Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-11 / 109. szám

1995. április 11., kedd SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 7 Hogyan látja az SZDSZ? Van esély a kilábalásra Az önkormányzati választások után vetődött fel az SZDSZ-en belül egy gazdaságpolitikai konferencia összehívásának terve. Akkor még az esemény „kitalálója”, Bauer Tamás köz­gazdász, országgyűlési képvi­selő sem tudta, hogy a megren­dezés napjaiban mennyire ak­tuális lesz a tanácskozás. Al­kalmat ad arra, hogy a szabad- demokraták megvitassák, mi­ként alakult a jó félévvel ezelőtt megfogalmazott kormányprog­ram? Bauer elmondta: nem kí­vánja kommentálni az MDF sajtónyilatkozatát, miszerint az ellenzéki pártoknak nem fel­adatuk, hogy a kormány meg­oldási javaslataival szemben megfogalmazzák a maguk al­ternatív elképzeléseit. Hogy mi az ellenzéki pártok szerepe, fel­adata, azt maguknak kell eldön­teniük. Az SZDSZ már 1991-ben, ellenzékben, elkészí­tette és nyilvánosságra hozta „A liberális megoldás” című válság-kezelő programját, ame­lyet felajánlottak az akkori kormánypártoknak is „haszno­sításra”. Az elmúlt parlamenti ciklusban pártja nemcsak bírált, de megoldásokat is javasolt. Bauer Tamás úgy véli, hogy ha az előző kormány felvállalta volna azokat az intézkedéseket, amelyekkel társadalmi konflik­tusok árán, de orvosolhatták volna a gazdasági bajokat, ak­kor ma nem kellene ilyen drasz­tikus lépésekre elszánnia magát a kormányzatnak. A szabaddemokrata közgaz­dász egyetért azzal is, hogy nem volna szabad pénzt el­vonni a családosoktól, a nyug­díjasoktól, az egyetemistáktól, a kórházaktól, a pedagógusok­tól. De akkor kitől? Minden megszorító intézkedés jogos érdekeket sért. Éppen ezért azt kell mérlegelni, honnan, meny­nyit lehet „lecsípni”. A Bok­ros-program mindenkit sújt, ki­véve a nyugdíjasokat és az egyházakat. Tény azonban, hogy bármely variáció mellett dönt a kormány, a nadrágszíjat mindenképpen szorosabbra kell húzni. Érdemes vállalni ezeket a terheket? Az SZDSZ szakértője szerint igen. „Magyarország gazdasági helyzete bizonyos szempontból veszélyesen közel került az összeomláshoz, ugyanakkor még mindig ren­delkezünk némi tartalékkal, fi­zetőképességünk stabil, a vál­lalkozások működőképesek, a külföldi tőke érdeklődik. A ki­lábalás nem reménytelen.” — mondotta Bauer Tamás. Szalóky Eszter Ugyan a Fidesz vetette fel a minap, hogy talán az állam­nak is, az adófizető polgárok­nak is kedvezőbb volna át­térni a családi jövedelemadó rendszerére, a gondolat - úgy tűnik - a pénzügyminisztertől sem idegen. De mi is ennek az adózási módszernek a lé­nyege? Miben különbözik a mai megoldástól? A dolog természetéből adó­dik, hogy a családi jövedele­madót a férj és a feleség, illetve a közös háztartásban élő kere­sők együttes jövedelme alapján számítják ki. A nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a nem kereső, közös háztartásban élő gyermekek után úgyneve­zett adómentes jövedelmet ál­lapítanak meg, amit vagy le le­het vonni az adóalapból, vagy eleve nem is számítják hozzá. Ezáltal azok, akik több gyer­meket nevelnek, kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint azok, akiknek nincsenek, vagy már felnőttek a gyerekeik. Ez az adómegtakarításra, adóalap­csökkentésre épülő rendszer igazságosabb lenne a jelenlegi családi pótléknál. A két adózási forma tehát lé­nyegében az adó kiszámítási módjában különbözik egymás­tól. A törvény által meghatáro­zott adózási mértékek, kulcsok, kedvezmények összegén múlik, hogy ténylegesen milyep adó­teher hárul a polgárokra, s ezen belül milyen családtípusnak kell többet, melyiknek keve­sebbet vállalnia a közterhekből. A családi jövedelemadózás­nak is vannak azonban gyenge pontjai. A sokgyermekes csalá­dok általában nem a nagyobb jövedelműek köréből kerülnek ki, már azért sem, mert az anyák ilyen körülmények kö­zött nem, vagy csak alkalmilag tudnak munkát vállalni. Félő tehát, hogy a legrászorultabb családoknak nem lesz annyi jö­vedelmük, hogy a családi tí­pusú adózással kedvezőbb helyzetbe kerülhessenek. A rá­szorultság és a terhelhetőség elve is sérelmet szenvedhet, hi­szen a nagyobb jövedelműek jobban élhetnek az előnyökkel. A másik oldalon viszont jog­gal várja el a társadalom, hogy a jobb szociális helyzetben lévő, s feltehetőleg műveltebb, iskolázottabb rétegek gyerme­kei a jövő társadalmának a je­lenleginél szélesebb hányadát alkossák. Ezzel viszont az esé­lyegyenlőség elve csorbul. A gyermeknevelés támoga­tásának hatékonysága azonban nem az adózási vagy a juttatási formától, hanem a társadalom e célra megszavazott forrásaitól, az elosztás elvétől függ. Már­pedig amíg a források nem bő­vülnek, csak egyik zsebből te­hetünk a másikba, de ettől még nem lesz „több” pénz a zse­bünkben. Bácskai Tamás A vershiány skorbutja Vajon ebben a rohanásban, sok dühös gondban, aggoda­lomban, amelyben mindig nagyok voltunk, ebben a fél­elemben a tegnaptól és a holnaptól, amikor már képte­lenek vagyunk beosztani a konyhapénzt és a hallgatást, az életünket a halálig; amikor nem is sejtjük, milyen sors vár gyermekeinkre és milyen Európa az unokáinkra; amikor jó magyar borúlátás­sal pingáljuk ki magunknak az égboltot, de már a jövő hó­napot is; amikor harsány vé­leményt mondunk arról, ami­hez nem is konyítunk, amikor fütyülünk az általános fel- melegedésre, inkább attól félünk, milyen hideg lesz a jövő télen — nos, kérdezem, ebben a lázban és vacogás- ban, amelyből eltűnt a „csak azért is”, vajon ké­pesek lennénk öt percnyi áhí­tatra? Közeledik a Magyar Költé­szet Napja, és érzem, na­gyobb sikere lenne a Magyar Kolbász Napjának, főleg, ha aznap ingyen osztogatnák le­galább a virslit. És nem tehetek senkinek szemrehányást. Nálunkfelé is visszaszorult a vers a különcök, szerelmes széplélek-kamaszok, búcsúzó öregek és iskolai évzáró ün­nepségek világába. Ki merné makacsul megmagyarázni ma is: vers nélkül épp úgy nem lehet élni, mint kenyér és só és víz nélkül. Holott az ál­landó vershiány legalább olyan súlyos betegséget okoz, akár a vitaminhiány: a skor- butot. Aki a hajdani nagy uta­zókról olvasott, tudja, mivel jár: véres lesz az embernek még az ínye is, kihullanak a fogai, elgyöngül — nem mondom tovább. A vershiány skorbutjától az emberek, a nemzetek elfelej­tik a múltjukat, az énjüket, lassan kihullanak-elhullanak szavaik, a nemzet elfelejti anyanyelvét, csak épp né­hány, eszperantóként használt szava marad meg: annyi, amennyit az alföldi vendég- munkás fél év alatt Bécsben megtanul. Ezért is fontos a Magyar Költészet Napja. Bodor Pál Egy jótett a Balatonért Dr. Házas József: A demagógia soha sem volt olyan veszélyes mint most Kilenc hónap telt el a parla­menti választások óta, s ez idő alatt az „új” honatyák is meg­szokták az Országház légkörét, siófoki képviselő az MSZP szegfűjével a gomblyukában vállalta a megmérettetést — és amire méltán büszke — nem a lista segítette a mandátumhoz. Eddig tapasztalatairól beszél­gettünk. A hely szelleme... — Nehéz lenne pontos leí­rást adni akkori lelkiállapo­tomról, amikor először léptem a Parlamentbe, hogy Göncz Árpád köztársasági elnöknek bemutassam a megbízóleve­lem. A neogótikus épület ará­nyai, amely kétségtelen a mil- leneumi idők elégedettségét, nagyralátó terveit sugalják, az aranyos-díszes oszlopok, fa­lak, a Lotz freskók torokszo­rító érzést keltettek bennem, mert óhatatlanul eszembe ju­tott — szinte filmszerűen per­gett le a szemem előtt — a magyarság nem éppen szeren­csés históriája, különös tekin­tettel századunkra, amelynek minden meghatározó esemé­nye valamiképpen kapcsolódik ehhez a Házhoz. Valamikor sokat olvastam Mikszáth Kálmántól, aki maga is képviselő volt és remek portrékat, karcolatokat írt kép­viselő-társairól; ezek a jóízű olvasmány-emlékek elterelték figyelmemet a nyomasztó ár­nyakról. Azok a képviselők, akik már eltöltöttek négy évet a Parlamentben, természetesen otthonosan viselkedtek, mo­zogtak, nekünk, újaknak azon­ban egy kis időbe telt, amíg le­küzdöttük elfogódottságunkat. Az Apokalipszis előszele? — Amikor kitöltöttem a kérdőívet, amely azt tudakolta, melyik bizottságba szeretnék tevékenykedni, első helyen természetesen a szociális és egészségügyi bizottságot jelöl­tem meg; a másodikon viszont a környezetvédelmit, s záró­jelben odaírtam, Balaton és környéke. Az utóbbiba kerül­tem, s őszintén szólva nem bántam meg. A rendkívül fon­tos szociális és egyészségügyi bizottság tagjait Csehák Judit válogatta össze, s mondhatom, igen jeles személyekből, orvo­sokból, jó szervezőképességű szakemberekből — tehát a munka, hogy így fejezzem ki magam: jó kezekben van. A környezetvédelem pedig talán sosem volt olyan fontos fel­adat, mint most. Az ember élettere, a föld lakhatósága a tét, s a világ legjobb természet- tudósai nem győzik az emberi­ség fejébe plántálni a döbbene­tes tényt: közel az Apokalip­szis. Az ember önzése, kapzsi­sága, hatalomvágya olyan ter­mészeti körülményeket terem­tett (teremt) a földön, hogy vé­gül önmaga létét lehetetleníti el. Az emberi faj fennmaradá­sának függvénye tehát a kör­nyezetvédelem, s ezért — mindenki a maga szűkebb te­rületén — emyedetlenül kell munkálkodni. A magyarság természeti kincse a „törékeny” Balaton ugyancsak rászorul a védelemre, s ez minden fárad­ságot megérdemel. A Környe­zetvédelmi Bizottságban sze­retek dolgozni, s némi sike­rélményt is adott, hogy nem egy javaslatomnak érvényt szerezhettem. Eddig két alka­lommal szólaltam fel plenáris ülésen Balaton-védelmi fel­adatokról. Az én javaslatomra fogadta a Parlament, hogy a központi környezetvédelmi pénzalap húsz százaléka kizá­rólag a Balaton vízvédelmére fordítható. Ez az alap pedig a Környezetvédelmi törvény el­fogadása után — a többi kö­zött a bírságokból — feltehe­tően 10-15- szőrösére nő. A javaslatom kidolgozásában Si­ófok jegyzője, Dr. Pongor Tamás is segített, s végül bi­zottsági javaslatként került a Parlament elé. Empátia. Demagógia? — Mikszáth karcolatairól jut eszembe: látta-e már regge­lizni a pénzügyminisztert, mondjuk március 12-én? — Bokros Lajost nem lát­tam még reggelizni, sem már­cius 12-én, sem máskor, vi­szont döbbenten hallgattam őt és Horn Gyulát azon a frakció ülésen, amikor szembesítettek bennünket nemzetgazdasá­gunk, pénzügyi helyzetünk megrázó tényeivel. Én nem vagyok közgazdász, sem pénzügyi szakember, de egye­lőre meggyőződésem, hogy a kormány a felelősséget csak abban az esetben vállalhatja, ha megteszi azt, amit az ország érdekében tennie kell. A szo­cialista frakcióhoz nem afféle Dr. Házas József mikszáthi mamelukok, ellen­kezőleg, sokszínű egyéniségek tartoznak, akik természetesen igen kemény vitákat folytatnak a „csomag”-gal kapcsolatban. Kérdést folytatva: vajon én, aki meggyőződéses szocialista vagyok (s a szocializmus — tudjuk — nem zászlólobogta- tás, osztályharc, efféle, hanem emberség, empátia, emberhez méltó élet mindenki számára), hogyan élem meg a választás­kor ígért program megváltoz­tatását? Mondhatom: nagyon nehezen, de ezzel nem vagyok egyedül. Én főként az úgyne­vezett középrétegért aggódom, amely nem középosztály, de jó lenne, ha minél előbb azzá válhatna. Mint említettem: egyenlőre nem látok más utat, legalábbis meggyőző ellenér­veket még nem hallottam. A demagógia pedig sosem volt olyan veszélyes, mint most. Szapudi András Személyi vagy családi jövedelemadót Új jegyző Belegen Belegen a korábbi jegyző nyugdíjazásával és a két elő­adó távozásával megüresedett helyeket pályázat útján töltöt­ték be. Az új jegyző Porga Györgyné lett, aki Kaposmsé- rőből jár hivatalába. A két elő­adói helyre pedig hat pályázat érkezett. Közülük Károlyiné Kenderesi Antónia nyerte el a pénzügyi előadói állást, az igazgatásrendészeti feladato­kat pedig Tóth Lajosné intézi. Az MSZP készül a vitanapra Az MSZP képviselőcsoportja komolyan készül az Országy- gyűlés holnapi politikai vita­napjára, amelyet a Fidesz kez­deményezésére tartanak a kormány március 12-i intéz­kedéscsomagjáról. A frakció nagy hangsúlyt kíván fektetni arra, hogy a társadalommal megértesse a döntések szüksé­gességét — közölte Lamperth Mónika frakcióvezető-helyet­tes a szocialista képviselőcso­port tegnapi tanácskozása után. A képviselők javasolták, hogy a kormány tagjai is aktí­van vegyenek részt a vitában. Lamperth Mónika mindehhez hozzátette: a tegnapi frakcióü­lés után úgy látja, hogy a vita­napon nem alakul ki vita a szocialista képviselőcsoporton belül. Készül a biztosítási törvény A több éve vajúdó biztosítási törvénytervezet elkészülte fi­niséhez érkezett. Asztalos László, az Állami Biztosításfe­lügyelet vezetője elmondta: a biztosítási tevékenységet egye­lőre még mindig az 1986-os kormányrendelet szabályozza, s a törvény megalkotása három éve húzódik. Úgy látja, hogy célszerű lenne csökkenteni a biztosítók megalakulásához előírt alaptőkét, ami jelenleg 1 milliárd forint. NATO-kézikönyv magyarul A magyar katonai könyvkia­dás máris lépést tart a NATO-val: a legújabb brüs­szeli, angol nyelvű kiadáshoz képest mindössze egy hét csú­szással jelent meg magyar nyelven is a NATO kézi­könyve. A kötetet tegnap mu­tatták be a Honvédelmi Mi­nisztériumban rendezett sajtó- tájékoztatón, ahol megjelentek a Budapesten akkreditált kato­nai attaséhivatalok képviselői is. A kézikönyv felvázolja a tagállamok együttműködésé­nek politikai, gazdasági, kommunikációs és tudomá­nyos jellemzőit is. Új tűzoltó- parancsnok Pesten Kuncze Gábor belügyminisz­ter tegnap délelőtt a budapesti tűzoltóparancsnokság állo­mánygyűlésén, Demszky Gá­bor főpolgármester jelenlété­ben átnyújtotta a főváros új tűzoltó parancsnokának, Szá­rny Zoltán dandártábornoknak kinevezési okmányát. Kineve­zését megelőzően a tűzoltóság országos tűzvédelmi főigazga­tójaként tevékenykedett. A budapesti tűzoltóságot megbí­zott parancsnok irányította az előző parancsnok, Tímár Ist­ván múlt év végén bekövetke­zett halála óta. MEGHÍVÓ A Balaton Ipari és Szolgáltató Szövetkezet meghívja tagjait és külső üzletrész tulajdonosait az 1995. április 28-án, 13 órakor tartandó mérlegzáró közgyűlésre Közgyűlést Balatonlelle, Fortuna u. 3. sz. alatti központi telephelyen tartjuk. Napirend: Az 1994. évi gazdálkodás megtárgyalása, igazgatóság, felügyelő beszámolója, alapszabály módosítás, egyéb ügyek. (78728) Igazgatóság # t \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom