Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-27 / 72. szám
1995. március 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 7 A siófoki Schilling- telek átka Sokat mondó fonyódi feliratok A figyelmükbe ajánlom a fonyódi vasúti aluljáró falain található különböző nyomdafestéket nem tűrő feliratokat. Van köztük horogkereszt, etnikumot és pártot, személyiséget sértő írás is. Ezt az aluljárót 1993-ban festették át több tízezer forintért. A jelenlegi állapotot jeleztem Fonyód polgármesterének és az állomásfőnöknek is. ígéretet tettek az aluljáró újrafestésére, de félek, hogy pénzhiány miatt nem kerül rá sor Gresa István, Fonyód A vizsgálat folytatódik A Somogyi Hírlapban március 18-án Elátkozott telek Siófok belvárosában címmel jelent meg írás. Néhány kiegészítést és helyesbítést azonban szükségesnek tartok a hiteles tájékozódás céljából. Nem osztrák, hanem német volt a vállalkozó. A munkálatok megkezdése előtt „odébb- állt”. De miért? Ez a lényeg. Dr. Jozef Schilling 1989. augusztus 2-án vette meg a telket, három éves beépítési kötelezettséggel. A három év úgy járt el, hogy a tervek és többszöri fellebbezéssel 2/3-ad részére a tervezett létesítmény engedélyt kapott. Itt jegyzem meg: 4979 négyzetméteren — több szintben — a létesítmény bruttó 15 000 négyzetméter volt. A három év lejárata után az önkormányzat a telket visszavette, annak ellenére, hogy 1992. október 15-én az önkormányzat hivatali helyiségében dr. Jozef Schilling kijelentette (idézet az emlékeztetőből): Továbbra is szándékában áll beépítési kötelezettségét teljesíteni, amennyiben erre az ön- kormányzat lehetőséget ad. Az építkezést 1994-ben tudná kezdeni, hozzávetőleg 1 milliárd forinttal. (Itt jegyzem meg, hogy ekkor már megközelítőleg 170 vállalkozó jelentkezett az építkezésben való részvételre. Ez a névjegyzék ma is rendelkezésemre áll.) A német vállalkozó idézett kijelentésére az önkormányzat az alábbiakat válaszolta: „Megállapítható, hogy a beépítési kötelezettség határideje lejárt, az önkormányzat eredeti szándéka az ingatlan tulajdonjogának visszaszerzése. A vevő beépítési szándékát nem tartja megalapozottnak, de mint elméleti lehetőséget, nem záija ki.” A telek ekkor már kb. 10 éve üresen állt, senkinek nem kellett beépítési kötelezettséggel, mégis 20 millió forint értékesítési összeg kifizetése, 15 000 négyzetméter bruttó beépítése mellett olyan szerencsétlen A Somogyi Hírlap február 20-i számában Egy bicikli kálváriája címmel jelent meg panaszomé melyre A rendőri intézkedés törvényes volt címmel jelent meg a rendőrség válasza. A tisztánlátás és a becsületem védelme érdekében szükségesnek tartom visszatérni az ügyre. A rendőrség a vizsgálatot lezárta. Tisztázódott, hogy az általuk lefoglalt kerékpár a saját közhangulatot sikerült kialakítani, hogy köztiszteletben álló személyeknek és a német vállalkozónak tisztességét vonták kétségbe. Kótyavetyéről, az ingatlan áron aluli értékesítéséről beszéltek, figyelmen kívül hagyva, hogy külföldi tőkével milyen új érték jön létre. A telek ma is üresen áll. Végtelenül sajnáljuk, hogy néhány rosszindulatú, hozzá nem értő személy meghiúsíthatott egy olyan elképzelést, mely a konkrét céljain túl városképet alakító hatása mellett az egész Balaton-part legnagyobb bevásárló centruma lett volna. A Makovecz Imre által tervezett létesítmény újszerűségével, különleges megjelenésével a város idegenforgalmának látványosságai között is jelentős szerepet kapott volna. A német vállalkozó a területre, tervekre, a geodéziai felmérésekre, a közműkiváltások előkészítésére, az építési terület bekerítésére, a marketing munkára olyan összegeket fizetett ki, amelyet a telek visszaadásával kapott összeg csak részben csökkentett. Ma sem tudjuk miért, de minden nap éreztük: vannak, akik akadályozzák a megvalósítást. Hatóságok is megkérdőjelezték a Makovecz-terv megvalósíthatóságát. Segítség helyett ellenállásba ütköztünk. Megvalósulás helyett várhatóan újabb tíz évig üres lesz a telek. A hibát ott követték el, amikór nem hosszabbították meg egy évvel a német vállalkozónak a beépítési kötelezettségét. Amikor felültek azoknak, akiknek semmi sem drága, akik elsősorban saját önös érdeküket nézték. Mindezt többé-kevésbé tudja a város lakossága, de hiteles tájékoztatás ilyen nagy jelentőségű beruházás esetén elengedhetetlen. Ez az igaz története a Schil- ling-teleknek, s amit leírtam, iratokkal is igazolhatom. Csanády Árpád a Schilling Kft ügyvezető igazgatója tulajdonom, tehát nem loptam. Megértem, hogy minden feljelentést ki kell vizsgálniuk, az azonban továbbra is érthetetlen a számomra, hogy miért vitte el a rendőrség a feleségemet a munkahelyéről, amikor a feljelentés ellenem szólt? Miért nem vették figyelembe azoknak a tanúknak a vallomását, akik az igazamat bizonyították? Hollósi János Kaposvár, Füredi u. 5. A balatonboglári szakközép- iskola tanulói vagyunk. Áz iránt érdeklődünk, hogy a tavaly július 18-án máig tisztázatlan körülmények között halálos közúti balesetben elhunyt iskolatársunk és barátunk, néhai Bessenyei György Gábor kőröshegyi lakos balesetének vizsgálata miért nem zárult le a mai napig sem? Balatonföldvárról bejáró iskolatársainktól döbbenten értesültünk arról, hogy 8-10 nappal ezelőtt az utat lezárva a rendőrség több órán keresztül ismét vizsgálta a baleset körülményeit. Tudni szeretnénk ezt azért is, mert a baleset után megjelent újSzámunkra igen fontos ügyben kérjük az önök segítségét és reméljük, nem hiába. Csorba Imréné vagyok, 33 éves, féljem Csorba Imre 38 éves karosszérialakatos, magam idehaza vagyok, jelenleg kisfiam után kapok anyasági segélyt. Négy gyermekünk van: a legidősebb 15 éves, ősszel kezdi a középiskolát, a két középső negyedikes, a kisebbik szintén ősszel kezdi az iskolát. Tarany községben lakunk két éve. Jelenleg egy szoba-kony- hás kis házunk van. Budapestről költöztünk 1990-ben Nagyatádra. A kisfiam sokat volt beteg, azért kellett falura kölságcikk, majd annak módosítása után egyéb tudósítás nem jelent meg a lapban, ugyanakkor a baleset vizsgálata még ma is tart. Tisztelettel kérjük, ha mód van rá, szíveskedjenek értesíteni bennünket. Nikolits Ágnes Balatonboglár, Vikár B. u. 37. és 6 aláírás Sinkovics ^Ferenc alezredes, a megyei főkapitányság közlekedési osztályának vezetője így felelt a kérdésre: — A halálos közúti baleset elsődleges vizsgálatát a siófoki rendőrkapitányság végezte. Ezt követően azonban a szerencsétlenül járt fiatalember szülei patöznünk. Sajnos, szüleinket korán elvesztettük. Férjem alig volt ötéves, mikor meghalt az édesanyja, édesapja 1993-ban hunyt el. Az én szüléimét 1982 és 1994-ben vesztettem el. Nagyon rossz nekünk, hogy nincsenek szüléink és gyermekeinknek nagyszüleik, akikhez bátran fordulhatnának panaszukkal. Nagyon szeretnénk idős házaspárt, egyedül álló nénit vagy bácsit, aki szívesen élne velünk és szívesen megosztaná velünk örömét vagy bánatát. Már régóta készülünk e levél megírására és nagyon reméljük, nem hiába vártunk. Szívesen az otthonunkba fogadnánk nagyszünasszal éltek, amelynek a Somogy Megyei Főügyészség helyt adott, és a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának elrendelte a nyomozás folytatását. Minden eddigi adatot ellenőrizünk, újra meghallgatjuk a tanúkat, illetve új szemtanúkat kutatunk fel, akik esetleg új információkkal segíthetik a nyomozást, hogy a felelősséget megnyugtató módon tisztázni lehessen. A vizsgálatot új szakértők bevonásával folytatjuk, többek között felkértük az Országos Bűnügyi Technikai Intézet igazságügyi szakértőit is. A szülőket pedig rendszeresen tájékoztatjuk a folyamatban levő vizsgálat eredményeiről. löket, akik szintén szeretnének egy szép nagy családot. Az idén szeretnénk építkezni, úgyhogy lesz hely, ahová örömmel fogadjunk egy idős házaspárt. Nagyon remélem, megértenek minket és segítenek, nagyon boldoggá tennének egy családot, akik nagyszülőket szeretnének. Bízunk benne, hogy megtaláljuk azt az idős házaspárt, akik szintén annyira szeretnének egy családot, mint ahogy mi nagyszülőket. Kérem, válaszoljanak hová fordulhatunk kérésünkkel, vagy ha tudnak segíteni, előre is köszönjük. Csorba Imréné Tarany, Bezerédi u. 30. Rókafarm gondokkal A Somogyi Hírlap március 6-i számában Harc Vésén a rókafarmért címmel jelent meg írás. A valóságos képhez hozzátartozik, hogy Nagy Géza az udvarán a szabadban, a járdától mintegy harminc méterre dolgozza fel az állati hullákat. A dolog „szépsége” még az is, hogy az utcafronton egyáltalán nincs semmilyen kerítés, így a járókelők szem-, fül- és elsősorban „orrtanúi” lehetnek a boncolási műveleteknek. Elképzelhető, hogy milyen élmény ez nyáron, a harmincöt fokos melegben. Amikor a felfújódott tehenek sorban fekszenek az udvaron, „feldolgozásra várva”. Nem beszélve arról, amikor ezt — szintén a szabadban — egy hagyományos (nyitott) üstben elkezdi főzni. Akkor, amikor például tavaly nyáron az utca lakói befogott orral jártak az utcán, betelefonáltunk a marcali tiszti- orvosi szolgálathoz, hogy most jöjjenek ki ellenőrizni, azt válaszolták, hogy nem tudnak, mert nincs kocsijuk. Ugyanis tudomásunk szerint ők adtak engedélyt ehhez a tevékenységhez. Azt állítja továbbá a riportalany, hogy több tevékenységgel is próbálkozott, de a szomszédoknak egyik sem tetszett. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a méhekkel például nem az volt a gond, hogy csíptek, hanem az, hogy Nagy Géza különvált feleségétől, és ő bosszúból eladta azokat. A sertéseket pedig „bértartásra” hozta, de ezt a bérbe adó rövid időn belül megszüntette. A cikkben azt sérelmezi, hogy 40 ezer forintból kell megélnie kilenced magával, de azt nem mondta el, hogy eredeti szakmája kőműves, és csak itt a faluban is számos megrendelést, munkát kaphatna. Az önkormányzatra akarja hárítani a felelősséget, és onnan vár anyagi támogatást, de a község érdekében még soha semmit nem tett. Az udvarában gépműhelyt nyitott, a helyi kisgazdáknak gépeket szerel, de tudomásom szerint sem tb-t, sem adót nem fizet évek óta. A villanyt is többször kikapcsolták nála, mert nem fizette, de a dédász-kocsi még ki sem ért az utcából, ő önhatalmúlag visszakötötte a vezetéket. Varga Béláné Vése, Petőfi u. 13. és 20 aláírás Jogos vagy csak célszerű? Nagyszülő kerestetik így is lehet Amióta nemesvidi ismerőseim elmesélték az alábbi történetet, valami belső kényszert érzek arra, hogy ne hallgassak a helyi önkormányzat mélységesen emberi gondoskodásáról. Hát igen! így is lehet... íme a történet: Tavaly októberben a lakásában hirtelen rosszul lett és ösz- szeesett a teljesen egyedül élő Somkereky Béla rokkantnyugdíjas, nemesvidi lakos. Nyöszörgéseit szomszédai csupán a harmadik napon hallották meg. Akkor már alig volt benne élet. A helyi önkormányzat azonnal beszállította a nagyatádi kórházba. Közel félévi kezelés után jött újra rendbe. Ekkor a kórház értesítette a nemesvidi önkormányzatot, hogy haza lehet szállítani Somkerekyt, de élete végéig gondozásra lesz szüksége. Azonban áz önkormányzatnak nem volt hová vinnie, hiszen a tél folyamán annyira tönkrement lakószobája tetőzete, hogy a helyiség lakhatatlanná vált. És ki gondozná a teljesen magányosan élő, megrokkant embert? Ekkor a község polgármestere azonnal kiutalt neki egy lakható szobát, és gondozó is várta a kórházból hazatérő beteget. Ennyi a történet, amelynek végén egy kis melegséget érzünk szívünk táján. Lehet úgy is valakinek a sorsát intézni, hogy közben emberségből kitűnőre vizsgázzunk. Ez az eset példa rá. Teleki Tibor nyugdíjas tanár, Nagykanizsa ilyen még nem volt!
