Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

SOMOGYI HÍRLAP Könyveket ajánlunk JAMPOLSKY-CIRINCIONE Gyógyító szeretet A szeretet művészet, de egyút­tal tanulás is. A híres amerikai magatartásterapeuták könyve nagyon gazdag ismeret- és ta­pasztalatanyagot oszt meg az olvasókkal. A belső gyógyítás elvei egyszerűek, könnyen elsa­játíthatók, és meglepően hatá­sosak is. A feltétlen szeretetnek hatalmában áll az egészség és a kívánt boldogságnak megvaló­sítása is. (Hunga-prínt, 500 Ft) DR. FARKAS HENRIK Atlantisz rejtélye A méltán népszerű szerző újabb művében az Atlantisz rejtélyé­től indul el és ugyanide tér visz- sza, végigbarangolva a világ nagy rejtélyeit. Tudományos ér­tékű megfigyelések, felfedezé­sek, kutató búvárkodás tarkítja ezt a hallatlanul érdekes alko­tást. (Hunga-print - 600 Ft) ROSTA ERZSÉBET Titokzatos számok A kezed nem hazudik szerzőnő­jének legújabb kötete a szám- misztikáról ad bőséges áttekin­tést. Kultúrtörténeti érdekessé­gek is színesítik a szerző saját megfigyeléseit és az olvasó is eljátszhat a születési és sze­relmi számmisztikát felhasz­nálva. (Hunga-print - 800 Ft) BÍRÓ YVETTE A hetedik művészet A hetedik művészet című kötet a neves filmesztétának, a New York-i Egyetem tanárának ma már jószerével hozzáférhetetlen alapműveit, A film formanyel­vét és A film drámaiságát tar­talmazza. Felidézve a legmar­kánsabb példákat a filmművé­szet önálló, ám mindig változó sajátosságaival ismerteti meg olvasóit. (Századvég - 480) Guinness rekordok Évről évre megújított kép­anyaggal, az egész világról szóló vadonatúj információkkal jelent meg a Guinness rekordok könyve, kiegészítve a magyar tudomány, történelem, kultúr- história kiemelkedő adataival, eredményeivel, mulatságos és szokatlan hazai rekordjainkkal. (Magyar Könyvklub - 1350 Ft) Olenka a tveri kikötőben Testvérvárosi képek Még tízesztendős sem volt, amikor először kézbe vette a fényképezőgépet. Érdekelte, hogy lehet papírképen vissza­adni a látványt, megörökíteni a múló pillanatot. Az érdeklő­dés szenvedéllyé nemesült... Balog József az elmúlt há­rom évben sorra járta a me­gyeszékhely testvérvárosait, hogy egykor, nemcsak fotóki­állításokon, hanem össze­gyűjtve, albummal is meséljen majd a ködös Albionról, a tveri tradíciókról, a francia St. Sebastien-sur-Loire-ről, a schiói forgatagról, Csíksze­reda gazdag népviseletéről vagy Glindéről, amelynek fő­teréről — csakúgy, mint a ka­posváriéról — nem hiányoz­hat az ezernégyszáz kilomé­terre lévő testvérvárost jelző tábla. Az angliai Bathba szólt az első meghívó. A testvérváro­sok kiállításán az ő fotói is pa­ravánra kerültek. Igazi lokál- patriótaként a város fényeivel vitte a kaposváriak üdvözletét. Onnan hazatérve született az ötlet: jó volna sorra járni eze­ket a városokat. A felvetésnek örült az önkormányzat, s lehe­tővé tette az utazást. Igaz, a külföldi fotósoknak jó ajánló volt A hőskor című fotóalbum is, amely a Csiky Gergely Színház 1970-75 közötti idő­szakát illusztrálja. A finnországi Raumából megérkezett már a meghívó- levél. Balog József az ősszel utazik majd a 35 ezres vá­rosba, amelynek óvárosát a vi­lágörökség részévé nyilvání­totta az Unesco. Az ausztriai Villach és a mongóliai Darhan is az albumba kívánkozik... A kaposvári fotós egyedül, tolmács nélkül járta végig a testvérvárosokat, és megfor­dult a környékükön is. Úti­könyveket, albumokat bújt, hogy egy-egy városban jobban tájékozódjon. Küszködött ugyan a nyelvvel, de nem be­szélni ment, hanem látni és lát­tatni. S majdan az ottani él­ményt papírképeken vissza­adni. Orosz földre éppen akkor indult, amikor Jelcin felosz­latta a parlamentet. A Pano­ráma riportereivel utazott együtt, akik azt tanácsolták: ne a viszályokra figyeljen, hanem az emberi arcokra. 0 hitt a ba­ráti tanácsnak. Mint megjegyezte: minden­hol jól érezte magát, hiszen mindegyik városnak sajátos az atmoszférája, a kulturális öröksége, de otthon ő csak Kaposváron lehet. Ütcákat, tereket, embereket fotózott. A mindennapokat örökítette meg. A mosolygó arcú Olenkát a tveri kikötő­ben, a Volga-parti napnyugtát, a nagy lírikus, Puskin szobrát a parkban. Fotóival építészeti Balog József látnivalókról hozott remek ajánlót. Zajos rendezvények hangulatát, játszóterek zsiva­ját adja vissza. Fenyvesekkel körülölelt, hívogató tájakról mesél, siká­torok “életét eleveníti meg. A kaposvári Együd Árpád Vá­rosi Művelődési Központban a Tavaszi Fesztivál apropójából rendezett kiállításán megtalál­ható egy olaszországi utcai fesztiválon elcsípett kép is, az Egy pillanat, amely a Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítá­son a Kodak különdíját kapta. Lőrincz Sándor Homokszentgyörgy kóruskoszorúban Ha versenyezne Halász Géza, a homokszentörgyi vegyeskar karnagya, bizonyára bekerült volna már a rekordok köny­vébe. A barcsi, a kadarkúti, a homokszentgyörgyi vegyeskar és gyerekkórus dirigense tagja a Somogy Megyei Pedagó­gus-férfikarnak, a ladi és a szi­getvári Tinódi kórusnak. — A próba nekem szellemi kikacsolódás: fáradtan kezdem, és pihenten jövök haza. A ve­zénylés, egy kórus felkészítése már fárasztóbb. A homokszentgyörgyi ve­gyeskar minap ünnepelte meg­alakulásának tizedik évforduló­ját. Hat somogyi kórus köszön­tötte a jubiláló együttest. Családi hangulatú a homok­szentgyörgyi vegyeskar. A csa­ládi jelző nemcsak arra értendő, hogy a kóristák egymásra talál­tak: vannak közöttük olyanok is, akik családostul jönnek a próbákra, szereplésekre. Köz­tük Kovács János és családja. — A feleségem alapító tag; én a lányommal öt éve éneke­lek itt, ők késztettek,, hogy ve­lük jöjjek. Lányom, Anita Ka­posváron tanul; a kottát magá­val viszi, s hét végén édesany­jával ebédfőzés közben „pró­bálnak”. Halász Géza karnagy sem rest, hogy lányát és a vidé­ken tanuló diákokat vasárnap próbára szólítsa. Homokszentgyörgynek sem volt könnyű létrehoznia tíz éve a vegyeskart. Erről beszélt Hajdú Béla nyugalmazott álta­lános iskolai igazgató, a kórus alapító tagja. — 1959-től élek a faluban. Úgy jöttem, hogy tennem kell a község kulturális felemelkedé­séért. Abban az időben nyílt meg az új művelődési ház; vál­lalatain az igazgatását. Később az iskolaigazgatói szó is sokat számított, hogy szembenéz­zünk az intrikával, a pletyákkal: mert a kezdet sok belső ellen­téttel járt. Lépésről lépésre ha­ladtunk a kórusmuzsikában is. Néhány év után úgy éreztük, hogy jelentkezhetünk minősítő hangversenyre; Csurgón ara­nyat szereztünk. Ez olyan lel­kesedést keltett a kórusban, hogy már szétrobbantani sem lehetne. — Sikerül-e megújulnia az együttesnek? — Kadarkútról több pedagó­gus érdeklődött a kórusunk iránt; eleinte tagként vennének részt az együttesben, de terve­zik, hogy egy másik kórust is alapítanának. Kórustag Kulcsár Szilvesz­ter, a polgármester is. — Van kedve énekelni ma egy polgármesternek? — A kórus tagjaként igen. Egyébként nincs; leköt a napi munka. Olyankor nincs nótás kedvem. — Telik-e a kultúrára Ho- mokszentgyörgyön ? — Az iskolának tisztességei tudjuk biztosítani a működés alapvető feltételeit. A művelő­dési házat „takaréklángon” működtetjük, ám a kórusnak mindig előteremti az önkor­mányzat az utazás és a szerep­lés költségeit. Horányi Barna Egy székely család A héten ünnepelte 85. születés­napját dr. László Gyula Szé- chenyi-díjas régészprofesszor, a kiváló festőművész. S mint­egy születésnapi ajándékul Debrecenben megjelent a Györffy István Társulat kiad­ványa: id. László Gyula-Tordai Vilma - László Gyula szülei - Egy székely család története című kötete. Ez nemcsak a szé- kelység XX. századi hányatta­tásainak megbízható dokumen­tuma: legfőbb értéke minden­napi életük bemutatása. Id. László Gyula gyermekkora s diákévei Székelyudvarhelyen és Keresztúron, tanítóskodása Kőhalomban, majd a menekü­lés a román betöréskor. Később végleg kiutasították Erdélyből. Új otthonteremtés... A szülői visszaemlékezések alapján egy munkás családot ismerünk meg. Mindig azon igyekeztek, hogy a család, a gyermekek jólétét, boldogulá­sát biztosítsák. Megismerke­dünk az unitárius szokásokkal, amelyek még az erdélyi fejede­lemség korában gyökereztek; ahonnan László Pál székely földmíves unokája, a most ki­tüntetett professzor is indult. A civil szféra: olaj a fogaskerékben Az elit demokráciája helyett a demokrácia társadalmasítása lenne kívánatos Fehérvári Tedeum Megtartották a Fehérvári Te­deum ősbemutatóját tartották a székesfehérvári Szent István bazilikában. Az ősi katolikus és protestáns tedeum-elemeket felhasználó művet Daróci Bár­dos Tamás komponálta, és köz­reműködött a Primavere kórus. Kocsis Albert halála Meghalt Kocsis Albert (64), a világhírű hegedűművész: a kas- seli zeneakadémián, munka közben kapott szívinfarktust. 1968 óta a világ legnevesebb koncertpódiumain szerepelt, és számos rangos nemzetközi he­gedűversenyen nyert díjakat. Magyar filmnapok Magyar filmnapok kezdődtek héten Kijevben. Az ukrán kö­zönség a budapesti filmszemle alkotásai közül ötöt tekint meg, a régebbiek közül pedig láthat­ja Szász János nemzetközi hí­rű „Woyzeck” című munkáját. Soproni tavasz Gergácz Berta festőművész em­lékkiállításával megnyitották a soproni tavasz eseménysoroza­tát. Ez a fiatalon elhunyt alkotó életművéről ad áttekintést. A két hét fő attrakciói itt a koncer­tek; föllép Snetberger Ferenc, a klasszikus gitár virtuóza a ven­dégeivel, és pódiumra lép majd a General Harmony Singers is. Bereg ünnepi hete Beregszász ünnepi hetének eseményei demonstrálják a ha­tár két oldalán élő magyarok egységét, s bemutatóikkal ápol­ják népi hagyományaikat. Szín­padra lépett ismét a beregszászi Illyés Gyula színház társulata, s megtartották a III. kárpát­medencei kisebbségi fórumot. A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács szervezett nyilvános fórumot A társadalmi érdekek érvényesülésének lehetőségei az 1994. évi önkormányzati vá­lasztások tükrében címmel. A Budapesten rendezett tanács­kozás egyik vitaindító előadá­sát dr. Gyenesei István, a So- mogyért Egyesület társelnöke tartotta. A meghívást annak köszönhette, hogy a Somo- gyért Egyesület volt az ország­ban az egyetlen olyan civil szervezet, amely a pártok több­ségénél is eredményesebben szerepelt az önkormányzati vá­lasztáson. Dr. Gyenesei István a választás tapasztalatait, il­letve tanulságait elemezve azt mondta, hogy túlpártosodott rendszerünkben a civil szerve­ződések egyelőre csak jelezték létüket: a társadalmi szerveze­tek nem tudtak igazán betömi a helyi önkormányzatokba sem, holott a helyi közéletnek ke­vésbé a pártok, sokkal inkább az állampolgárok által létreho­zott közösségek a formálói. Dr. Gyenesei István szerint sokan vallják, hogy az önkor­mányzatokban — egy elkövet­kezendő választásokon — a civil szférának sokkal erőtelje­sebb lesz a szerepe, hiszen jó kiegészítve a pártokat azok mellett kell megjelenniük. Ezért hangsúlyozta, hogy meg kell keresni a civil szervezetek helyét a demokráciában, mert az elit demokráciája helyett a demokrácia társadalmasítása lenne kívánatos. Dr. Gyenesei István szerint a politikai elit­nek a civil szervezetek addig fontosak és elfogadhatók, amíg azok a hatalmi szférán kívül vannak, ám ha az „asztalnál” helyet kémek maguknak, ak­kor nincs már meg a kellő önu­ralom néhány politikusban ah­hoz, hogy ne akarja kirúgni a széket alóluk. — Magyarországon a civil társadalom igen fiatal, ezért meg kell adni a lehetőséget a tanulásra — állítja. — Jó lenne, ha a (különösen a ha­talmat birtokló) pártok a mű­ködő fogaskerékben ne káros homokszemnek, hanem nélkü­lözhetetlen olajnak tekintenék a civil szervezeteket. Ha így lenne, akkor a magyar szellemi elit azon része is részt vállalna a társadalom irányításából, amely ma még azért marad tá­vol, mert nem kíván egyben a pártelit tagjává is válni. Előadása kapcsán dr. Gye­nesei István a Somogyi Hír­lapnak elmondta: a Somogyért Egyesület — a választásokon elért sikerre támaszkodva — szeretné tovább folytatni a te­vékenységét nemcsak az ön- kormányzatokban, hanem azo­kon kívül is. Vállalva a megol­dáskeresést is, azokra a nem kívánatos jelenségekre, ame­lyek megyénkben sok embert, illetve közösséget érintenek. (Tamási)

Next

/
Oldalképek
Tartalom