Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-27 / 123. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1995. április 27., csütörtök Az önkormányzat és az egyház együtt lép az idősekért Inkán bővítik az otthont Jórészt somogyiak laknak az inkei otthonban fotó: király j. Béla • • Öregségi teljes és résznyugdíj Öregségi teljes nyugdíjra az a korhatárt betöltött férfi és nő jogosult, aki legalább 20 év szolgálati időt szerzett, azonban nem minden eset­ben feltétele az öregségi tel­jes nyugdíj megállapításá­nak, hogy a nyugdíjigénylő ezt az öregségi korhatár be­töltéséig megszerezze. Ugyanis akkor is öregségi teljes nyugdíjra jogosult, ha a nő például ezt a szolgálati időt 60. életéve betöltéséig megszerzi és akkor kéri nyugdíja megállapítását. Az a nő, aki például 1939. szep­tember 1-jén született, 1994. szeptember 1-jén ugyan be­töltötte az 55. életévét, a megszerzett 16 év szolgálati idővel azonban csak öreg­ségi résznyugdíjra szerzett jogot, tehát érdeke azt dik­tálja, hogy tovább dolgoz­zon s akkor kérje öregségi nyugdíjának a megállapítá­sát, amikor már 20 évet meghaladó szolgálati idővel rendelkezik, és így jogosult lesz az öregségi teljes nyug­díjra. Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a 60. életévét be­töltött férfi és 55. életévét betöltött nő is, aki 1991. ja­nuár 1-je előtt töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt, és addig az időpontig, a korhatár eléréséig legalább 10 év szolgálati időt szer­zett. Ebben az esetben az igény bármikor érvényesít­hető, az öregségi teljes nyugdíj megszerzett joga nem vész el. Öregségi résznyugdíjat az kaphat, aki ugyan nem sze­rezte meg a 20 év szolgálati időt, de legalább 15 év szol­gálati idővel rendelkezik. Aki 1991. január 1-je és 1993. június 30-a között töl­tötte be az öregségi nyug­díjkorhatárt — vagyis a férfi elérte a 60., a nő az 55. éle­tévét —, az akkor is jogosult öregségi résznyugdíjra, ha 10 év szolgálati időt szer­zett. Ezekben az esetekben a törvény nem írja elő, hogy a 15, illetve 10 év szolgálati időt az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár eléréséig az igénylőnek meg kell sze­rezni. Az a nő például, aki az 55. életévét 1993. június 5-én töltötte be, de akkor még nem rendelkezett 10 év szolgálati idővel, a 10 év szolgálati idő megszerzését követő naptól jogosult az öregségi résznyugdíjra — akkor is, ha azt a bizonyos tíz évet, az idén július 15-én szerzi meg. (A Tb-taná- csadó folyóirat alapján.) Az inkei önkormányzat és a katolikus egyház közösen dolgozza ki azt a pályázatot, amelyben a helyi szociális otthon bővítésére igényelnek támogatást. Ha a Népjóléti Minisztériumban kedvezően ítélik meg a igényüket, akkor a hétszobás, 16 ágyas otthon befogadóképességét csaknem a kétszeresére növelhetik. Berkes Sándor polgármester mondta el, hogy az anyagi lehe­tőségekhez igazítják a beruhá­zást: ha kevesebbet kapnak a vártnál, akkor beérik egy ki­sebb bővítéssel. A munkát mindenesetre, amint egy kis pénzhez jutnak, elkezdik. A két éve működő szociális otthon épülete és a környező tágas terület a katolikus egyház tulajdona, s 15 évre adta át a községnek. Az egykori átalakí­tási munkák és a jelenlegi, évente mintegy 4,5-5 millió fo­rintot kívánó fenntartás költsé­gei az önkormányzatot terhelik. Ennél többet, a bővítés anyagi vonzatait azonban — mint megtudtuk — a szűkös inkei költségvetés már nem bírná el, ezért van szükség a pályázat beadására. Emellett egy másik forrásból is „csordogálnak” a forintok: ezeket, köztük a bent­lakók adományait egy elkülöní­tett alapon gyűjtik. Most tizenöten — jórészt somogyiak — lakják az intéz­ményt, de van, aki Budapestről Ötnapos, előadásokból és vi­tasorozatból álló úgynevezett népfőiskolái tanfolyamot rendezett megyei és megyei jogú városi nyugdíjasszövet­ségi elnökök és a témában érintett munkatársak részére Budapesten a Magyar Nyug­díjasok Egyesületeinek Or­szágos Szövetsége. A tizenhat megye képviselői között ott volt Kovács Lajos, a somogyi nyugdíjasszövetség elnöke is — tőle érdeklődtünk a ren­dezvény tapasztalatairól. — Mindjárt az első előadás a magyar gazdaság idei várható alakulásáról adott képet a té­nyek, előrejelzések és a napja­inkban zajló viták tükrében — mondta a megyei elnök. — Hallhattunk egyebek között ar­ról is — a téma előadója a Nép­főiskolái Társaság elnöke volt —, milyen szerepe van a nyug­díjasszövetségek által szerve­zett és működtetett népfőisko­érkezett. Az idősek többsége azonban Inkéről, Varászlóról és Somogysimonyiból jött, s In­kán találta meg második ottho­nát. Az otthont, ahol a hitélet gyakorlására ösztönöznek Csat­iaknak. Vitatkoztunk például az egészségügyről és az egészség- biztosításról, az új nyugdíjtör­vény szükségességéről, a nyug­díjjal kapcsolatos idei változá­sok tapasztalatairól és a lakos­sági panaszokról, a hadigondo­zottak ellátásáról és a szociális támogatások formáiról, szabá­lyairól. Terítékre kerültek olyan idő­szerű témák is, mint a gyógy­szerellátás, a kárpótlás és az életjáradék, a társadalombizto­sítás, a jelenlegi és a jövőben követendő szociálpolitika, il­letve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak helyzete. — Számos tanulságot levon­hattunk a tájékoztató előadá­sokból, a vitákból, amelyeket munkánk során hasznosítha­tunk, továbbadhatunk. A jelen­legi gazdasági helyzetet elői­déző okok között én például ki­emelkedő fontosságúnak tar­tom, hogy a mostanihoz ha­sonló csomagtervvel most és lós István plébános miséi, és ahol ki-ki saját vallásos meg­győződése szerint hallgathatja a társalgó-ebédlőben berendezett oltárnál elhangzó igét. Balassa Tamás nem évekkel ezelőtt álltak elő, ugyanis akkor lett volna igazán időszerű. Azután: ki sem lát­szunk a szegénységből, de kár­térítéseket fizet az állam min­den áron. Meggyőződésem, hogy az eddigi privatizáció a javak kótyavetyélése volt, és az is: a téeszek szélvészgyors szétverése döntő szerepet ját­szott abban, hogy leült az or­szág gazdasági élete. Törvény­ben kellene szabályozni az ex­port és az import egyensúlyát. Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatták, és — mint mondta — sok tekintetben megerősítette véleményét az, amit Budapesten hallott. — Intézményvezetők, állam­titkárok tájékoztattak bennün­ket és válaszoltak kérdése­inkre,így első kézből hallottunk olyasmiről, ami naponta foglal­koztatja a nyugdíjasokat So­mogybán is — mondta Kovács Lajos, a somogyi nyugdíjas­szövetség elnöke. H. F. Tájékozódás a tájékoztatáshoz Megyei és városi nyugdíjasszövetségi elnökök tanácskoztak Klubélet Nagyberényben Kilencszázezer forintot költ Nagyberényben az önkor­mányzat az idősek napközi otthonának működtetésére. Az otthont két és fél évti­zede hozták létre, s azóta is rendszeresen 22-24 lakos látogatja. — Nyolcvanegy éves, be­teges özvégyasszony vagyok — mondta Sunyecz Istvánná, a klub egyik legrégebbi tagja —, de ide, a klubba minden­nap eljárok. Nagy öröm volt annak idején, hogy berendez­ték, mert a magamfajta öre- *gek itt érzik jól magukat. — Mivel telnek a napjaik? r — Itt mindig van valami. Általában fél kilenc és kilenc óra tájban jövünk be, s meg­beszéljük, ami fontos: milyen az egészség, meg a drágaság. Aztán az a kevés nyugdíj... Egy-egy film is szóba kerül, meg hogy ki mit hallott a fa­luban. Szinte mindennap ké­zimunkázunk. Azt a két suba­szőnyeget, ami a falat díszíti, valamikor én készítettem. Persze mások munkája is lát­ható itt. Gyakran nézzük a té­vét, még a parlamenti közvetí­téseket is. Aztán jól „oda­mondogatunk” a fejeseknek — teszi hozzá mosolyogva. — Igaz, így nincs is foga­natja... — Szoktak-e olvasni? — Persze, főleg újságot. Nézze csak — mutat az aszta­lon levő lapokra — mennyi Somogyi Hírlap van itt. Rendszeresen figyeljük, hogy mi történik a megyében, a szomszéd községekben.-— Mi volt a mai menü? — Rántott leves meg édes­káposzta. Nem vagyok válo­gatós; amit főztek, mind meg­ettem. Nagyon jó és változa­tos az óvodai konyha menüje; a mennyiség is elegendő. Hatvan forintot kell fizetni érte. Otthon ennyi pénzből nem lehetne kihozni. A beszélgetés végén Hor­váth Józsefné gondozónő el­mondta: arra törekszenek, hogy nyugodt körülményeket biztosítsanak az időseknek, így van ez rendjén. K. J. Az életről én semmi jót nem mondhatok Az elérhetetlen krémes Botjára támaszkodva álldogált Kaposkeresztúron Kelemen Sándomé. Megszólította a szembejövőket, elbeszélgetett velük. — Egyedül vagyok; a fiam, a férjem meghalt — mondta. — Senki sincs mellettem, akihez egy szót szólhatnék. Bizony, sírva fekszem, sírva kelek... Sokszor elgondolom: akár meg is halhatnék, nem is venné észre senki. Vannak unokái, sőt már egy dédunokája is. Néha hozzájuk is elmegy. Mikor életéről kér­deztük, folytatta a panaszt: — Semmi jót nem mondha­tok az életről, már nem várok tőle semmit. Elhagytam a het­venet, beteg vagyok és fáradt, egyre kevesebb az erőm... Pe­dig de sokat dolgoztam! A té- esznél, a sertéshizlaldában. Hi­ába, megvan annak a böjtje, alig bírok már menni. Orvoshoz meg nem megyek, mert hiába is írna fel gyógyszert, nem tud­nám megvenni. Tízezer forint­ból nem lehet kijönni. Segélyért pedig nem állok sorba, inkább dolgozgatok, amíg bírok... A téli tüzelőt is részletre vette. Mint mondta, tízezer fo­rintba került, s két részletben kellett kifizetni. — Maradt ötezer, az meg mire elég?... Még annyi erőm legyen, hogy a kis kertemet Kelemen Sándomé a kapós- keresztúri utcán FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA meg azt a néhány baromfit el tudjam látni. Muszáj, mert nem lenne mit ennem. Régebben, ha Kaposváron jártam, mindig vet­tem két krémest. Most már arra sem jut. Legutóbb is csak néz­tem, néztem, aztán nem vettem meg, pedig nagyon szeretem... (Jakab) Nyugdíjashívogató Radnóti Miklós sok szép verse közül az egyik, ennek a hónap­nak a jegyében fogant hatsorosában ilyen gyönyörű képekkel kápráztatja el az olvasót: a „szellő felsikolt”, miután apró üvegre lép (s milyen a szellő? képes rá, és „féllábon elszalad”); a kis rügyek „folyton nedvesorrúak”, mégpedig a „füttyös ég alatt”... Ezen a tavaszon talán még soha annyi nyugdíjas nem ment a természetbe, mint a múlt hét végén. Hogy érzékelje a sikoltva szaladó szellőt, a nedvesorrú rügyeket — amelyekből mostanra igen sok bontott virágot —, a frissen metszett szőlővesszőből előbuggyanó gyöngygömböt, a madárseregtől hangos, füttyös eget. Kánikulai meleg — hihető-e, hogy még odébb a nyár? — hívta, csalogatta a felszínre a veteményes kertekben elhintett magvak zsenge hajtásait: a hideg föld kaloda-szorításából elő­tört az Élet. Idős emberek, hatvan-nyolcvan tavaszi megújulás tanúi ilyenkor mindig bizakodnak. Reménykednek valami jobban, valami szebben — amíg élnek, remélnek —, amit hátha éppen ez a tavasz hoz majd meg számukra. Tény: a fűtésdíjat már megspórolhatják. Talán a világítás költségéből is lecsíphetnek valamit, hiszen megnyúlt a nappalok hossza... Benépesülnek a parkok, terek padjai. Jobban érzik magukat az öregek a „füttyös ég latt”. (Hernesz) Jubileumi „napvonat” indul Siófokra Egy hónap múlva Siófokra megy a magányos és szükséget szenvedő fogyatékosok 30., jubileumi „napvonata”. Az idei kirándulás résztvevői má­jus 25. és 28. között üdülnek majd a Balaton-parti városban. Az akció két védnöke: Göncz Árpád magyar és Thomas Klestil osztrák államfő. Királyi torna - 85 évesen Márciusban töltötte be 85. éle­tévét II. Margit dán királynő édesanyja. A teljes körű orvosi vizsgálat az idős hölgyről megállapította: makkegészsé­ges, és továbbra is ajánlják neki a rendszeres napi tornát. Ingrid - Viktória angol ki­rálynő dédunokája - annak idején svéd hercegnőnek szü­letett, s 1935-ben ment férjhez Frigyeshez, a dán trónörökös­höz, és három lányt szült. Egy hét múlva újabb gyógyszerár-emelés A patikai forgalomban levő mintegy 2200 orvosság és táp­szer közül újabb'324-nek má­jus elsejétől megváltozik - többnyire nő - az ára. Nem kell viszont az eddiginél töb­bet fizetnünk azért a 149 ké­szítményért, amely az alaplis­tán szerepel. A Voltaren SR 75 milligrammos tablettáért azonban most 417 forintot fi­zet a beteg, ugyanez az orvos­ság május 1-jétől 647 forintba kerül. A felnőttek Bron- cho-Vaxom kapszulája 978 he­lyett 1458, a gyermekeké 543 helyett 818 forintba kerül majd. Országház-látogató kaposváriak Az egyesületi tagok kívánsá­gára budapesti kirándulást szervez a Nyugdíjasok Kapos­vári Egyesülete. Vonattal utaznak a fővárosba, s első­rendű céljuk az Országház, il­letve a Vár nevezetességeinek megtekintése. A kirándulásra az egyesület irodájában lehet jelentkezni (Kaposvár, Fő u. 37-39., 312-es szoba), ugyan­ott az indulás időpontjáról és egyéb tudnivalókról is tájéko­zódhatnak. Irány az óvoda matuzsálemi korban A magát 24 unoka boldog na­gyapjának és 36 dédunoka dé­dapjának valló, 104 esztendős, izraeli Joszef Cadoknak nagy meglepetésben volt része, ami­kor arra kérték az önkormány­zat hivatalnokai: iratkozzon be az óvodába! Mint kiderült, anyakönyvezési hiba okozta a fatális tévedést: a tisztviselő a születés dátumaként 90. de­cemberét - így, évszázad nél­kül -jegyezte be, s ebből arra következtettek, hogy a neve­zett a múlt év decemberében töltötte be a 4. évét, nem pedig a 104. esztendejét. Szociális beruházások felülvizsgálata Valamennyi budapesti szociá­lis beruházás felülvizsgálatát elrendelte a fővárosi közgyű­lés. Számos építkezést végez­tek tavaly Budapesten az idő­sekről való gondoskodás je­gyében; a Technoszolg Primo kft építette például a gödöllői, a kamaraerdei és a Virág Be­nedek utcai idősek otthonát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom