Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. márc. 4. szombat SZÍNES HÉTVÉGE A salemi máglyák Jelenet az előadásból lang Róbert felvétele Egy falu és orvosa Bodosi György hetvenéves. Valaha Illyés Gyula hívta fel az irodalomkedvelők figyel­mét költészetére, amikor Bo­dosi még dr. Józsa Tivadar pécselyi körorvos volt, s fiatalos lendülettel pattant motorra, ha a Tihanyban élő költőfejedelem gyengélke­dett. Ugyanez a motor vitte Bor­sos Miklóshoz, a Kéry Ilona (a művész felesége) által megálmodott, megkomponált paradicsomkertbe, Sajkodra Németh Lászlóhoz, Füredre Déryhez, Liptákékhoz, s Aka- rattyára Kodolányi Jánoshoz. Tivadarnak, doktor úrnak, azt hiszem, már csak a szűkebb atyafiság, illetve az egykori pacientúra szólítja, az írók, újságírók számára Gyuri, Gyuri bácsi, aki pécselyi ma­gányában mindenkor szívesen látja a bölcs szóra, jó borra szomjúhozó vendéget. Az egykor sokat motorozó körorvos, aki sebet kötözött és varrt be, „hogy beheged­jen, a vérzés elálljon”, most már egész lényével az iroda­lomnak élhet, s képei, nép­rajzi tárgyai, könyvei között — mint kedves költője, Ber­zsenyi niklai remeteségében — fűzi, csalogatja a szavakat verssé. Illyéshez fűződő bensősé­ges kapcsolatáról sokan tud­nak, hiszen kitűnő könyvet is írt a tihanyi malomkő-asztal­nál boro'zgató, mandulát törö- gető mesterről — annál keve­sebbet arról, hogy az egykori pesti medikus Berzsenyi-ta­nulmányát közlésre méltatta a Válasz, s hogy ugyancsak egyetemistaként „segéderő­ként” dolgozott a Bibó István vezette Kelet-európai (volt Teleki) Intézetben. Itt, Bibó szellemi szárnyai alatt, kitűnő fiatal tudósok — például Kicsi Sándor, Major Jenó'— baráti segítségével sajátította el azokat a módszereket, ame­lyeket későbbi szociográfiai munkásságában hasznosított. S ezek az írások — például a régebbi Völgy vallató vagy a most megjelent „Hazában emberként” című kötetei ame­lyet a Balaton Akadémia adott ki Papp Árpád és Szí­jártó István szerkesztői köz­reműködésével — a vidéki Magyarországról szólnak. „Volt ennek a kicsi országnak — hazánknak — egy szebb, tisztább orcája, a Vidék Ma­gyarországa. Nagy urak kezdték rontá­sát, uraskodó elvtársak foly­tatták, s befejezték. Idegen eszmék, ördögi hatalmak ne­vében Tájat és Népét megron­tották. Erről szól ez a könyv. Szomorkodhatsz rajta: visel­ned kell terheit!” A kötet megjelenését több mint húsz intézmény és sze­mély támogatta. Az utóbbiak között olvas­hatjuk Illyés Gyuláné, Németh Magda, Borsos Miklósáé, Kodolányi Gyula és Passuth Krisztina nevét is. Szapudi András Magyar könyv és zene ünneplése Bécsben Könyveket ajánlunk V. ZAMAROVSKY Istenek és hősök A szerző olvasmányos szó­tára az antik mitológia való­ságos enciklopédiája, kb. 800 címszót, csaknem 2000 szereplőt tartalmaz. Megbíz­ható kézikönyv, lebilincselő olvasmány ősrégi mítoszok szereplőiről. íHáttér, 999 Ft) V. HENRI - FOX TALBOT A természet irónja A világ első, fényképekkel illusztrált könyvének magyar ál-hasonmása, amelyben a szerző leírja, hogy hogyan és miért találta fel a fényképe­zést, a talbotípiát, a papírra korlátlanul másolható fény­képet. Mire jó a fényképezés - ezt tartalmazza a 24 „Pla­te” fejezet egy-egy fotóval il­lusztrálva. (Hogyf, 3000 Ft) HENRI POZZI A háború visszatér A „Századunk bűnösei” test­vérkötete ez Triannon áldat­lan következményeiről Kö- zép-Kelet-Európában. „Csak arra igyekszem rámutatni, hogy... milyen katasztrófák felé megyünk ha nem vigyá­zunk, s miért megyünk azok felé.” Pozzi, sajna, jó jósnak bizonyult. A háború vissza­tért. (Hogyf Editio - 650 Ft) DETHLEFSEN-D AHLKE Út a teljességhez Thorwald Dethlefsen Rüdiger Dahlke s» 4a|í p >c cé nihe? A betegség jelentése és jelentősége Aki beteg, orvoshoz fordul; gyógyulni akar, az orvos pe­dig gyógyítani. S a közös munka, a betegség legyőzé­sének harcmámorában egyi­kük sem teszi fel a kérdést: mit jelent a betegség? Min­den betegség valami lelki konfliktus testi megjelenése - állítják a szerzők. A cél te­hát a betegség feltárása, tel­jességhez vezető út találása. (Magyar Könyvklub, 479 Ft)-Azt hiszem, ennek valami köze volt ahhoz az amerikai szená­torhoz; - hogy is hívták? Egy elkapott nézői megjegyzés A salemi boszorkányok szüneté­ben. No nem most, hanem 1965-ben, az Olivier rendezte előadáson. Egy embert mégis olyan boldoggá tett, hogy meg­örökítette, s ez az ember maga Arthur Miller. A Kanyargó időben című önéletrajzában írja: „A darab művészetté lett, elvágták gyökereitől, az emberi szenvedélyek bemutatásává egyszerűsödött le. Mikor ezt a mondatot hallottam, úgy érez­tem mintha a halálból térnék vissza és ez jó érzés volt. ” Igaz, a darab akkorra már el­oldódni látszott az Amerika-el- lenes tevékenységet vizsgáló bizottság „ihlető” béklyóiból, s a történelem volt hozzá oly ke­gyes, hogy újabb „ihletések” nyomán rendre színre invitálta. Egyebek között maga Miller ér­tekezik erről idézett művében, röviden, tanulságosan, és felte­szi, hogy rendszerint nem vélet­len az Istenítélet, közismertebb címén A salemi boszorkányok bemutatása. Mert lehet (volt is) aktualizált példázat a hajdani boszorkányüldözés rituáléja koholt, vagy koncepciós pe­rekre, ahol a jognak asztalánál a józan ész és erkölcs megzabo- láztatott a törvényes ráció és morál ereje által. Akár Mierva bölcs baglya, bevilágíthatta a megtörténteket, figyelmeztethetett újabb, lesel­kedő népbolondulásba vezető tébolyokra. A mostani kaposvári színre- vivők a Csiky Gergely Szín­házban, láthatóan-hallhatóan, nem prédikálni kívánnak, ha­nem valami rokonszenves mo- hóságú olvasatban,két „jeges részben” tetőtől talpig, a lom­bozattól a gyökérzetig, átvizs­gálnak mindent. Mintha fel­tenné a Mohácsi János rendező vezette együttes, hogy amit a salemi máglyafények bevilágí­tanak, az nem csak a darab szü­letését magyarázó akkor és ott- ban, nemcsak a színrevitelt va­lamiért mégis indukáló itt és mosthan, hanem jóval tágabb tér és idő dimenziókban szem- lélendők. Nem pusztán a deja vu érzete riadozik bennünk, ha­nem egy szorongó előérzetféle is, nehogy múltidejű legyen, ami még meg sem történt. Ami a közeli-távoli históriában mégis megtörtént. S van esélye talán holnapra, talán bármi­korra. Nomármost erről lehetne hosszan filozofálni, a színház azonban nagyonis színházi vá­laszt ad. Nem azt firtatja, ho­gyan volt lehetséges a salemi boszorkányper, hanem azt mu­tatja: hogyan működött. Ho­gyan vált eszelős hirtelenséggel érvényessé, ami egyébként megszokottan érvénytelen, ho­gyan ölti fel szent álarcát a köznapi érdek, az esendő egyéni gyarlóságból miként le­het kíméletlenül köztőkét ko­vácsolni, milyen a köpönyeg­forgatások arcra-jellemre írt mechanizmusa. S a színpadon a hátborzongató dolgok valóban hátborzongatóak, a szenvedé­lyek, szenvedések valóban szenvedélyesek és megszenve­dettek. A kaposvári előadás nem „szól ki” önmagából, nem jelez idézőjelben semmi rejtjeles „többletet” vájt füleknek. El­lenkezőleg: nagyon érzéke­nyen, önmagát kipróbáló erő­összpontosítással, nagyon te­hetségesen magába kapcsol, hogy éljük meg a salemi balla­dát, gyászoljuk meg a salemi rekviemet, amely az önkívüle­tet színlelő hazugságról, a köl­döknéző hatalomról, a megté­pázott lelkiismeretről és hitről, a hitelvekkel dúcolt visszaélés­ről,az emberi gyarlóságban felmagasodó lelkiismeretről szól. Ahogy ember az ember­nek játékszere lehet. Tehát le­het elborzadni, együttérezni, felháborodni, megdöbbenni olykor mosolyogni is. Miköz­ben tudjuk jól, hogy a megége­tettek aláhulló pernyéjével tán­coló színpadi szél nem hoz ka­tarzist. Hatásos, pontos, magá­val ragadó ez a színrevitel, amely baljós fényeivel, ördögi és kenetes hangjaival, felfelé csak kapaszkodni engedő, de lefelé mindig zuhanással fe­nyegető díszletei között, remek színészi alakítások teljes tárhá­zát nyújtja. Olyannyira, hogy ezúttal „stílszerű” eretnekség­gel, külön méltatás nélkül soro­lom Kelemen József, Márton Eszter, Csapó Virág, Csapó György, Kovács Zsolt mv, Znamenák István, Tóth Géza, Fekete Kata, Molnár Piroska, Lugosi György, Tóth Béla, Bo­dor Erzsébet, Kovács Zsuzsa, Tóth Eleonóra, Karácsony Ta­más, Megyes Melinda, Ébl Helga, Törköly Levente, Pál Tibor és Adorjáni Zsuzsa nevét és játékát. Nem azért mintha egyformán lennének jók, ha­nem úgy jók, hogy nem-egy­formaságuk teszi eredetivé, so­karcúvá sorsközösségüket. Hozzátéve, hogy a „gyüleke­zet” is igen elismerő „szókat” érdemel. Mindenki, aki fény­ben és árnyékban, előtérben és háttérben, hangban és jelmez­ben éltrekeltette Salem szelle­meit. Részt vállalva abban a szellemiségben, amelyről - fel­teszem- a szerző sem feltétle­nül állítaná, hogy lényegében sokat változott, amióta leírta, hogy miért elviselhetetlen félni a félelemtől. Tröszt Tibor A könyv és a zene estéjét tartot­ták a héten a bécsi Collegium Hungaricumban. Földes An­dorra, a három éve elhunyt ma­gyar zongoraművészre és kar­mesterre emlékeztek. Most je­lent meg németül Földes Emlé­kezések című könyve. A kötetet magyarul is hamarosan kiadják. A könyvbemutató után nagy si­kerű hangversenyt adott Ebner László, a Földes-Marquard zongoraverseny győztese, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója. A fiatal zenészt Földes An­dor özvegye mutatta be. Beszélt arról, hogy férje sikeres pálya­futásában milyen nagy szere­pük volt a mecénásoknak, an­nak, hogy külföldi ösztöndíjhoz juthatott. Ez a megfontolás vezette a svájci Jürg Marquarddal együtt arra az elhatározásra, hogy fia­tal tehetségeknek tanulási lehe­tőséget biztosít. Az igazi erő­próbán odaítélt ösztöndíj ezút­tal Ébner Lászlónak amerikai továbbtanulásra nyújt alkalmat. A szponzortevékenység az est másik eseményének főszereplői életében is szerepet játszik: az intézetben három olyan magyar könyvművész grafikus - Dezső Andrea, Kasza Mónika és Rácmolnár Sándor - kiállítása nyílt meg, aki tavaly a Kultur- Kontakt osztrák egyesület jó­voltából egy hónapos alkotótá­borozáson vett részt az alsó-ausztriai Hornban. A Kul- turKontakt a rendezvény sike­rén felbuzdulva az idén is meg­hívott közép- és kelet-európai művészeket a homi alkotóte­lepre. Szászi Júlia Bartók-hangverseny Bachtól Bartókig címmel em­lékhangversenyt tartottak Bar­tók Béla halálának 50. évfordu­lója alkalmából New Yorkban a magyar főkonzulátuson. A hangverseny sztárja Starker János világhírű gordonkamű­vész volt. A nagysikerű hang­verseny közönsége egyúttal megcsodálhatta Würtz Adám- nak retrospektív kiállítását is. Két dollár olvasásért Newt Gingrich, az Egyesült Államok képviselőházának re­publikánus elnöke két dollárt ajánlott föl egy általános iskola tanulóinak minden könyv elol­vasásáért. Egyidejűleg egy jó­tékonysági egyesület több száz könyvből álló ajándékát is át­adta az iskolának. „Olvassanak a gyerekek, hogy jobb legyen az életük” - mondta a politi­kus. Az iskola Washington egyik szegénynegyedében van, s ott nagyarányú a bűnözés. A szlovén dráma hete A Magyar Rádió Szlovén dráma és hangjáték hetei című sorozatában március 15-ig mű­sorra viszik a klasszikus és kortárs szlovén drámairodalom legjavát. A kilenc hangjátékot, köztük Ivan Cankar Szép Vida művét, az Európai Rádióadók Szövetsége hirdette hangjáté­kok éve keretében sugározzák. ősrégi atomenergia Először 1942-ben állítottak elő nukleáris reakciót. A természet azonban megelőzte az embere­ket az afrikai Gabonban: lánc­reakcióra került sor kétmilliárd évvel ezelőtt, s ez 500 ezer éven át szolgáltatott energiát. Eközben 6 és 12 tonna közötti uranium 235-öt használt föl, és 4 tonna plutóniumot termelt, mielőtt megszűnt volna. lan McKinley atomtudós mondta ezt a Reuter munkatársának egy dél-afrikai konferencián. Párizsi jég-ünnep Párizsban ünnepli létrejöttének 50 évfordulóját a világ leghíre­sebb jégrevüje, a Holiday on Ice: a társulat színpompás mű­sort állított össze erre az alka­lomra, amelyet először tegnap este láttak az érdeklődők. Az előadás sokatmondó címe „Le­genda a jégen 1945-1995”. 50 év fő eseményeit villantja föl. Japán diák csúcsa Új világcsúcsot állított fel a „pi” érték tizedesjegyeinek meghatározásában egy japán diák. A körrel kapcsolatos számításoknál használt 3,14-et, a Ludolf-féle számot a tizedes­vessző után további 42 ezer 194 jegyig számolta ki. A 21 éves Goto Hirojuki az őrült számítási bravúrt 9 óra 21 perc 30 másodperc alatt követte el. Marlon Brando pere Marlon Brando pert nyert a to­lakodó turistákkal szemben. A hollywoodi sztár megvásárolta Francia-Polinézia 115 szigeté­nek egyikét, s ott él visszavo­nultan. Egy vállalkozó jó üz­letnek találta, hogy épp Brando szigetének lagúnájában horgo­nyozza le úszó szállodáját. A filmcsillag azonban megelé­gelte az évi 6000 turista lábat­lankodását, s a tahiti bíróság a Reuter szerint igazat adott neki: ezért a szállodának más vizekre kell hajóznia, máskü­lönben a tulajdonost 5330 dol­lár bírsággal sújtják - ennyit kellene akkor naponta fizetnie. Fischer Berlinben A Berlini Filharmonikusok meghívására Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezető karmestere három hangversenyen dirigálja a vi­lághírű együttest. A mai és holnapi előadásokon Georg Benda „Médeia” című melo­drámáját, illetve Mozart Ju­piter szimfóniáját adják elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom