Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-29 / 124. szám

1995. április 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Csurgón többen cáfolták, hogy „beszélni nehéz” A „Beszelni nehez” verseny igazi társadalmi eseménnyé lett Csurgón. A Csokonai Re­formátus Gimnázium dísz­termében a 10., jubileumi megmérettetésre 49-en ültek asztalhoz: 9 csapat szóban vetélkedett, húszán írásban. A vállalkozók, intézmények is megmozdultak: 16-an 49 ezer forint értékben támogatták az ügyet. S mozgatója Bartol Antal Kazinczy-díjas tanár, az elkötelezett nyelvművelő, il­letve Fehér Zoltánná Tüzes Zsuzsanna szervezőtanár. Bar­tol Antal külön kiemelte a so- mogyudvarhelyiek példamuta­tását. Az első fordulóban érde­kes feladatokat oldottak meg a versenyzők; idegenvezetőként többnyire szülőföldjüket mutat­ták be: Söjtör, Balatonszárszó, Csurgónagymarton... Majd a többi feladat következett; még a tájékozott felnőtt is hallott újat... Az izgalmas versenyben végülis szoros eredmény szüle­tett. Az 1-2. helyen végeztek a református gimnázium hatosz­tályosai és az Eötvös iskolások. Matos Zoltán, Stadler Péter és P. Tóth Agnes kis csapata együtt örült. A Korontos és Társa által fejenként felajánlott 2000 forintot a vállalkozó tol­dotta meg egy egyhetes, ingye­nes zalakarosi nyaralással. A II. helyezett díját a Radnotex kft, a III. önkormányzati gimnáziu­mét a Csurgói Ifjúsági Szövet­ség állta. Helyesírásban első Horváth Borbála és Gulyás Ju­dit, a csurgói Eötvös iskola két tanulója; a középiskolásoknál Óvári He lén, az önkormányzati gimnázium diákja; a második Csók Hedvig a református gim­náziumból. (Horváth) A barcsi Zöld Golyó bárpultja fotó: pölöskei tiborné Egy hónapja nyitotta meg Ta­kács József Barcson, családi vállalkozásban a Zöld Golyó ét­termet. Rozzant épületet vásá­rolt az önkormányzattól, s fel­újíttatta. A nyárra kerthelyisége is lesz. — Hangulatos vendéglőt szerettünk volna mindig — mondta Takácsné Busi Erzsé­bet. — Még egyetemi éveink alatt nosztalgiáztunk erről, amikor a szünetekben vendég­látóhelyeken dolgoztunk: Sze­geden, a Balaton-parton... A barcsi önkormányzat meghirdette az épületet — a régi cigányklubot —, de kétszer is elutasította a vételi ajánlatu­kat. Mivel más vevő harmad­szor sem jelentkezett, így elég olcsón hozzájutottak a romos házhoz. Több millió forintba került a felújítás és az étterem kialakítása. — Hat alkalmazottat foglal­koztatunk az étteremben, köz­tük egy szakácstanulót — mondta Takácsné. — Az első hónap forgalma érdekesen ala­kult: ebédelni is betérnek a bar­csiak, vacsorázni pedig sokan jönnek. Mi nem a horvátokra számítunk... A családi vállalkozást — mint mondták — hosszú távra tervezték. G. A. Botiné a senki földjén Kárpótlás után a juss — Somogycsicsó valósága, zsenge délidéiben Gazdátlan földet művel most a somogycsicsói házaspár Arany világ lenne, az egy­szer biztos, ha a somogycsi­csói Botiné, a Kossuth utca 2-ből, a nyúlketrecek tövéből kormányozná az országot. A 72 éves asszony, beval­lása szerint, már országosá­nak kezdetén befagyasztaná az árakat, ne emelkedjenek nap nap után; s európai szintre tor­nászná a balkánszéli béreket. Botiné politikai programjának gerincét képezné az is, hogy a nemzet mikroegységeit, a csa­ládokat maximális védettség övezze, s végre-valahára le­gyen egy bolt, ahol a nyugdí­jasok pénztárcájához igazított árak előre szalutálnak és kér­nek engedélyt a hozzájuk ren­delt luxuscikkekkel együtt - úgymint sajt meg vaj -, hogy a bevásárlókosárban elhelyez­kedjenek. Hihetnénk, ennek a zsenge, délidei csicsói álmo­dozásnak nincs is valami jó íze, hiszen Boti Józsefné Mel­les Rózsika csakis sohanapján kiskedden kerülhet kor­mányra. Sem a végzettsége, sem a nagyravágyása nem nőtt akko­rára, amekkorát a közéleti pó­dium kíván. S egyelőre úgyis csak „az a hogyishívják Lajos, az a kackiás bajszü Bokros di- rigérozik; látom ám én minden áldott este a televízióban...” No, de vissza a kételyhez: a somogycsicsói asszony, már ha megérné, nem sok eséllyel vívná meg a harcot a bársony­székért. Nem is az ő stílusa ez: belesüppedni a magas állásba, és különben is! Megjött