Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-10 / 108. szám
1995. április 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 7 A munka megbecsülése Komái János a magyar gazdaság időszerű kérdéseiről Kornai János, a Collegium Budapest és a Harvard Egyetem professzora. A neves közgazdász az év egyik felében Budapesten, az év másik felében az Egyesült Államokban tanít és kutat. Könyvei rendre megjelennek angolul illetve egyéb idegen nyelveken is. Hosszú idő után vasárnap este fejtette ki a Duna Tv-ben nyilvánosan véleményét. Ennek a beszélgetésnek a rövidített változata a következő interjú. — Hogyan fogadta a kormány márciusi intézkedéscsomagját? — Vannak kritikai megjegyzéseim, hiányérzeteim, de ezek másodrendűek. Le szeretném szögezni, és ez a legfontosabb, hogy a most bejelentett kormányprogramnak az alapgondolataival egyetértek, azokat szükségesnek, helyesnek és elkerülhetetlennek tartom. Ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy ezek az intézkedések sok megpróbáltatással is járnak, sokaknak szenvedést okoznak. Teljes mértékben együttérzek velük. Nem úgy tekintek erre a kormányprogramra, mint örömhírre, hanem úgy, mint olyan terápia megkezdésére, ami elkerülhetetlen, és amit szükséges elvégezni az ország érdekében. — Melyek azok a főbb gazdasági mutatók, amelyek ezt az immár tarthatatlanná váló helyzetet jellemzik? — Azt hiszem, a legfőbb probléma a rövid lejáratú stabilizációs problémák közül a külső egyensúly kérdése, ami közvetlenül a fizetési mérleg egyensúlyzavarában mutatkozik. Magyarországon a fizetési mérleg problémái elsősorban a kereskedelmi mérleg problémáival függnek össze, tehát az export és az import arányaival. Ezt érzem a leginkább veszélyes zónának. Itt olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek világossá tették, hogy a helyzet tarthatatlan. Magyarország már 1993-ban erős negatív kereskedelmi mérleget produkált, lényegesen többet importált, mint amennyit exportált. 1993-ban még megfordulhatott a fejünkben az, hogy ez talán egyszeri jelenség, és hogy helyreáll egy ennél jobb arány. A helyzet aldcor vált igazán súlyossá és nagyon szorongatóvá, amikor 1994 másodízben nagyon erősen negatív fizetési mérleget produkált. Itt közismertek a számok. A negatív egyenleg 9-10 százaléka a GDP-nek. Ez elviselhetetlenül magas. Hogy ha egy ország két éven át ilyen fizetési mérleget és ehhez tartozó ennyire negatív kereskedelmi mérleget produkál, akkor lépni kell. Akkor, azt hiszem, nincsen olyan józan közgazdász a világon, aki azt mondaná, hogy ebben csak úgy tovább lehet menni. Ami most Magyarországon kívánatos, az a GDP felhasználásának szerkezeti változása. Félő, hogy most, amikor a stabilizációs intézkedésekről van szó, kissé elsikkad a vitákban ennek a szerkezeti változásnak a gondolata. A kívánatos szerkezeti változás az, hogy Magyarország többet exportáljon, többet ruházzon be, és beruházásainak számottevő része is az export szolgálatában álljon. Tehát olyan kapacitások jöjjenek létre, amelyek exportálhatóak. Ez nem mehet végbe másképp, mint hogy — ha adott GDP-n belül valamit növelni akarunk, valamit csökkenteni kell — a fogyasztásnak kell relatív arányaiban csökkennie. Ezen belül az a kívánatos, hogy az állami fogyasztás, a költségvetés által finanszírozott fogyasztás csökkenjen inkább, mint a költségvetésen kívüli szférának a fogyasztása. Még egy további kívánatos változás, hogy az import csökkenjen. Pontosabban, ha mindezt dinamikusan nézzük, akkor a relatíve gyorsabban növekvő rész legyen az export és a beruházás, a sokkal lassabban növekvő rész, vagy akár egy ideig stagnáló rész legyen az import. És ezzel helyreálljon a fizetési mérleg, elsősorban a kereskedelmi mérleg egyensúlya. Ezek lennének a kívánatos szerkezeti változások. Kizárja egymást az, hogy most hamar rendbehozzuk a fizetési mérleget, és ugyanakkor nagy gőzerővel élénkítsük fiskális úton a termelést, és ezzel azonnal látványos eredményeket is érjünk el. Aki ezt a kettőt egyszerre ígéri, az komolytalan és felelőtlen. Én ezt nem ígértem, nem is javasoltam. Most sem tanácsolnám senkinek, hogy ezt ígérje. Egyfajta párhuzamos gondolkodást tartok fontosnak. — Mit nevez párhuzamos gondolkodásnak ? — Vannak olyan intézkedések a növekedés érdekében, amelyeket most kell megtenni, amelyek nem halaszthatóak, ugyanakkor nem mennek a sürgősen napirenden lévő stabilizációs feladatok rovására, és amelyek jól beleférnek a rövid távú kormánycsomagba. Itt elmondom az egyik aggályomat és negatív benyomásomat. Valahogy mindenkit elkapott az azonnali és rövid távú feladatok elvégzésének és vitatásának a láza. A jelenlegi kormánycsomag védelmezői és bírálói mind a rövid távú problémákról vitatkoznak, és eközben elsikkad az, hogy az országnak közép- és hosszú távú problémái vannak. — A kormányintézkedések közül a legnagyobb vihart az kavarta, hogy a szociális ellátásokat le fogják faragni. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik az Ön 1992-es „koraszülött jóléti állam” kifejezését. Mit értett Ön ez alatt? — Én a koraszülött jóléti állam alatt azt értettem, és azt értem most is, amikor egy ország a reális gazdasági lehetőségeihez képest előre szalad. — Nálunk akkor most ezek szerint ez történt, legalábbis szociális, jóléti téren ? — Nálunk hosszú időn át ez történt. És nem is egyszerre ment végbe, hanem hosszú idő alatt épült fel, egy, két, három évtized alatt. Már a ’70-es, ’80-as években kezdődött, és a ’90-es évek ezt tovább folytatták. Tehát kezdődött még olyankor, amikor az ország termelése felfelé ment, de folytatódott olyankor is, amikor az ország termelése stagnálni kezdett, illetve csökkenni kezdett. És ettől ez az olló, a teherbíró képesség és a jóléti szolgáltatásokban folytatott állami aktivitás között tovább nyílt. Nem vagyok a jóléti állam felszámolásának a híve. És bizonyára nem vagyok a jóléti államnak az ellensége. Ellenkezőleg, a jóléti államot a XX. század civilizációja egyik nagy vívmányának tartom, olyan értéknek, amelyet meg kell őrizni. És amelyre büszkék lehetünk mi, mint a nyugati civilizáció tagjai, hogy ez létrejött. De egy dolog azt mondani, hogy ez vívmány, és ezt meg kell őrizni — másik dolog azt hinni, hogy ezt változatlan formában és változatlan mértékben kell megőrizni. A jóléti állam túlszaladt a kívánatos mértéken — az állami tevékenység ezzel kapcsolatban túlszaladt. Ezt csökkenteni kell, reformálni kell, és ugyanakkor megtartani olyan mértékben, amilyen mértékben ez kívánatos és szükséges. — A politikusok nem mertek vagy nem akartak a jóléti államhoz hozzányúlni. Talán azért nem, mert él egy olyan kép a közvéleményben, hogy aki a jóléti államhoz nyúl, az tulajdonképpen a munkavállalók, a dolgozók ellen vét? — Ha ezt a szót halljuk, hogy dolgozó vagy munkás, és ehhez hozzákapcsolunk olyan kérdéseket, mint a jövedelem vagy kereset, akkor az én számomra az első kérdés, ami felmerül: mennyi az a kereset, mennyi az a reáljövedelem, amelyet a dolgozó ember a munkája után kap, amelyet azért fizetnek neki, mert dolgozik. 1960-ban az összes reáljövedelmek 80 százaléka a munkából származó jövedelem volt. Ez az arányszám év- ről-évre csökkent. 1992-re ez az arányszám lement 52 százalékra. Azt hiszem, hogy ez meghökkentő szám. Nagyon el kell rajta gondolkozni. Éz azt jelenti, hogy a magyar társadalom, a dolgozó emberek háztartási jövedelmét tekintve csak kereken minden második forint származik munkából. Most kérdezem én, hogy fér ez össze a munka megbecsülésével? Hogy fér össze olyan értékrenddel, amelyik elsősorban a munkát, a teljesítményt akarja jutalmazni és ösztönözni? Teljesen időszerű, szükséges, nélkülözhetetlen mind közgazda- sági szempontból, ösztönzési szempontból, de etikai szempontból is, hogy a munka kapjon nagyobb megbecsülést, és a munka részesüljön az összjövedelmeken belül nagyobb jövedelemben. — Mikor lesz már végre megindulás felfelé ezen a meredek úton? — A GDP, a termelés, a fogyasztás növekedése végső eredménye a kollektív tevékenységnek, amelyben millióan vesznek részt — amelyben részt vesz a kormány, minden parlamenti képviselő, minden szakszervezeti vezető, a sajtó minden munkása, és minden magyar munkaadó és munkavállaló. Ezeknek az együttes teljesítményétől függ a jövendő termelés. A szereplők mindegyike követhet el kü- lön-külön és együttvéve kis hibákat vagy végzetes nagy baklövéseket. És akkor három év múlva is ott tartunk, ahol vagyunk —• vagy még rosszabb állapotban vagyunk. De nem zárom ki az esélyét annak, hogy itt valamennyi résztvevő azt teszi, amit ebben a nehéz helyzetben, ezen a meredek úton tennie kell. És akkor az eredmények hamar mutatkozhatnak. Nem okvetlenül rögtön, minden mutatószámban, de sok mutatószámban, nem rögtön mindenkinek, de minél előbb, minél több embernek. Az esélyek erre megvannak, a többi rajtunk múlik. Pártok megítélése az ország nyugati felében "Ha most vasárnap kimének a parlamenti választások ön melyik pártra szavazna?" 1« vilflizofc ttáoaltko* megoszlás* a vllasacáora nép:'**»; kúrába) * nvugali on^péiztocn illetve <u egész orvagbuj a nyug «ti omágréaz adílűi: országos adatok: ''Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" 1« válunk százalékos megoszlás« • váluráőlwni rxpem j kőiében myupti országrészben illa ve u egész otízigbtnv a nyugati országrész adatai: országos adatok: A pártok iránti rokonszenv változásának egyik kézzelfogható jele, hogy a kisgazda hívek aránya az elmúlt egy hónapban 5 százalékkal nőtt. Ezen kívül csupán az MDF tábor növekedett - 1 százalékkal. Ezzel szemben az SZDSZ szavazóiból 4 százaléknyian távolodtak el. A Fidesz esetében a csökkenés 1 százalékos, a KDNP és az MSZP esetében 2-2 százalékos. A Dunántúlon a megkérdezettek 52 százaléka (országosan 49 százalék) biztos benne, hogy ha a közeljövőben választásokat tartanának, elmenne szavazni. Közülük 84 százaléknyian határozott elképzeléssel rendelkeznek arról is, hogy kit támogatnának. E csoport 30 százaléka az MSZP-re szavazna (az egész ország területére számítva is 30 százalék). Az FKGP-re voksolna a politikailag aktív választók 22 százaléka (a többi régióval együtt 17 százaléka), az SZDSZ mögé sorakozna fel 18 százalék (országosan is 18 százalék). Az elképzelt parlamenti választás alkalmával az MDF és a Fidesz 11-11 százalék támogatóra számíthatna (országosan a Fidesz 12 százalékot, az MDF 10 százalékot kapna). A KDNP 5 százalékos súlyt képviselne (országosan 8 százalék) a Dunántúlon. A parlamenten kívüli politikai erők együtt 4 százaléknyi szavazót remélhetnének (5 százalékot országos szinten). Márciusban a legnagyobb ellenszenvet az MSZP váltotta ki. A megkérdezettek 23 százaléka nem szavazna a szocialistákra (országosan 19 százalék). Az FKGP a polgárok 13 százalékában (országosan 12 százalékban) keltett bizalmatlanságot az elmúlt időszakban. Az MDF-fel szembenállók köre a felmérés idején 9 százalék volt (országos összesítésben 10 százalék). 5 százaléka tartja távol magát a Fidesztől (országos viszonylatban 4 százalék); 3 százalék érez bizalmatlanságot a KDNP-vel szemben. Ugyanennyien tanúsítanak ellenszenvet SZDSZ-szel szemben (országosan 2 százalék). Februárhoz viszonyítva Dunántúlon a legnagyobb változás, hogy 10 százalékkal nőtt az MSZP-vel szemben ellenérzéseket táplálók aránya. Az FKGP és a Fidesz ellenszenvtáborának nagysága 2-2 százalékkal bővült. Az SZDSZ-szel kapcsolatban 1 százalékos növekedés volt megfigyelhető. A KDNP-t bírálók aránya nem változott, az MDF-fel szemben ellenszenvet táplálók száma 3 százalékkal csökkent az elmúlt hónapban. A kérdezés ideje: 1995. március 10- 21. A kérdezés módja: személyes kérdőíves lekérdezés Az alapsokaság: minden felnőtt állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár A minta: 326 fő a Dunántúlon A minta és az alapsokaság nem, kor és lakóhely-típus szerinti megoszlása azonosnak tekinthető. Ferenczy Europress A népszerűség értéke Mit ér a népszerűség a politikában? Sokat, mert sok mindent jelez. Mutatja például — több-kevesebb hitelességgel — a politikus által képviselt irányvonal lakossági fogadtatását. Érzékelteti, mekkora személyi „varázzsal”, meggyőző erővel tudja megjeleníteni az általa vallott nézeteket. így hát a rokonszenv-táblázatokat lebecsülni nem szabad. De túlértékelni sem, mert a népszerűség számos tényező függvénye. Függ egyebek közt az adott időszakot jellemző társadalmi-gazdasági helyzettől. Aligha lehet például népszerű az az államférfi, aki nevét adja a népszerűtlen intézkedésekhez, s azok mellett kiáll, érvel. Függ a lakosság pillanatnyi hangulatától és attól is, ki milyen szerepet játszik a politikai színpadon, hiszen vannak eleve „konfliktusra ítélt” posztok. Kell-e vadászni a népszerűségre? Aki pillanatnyi népszerűségre törekszik, az gyakran harsány demagógiához, önmutogatáshoz, önreklámozáshoz folyamodik, s többnyire azt mondja, amit egyesek hallani akarnak, függetlenül attól, mennyire valós az, amit hirdet, s mennyi terveinek realitása. De az ilyen ember hamar lelepleződik és elveszti hitelét. Mert a jó politikus az, akit nem a szavai, nem is a rövid távú szereplései, hanem a hosszú időn át végzett munkája tesz népszerűvé. S csak erre a megbecsülésre érdemes „vadászni”. De akkor miért nem ez a divat manapság? Szentmise Antall József emlékére Néhai Antall József miniszter- elnök emlékére szombaton megemlékezést és szentmisét tartottak a Pestújhelyi téri Plébániatemplomban. Antall Józsefet e templomban keresztelték meg 1932-ben. Az ünnepi mise után Kónya Imre, MDF-es képviselő emlékezett meg a politikus munkásságáról és érdemeiről, majd Antall József hozzátartozói és tisztelői megkoszorúzták a templomban elhelyezett emléktáblát. A BIT nem nem tandíjpárti A Baloldali Ifjúsági Társulás kormánypárti, de nem a kormány szolgája — jelentette ki Simon Gábor, a BIT országos elnöke a hétvégén Veszprémben tartott sajtótájékoztatóján, miután közölte, hogy ebben a formában nem tandíjpártiak. Felvették a kapcsolatot a Fiatal Állástalan és Munkakeresők Egyesületével és elhatározták, hogy közös szakmai tervet készítenek a pályakezdő munka- nélküliek gondjainak enyhítésére. Agrárfórum Szekszárdon Hat parlamenti párt szakértőit várták szombaton Szekszárdon a mezőgazdasági kiállítás alkalmából rendezett agrárfórumra. Kétszáznál több szekszárdi gazda kérdéseire válaszolt, időnként egymással vitatkozva, Pásztóhy András, a szocialisták, Gyimóthy Géza, az FKGP képviselője, mindketten az Országgyűlés Mező- gazdasági Bizottságának alelnökei, valamint Juhász Pál, az SZDSZ képviselője. Abban mindhárman egyetértettek, hogy sok a rendezetlen kérdés, a bizonytalanság és a gond a mai magyar mezőgazdaságban, de a megoldás módját illetően élesen eltérő vélemények hangzottak el a fórumon. A „Kiáltás” — Harkányban Készülődni kell, mert közeledik äz elmúlt évi parlamenti választáson vereséget szenvedett erők ideje — hangoztatta szombaton este Harkányban, a Kiáltás című kulturális vitafórum első vidéki rendezvényén Fekete György országgyűlési képviselő, az MDF elnökségi tagja. Az államháztartás hiányára utalva elmondta, hogy az már nagyobb, mint ameny- nyit a Bokros-program a társadalom különböző rétegeitől, az anyáktól, gyermekektől és rokkantaktól "visszakunyerál- hat". Torgyán József felderítő körúton Nem szövetségkötés, hanem felderítés volt a célom, amikor országjáró körutam során Békéscsabára érkeztem. Most csak a szándékokat tisztáztuk, ha eljön az ideje, lesz-e együttműködési készség a négy párt között, vagy sem — mondta Torgyán József, aki a hétvégén részt vett az ellenzéki pártok megyei szintű találkozóján. A sajtótájékoztatón kijelentette: mind a négy ellenzéki párt kifejtette készségét a további együttműködésre, amelyet a Parlamenten belüli munkában oly fontosnak tartanak.