Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-23 / 119. szám

1995. április 24., hétfő SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Hitelből készül el a fonyódi idősek háza Harmincöt millió forintos hi­tel felvételére kényszerült a fonyódi képviselő-testület, hogy befejezhesse a szociális otthon építését. Nemcsak ezért minősítette gazdaságta­lan beruházásnak Francsics Zoltán polgármester, akinek gondjai voltak az eredeti mű­szaki megoldással, és a szűk telekkel, amelyre a házat zsú­folták be a máshova készült terv adaptálásával. A szavai­ban mégis minden racionális érv mögött érezni a gondos­kodást, az eltökéltséget, hogy az ide költöző idősek jól érez­zék magukat. A szociális otthon létesíté­sének kezdete 1992-re nyúlik vissza, a céltámogatási pályá­zathoz, amelyet egy év múlva át kellett dolgozni, hogy az 56 milliós eredeti összköltségnek jelentős részét megszerez­hesse a város. így kapott a központi kasszából két évre 4,4 illetve 18 millió forintot hozzá. Az építőmunka aztán éppen egy éve kezdődött, a nyertes kivitelező a V és S bt. Közben a népjóléti miniszter rendeletet alkotott az emelt szintű szociális otthonok mű­szaki és szakmai követelmé­nyeiről. Az ehhez igazított terv 70 millió forintra növelte a költségeket. Ma 85 millió forintnál tartanak. Francsics Zoltán állítja, hogy luxusszállodákban meg­szokott színvonalas elhelye­zést tudnak majd nyújtani az egy és két személyes apart­manokban. Szeptemberre ter­vezik a műszaki átadást és november elején költözhet a negyven lakó. A sokféle szolgáltatás mel­lett szakirányú rehabilitációs ellátást kívánnak megvalósí­tani, főként a mozgásszervi betegségek kezelésére gon­dolnak, így adhattak be pá­lyázatot tízmillió forintos tá­mogatásra. Az intézmény fenntartása nem lesz olcsó, hiszen kötöttek a térítési dí­jak, ám szigorúak az elvárá­sok. A tervezett éves 25 mil­liós költség felét az önkor­mányzatnak kell állnia. Máris nagy az érdeklődés az idősek háza iránt, érthetően elsősor­ban a város polgárainak kínál­ják a lehetőséget. G. M. SOMOGYI HÍRLAP Tröszt Tibor jegyzete Otthon a megyében Régi adósságként cipelem magammal a kérdést: a sokféle vál­tozás közepette, a helyi önállóság megnövekedésével, vajon mi­lyen szerep jutott (maradt? újraíródott?) a megyei művelődési központoknak. Van ahol — mint Somogybán is — a név is utal a létezésre, van ahol összevonták más intézményekkel, van ahol megszüntették egy tollvonással. Vannak szakmabeliek akik ko­rábban teoretikusai voltak az úgynevezett segítő-módszertani munkának, ma viszont a megváltozott körülményekre hivat­kozva éppen az ellenkezőjét mondják, s vannak akik állítják, hogy egy szellemi erőket összpontosító műhellyé válhatnak. A rendezvényeknek kulturált környezetet biztosító somogyi intézmény igazgatója, Hegedűs Tibor érthetően az utóbbiak közé tartozik. Tevékenyen, a koncepcionális munkában is részt vállalva gondolja: az új viszonyokhoz alkalmazkodó törvény kellene a művelődési otthonokra. A különböző rendű-rangú meghívók sorjázását figyelve úgy vélem: ideje lenne zárójelbe tenni a fenntartások zömét.'Nem csupán arról van szó, hogy tapasztalt munkatársakkal most is bekapcsolódtak például a Tavaszi Fesztivál gazdag programkí­nálatába, hanem arról is, hogy „gazdálkodnak”, ezúttal szellemi értelemben a megye javaival. Széles kínálattal mutatják aktív jelenlétüket, vagyis azt, hogy a megyei önkormányzat intézménye otthon kíván lenni a me­gyében. Múltjában és jövőjében is, mert aligha lehet másként summázni az eseménydömping egyik megkoronázását, az Együd Árpád emlékére rendezett többfordulós megyei gyer­mektánc és hagyományőrző vetélkedőt, melynek döntőjére a legjobb tizenhét együttes érkezik szombaton a marcali művelő­dési központba. S nem véletlenül oda, mert azt is kitapasztalták már, hogy melyik helyi intézménynek mire van affinitása. Úgy tűnik tehát, hogy a „non profit” kategória mégsem jelent lefagyasztást: Somogybán van amatőr művészeti mozgalom és van utánpótlása is. A gyerekek pedig felnőnek. Miként az in­tézmények is, ha tenni hagyják őket. Az első vonat Fonyódra indult Kaposvárról Tegnap megtört a sztrájk Igazi vasárnapi nyugalom jel­lemezte tegnap a kaposvári vasútállomás valamivel 2 óra utáni hangulatát. Ekkor még nemigen éreztette hatását, hogy a MÁV vezetése és a há­rom reprezentatív vasutas szakszervezet néhány perccel azelőtt dűlőre jutott a vitás kérdésekben, és képviselői aláírták a kollektív szerző­dést. Az állomás forgalmas és forró levegőjű pontja az a he­lyiség volt, ahol napok óta az operatív bizottság székelt. Tegnap már nem a munkabe­szüntetés, hanem a munka el­indítása adott munkát a bi­zottsági tagoknak. — A sztrájk véget ért, most már az a feladatunk, hogy visz- szaállítsuk az eredeti állapotokat — mondta kérdésünkre Járányi Antal. Az állomásfőnök-helyet- tes, aki a munkáltatót képviselte a bizottságban tegnap délután úgy látta, legkésőbb éjfélre sike­rül ismét a menetrend szerint in­dítani a járatokat. Az operatív bi­zottság munkavállalói oldalát Kovács János, a munkástanács elnöke, Varga Jenő VDSZSZ-ügyvivő, valamint Korcz Sándor és Kovács János, a Vasutas Szakszervezet bizott­sági tagjai képviselték. Habár az aláírt dokumentum pontos tar­talmát ekkor még nem ismerték, a fáradt és elgyötört vasutasok egyben mindannyian egyet értet­tek: lényeg, hogy van kollektív szerződésük. — Ezért harcoltunk, nem má­sért — mondta határozottan a munkástanácsos Kovács János, hangjában azzal a sérelemmel, hogy sokan azt vetették a vas- utasság szemére, megintcsak több pénzt akarnak. — Szó sincs róla, kérem, mi csak azt akarjuk, hogy amink van, ne vegyenek el belőle — vette át a szót Varga Jenó'. A jelenlévők azt is sérelmez­ték, az országos összesítések nem tükrözték hűen a munkabe- szüntetők és a többiek arányát. Megemlítették azt is, nem egy kollégájuk azért nem sztrájkolt, mert megfélemlítették. — Én biztosan nem — csó­válta a fejét Járányi Antal, és to­vább emelgette a meg-megcsör- renő telefonokat. Mindez azonban már történe­lem: a vonatok ma éjféltől me­netrend szerint közlekednek. Hogy tegnap délután is így volt-e, az utasok a megmondha­tói, akik közül többen hallgatták a 14 órai rádióhíreket, és nem sokkal ezután már ott álltak a jegypénztáraknál. — Az utasoktól tudtam meg, hogy vége a sztrájknak — neve­tett Balogh Ferencné. A 02-es személypénztáros elmondta, fél órával a bejelentést követően már hatan jegyet váltottak a ma reg­geli Somogy Expresszre. B. T. Megegyeztek a somogyi fakitermelők a SEFAG-gal Több pénzért fűrészelnek Sikerre vezettek a bértárgyalá­sok a somogyi fakitermelők szövetsége és a SEFAG között. A megegyezés értelmében 12-15 százalékkal többet fizet ezentúl a somogyi erdőgazda­ság a fakitermelésért a vállal­kozóknak. Kis Nándor, a somogyi faki­termelők szövetségének alel- nöke elmondta: a gyors ered­mény elsősorban annak kö­szönhető, hogy a SEFAG is tisztában van azzal: a gazdaság és a fakitermelők egymásra vannak utalva. Arról is meg­egyezés született, hogy az erdé­szet ezentúl megbízásainál fo­kozottan figyelembe veszi a vállalkozók technikai színvona­lát, és munkájuk minőségét, ami szintén a szövetség tagjai­nak előnyös, mivel ők rendel­keznek a szükséges nagytelje­sítményű, professzionális gé­pekkel. A döntés azok számára jelent hátrányt, akik kezdetlegesebb eszköztárral vállalkoztak faki­termelésre. A forintleértékelés, a vám­pótlék, az üzemanyagár növe­kedés rendkívül súlyosan érint jónéhány somogyi fakitermelő vállalkozást. Mint Kis Nándor elmondta, a szövetség — amelynek jelenleg 38 somogyi fakitermeléssel foglalkozó vál­lalkozás a tagja — létrehoz egy alapítványt ezek, illetve a munka közben balesetet szen­vedett fakitermelőknek a támo­gatására. Az alapítványt a SE­FAG is jelentős összeggel tá­mogatja. (Nagy) Szellemi öttusa, öt órán át A kaposvári Nagyboldogasszony katolikus gimnázium ötfős csa­pata bizonyult a legjobbnak a somogyi TIT által szervezett — közel öt órás — szellemi öttusa vetélkedő megyei döntőjében, amelynek a városháza díszterme adott otthont szombaton. Dr. Kéki Zoltán jegyző, zsűrielnök zárszavában elismeréssel szólt a diákok felkészültségéről, amit ez évben is a magyarság irodalmán, történelmén, képző- és zenemű­vészetén, földrajzán, valamint a TIT történetén keresztül kellett bizonyítaniuk. A jegyző dicséret­tel szólt a második helyen vég­zett Táncsicsos és a harmadik Toldis csapatról, csakúgy mint a Móricz mezőgazdasági szakis­kola csapatáról. B. T. A Táncsics csapata gondolkodik fotó: török anett Múzsarandevú Bogláron Az ország kollégiumaiban alkotó tehetséges fiatalok­nak adott otthont szombaton Balatonboglár. Dr. Lövey László országgyűlési képvi­selő mondta a megnyitó al­kalmából: — Hat évvel ezelőtt Nagy Józsefné a helyi szakközép- iskola magyartanára úgy gondolta, hogy összegyűjti Somogy megyéből azokat a fiatal tehetségeket, akik félve, bizonytalanul, vagy tudatosan indultak el az önmegvalósítás gyötrel­mekkel, de szépségekkel is teli útján. Az akkor csak vers- és prózaíróknak és képzőművészeknek kiírt „Múzsák” pályázat azóta kinőtte magát. A mai talál­kozó megújulva és kibő­vülve vers- és prózamon­dással, fotópályázattal, egy egész országot mozdított meg. Nyíregyházától Bar­csig, Soprontól Kalocsáig 39 kollégiumból 116 diák csaknem 500 alkotással in­dult a rendezvényen. Dr. Kovács Miklós Bala­tonboglár polgármestere örömének adott hangot, hogy a város kollégiuma, amely az ősszel költözhetett csodálatosan szép épületébe rangos rendezvények méltó otthonává vált. A versengés mellett kü­lönleges élményt adtak a fi­ataloknak azok a műhelyek, amelyeken mesterségük ki­váló képviselőivel beszél­gethettek az alkotómunka örömeiről és buktatóiról. Somlyó György költő, aki Boglár szülötteként a zsűri­elnök tisztét is vállalta, a di­ákköltőkkel írókkal beszél­getett, Lang Róbert a Somo­gyi Hírlap fotórovatának szerkesztője és Papp S. Gá­bor fonyódi festőművész ifjú fotósokkal és képzőmű­vészekkel találkozott. A vers- és prózamondó kategória nyertese Kránicz Gábor barcsi, a három har­madik helyezett Balogh Jó­zsef bogiári, Csordás Iza­bella fonyódi és Kállai Mel­inda kalocsai kollégista lett. A diákírók kategóriájában a második díjat a kalocsai Bischojf Georgina vehette át, az illusztrációk verse­nyében Pataki Zita kalocsai, Dobos Anita fonyódi és Vái- radi Eszter kalocsai kollé­gista szerepelt a legjobban, míg a fotóban az első díjat a nyíregyházi Izépi Laura sze­rezte meg, második és har­madik Nyéki Károly, vala­mint a bogiári kollégium fo­tószakköre lett. G. M. Karbantartás a cukorgyárban A kaposvári cukorgyárban ezekben a napokban végzik a gépek szokásos évközi karban­tartását. A dolgozók ellenőrzik a karbantartási munkák során a műszaki berendezések állapotát is. A gyárban a közeljövőben kisebb értékű fejlesztésre is sor kerül, egy új répavágót vásá­rolnak 10 millió forintért. Tizenkét pont Balatonkeresztúron A balatonkeresztúri önkor­mányzat képviselőtestülete döntött a községben folyó be­ruházásokról, a nyári, idegen- forgalmi szezonra felügyelő rendőrök elhelyezéséről, vala­mint a köztisztasági rendelet megszigorításáról. Megvitatták az adórendelet módosításának koncepcióját és döntöttek az is­kolaigazgatói álláshely betölté­séről is. A balatoni szezon előtti, szokásos területbejárást május első hetére ütemezték az üdülőhelyi képviselők. Kiállítás a füredi galériában Pantl Mihály és Urbán Tibor festőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás szombaton a Ka- posfüredi Galériában. A tárlatot Johann Schuth, a VUdAK el­nöke nyitotta meg, közreműkö­dött Nyári László költő és az Arcadelt kamarakórus. A kiállí­tást május 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Évadzáró horgászverseny A töröcskei évadzáró horgász­versenyen száz horgász vetél­kedett a helyezésekért. Össze­sen 2272 darab halat fogtak, százhuszonegy kilogramm öss­zsúlyban. A legeredményesebb Zalai László, Deák Róbert és Mike József lett. Az ifjúsági mezőnyben Fekete Zoltán, Herkó Gábor és Hoffmann Vik­tor végzett sorrendben a leg­jobb helyen. A legtöbb halat Simon István, a legnagyobbat Hegedűs Csaba fogta. Fonyódi gyermekrajzok A föld világnapja alkalmából hirdetett gyermekrajz pályáza­tot a fonyódi művelődési ház. A 34 diák munkáiból tegnap nyi­tottak kiállítást a művelődési házban, ahol Vassné Pilinszky Zsuzsa biológus, a Dél-dunán­túli Környezetvédelmi Felügye­lőség fonyódi laboratóriumá­nak vezetője méltatta az ifjú al­kotókat. Ä rendezvény fősz­ponzora a városi művelődési in­tézmény volt. Tornacsarnok épül Inkén Ez évben tovább folytatják In- kén az általános iskola torna­csarnokának építését. Az épület alapjait a múlt évben már meg­építették, elkészült a fémszer­kezetes csarnok váza is, és az önkormányzat már megvette a szükséges téglamennyiséget. A beruházás folytatására pályáza­tot ad be megyei sportalaphoz a községi önkormányzat. Fizioterápia Újvárfalván Egészségügyi műszer parkja fejlesztésére nyert el céltámo­gatást Újvárfalva, és rövidesen üzembe állítják az így megvá­sárolt új fizioterápiás készülé­ket. A gép négyszázezer forin­tos árából százhúszezret kellett a községnek előteremtenie, a többit támogatásként kapta. Öregedő Kaposhomok Az olcsó telek sem vonzza a fiatalokat A kisebb falvakra jellemző fő­ként, hogy egyre kevesebb a fiatal. így van ez Kaposhomo- kon is. Laskai Zoltán polgár- mester ezt tartja az egyik leg­nagyobb problémának. — Egész életemben fiatalok közt voltam, nagyon közel áll­nak hozzám, és aggaszt a sor­suk. Kaposhomok egyre in­kább elöregedő település, a 355 főnyi lakosság csaknem fele nyugdíjas. Csupán 30-40 fiatal él a községben, kilátásta­lan helyzetben. Többségük Kaposváron dolgozott, de munkanélküli lett. A környé­ken más munkalehetőség nincs, legfeljebb alkalmi mun­kát tudnak vállalni, többnyire az erdészetnél. Néhány család megpróbálkozott ugyan gaz­dálkodással foglalkozni, de ez sem jelent megoldást. Képte­lenek vagyunk segíteni... Csak egy csepp a tengerben, hogy tavaly létrehoztunk egy ifjú­sági házat, ahol programokat szervezünk, megpróbáljuk összetartani a falu még meg­maradt fiataljait és négy éve működik a községben egy ifjú­sági szervezet. Azt is megpróbáltuk, hogy olcsón telkeket értékesítettünk, de ha nincs miből építkezni, s az önkormányzat sem tud eh­hez segítséget nyújtani, nem sokat ér... Pedig szeretnénk itt tartani a fiatalokat, mert ez az egyetlen lehetőségünk az élet­ben maradásra... (Jakab) 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom