Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-12 / 110. szám

1995. április 12.< szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Pásztorbot és hordódugó Az osztopáni fafaragó műhelyében A míves pásztorbotot önmagának faragja az osztopáni ifj. Jancsikitg János fotó: kovács tibor A hároméves lurkó fonott kisszékben ül. Nagyon el van foglalva. Farag. Szülei nem féltették a késtől. Tit­kon azt remélték, hogy e fi­úból is ügyeskezű fafaragó lesz, úgy mint apjából. Nem tévedtek. A megsárgult fotót az osz­topáni ifj. Jancsikity János tette elém, amikor a kezdetek­ről kérdeztem. — Már nem emlékszem rá, mit faragtam, annyira elmé­lyülve dolgoztam — fűzi to­vább a történetet, miközben a fényképet nézegeti. — Ott­hon, Öreglakon minden nap láttam apámat faragni. Nekem ez a munka volt a természe­tes. Iskola előtt és után odaül­tem mellé. Figyeltem kezét, aztán én is próbálkoztam. Érettségi után műszerész­ként dolgozott, de a térképé­szet sem ismeretlen előtte. Volt üveges művezető és mű­szakvezető is az osztopáni szögverőüzemben. De leg­jobban otthon érezte magát, amikor kedvenc fái és motí­vumai közé menekült. Ilyenkor kitárult előtte a vi­lág. Jellegzetes somogyi mo­tívumok kerültek a pásztorbo­tokra, tányérokra, dobozokra. A tölgyfalevél és a makk a mindene, a régi paraszti élet üzenetei, s a vallási témájú je­leneteket is fába faragja. Egy időben „másolta” édesapját, de nem lehetett összetévesz­teni a két Jancsikity munkáit. — Húsz éve faragok inten­zíven —■ jegyzi meg. — Egy ideig a Háziipari Szövetkezet bedolgozója voltam, de így nemigen tudtunk megélni. Válságba került a szakma. Három éve már a magam ura vagyok, de beláttam: a nép­művészetből nem lehet meg­gazdagodni. Mármint a mesteremberek­nek, akik fantáziájukat, örö­müket, bánatukat belefarag­ják egy-egy használati vagy dísztárgyba. Néha azonban megalkuvásra kényszerülnek: ha kell, lépcsőkorlátot eszter­gálnak, tükörkeretet faragnak vagy éppen hordódugót gyár­tanak tucatszám. Mert kell a kenyér. Elküldeni pedig sen­kit sem akarnak. Közben azért jut idő arra, hogy új motívumokon mor­fondírozzon. A hagyományos formavilágra ugyanis gyakran újak épülnek. Máshogy hajlik a kacskaringó, testesebb a vi­rág, szelídebbek lesznek a le­velek... Bár számos kiállításon megfordultak már a Jancsi- kity-remekek, címet még nem kapott a fafaragó. Mint mondja: nem hiszi, hogy be kellene állnia a sorba. Kö­nyökölni, harcolni a címért? Ez igencsak távol áll tőle. S ha megkapná? Attól nem lenne könnyebb a munkája. Jelenleg amerikai megren­delésre dolgozik. New Hart- fordba utaznak majd az osz­topáni munkák. Köztük dísz­dobozok, tányérok, levélnyitó kések. A pásztorbotot azon­ban saját magának faragja. Ifj. Jancsikity Jánosnak a diófa a kedvence. Szerinte ez a legjobb a faragásra. Nevetve jegyzi meg: a diót erre talál­ták ki. A ház udvarán két hatalmas diófa áll, s újat is ültettek, amikor ideköltöztek... Lőrincz Sándor Rosszakarók lehettek a névtelen levelezők Gáz-ügy Patalomban Segítségkérő levél érkezett Patalomból, a gázbekötések ügyében. Elkészült - több mint negyedéve - a vezeték, mégsincs gáz, mert késik a rákötés. Mi az oka? Ennek eredtünk nyomába. És mást is találtunk a gáz-ügy mögött. A gázvezeték kiépült a múlt év végén, de a lakosságnak csak egy részénél történt meg a rákötés. Wéber József polgár- mestertől olyan tájékoztatást kaptunk, hogy a Kögáz nem tud gázórát biztosítani. Miért építik ki a vezetéket, ha nincs alkat­rész? Esetleg más oka van a késlekedésnek? Segítségüket előre is köszöni Porkoláb Lász- lóné. Eddig a levél, amit nemrég Patalomból juttattak el szerkesz­tőségünkbe. Fölkerestük Porko­láb Lászlónét, a levélen levő cím alapján, hogy meghallgas­suk problémáját. Ám ő nagy szemeket meresztett a levél lát­tán. Mert — mint mondta — eszébe sem jutott nekünk írni. — Nincs nekem és csalá­domnak semmi gondunk a gáz­zal, egyelőre ugyanis nem ter­vezzük a bekötést. Persze lehet­nek problémák a gázbekötések­kel, de én nem tudok róla. Beve­zették a gázt, és a rákötések el­húzódtak. Hallottam a faluban olyat, hogy többekhez azért nem engedték bekötni, merthogy állí­tólag a polgármester nem fizette ki még a Kögázt. Elképzelhető, hogy valakinek az is szúija a szemét, hogy elsőként a pol­gármesterhez kötötték be a gázt. Hogy miért Porkolábné nevét írták alá? Az asszony elképzel­hetőnek tartja, hogy így akarják összeugrasztani a polgármester­rel, mivel korábban mindketten polgármester-jelöltek voltak. Wéber József polgármester elmondta: tavaly decemberben vezették be Patalomba a gázt. 54 család igényelte, s 17-nek van bekötve. Elképzelhetetlennek tartja, hogy olyan indokkal til­tott volna meg bekötést a Kö­gáz, hogy a falu nem fizetett még, mivel Patalom már de­cemberben kifizette a gázveze­téket. — Való igaz, hogy egyszer leálltak 2-3 hétre, de nem a pénz miatt, hanem az időjárás jobbra fordulását kellett megvárniuk. A település vezetői azt vállalták, hogy az igénylők házfaláig ve­zettetik a gázt. A házakba való bekötés, mindenkinek a magá­nügye, saját zsebből akkor in­tézi, amikor túdja és akarja. Azért mennek olyan lassan a bekötések, mert nem mindenki­nek van pénze azonnal megcsi­náltatni. Lehet, hogy a levél valódi íróit a polgármester válasza nem elégíti ki teljesen. Ahhoz azon­ban, hogy véleményüket el­mondhassák, ki kellene lépniük az ismeretlenség homályából. Porkolábné szerint feltehető, hogy a valódi levélírók valami­lyen módon függnek az önkor­mányzattól. Esetleg idős embe­rek vagy munkanélküliek, akik­nek segélyezéséről a falu veze­tői döntenek. A névtelen levélírás, minde­nesetre — úgy tetszik — már divattá vált Patalomban. Azóta egy másik patalomi polgár is panaszkodott arról, hogy a ne­vében levelet küldtek különböző fórumokra. Nagy László Jelenéért aggódó csökölyi óvoda I Délutáni alvásnál sokszor komoly gondot okoz az ágyak elhelyezése az óvodában A csökölyi óvodában nem pa­naszkodhatnak, hogy kevés a gyerek. Három csoportba 76-an járnak; Csökölyből, Rinyako- vácsiból és Gigéből jön össze ennyi gyerek. Ha mindenki itt van, délutáni alvásnál komoly fejtörést okoz az ágyak elhe­lyezése. — Valóban nem panaszkod­hatunk a gyereklétszámunkat il­letően — mondja Márkusné Vörös Ibolya, a csökölyi főó­vónő —, bár az öt év alatt, ami­óta itt dolgozom, a gyerekek száma állandóan csökken. Vár­hatóan ez marad a tendencia a jövőben is. Nemcsak azért, mert kevesebb gyerek születik, hanem azért is, mert az óvodás korúakat kiveszik vagy be sem adják hozzánk. Nemrég kényte­lenek voltunk megemelni a térí­tési díjakat: 60 forint lett egy napra. A környező települése­kéhez képest ez még olcsónak számít. Sok szülőnek azonban — különösen a munka nélkül levőknek — már egyáltalán nem olcsó. Márpedig ebben a három községben is sok a mun­kanélküli. Vannak családok, ahol férj és feleség egyaránt munka nélkül van. Terjedőben van — nemcsak Csökölyben, sok más óvodában is panaszkodnak emiatt —, hogy a munkanélküli szülők, mivel egész nap otthon vannak, nem járatják gyerekeiket óvo­dába. — Eddig nyolc-tíz gyereket vettek ki tőlünk is, feltehetőleg ilyen okokból. Amúgy az óvodának nem kell a jövő miatt aggódnia: szép számban születnek itt gyerekek. Igaz, az újonnan születetteknek több mint a fele cigány. Annál inkább aggódhatnak a jelen miatt, hiszen ma már esz­közvásárlásra sincs pénz. Még a papírt, zsírkrétát is a szülők­kel kell meg vetetni. S korhad­tak az ablakok — ki kellene cserélni azokat is. (Nagy) A kadarkúti plébános szép álma Évfolyamonként 15-20 diák jár hitoktatásra Kadarkúton. Pedig nem kötelező. Van úgy, hogy a szülő nem is tud róla, gyereke részt vesz a foglalkozásokon. A református és katolikus gyerek egyaránt bemegy, mert érdekli, ami ott elhangzik. Pedig a 6-7. órában van, s ilyenkor a gyerek is, oktató is fáradt. Lukácsi Géza kadarkúti plé­bánost és Hábókné Györkös Katalin hitoktatót a népszerűség okáról kérdeztük. — Nem hisszük, hogy kizáró­lag a téma vagy személyünk van ilyen hatással a gyerekekre — mondják. — Sokkal inkább a tár­saság a titka. Jó, baráti társaság jön össze a foglalkozásokra, és a gyerekek becsalogatják egymást. A hitoktatás népszerűsége is azt mutatja: igénylik a fiatalok, hogy ne csak a diszkóban vagy az utcán találkozzanak. Legyen ezenkívül is valami más találko­zási lehetőségük, ahol esetleg komolyabb dolgokkal is foglal­kozhatnak. — Sok a fiatal a faluban, és va­lóban nincs a diszkón kívül szá­mukra semmi közös időtöltési le­hetőség — mondja Lukácsi Géza. — Pedig igény szerintem is van a gyerekekben valami másra. Ami akadályt jelenthet, az az, hogy a kadarkúti fiatalok nincsenek ide­haza. A többség Kaposváron ta­nul vagy még messzebb. A helyi iskolában viszont sok a kollé­gista, a más vidékről jött gyerek. Ezért hét végére szinte kicserélő­dik a gyereksereg. Egyébként régóta tervezi a ka­darkúti plébános, hogy egyik termüket felújítják. Azért, hogy legyen a fiataloknak amolyan kö­zösségi szobájuk. Elegendő pénz híján azonban ez — mint megtud­tuk — egy darabig még, úgy tű­nik, csak terv marad. — Négy éve vagyok itt — mondta a plébános —, és azt hi­szem, hogy a fiatalok bíznak bennem. Ám a bizalomra csak mi, papok tudunk építeni, a kő­művesek, sajnos, nem... (Nagy) Tovább szépül Kisasszond A kisasszondi önkormányzat azt tervezi, hogy ebben az év­ben is — lehetőségei szerint — tovább szépíti a 180 lelkes tele­pülést. Körbekerítik a falu te­metőjét és a polgármesteri hiva­tal területét is. A drótkerítés a munkákkal együtt félmillió fo­rintba kerül. Nyugdíjasklub létesül Böszénfán Nyugdíjas klubot és ebédlőt terveznek kialakítani Bőszén- fán. A beruházás várható költ­sége 9-10 millió forint lesz. Az elgondolással elébe kívánnak menni a kormány 97-es ilyen irányú intézkedésének, és ter­mészetesen a nyugdíjasok igé­nyeit is szem előtt kívánják tar­tani. Az elképzelések szerint a közeljövőben létesül egy park is, ahová jó időben kiülhetnek az öregek meg a fiatalok egya­ránt. Csemetéket ültetnek Rinyakovácsiban A Somogy Megyei Erdőfelü­gyelőségtől ötvenezer forintot kapott a rinyakovácsi önkor­mányzat. A képviselők fásításra használják fel ezt az összeget. A település mindhárom utcá­jába csemetéket ültetnek és a polgármesteri hivatal környékét is parkosítják majd. Felújítják a szabási szolgálati lakást Szabáson hozzáfogtak a peda­gógus szolgálati lakás felújítá­sához. Az önkormányzat elkép­zelései szerint ez év május vé­gére elkészülnek a külső-belső felújítással, és a következő ta­névben már beköltözhet a pe­dagógus. Jelenleg 26 gyerek ta­nul a szabási iskolában. Bányán randevúztak a Zselic féltői Tizenhét zselici település pol­gármestere, civilszervezetek képviselői, vállalkozók és ma­gánszemélyek gyűltek össze a hét elején a bányai faluházban. A találkozónak az volt a célja, hogy a részvevők előkészítsék közös szervezetüket, amely a zselici falvak fejlődését segí­tené. A résztvevők közös tervet fogalmaztak meg, amely a kör­nyék völgyeinek fejlesztését, összekötését szolgálja majd. Kadarkúton a megyéspüspökkel Folytatja látogató körútját So­mogybán Balás Béla kaposvári megyéspüspök. A kadarkúti pedagógusokkal már másod­szor találkozott a közelmúltban, hogy az átalakuló iskolarend­szerről, valamint a közös gon­dokról beszélgessenek. Szűkös költségvetés Orciban is Őrei önkormányzata 14 millió 405 ezer forintból gazdálkodik ebben az évben. Ebből csaknem kétmillió forintot tudnak fej­lesztésekre, felújításra fordí­tani; elsősorban közutak és hi­dak építését tervezik. Vízvezeték készült Kisberkiben Elkészült Nagyberkiben — a falu kisberki részén — a temető­höz a víz-bevezetés. A mintegy 300 méter hosszú vízvezeték építését az önkormányzat köz­hasznú munkásai végezték. Az idei költségvetéséből 50 ezer fo­rintot fordítottak a beruházásra. Várdai alkotótábor a falu közepén Az idén nyáron másodszor lesz hangos Várda a művész­palántáktól. Bene János, a tábor egyik szervezője, a ka­posvári Kinizsi-lakótelepi is­kola művész tanára elmondta: — Több művészt kértünk fel. Szász Endre, Várhelyi György, Svenda István és Brinkus Kata szívesen vállal­ták a feladatot; ők vezetik majd a foglalkozásokat. Ä múlt évhez hasonlóan a művészek egy-egy alkotásuk­kal ajándékozzák meg a tá­bort, ezekből ott rendezünk állandó kiállítást. Az idén fő­iskolásokat is hívunk. Ők már nemcsak kapnak, hanem ad­nak is. Nemcsak „tanuló­ként”, hanem tanárként is számítunk rájuk. Számunkra is nagyon érdekes ily módon végigkísérni tanítványaink út­ját az általános iskolától kezdve. Sokan szeretnének Várdára jönni — tudtuk meg —, de mindössze 36 gereket tudnak fogadni. Az idén többen jön­nek a művészeti szakközépis­kolából is, s csak a helyek egyharmadát osztják el a Ki­nizsi iskola felsősei között. Az első két nap „ráhangoló­dás”, a gyerekek kipróbálhat­nak, megnézhetnek mindent, s ami megtetszik nekik, azzal foglalkozhatnak a többi na­pon. J. E. t t s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom