Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-18 / 115. szám
1995. április 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Játékukért dolgoznak a zimányi nebulók A gyerekeknek megnyílik a pénztárca Rózsákról álmodik a nyomor Csombárd legolcsóbb házában - Hat gyerekkel, tizenkét unokával Orsós Gyuláné gyakran pihen a ház előtt Valamivel több, mint három kiló marhahús vagy ha jobban tetszik, négy csomag Liberó áráért vett házat Csombárdon Orsós Gyuláné. Ha meggondoljuk, nem volt egy rossz vétel. Sőt, a vásárt még tavaly nyáron ütötték nyélbe, amikor még sem a marha, sem a pelenka nem került ennyibe, így feltehetően akár öt és fél csomag bébifenékre való is kijött volna a házárként kialkudott 2 ezer forintból. Persze az is igaz, hogy a ház sem tágasabb sokkal, mint az előbb említett csomag. Az a lényeg azonban, hogy Orsósné jól érzi magát benne. — Az egyik fiamé volt ez a ház — magyarázza az olcsó vétel okát —; azt mondta, hogy nekem adja, csak a villany beszerelésének költségét fizessem ki. Ez éppen kétezer forint volt. Az alig több mint 60 éves asszony Kaposfüredről költözött Csombárdra, mivel hat gyereke és tizenkét unokája közül többen is itt laknak. Arra, hogy ha már ideköltözött, akkor miért nem valamelyik gyerekével lakik együtt, csak legyint. — Nem sok jót szül, hogyha a fiatalok és az FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA idősek együtt laknak — mondja. — Elvagyok én így egyedül: a kertben ott a sok baromfi, mellettük nem érek rá unatkozni. Kellenek a tyúkok, mert különben a 9000 forintos nyugdíjból nemigen telne se tojásra, se húsra. — Mindegy, hogy mennyit dolgozik az ember — súgja —, az a fontos, hogy szépeket tudjon álmodni. A szép álom pedig nálam mindennapos. A rózsakertben dolgoztam, most is álmodok még azokról a gyönyörű rózsákról. (Nagy) Nem dirigál a gazdaasszony a szabási árokparton... — Ma van a villanyszámla-fizetés és ilyenkor nagyobb a forgalom — mondta Hideg Lászlóné, a zimányi általános iskola tanítónője, akit két kisdiákjával egyetemben az áprilisi metsző hideg szél sem tartott vissza attól, hogy portékáit eladja. A zimányi buszmegálló mögött hatalmas papírdobozokban sorakoztak az iskola tanulói által készített ajándéktárgyak. Az ötletes szuvenírek láttán alig akadt ember, aki meg ne állt volna. Egy nyugdíjas asszony reszkető kezekkel kotorta elő soványka pénztárcájából az utolsó harminc forintját, s ellentételeként az ajándékot sem akarta elfogadni. Azt mondta: tudja, hogy a gyerekeknek nagy szükségük van a játékra és ő is hozzá akar járulni az örömükhöz. A kis ajándékárusok félóránként váltva egymást. — Ha bejön a busz, vagy kinyit a bolt, akkor nekünk is nagyobb a forgalmunk — mondták, miközben egyik lábukról a másikra állva topogtak a dobozok mellett. — Karácsonykor is csináltunk egy vásárt; ugróköteleket, labdákat vásároltunk a pénzből. Mire kijön a tavasz, egy-két labda, tollasütő ismét elkelne. Erre azonban már nem telik az iskolának —- így a tanítónő. — Az önkormányzat minden tőle telhetőt megad; tavaly újakra cserélték az egyik osztály padjait s ez több mint százezer forintot vitt el. Zimányban az első és második, valamint a harmadik-negyedik összevont osztályban 30 gyermek sajátítja el a betűvetést. 15-20 tanuló napközis csoportban készül a másnapi megmérettetésre. A felsőtagozatosok Toponárra és Kaposvárra járnak iskolába. Utánuk nem fizet külön az önkormányzat, mert a körzetesítéskor úgy döntöttek: inkább a közös költségekhez — tornacsarnok építése — járulnak hozzá. A tanítónő szerint minden évben egy-két gyermekkel kevesebb koptatja a padokat. Pedig most, hogy a gázfűtést is bevezették, már otthonos körülmények között tanulhatnak a nebulók. A fenntartás növekvő költségeit és különösen a pedagógusbéreket egyre nehezebben gazdálkodj a ki az önkormányzat. így adódhatott, hogy bár az idén a német nyelv mellett az angolt is oktatják, az utóbbiért már fizetniük kell a szülőknek. Félévente személyenként 2000 forintért 10-12 nebuló szakkörben sajátítja el a szigetország nyelvének alapjait. A többi szakkör szerencsére még ingyenes; egy apuka vállalta a népitánc-szakkör vezetését. Az egészségőr szakkör megszűnt ugyan, de azt is szeretnék föléleszteni. A szép hagyománnyal rendelkező dalkör beindításához pedig egy dalos kedvű anyuka jelentkezését várják. Farkas Imre polgármester nem tagadja: leginkább érzelmi alapon dönt, amikor vállalja az iskola fönntartását. Rendbe tették a régi épületet, s a szülők akkor nyugodtak, ha csemetéjüknek nem kell busszal zöty- kölődni a szomszédos település iskolájába. (Várnai) Sokminden miatt lehet egy nap jó. A szabási Somogyvári Imrének és Kukuly Sándornak sosem voltak nagy igényei; örülni tudnak egy kis verőfénynek is. Találkozásunkkor szépen sütött, tehát igazán jó nap volt az aznapi. Hogy milyen a jó nap a két nyolcvanéves embernek? Az egyiknek ilyenkor kevésbé gyakran jut eszébe, hogy alig néhány hete temette az asszonyt, a másiknak meg sűrűbben, hogy ideje lenne inni valamit. Ez utóbbi, Kukuly Sándor éppen az asszony elől ült ki az árokpartra. — Otthon a feleség dirigál, hát inkább kicsoszogok ide. Nem szívesen tolakszom az asszony meg a munka közé — mondja. — Van két lányom is. ők ugyan csak akkor jönnek, ha kell nekik valami. De én nem adok ám. Ami van, az kell nekem... — hunyorít, és rögvest mutatja is, mire: teszi, mintha poharat emelne a szájához. — Az is baj, ha van, az is, ha nincs, aki parancsoljon — mondja Somogyvári Imre. — Én magam maradtam ebben a nagy házban; az sincs, aki ajtót nyitna rám... Van egy-két baromfi meg disznó, azokat még ellátom, aztán csak vagyok... Elücsörögnek tehát idekinn, melengettetik a vérüket. Bár — mint sajnálkozva mondják — olyan tüzes, mint rég, sose lesz. — Már pem bámuljuk meg a lányokat, vénecskék vagyunk. Nem is hiszem, hogy lenne nálunk öregebb a faluban — mondja Somogyvári Imre. — Eljárt az idő; hogy mennyi van még hátra, azon jobb nem is gondolkodni. — Elütjük itt addig azt a keveset, ami még hátra van. Nagyokat hazudunk egymásnak, aztán ő se hiszi, én se hiszem... — így Kukuly. — Elbeszélgetünk a régi időkről. Sokat kellett dolgozni, de azért az mégiscsak jobb világ volt, mint ez a mostani. Én szabolcsi születésű vagyok, az ottani uraságnál dohányt termeltem. Aztán idegyüt- tem, gondolva, hogy itt majd jobb lesz. A fenét lett. Jakab-Nagy Letelepülők Hetesen — A falusi élet nem áll távol tőlem, hiszen Magyaregresen születtem — mondta a Hetesen építkező Berzeviczy János. — Három éve leszázalékoltak, úgy gondoltam, tenni kéne valamit, ezért fogtam a házépítésbe. Miközben a napcserzett arcú férfi keveri a maltert, megjegyzi: a kisebbik fiával közösen döntöttek úgy: Hetesen telepszenek le. Tavaly húsvétkor bontották le a telken lévő házat s fogtak hozzá az alapozáshoz. Még az évben tető alá került az épület. Berzeviczyék Kaposváron éltek, de a városból inkább falura kívánkoztak. Hetesen az utóbbi években több család vert tanyát. — Jó kis falu Hetes — veti közbe a feleség. •+— Közel van Kaposvárhoz, ősszel talán már telefonunk is lesz, meg az orvost is nagyon dicsérik. Miközben forog a keverőgép, a gazda azon bánkódik: miért ilyen drága az építőanyag. Mielőtt belefogtak volna az építkezésbe, osztottak, szoroztak, s csak azután döntöttek úgy: elkezdik. De — mint megjegyzik — nem bánták meg. A ház ura hatezer forinttal ment nyugdíjba. Most kilencezer forintot hoz a postás. Öt anyadisznót nevelnek, és sok baromfit. Mint mondják: jól jön a kiegészítés. Főleg most, hogy ilyen nagy fába vágták fejszéjüket. Berzeviczyék a karácsonyi gyertyákat az új, háromszobás, tetőteres házban akarják meggyújtani. (Lőrincz) Szépülő hivatal Kisasszondon Kisasszond tovább szépítkezik. A száznyolcvan lelkes kisközség az elmúlt években sokat áldozott arra, hogy vendégmarasztalóvá tegye a falut. A település képviselőtestülete azt tervezi, hogy a temető bekerítése után a belülről már megszépült polgármesteri hivatal épületét kívülről is rendbeteszi. Maguk készítette ötletes portékákat kínáltak az ünnep előtt a zimányi gyerekek fotó: kovács tibor Korszerűsítik a taszári közvilágítást Ezekben a napokban kezdődik meg a közvilágítás korszerűsítése, a lámpahelyek bővítése Taszáron. Erre a beruházásra a taszári önkormányzat idei költségvetéséből több mint hatszázezer forintot fordít. Az ön- kormányzat tervezi azt is, hogy a községben hamarosan elkezdik az útfelújításokat - mintegy egymillió-egyszázezer forint értékben. Kevesebb buszjárat Újvárfalván Csökkenteni kényszerül az új- várfalvai önkormányzat a So- mogysárdra indított buszjáratainak számát. Sárdról szállítják naponta az ebédet a nyugdíjasoknak, és hetente kétszer az orvosi rendelésre is indítanak buszt Somogysárd felé. A járat Nadalos és Vrácsik területén egyaránt fölveszi az orvoshoz készülőket, térítésmentesen. A heti két orvosi járatot most egyre csökkentik. A megnövekedett költségek erre kényszerítik az önkormányzatot. Heti egy alkalommal azonban Újvárfalván is rendel az orvos. Úszni tanulnak a zimányi lurkók Úszni tanulnak a zimányi általános iskola harmadik és negyedik osztályos tanulói a kaposvári sportcsarnokban. Az iskola az Egészséges Életmód Alapítványhoz benyújtott pályázaton nyert erre a célra 30 ezer forintot, s ezt a szülők gyermekenként háromhavi részletfizetéssel, további 1500 forinttal egészítették ki. A zimányi kisiskolások fél éven át úsznak, majd a másik félévben testnevelés-foglalkozásokon vesznek részt. Az utazáshoz tavaly az önkormányzat, idén a téesz biztosítja az ingyen buszt. Szeméttelep készült Nagyberkiben A közelmúltban készült el Nagyberkiben a szeméttelep. A beruházás százhúszezer forinttal apasztotta a község pénztárcáját. Az önkormányzat azonban szeretné a területet is mielőbb bekeríttetni, ezért a használatba vétel még várat magára. Alapítvány Edde szépítéséért Az eddei önkormányzat alapítványt hozott létre a falu fejlesztésére, szépítésére Eddáért Alapítvány néven. Az ötvenezer forintos indulótőkéből a támogatóknak köszönhetően már 100 ezer forint lett. Az alapítvány legfontosabb célja a közeljövőben a református templom felújítása; jövőre, a templom építésének 100. évfordulójára szeretnék befejezni ezt a munkát. Ebben az évben a tető felújítására kerül sor. Késik a vetés Ráksiban is Két-három hetet is késik a napraforgó vetése az osztrák tulajdonú ráksi Agro Bt gazdaságában. A mintegy 600 hektáron gazdálkodó, a hajdani Új Élet faluszövetkezetet magába olvasztó bt fő profilja továbbra is az szarvasmarha-tenyésztés maradt. Legnagyobb mennyiségben, 142 hektáron napraforgót termesztenek. Ezt követi 434 hektáron a takarmányozásra használt tritikálé, háromszáznégy hektáron az árpa, majd az őszi búza. Kukoricát az idén mindössze harminckilenc hektáron termelnek Ráksiban. Heti vitaminnapok a somogysárdi oviban A somogysárdi óvodában kitalálták a módját annak, hogy a szűkös keret ellenére miként jusson mégis gyümölcs a gyerekek asztalára. Hetente vitaminnapokat tartanak, amikoris az ebéd mellett a szülők gyümölcsadománya kerül a kicsik elé. Többnyire almát, kompotok dióbelet, egyéb — a ház körül megtermő — gyümölcs- félét szállítanak be az óvodába, de nem ritka, hogy a módosabb szülők banánnal, naranccsal, kiwivel lepik meg a gyerekeket, közöttük azokat is, akik egyébként talán sosem, vagy csak nagyon ritkán látnának effélét. Somogysárdon évente úgynevezett pöttyös bált is tart a szülői munkaközösség, amelynek bevétele szintén az óvodáé. Az idei bálon 53 ezer forint jött be, amin játékokat vehetett az ovi. Nemrég alapítványt hoztak létre, és az adományokból az eszközök és játékok folyamatos pótlását tervezik. Mindehhez persze nemcsak az kell, hogy a szülők belássák a minőségi munka szükségességét az óvodában, hanem főleg az is, hogy módjuk legyen segíteni az intézményt és a gyerekeket. Sárdon — úgy tűnik — szerencsés helyzetben vannak mind a szülők, mind az óvoda. N. L. i l I i
