „... azt mondják, hogy meghalok”. A legidősebb magyar költő halad a szobor felé, zsinóros kalapjáról csöpög az eső; és vele mennek az évtizedek, a megváltást prédikáló, majd ember-(költő) gyilkossá lett huszadik század. Vajon golyóálló acélból készült-e az a bizonyos „pulóver”? Vagy inkább a tabi ősök töretlen leikéből, mértékadó hagyományaiból, a felnevelő tájjal halálig együttlélegzők türelméből, bölcsességéből? 1937. december 3. „Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában (...) Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem (...) Csókolom a kezét. (...) u.i.: Kérem, vasárnap ne jöjjön”. Flóra: „Fölháborodása, mindaz, amit mondott, logikus volt, igaz és - jogos.” Takáts Gyula megáll, leveszi kalapját, ezüstveretű koponyája sugárzó remekmű. Szapudi András Modern hőüvegek, különféle színű és formájú tükrök vágásával foglalkozik a kaposvári Szabó Károly. Az utóbbi időkben egyre nagyobb kereslet mutatkozik ezekre a tükrökre. Évente 2-300 négyzetméternyit dolgoz fel belőlük. Képünkön egy, a századforduló idejéből származó tükörkeretről vesz méretet, és restaurálását is elvégzi. fotó- kovács tibor Nagyatádi iskolások szavalóversenye Több mint százan szorongtak a héten a nagyatádi gyermek- könyvtárban; a hagyományos szavalóversenyt a város négy általános iskolájának tanulóinak rendezeték itt. Az 59 alsós és 29 felsős kisdiák színvonalas előadásokkal lepte meg a közönséget. Kétévenkénti korcsoportokban vetélkedtek, s a legkisebbek között Szakály Dénes lett az első a Babay iskolából. A 3-4. osztályosok versenyét Németh Gergely, a legna- gyobbakét Kovács Zsuzsanna nyerte. Mindketten a Bárdos iskola tanulói. Az 5-6- osok közt pedig Káplár Kata. Placido Domingo ária-viadalja Placido Domingo, a világhírű spanyol tenorista bejelentette a róla elnevezett 3. operaária- versenyt, melyet hivatásos operaénekeseknek rendeznek. Összesen 175 ezer dollárt osztanak ki a díjakkal, beleszámítva az 56 ezer dolláros nagydíjat. Az első szelektálást kazetták segítségével végzik. Bezárták a Vasarely alapítványt Pénzügyi nehézségek miatt bezárt az Aix-en-Provence- ban működő Vasarely Alapítvány, a kiállítási helyiségekkel együtt. Ezt a pécsi származású 87 éves művész családja jelentette be. A kiállítás újra nyitására nem tűztek ki határidőt. A Vasarely Alapítvány évek óta jogi viták középpontja; család véleménye az, hogy az’opa-art atyjának több száz alkotása nincs biztonságban az omladozó épületben. Vasarelyt egyik fiának indítványára gondnokság alá helyezték, és Párizs környékén egy öregek otthonában él. „Magyar” ízisz-fej a múzeumban Állandó kiállítási darabbá vált a kairói Egyiptomi Múzeumban a thébai magyar expedíció által feltárt sírból előkerült ízisz-fej - közölte Mohamed Száleh főigazgató. Ez az első olyan állandó kiállítási tárgy a kairói múzeumban, amit a magyar kutatók ástak ki. A Dzsehutimesz feleségét, íziszt ábrázoló mészkőszobor több mint háromezer éves. Meghalt G. Rogers filmszínésznő Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Ginger Rogers filmszínésznő, aki Fred Astair táncpartnereként vált világhírűvé. A halál kaliforniai házában érte a világhírű sztárt. Találkozóra készül a marcali Calypso Öt éve alakították Marcali Városi Vegyeskar néven a kórust a lelkes fiatalok. Az alapító zenetanárok mellé fokozatosan felzárkózott a mai Calypso arculatát formáló mag. A 24 tagú, Stamler Edit karnagy által irányított vegyeskarra nemcsak a közönség, hanem a megyei kórusmozgalom is elismeréssel tekint. Húsvétkor Keszthelyen szerepeltek, és most a nyári kórus-találkozóra készülnek. Nagyatád város Önkormányzatának képviselőtestülete pályázatot hirdet Nagyatád város I. számú házigyermekorvosi szolgálatának orvosi állására Pályázati feltételek:- Csecsemő-gyermekorvosi szakképesítés.- Érvényes erkölcsi bizonyítvány.- Részletes önéletrajz.- Diploma és szakorvosi bizonyítvány másolata. Előnyt jelent kórházi, illetve házi-gyermekorvosi gyakorlat. Az állás azonnal elfoglalható, bérezés a Kjt. szerint. Az álláshoz az önkormányzat lakást nem tud biztosítani. A pályázatot a hirdetés megjelenésétől számított 15 napon belül Nagyatád város polgármesteréhez kell benyújtani. Levélcím: 7501 Nagyatád, Pf.: 45 (80527) Régi zongorán A napsugaras táj, a hullámzó dombok, a fák és a bokrok zöld ölelésében kanyargó« a vasút sínpárja. A talpfák, fekete kátrányosan telepedtek a töltés szürkés zúzottkő hátára. S a szallagként szaladó vasak teteje fénylett, mint sokat használt kézelő. Szuszogva, köhögve kapaszkodott a vicinális mozdonya, nagy gőzpamacsokat pöffentve a kék levegőbe. A dombokat mászva, oly lassan haladt, ha valakinek kedve támadt, hát nyugodtan leszállhatott, s mellette sétálva szedhetett egy öl pipacsot, melynek rubint fejei ott pompáztak az oldalban. Az akáclombok mézillatú, fehér fürtjeikkel bebólintottak a lehúzott ablakon, s volt úgy, hogy a magasban ölelkeztek a kocsik felett. A becsapódó kesernyés füstöt kikapta a széláramlat, s helyébe madárdalos pára szállt, s mintha egy hang zendülne régi zongorán. Ézsiás könnyezni kezdett. Éppúgy, mint gyermekkorában, ha nagyritkán utazhatott s kihajolt, előre bámészkodott. Repült a szikra, a korom, s mindjárt megvolt a baj. Nem segített más, csak a zsebkendőcsücsök, mely- lyel nagyanyja a szemhéja alól kipiszkálta a fekete kis darabot. De még utána is sokáig úgy érezte, hogy égeti s szúrja. Öröm éri — gondolta. így tartotta a babona a bal szemmel, miként a bal tenyér viszketésével, megjön a szerencse. Megdörzsölte, és kézfején érezte a kis karcos darabot. Ugyanúgy, szemében a fájdalom, csak most valahol lejebb a szíve táján is sajgó«. Régóta készült erre az útra. Még egyszer bejárni a helyeket, s ha már mást nem, legalább a nyomokat lelje meg, hol egykoron élete folyt és azt hitte, boldog volt. — Új felszállók, a jegyeket... — s a kalauz sapkáját siltjénél fogva kissé háua tolta. Egy pillanatra megállt, lába terpeszbe, nagyot döccent a kupé, s az enyhe kanyarban csikorogtak a vaskerekek, amint köszörülték a síneket. Nyakában feketebőr táskája, melynek dobozos tetején nyugodott keze, benne a nik- kelezett lyukasztó, szélén megcsillant a beszökő fénysugár. Aztán mint aki jól végezte dolgát, indult tovább, s csattant az ajtó. Ézsiás állát öklére támasztva bámult ki az ablakon. Szaladtak előtte a lombok, susogva hajoltak félre, s lassan összeolvadtak. A teraszon csak ketten voltak: ő és Janka. A fonott kerti bútorok beleolvadtak a fehér falakba, s a párkányt tartó oszlopok között messze látni a parkba. A pázsit és a nyírott bukszusok közt kanyargó, kaviccsal felszórt utak. A kis tavon nagy levelű vízililiomok és két fehér csónak, bennük piros tollú evezőkkel a pad mellett ringtak. Mielőtt megszólalhatott, nyílt az ajtó s jöttek a többiek zajos jókedvvel, vállukon puska. — Te mire vársz, jóbarát — szólt rá Janka férje, s fegyvere kakasa, mint egy turbános török fején a diadém, megcsillant. — Nem gondoltam, hogy ilyen sietős — válaszolta, s kedvetlenül indult befelé. — No, de elébb koccintsunk — mondta Tibold —, tán jobb kedved visszajön... bár, megértem. Kényelmesebb itt, a szépasszony mellett, mint a lesen... Érezte hangjában az enyhe fölényt, mint annyiszor, amikor asszonyáról beszélt. A biztonságot, hogy az övé, s egyébként is csak rajta múlik, meddig akarja... Janka arca megrándult, elfordította a fejét. Aztán felállt, már mosolygott, s az ezüsttálcán lévő üveghez ment. Az ólomkristály poharakban kis örvényekben kavargó« az ital, és a szilvórium kellemes illata egy enyhe szellővel elillant. Legszívesebben fordult volna, s kihajtva az állomásra az első vonattal elutazna. De nem teheti, most is mindent vissza kell nyelni és úgy tenni, mintha nem lenne semmi. Bár tudta, ezért is őt fogja büntetni Janka, mert a másikon nincs hatalma, egyedül rajta. Ha egyszer megszabadulhatna, hátralevő fél életét adná... De a vadászat férfimulatság, ezért van itt a társaság, hát jó képet vágva hörpintetni, ez a dolga. Amikor a hintók a terasz elé álltak, nem búcsúzkodtak. Az asszonyok nevetve bólogattak. Csak Janka szemében aggodalom, amint urát nézte, ő hiába kereste tekintetét: szeme kékje elsiklott fölötte. A kocsis a lovak közé vágott, és zörögve, rázkódva indultak, miközben térdeik között a puska. Nem nézett vissza, nem akarta látni, hogy pillantását nem keresik. A tisztás szélén, az erdő karéjában ketten ültek a pádon, ő és Tibold. A többiek más helyeken, rendre elosztva várták, hogy a hajtás előtt menekülő vadak felbukkanjanak. Hallgatta a másikat, bár úgy is kívülről tudta, mily sikeres. A múzsák hűtlenek. Az volt Etelka, Gina, Julia, hát akkor nem neki van igaza... Maga előtt Jankát látta, és mélységesen sajnálta. Ekkor szemben zörrent a bozót. Tibold elhallgatott s emelte puskáját, ebben is megelőzve. Egy robusztus kan jelent meg, s párat röffentve beleszimatolt a levegőbe. Dörrent Tibold puskája. Az állat megugrott, aztán térdre csuklott, fölhemperedett, vágott patái remegtek. — Legalább tizenkettes — mondta újjongva Tibold, és ő már látta a kikészített agyarrakat, a zöld posztón díszelegni a halban. Tibold felállt, és előre tartott csővel indult a kan felé. Ő maradt a helyén, és már irigységet sem érzett. Társa az elejtett vadhoz érve egy darabig szemlélte, aztán oldalába rúgott. S ekkor történt az a dolog, amivel egész életében elszámolni nem tudott. A disznó hörögve felugrott, és neki Tiboldnak. Sárgás agyarai, mint éles kaszák vágtak, és az újra dördülő fegyver a levegőt találta. Felbukott, s rá az állat... Ekkor már neki vállgödrében a puska, érezte, egész testében remeg, amikor meghúzta a ravaszt. Két lövés után két tetem maradt. Hosszas volt a vizsgálat. Nem kétséges, hogy társa végveszélyben, nem nézhette... szerencsétlenségére belemozdult a lövésbe... Csikorogva, nagyot rándulva állt meg a vonat. Fáradtan pöfóAz ezredfordulóig a személyi számok A kormány stabilizációs csomagtervében szerepel az a javaslat, hogy a jelenleg használatos egységes azonosító jelek, a személyi számok egyelőre maradjanak érvényben és csak az ezredfordulón, 2000 január 1-jén kerüljön sor új számrendszer bevezetésére. Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság 1991-ben alkotmányellenesnek minősítette az azonosítójelek használatát. Mi indokolja a kabinet kezdeményezte több éves halasztást? — kérdeztük dr. Szurdai Kingát, a Belügyminisztérium titkárságának vezetőjét. — Ha az adóhatóság és a tb más-más személyazonosító jelrendszert vezetne be, az rendkívül nagy költségekkel járna. Ráadásul az állampolgárok számára is megnehezítené a többféle személyi szám közötti eligazodást. — Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az azonosító számrendszerekről Európában nagy viták vannak, sokféle nézet és szempont ütközik, s ezek a polémiák korántsem zárultak le. Valószínűleg ez magyarázza, hogy az ET illetékesei sem foglaltak állást, csupán egy tanulmányt tettek közzé, amely azt javasolja: olyan számrendszer szükséges, amelyet az állampolgár könnyen, pontosan át tud tekinteni. S miután nem egységes az EU-orszá- gok számrendszere sem, az Eugött, mint kifulladt ember kapkodó zihálása. Magához térve látta, a kis bakterház zsindelyét. Olyan mint egykoron, csak megkopott, s mellette a szilvafa rég elszáradhatott. Most verebek csapata csivitel rajta. Tán a vonatot várták, hiszen tudhatják, ahol sok ember csatangol, az a terített asztaluk. De hol van az már, amikor batyukkal a falusiak a városba jártak, s piacol va hordták a málhákat. Most csak két ember kászálódott le a magas lépcsőkről. Egy helybeli öreg és egy másik, városi formájú. S nem marad a veréb csapatnak, mint várni más vonatokat. Ézsiás megindult a köves úton. Az nem változott, csak körötte a fák és bokrok, és széleken a porral hintett levelek ugyan úgy szürkültek. Azt a tomácos házat elkerülte. Úgy mondják, most valami szövetkezet bérelte. Nem akarta látni a kis tavat sem, hogy békalencse és moszat lepi. A csónakok rég elkorhadtak, s a kerti ház, a rejtő lugas nincs már, sóhajaikról nem árulkodhatnak. Az erőszélt, azt a helyet akarta még egyszer látni s elszámolni, legalább magával. Hiába bolyongott egész délután, nem akadt rá. Fáradtan leült egy göcsre. Fejét tenyerébe hajtva, nyugtatta magát. Hisz az erdőt kivághatták, a tisztást felszánthatták. — Uram Isten, negyven év... — sóhajtotta. Aztán ahogy felnézett, a lemenő napban, a távolban fehér köveket látott. Indult, hogy a maradék fényben odaérjen. A kis kápolna mellett, lehajtó szomorúfűzek takarták a fekete obeliszket. A kriptát körbe vevő vasrács festéke lepattogzott, és a rozsda kiverte. Borostyán kuszán benőtte a megzöldült nagy rézkarikát, a fedlapot. Ézsiás megállt. A sír melletti színét vesztet deszkájú vaspadon valaki ült. Keresztet vetett. A feketeruhás idős asszony ráncokkal pókhálózott arcát feléje fordította. Szeme valamikor kék lehetett. Kérdőn nézett rá, de ő nem felelt, hanem tovább ment. Belül megzendült egy húr, mint régi zongorán, ha tévedésből megüti a kalapács... Ujkéry Csaba rópa Tanács hamarosan napirendre tűzi a kérdést. Ám a többféle álláspont és érdek miatt végleges döntés csak két-három év múlva várható. — Ha tehát nem várnánk meg ezt az állásfoglalást, kitennénk magunkat annak, hogy a nagy költséggel megújított számrendszert rövid időn belül ismét meg kellene változtatnunk — mondta a BM titkárságának vezetője. (Koós)