a trak­tor, ráfordult a bejáróra, rajta a fa télire; sűrűn integet a fiata­lember, türelmetlen, „rögvest megyek”, csitítja Botiné. Időzünk még, és szó szót követ a talpalatnyi mellett. Együtt méregetjük a gazdát­lan földet. Próbálom rákép­zelni a gazt, amiből nemrég kipucolták, s vetettek bele krumplit, répát, kukoricát, meg lucernát a nyulaknak. Most épp a rögöket gyepálja, egyengeti urával, a 80. életé­vét taposó Boti Józseffel, akit nemrég kárpótoltak a hadifog­ságban elszenvedett hét évé­ért. Nem vetette föl őket ez a juss; maradtak továbbra is szegények, akik gyerekeiket támogatják, köztük a munka1 nélküli fiú családját. „A dolognak éltünk min­dig” - említi az asszony, az Iharosberényben született Bo­tiné. Sorjáznak aztán életének főbb állomásai: uraknál szol­gált világéletében, míg 1939-ben ki nem kötöttek Csi- csóban. Téeszcsé, leszázaléko- lás, utóbb, a rendszerváltást követően közhasznú munka következett, amikoris a „köz­séget pucolták naphosszat”. Ám itt a fa, emiatt fáj most a feje. Be kéne valahogy hor- datni; aztán elég sem lesz, kell majd menni megint az erdőre, stihlt fogadni. „Szegény uram! Oda még csak-csak, de vissza nagyon nehezen jön majd” - tekint a messzi erdőszélre, majd urára. Térül-fordul az­tán, s rövid unszolás után megengedi, hogy „levetessem a fényképezővei”. Munkában koszolódott kötényét, kendő­jét földre veti ekkor Botiné, és megjáratja a renden a gereb- lyét. Balassa Tamás Babócsa számol a fürdővel Magyar, horvát és német sza­vakat hallani a babócsai fürdő­ben. Az utóbbi időben egyre többen keresik föl a melegvizé­ről híres települést. A fürdő egész évben nyitva tart. Télen és kora tavasszal kisebb a for­galma, áprilistól egyre több vendég jön. Az utóbbi időben keveset költhettek felújításra, az öltözők csinosítására.- lyenkor még nincs telt ház- mondta Nemes Józsefné, a fürdő üzemvezetője. - Csak egy hónap múlva kezdődik a szezon. Reméljük, az idén is jönnek legalább annyian, mint tavaly. Babócsán a fürdőjegyek ára igazán nem drága, mégis - mint mondták - érzik a drágu­lást. A környékbeli falvakból sok idős ember nem vállalja már az odautazást sem, így va­lamelyest visszaesett a látoga­tók száma. Számíthatnak vi­szont továbbra is a német és horvát kirándulókra. A babó­csai önkormányzat bízik a fürdő jövőjében. Az üzemve­zető is jóval több vendéget re­mél a nyáron. Most naponta 40-50 látogató vált belépője­gyet. Hétköznap a nyugdíjasok meg a külföldi kirándulók lu­bickolnak a melegvizes meden­cékben. (Harsányi) Négy nyelvet oktató Deák Olaszul is tanulhatnak a gye­rekek Barcson a Deák Ferenc Általános Iskolában. Szep­tembertől már a horvát nyel­vet is elsajátíthatják. Erről az iskola igazgatója számolt be a városi képviselő-testületnek.- Barcs legrégebbi iskolá­jába, amely Deák Ferenc nevét viseli, 707 tanuló jár. Öt tago­zatunk van: matematika, angol és német nyelvi, testnevelési és számítástechnika - mondta Káplár Adolf iskolaigazgató. - Huszonegy szakkört is működ­tetünk, ezek közül legnépsze­rűbb a számítástechnika: ez több mint száz diákot érdekel. A Deák Ferenc iskola tanulói az évek során számos kiemel­kedő eredményt értek el me­gyei és országos versenyeken. Angol nyelvből pedig a megyei döntőben egy elsőséget, vala­mint harmadik és negyedik he­lyet szereztek az oktatási in­tézmény diákjai. A közelmúlt­ban pedig az 5-6. és 7-8. osztá­lyos labdarúgók megnyerték a megyei diákolimpiái döntőt. Káplár Adolf szerint a sze­mélyi és tárgyi feltételek jók, ez biztosítja a további eredményes munkát. Az iskola oktató-ne­velő munkáját is összegezte az igazgató, kiemelve, hogy ezt a nyolcosztályos általános iskola keretei között kívánják foly­tatni. Törekvésük' az, hogy munkájuk a romló gazdasági feltételek ellenére is jó szín­vonalú maradjon. Több fejlesztést végeztek az iskolánál az elmúlt években. 1992-ben például két nyelvi termet alakítottak ki, tavaly pe­dig elkészült a kézilabdapálya. Nagyobb beruházást - mint megtudtuk - a közeljövőben nem terveznek, csak kisebb fel­újítási munkára kerül sor. A barcsi képviselő-testület elfogadta az iskola oktató-ne­velő munkájáról szóló beszá­molót, s elismerését fejezte ki a tantestület eredményes munká­jáért. Fő feladataként azt emelte ki: készítse föl a tanulókat a barcsi iskolákban folytatható továbbtanulásra. (Gamos) 156 tanköteles megy hét I. osztályba Lezajlott a tanköteles korba lépett kisgyerekek számbavé­tele Barcson is; 156 elsőosztá­lyos írattak be a szülők. A II. számú iskolában 62 nebulót, a Deák Ferenc Általános Iskolá­ban pedig 94-et jegyeztek be a nagykönyvbe. Barcson szep­temberben 7 első osztály indul. Bizonytalan állások a déli régióban Csurgón is romlott a foglal­koztatási helyzet az utóbbi években. 1990-94 között a tér­ségben több mint 500 dolgozót küldtek el a munkáltatók. A csurgói munkaügyi kirendelt­ségnek a kimutatása szerint a regisztrált munkanélküliek száma 1993 januárjában 526 volt, tavaly év elején ez a szám 11 százalékkal csökkent (1994 szeptemberéig), majd márciu­sig ismét növekedés és csök­kenés egyaránt megfigyelhető. Támogatják Barcson a rászorulókat Barcson, Somogytamócán és Drávaszentesen 22-en kapnak ápolási díjat, és harminchatan részesülnek gyermeknevelési támogatásban. Rendszeres szociális segélyt huszonkét embernek juttatnak, támoga­tást pedig kilencvennyolcnak - ez a jövedelempótló támogatás fele. Rendszeres nevelési se­gélyt is adnak 127 családnak. Az ivóvízdíj emelését tervezik újra Aligha lesz tartható sokáig az idén január 1-jén megállapított ivóvíz- és csatornadíj Csurgón. Az üzemeltető Dél-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdővállalat már jelezte is emelési szándé­kát. Úgy tudjuk, hogy a válla­lat mintegy 20 százalékos ivó­vízdíj-emelést szeretne elérni. Sziporkázó aranyak gyermekversenyen Harmincnyolc műsorszámot lá­tott a közönség, több mint 150 gyermek közreműködésével, a Sziporka ki-mit-tud?-on Bar­cson. A város és környéke kis­iskolásai vettek részt ezen. Arany minősítő oklevelet 16-an kaptak. Különösen nagy sikere volt közülük is a két szuloki együttesnek, Plecskó Edina (Deák isk.) hegedűjátékának, a barcsi Il-es iskola drámacso­portjának és Pfeiffer Edit nép­dalainak. Barcson kívül még három helyszínen bonyolítják le ezt a versenyt, s csak utána dől el, hogy az „aranyosak” kö­zül kik vehetnek részt majd május 19-én a kaposvári gálán. Svájci diákdelegáció járt Csurgón Másodszor járt már Csurgón a bázeli Münster katedrális re­formátus gyülekezetének egy csoportja, négy felnőtt és hat diák. Bernhardt Rothen lelkész 1993 őszén népesebb diákkül­döttséggel érkezett, most egy kisebb csoporttal. Bár meghí­vójuk ezúttal a budapesti Baár-Madas gimnázium volt, két napot Csurgón töltöttek, s a tavaly kint járt csurgóiak vi­szonozták a vendéglátást. A svájci csoport elutazása előtt ötezer frankot adott át a Cso­konai Vitéz Mihály Reformá­tus Gimnáziumnak, s támogat­ták a vései menekülttábort és a csurgói templom építését is. Árván maradt laktanya Vízváron elárvult az egykori határőr laktanya. Egy ideig őrizték ugyan az épületet, az­tán végleg magára maradt. Hasznosítására nem jelentke­zett eddig senki. A határőrség még az ötve­nes években építette a lakta­nyát, a vízvári őrs csaknem félszáz katonájának. S melléje garázsokat és lóistállót is. Áz egységet, amely szinte együtt élt a falusiakkal, négy éve szüntették meg. Azóta üres a laktanya. Hasznosítására szü­lettek ugyan ötletek, ám idő­vel szétfoszlottak. — Az épület állami tulaj­don, és a Belügyminisztérium kezelésében van — mondta Bállá Róbert vízvári jegyző. — Szeretnék eladni, de nem hallottam róla, hogy lenne rá komoly érdeklődő. A vízvári épületet vállalko­zók is hasznosították. Akkor talán új munkahelyeket is te­remthetnének a Dráva menti faluban. Mert a munkanélkü­liség Vízvárt sem kerülte el: jelenleg 17 lakosnak fizet az önkormányzat jövedelem- pótló támogatást. Megtudtuk azt is, hogy ko­rábban terveztek ide panziót és ipari kisüzemet is. A né­hány vállalkozó kedvű ember lelkesedése azonban hamar kifulladt. — Az önkormányzat nem tudja megvenni az épületet — mondta Bella Róbert. — Ám hasznos lenne, ha sikerülne megmenteni. Mert így, üresen csak romlik az épületek ál­laga. (Harsányi) i i i Golyóvá ért diákálmok

Next

/
Oldalképek
Tartalom