Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-08 / 57. szám

1995. március 8., szerda

SOMOGYI HÍRLAP

SOMOGYI TAJAK

5

Faluszépítök köre Cserénfán is

Cserénfán megalakult a Fa- luszépítők és Környezetvédők Baráti Köre. A kétszázhatvannyolc lelkes település huszonnégy lakója hozta létre Somogy legújabb faluszépítő körét a község gyarapodására. Azt tervezik, hogy különféle s pályázatokon nyert pénzek felhasználásával, valamint társadalmi munkával szebbé teszik közvetlen környezetüket. A faluszépítő kör tagjai alakuló ülésükön Fehér Margit polgármestert választották elnöknek; a titkáruk Farkas Csabáné lett.

Csorna és Szabadi költségvetése

Legutóbbi képviselő-testületi ülésükön elfogadták az idei költségvetési tervezetet Csornában és Szabadiban is. Az ötszázötven lelkes Csorna az idén csaknem huszonnyolcmillió forintból gazdálkodik, a háromszáznyolcvanegy lakosú Szabadi pedig tíz millió forintos költségvetéssel. Mindkét kis településen az intézmények működtetése kell fordítani a költségvetési pénzek jelentős részét.

Versmondók versenye Nagybajomban

A Csokonai-napok keretében rendezett vers- és prózamondó-versenyen nemcsak a helybéli iskola diákjai, hanem a környékbeli tanulók is részt vettek. A felsőtagozatosok közül a somogysárdi Nagy Beatrix versmondását találta a legszebbnek a zsűri, s ebben a kategóriában a második díjat is somogysárdi diák, Ballér Marianna kapta. A prózamondók versenyében a nagybajomi László Zsuzsanna lett az első.

Ecsenyi milliók segélyezésre

Az ecsenyi képviselő-testület döntése szerint kétmillió kétszáznegyven ezer forintot költenek ebben az évben segélyezésre. Ezenkívül az ön- kormányzat átvállalta a településen lakó iskolásgyerekek étkeztetésének a finanszírozását is. Harminckilenc alsó és felső tagozatos tanulója van az idén ennek a településnek.

54 munkanélkülit támogat Lad

Ladon ötvennégyen részesülnek jövedelempótló támogatásban. Ez a rendkívül nagy szám magával hozza, hogy az önkormányzat szociális keretéből mintegy négymillió forintot költ támogatásra. A munkanélküliek száma azonban lényegesen több a községben: het- venketten vannak. Közmunkákra pedig a faluban nincs semmi lehetőség.

Hitel is van a kőkúti postásasszonynál

Somogyszili farítkítók

Három fát kellett kivágni a vezeték miatt fotó: király j. Béla

A postást többnyire csak fizetésnap tájékán várják nagyon. A kőkútit azonban nap nap után. Barkasában nemcsak a 13 előfizetett Szabad Föld és a valamivel több rádióújság lapul: van ott mindig liszt, cukor, rizs is, no meg némi mosópor, száraztészta.

Persze egy mozgó bolt még mindig nem elegendő ok arra, hogy annyira várják. Az igazi ok az, hogy nemcsak liszt meg cukor, hanem hitel is van a kőkúti postásasszonynál.

— Afféle mozgóboltként is üzemel a Barkas — ismeri el Lázár Károlyné. — Amúgyis végig kell járnom ezt az utat, legalább egy kevéssel ki is tudom egészíteni a postási fizetésemet. Persze nem sokkal, mert mivel a postát is én hozom, sajnos, jól tudom, hogy mennyi az itteni emberek jövedelme.

Kőkúton alig van olyan ember, akinek lenne munkája. Sok az idős, és sok a gyerek. Némelyik család 6-8 ezer forintból él. Azaz: csak próbál megélni. És ezek többnyire nagycsaládosok. A szegénység nem válogat, egyaránt elérte a cigány és a magyar családokat.

— Ha nem mennék házhoz és nem látnám a gyerekeket, azt, hogy hogyan élnek, talán jobban menne az üzlet. így azonban persze, hogy megsajnálom őket. Nem visz rá a lélek, hogy ne adjak hitelbe — magyarázza Lázámé. — Volt úgy, hogy egy család 3-4 ezer forinttal tartozott hó végére. Nem félek attól, hogy nem adják meg, amivel tartoznak. Ilyen csak egyszer fordult elő. Az a család már nem lakik Kőkúton, de amikor találkozunk, mindig újból megígérik, hogy hamarosan rendezik a tartozásukat.

(Nagy)

Somogybán több száz munkanélkülinek tudtak kenyeret adni úgy, hogy az önkormányzat a munkaügyi központ támogatásával — esetleg anélkül — alkalmazta őket. A legtöbb településen ez bejött, hiszen többnyire az állástalanná vált emberek közül a dolgosabbját választják ki erre a feladatra.

A somogyszili falugondnokok is mindketten munkanélküliek voltak korábban. Most a község alkalmazásában állnak. A dolguk: minden, ami az iskola és a hivatal környékén, a temető körül és az utcákon adódik. Kaszálnak, és javítják,

— Meg kell küzdenünk minden egyes intézményi helyért. Kaposszerdahelyen 37 iskolás és 46 óvodás gyerek van mindössze, a többit Kaposvár valamelyik iskolájába íratták a szülei — mondta Balogh József polgármester.

Pedig a kaposszerdahelyi iskolában is rendelkezésünkre állnak ugyanazok a tárgyi feltételek, s mivel kis létszámúak az osztályok, az egyéni, személyre szóló törődésre is több lehetőség van itt.

— Felső tagozatba kerülve minden tanulónk nemhogy rontott volna, inkább javított tanulmányi átlágán — mondta Balogh József. — Megoldottuk az

ami elromlott; a,z ebédet kiviszik a mozgásképtelen öregeknek.

Találkozásunkkor éppen a szép somogyszili fasort ritkították.

— Ki kellett vágni ezt a három fát, mert balesetveszélyessé váltak, ráhajoltak a villanyvezetékekre. Amúgy kár értük persze; ötvenéves fák voltak — mondta Fodor István.

— Sok a dolgunk, különösen nyáron — fűzte hozzá társa, Szaklajda Géza. — Elkelne a segítség, de az önkormányzatnak sincs elég pénze, nem tud több embert felvenni falugondnoknak.

Arra a kérdésre, hogy miúszásoktatást is: Kaposváron, a gyakorlóiskolában tanulnak úszni a diákjaink. Igaz, tornatermünk nincs, de a hely és a felszerelések megvannak a testnevelés órákhoz is. Rendszeres logopédiai foglalkozásokat tartunk, a szép beszédre különösen nagy súlyt helyezünk, így iskolánkban egyetlen beszédhibás gyerek sincs.

Megtudtuk azt is: nagyon fontosnak tartják Szerdahelyen, hogy jól felkészítsék a gyerekeket. A félig falusi, félig városi életforma kétarcú helyzetet teremt, pedig a fiataloknak biztos háttérre van szükségük.

— A falusi létforma még most is emberközelibb, nyugodtabb, nem elidegenedett. Ez nagy őszképpen léphetnének föl a település vezetői leghatékonyabban a munkanélküliség ellen, elmondják: csakis úgy, ha munkahelyeket tudnának teremteni. Mert az az egy-két falugondnoki állás édeskevés a rengeteg falusi munkanélkülinek.

Sokkal több segítséget kellene adni a vállalkozások indításához és kedvezményekkel idecsalogatni a városi vállalkozókat.

Ehhez persze rengeteg pénz kellene, amivel jelenleg egyetlen önkormányzat sem rendelkezik. Maradnak tehát a falugondnokok.

N. L.

szetartó erőt jelenthetne gyerekeinknek, fiataljainknak. Úgy érzem, hogy a fiatalok most valamiféle vákuumban élnek, mert megszűntek azok a szervezetek, csoportok, amelyek eddig működtek nálunk is, újabbak pedig nem alakultak. Szeretnénk most jobban figyelni erre a problémára. Kaposszerdahelyen sok a tizenéves fiatal, a lakosság 25 százaléka az. Itt nincs szórakozási lehetőségük, ritkán vannak számukra programok. A nemrég épült közösségi helyiséget szeretnénk ifjúsági közponntá tenni, ahol kultúrált körülmények között szórakozhatna az ifjúság. S itt nem a nyereség, hanem a minőség lenne a fő szempont.

(Jakab)

Négy óvoda patrónusa

A mai pénzhiányos időben a gyermekintézmények vezetői igyekeznek megragadni minden alkalmat, hogy pályázatok segítségével némi anyagi támogatást kapjanak. Érthető hát négy község — Mezőcsokonya, Somogy sárd, Hetes és Juta — óvodavezetőinek öröme: a múlt év végén megkapták egy mező- csokonyai vállalkozó, Gyánó János épületasztalos pályázati felhívását. Témája a gyerekek manuális készségének fejlesztése, a szabadidő hasznos eltöltése, sport- és játékprogramok szervezése volt. Vajon mi vezethet arra egy magánvállalkozót, hogy harmincezer forintot felajánljon? Erről kérdeztük Gyánó Jánost.

— A családban két óvónő is van, s hallom, mennyire hiányzik a pénz a községi óvodákból: még a legalapvetőbb szükségletekre is a szülőktől kell kérniük. A nővérem gyakran összeszedi a műhelyben a hulladékot, s viszi az óvodájába. A gyermekeim is jobban eljátszanak a kezükbe adott fadarabbal, amit maguk formálhatnak, mint a drága játékokkal. Kicsi korban kell fejleszteni az ügyességet, a manuális készségét, de ez csak jól felszerelt óvodában lehetséges. A pályázat kiírásában és értékelésében a hetesi iskola igazgatója volt segítségemre, én pedig mindegyik óvodába elmentem.

Aki a gyerekekre áldoz, az a jövőre is gondol. Az óvodások készségfejlesztésével a leendő szakmunkások hozzáállását alapozhatja meg. A legjobbnak a mezőcsokonyai óvoda pályázatát találták, ők 15 ezer forintot kaptak. Tízezer forintot a somogysárdi óvoda a vizuális nevelésre. Szűcs Tiborné óvodavezető arról számolt be, hogy létrehoztak egy alapítványt, s azt gazdagította az adomány. Eddig százezer forintjuk gyűlt össze, szeptemberben vásárolnak majd belőle játékokat és foglalkoztatási eszközöket. A harmadik díj a hetesi óvodáé lett, ott ötezer forintot tudnak majd ilyen célra költeni.

Izményi Éva

Szerdahelyen figyelnek a falu kisdiákjaira

Tartályos gáz Göllében Befejezték a tartályok föltöltését, és átadták a tartályos gázvezetéket Göllében. Több mint 30 család igényelte a gázbekötést. A három tartály mindegyikébe 5-5 köbméter gáz fér. Folyamatosan tölti majd a szegedi kivitelező fotó: király j. béla

Tanító polgármester Pálmajorban

Negyvenegy év a katedrán

Boros Lászlóné negyvenegy éve tanítja a pálmajori gyerekeket. Legutóbb a település lakói megválasztották polgármesternek is.

— Pálmajorban jelenleg 18 iskolás és 27 óvodás gyermek van. Az iskolában összevont osztályban tanulnak a 6-10 évesek; egy kivételével mindegyikük cigány. Ennek ellenére évek óta nem fordult elő igazolatlan mulasztás — mondta Boros Lászlóné. — Az eredményeikre is büszke vagyok: közepes átlagot értek el a gyerekek. Vannak köztük jó képességűek is, akik megállják majd a helyüket: továbbtanulnak, szakmunkásképzőt végeznek.

Ezeknek a gyereknek már a

szüleit is tanította a polgármester-asszony.

— Régebben gondot okozott, hogy az iskolába kerülve szinte csak a saját nyelvüket beszélték, sőt olyan eset is gyakorta előfordult, hogy a szülők nem engedték óvodába, iskolába a gyerekeket. Ma már nem fordul elő ilyen. Szeretnek iskolába járni ezek az apróságok, éhesek a szépre, a tudásra. Viselkedésükben, beszédükben nem különböznek társaiktól, mégis úgy érzem: kilátástalan a helyzetük. Kevés esélyük van arra, hogy kiemelkedjenek a környezetükből. Nagyon sok most is a munkanélküli fiatal, ezeknek a gyerekeknek pedig talán még rosszabb lesz a helyzetük. Polgármesterként szeretnék segíteni ezeken a gondokon.

Amikor megkértek, hogy induljak a választásokon, sokáig töprengtem, hogy elvállalhatom-e. Végül elvállaltam, s most már örülök, hogy így döntöttem. Szinte az egész életemet ezek között az emberek között éltem le, felelősnek érzem magam értük, nem hagyhattam cserben őket. A tanítással nehezen ugyan, de megpróbálom összeegyeztetni. Ez számomra már több mint feladat: missziónak tekintem, hogy ezekből a gyerekekből teljes értékű ember váljon.

Ennek egyetlen titka az, hogy bízni kell bennük.

Jakab Edit