Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám

1995. március 16., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP KAPOSVÁR 7 Bejáró diákok a Bartókban Nem hátrány az utazás Az ötszázötven tanulóból százötven vidékről jár a ka­posvári Bartók úti általános iskolába. A környék kistele­püléseiről, Simonfáról, Bár- udvaranokról, Lipótfáról, Zselicszentpálról, Zselickis- lakról, Bőszénfáról utaznak naponta a diákok, hogy ta­nulhassanak. Többen szüle­ikkel együtt ülnek autó­buszra: ingáznak a falu és a város között. — Nem jelent hátrányt a tanulóknak a napi utazás? — Nagyon jó a kapcsola­tunk a Kapos Volánnal, igyekeztünk úgy egyeztetni a buszok érkezését és indulá­sát, hogy a gyerekeknél a leg­jobb legyen. Horváth István diszpécser rendszeresen ér­deklődik is, hogy zökkenő- mentesen utazhassanak bejá­róink. — mondta Dénes Já- nosné igazgató. A töröcskei járat okoz csak gondot a diá­koknak. Választaniuk kell az utazás és az ebéd között. Folynak megbeszélések ar­ról, hogy ha negyed órával később indul a járat, akkor a diákok kényelmesen meg­ebédelhetnének. Igaz, ha az ebéd mellett döntenek, jó félórai várakozás után újabb alkalmuk van, hogy hazame­hessenek. — Vidékről bejáró tanuló­ink tanulmányi eredménye jobb, mint a városiaké. Keve­sebb is a gond velük. A szü­lők figyelmét is jobbnak ér­tékeljük a kaposváriakénál. Rendszeresen érdeklődnek gyerekeik előremeneteléről. A tanári fogadóórákon rend­szeresen részt vesznek. — Nem túl költséges a szü­lőknek a gyerekek napi utaz­tatása? — A helyi önkormányza­tok fizetik a tanulók autóbusz bérletét, de még étkezési költségeikhez is hozzájárul­nak. Szinte napi kapcsolat­ban állunk a polgármesterek­kel. Rendszeresen érdeklőd­nek a tanulók felől. Több polgármester havonta hozza el a tanulók étkezési díját. — Az iskola fenntartása is ilyen zökkenőmentes? — A szükségesnél sokkal kevesebb támogatást kapunk. Tavaly novemberben készí­tettünk egy előzetes költség- vetést, miszerint három mil­lió forinttal többre lenne szükségünk. A legújabb számítások már rácáfolnak, négymillió forintra lenne szükségünk, hogy beszereze- hessük a hiányzó felszerelé­seket. — Négy éve egy alapít­ványt hoztak létre? Mi lett a sorsa? — Fél millió forint gyűlt össze az első évben. Elsősor­ban vállalkozók, akkor még működő vállalatok segítették iskolánkat. Az alapítványi pályázatokon nyert pénzből fejlesztettük a könyvtárat, a számítógép-parkunkat, a sport támogatására jutott. Az iskola egykori tanárai, diák­jai is gondolnak ránk: ki-ki lehetősége szerint támogatja az alapítványunkat. Mintegy százezer forinttal járultak hozzá, hogy a fenti célokat megvalósítsuk. így jelenleg kétszáznegyvenezer forin­tunk kamatozik a bankban. De sajnos nem fedez minden fejlesztési költséget az ala­pítványra befolyt pénz, hozzá kell nyúlnunk a szűkös költ­ségvetéshez is. Horányi Barna Pekingnek játszanak A kaposvári Petőfi Sándor Ál­talános Iskola diákjaiból álló Vadrózsa bábcsoport legutóbb egy budapesti válogató verse­nyen kápráztatta el az ítészeket. Produkciójuk annyira lenyű­gözte a szakembereket, hogy beválogatták a csoport — saj­nos csak — két tagját a Kínába utazó küldöttségbe. A program szerint Pekingben és Sanghaj­ban lép színpadra a két kis „bábművész”: a 13 éves Ba­lassa Csilla és a 14 esztendős Sápi Anita. Utazásukat két felkészítő tá­bor előzi meg, az egyik január 5-7-ig volt, amely lehetőséget adott az utazó kisdiákoknak a megismerkedésre, a másodikra pedig április 22-23-án kerül sor Esztergomban. Itt már közön­ség előtt mutatják be azt a pro­dukciót, amelyet majdan a kínai pódium közönsége lát majd. A Magyar Honvédség ka­posvári helyőrségi klubja által fenntartott — országos hírű — Vadrózsa bábcsoport két tagja az első igazi sikert jelentő Kán­kánt, valamint a szintén nagy elismerést kiváltó Cirkusz egy részletét mutatja be. A két te­hetséges kaposvári kislány a bábozás mellett énekel, sőt bű­vészkedik is majdan a kínai kö­zönségnek. T. R. Foltok a város arcán és a pénztárcán Kaposvár szépsége Ilyen a rend a 48-as Ifjúság útján, az iskola mellett fotó: király j. Béla Kaposvár közgyűlésének sok­kal fegyelmezettebb döntésho­zatali rendszerre lenne szük­sége — ez Kurdi Péternek az SZDSZ megyei elnökének vé­leménye. Szita Károly polgár- mester azonban úgy véli: körül­tekintő és megalapozott dönté­sek születtek. — Sokszor hiányzik a részle­tes koncepció a döntések meg­születésekor a kaposvári ön- kormányzatban, a testület fon­tos kérdésekben azok tényleges ismerete nélkül dönt — állítja Kurdi Péter. — Olyan ez, mint mikor megelőzi a kordé a sza­marat. Egy elkésett koncepció pedig már nem képes a szétgu­rult ügyeket rendszerben tar­tani, könnyen öntörvényűvé, irányíthatatlanná válhatnak ' a folyamatok. Ha pedig rendel­kezésre állnak az előzetes szakmai koncepciók, a dönté­sek akkor sincsenek összhang­ban ezzel. Az előzetes tervek­nek, megállapodásoknak kel­lene realizálódni az elfogadott költségvetésben, ez a két dolog azonban — úgy látjuk — nincs párhuzamban egymással. Legmarkánsabb példaként azt hozta fel Kurdi Péter, hogy nem volt olyan jelölt az önkor­mányzati választásokon, aki ne ígért volna tisztább, virágosabb Kaposvárt. Ezt a közgyűlés is szerette volna megvalósítani. A városgondnokság viszont nem kapott erre a célra több pénzt a költségvetésből, mint tavaly vagy előtte évben. — Kértük a polgármestert il­letve a közgyűlést, hogy emelje meg ezt az összeget 15 millió forinttal. Számításaink szerint ugyanis ennyi kellene ahhoz, hogy egy ekkora városban ész­revehető változások legyenek. A közgyűlés azonban nem tá­mogatta ezt. Végül hatmillió forintot tartottak elfogadható­nak a városatyák, ennyit sza­vaztak meg. Ezt nem a város- gondnokság fogja teljes műkö­dési költségébe beépítve meg­kapni, hanem a műszaki bizott­ság, kimondottan a parkok álla­potának, tisztaságának javítá­sára. Ebből pedig látványos vál­tozásokat nem lehet elérni. A döntéshozatali rendszer hiányosságaira példa a szemét- szállítási díj emelése. Maga az intézkedés szükséges, a döntés azonban nem volt kellően elő­készítve. Nem a helyiségszám alapján kellene ezt megállapí­tani, hanem személyre szabot- tabban, több szempontot figye­lembe véve. Régi igazság, hogy nem a szoba szemetel, hanem az ember, mégsem tartjuk ezt szem előtt. Ez egyébként már évek óta megoldatlan kérdés. Ha a közgyűlés döntéseiben — a költségvetési vitában is — a főbb proiritásokhoz és eredeti irányelveihez ragaszkodna, ak­kor — úgy vélem — sokkal jobban éreznénk magunkat eb­ben a városban. Szita Károly polgármesternek minderről más a véleménye. Állítja: a városi önkormányzat eddig meghozott döntései össz­hangban voltak a négyéves koncepcióval. — Ügy vélem, hogy a képvi­selőtestületi ülésekre felké­szülve érkeznek a képviselők, és megalapozott, átgondolt dön­tések születnek. A koncepciók részletes programját ugyan a júniusi közgyűlésen tárgyalja majd meg a testület, döntése­inkben • azonban addig is ra­gaszkodunk az előzetesen meg­állapított főbb irányelvekhez. Kicsit csodálkozom azon, hogy Kurdi Péter hármas minőség­ben tett észrevételeit nem a közgyűlésen, képviselőtársai előtt mondta el. Egy képviselő felelőssége összetett: a város egészének és saját területének érdekeit is képviselnie kell, úgy, hogy lehetőség szerint minden igénynek eleget tudjon tenni. Kurdi Péter önkormány­zati képviselővel egyetértésben én is tisztább, virágosabb, ott­honosabb Kaposvárt szeretnék és ez így is lesz. Tudom, hogy ebből a hatmillió forintból cso­dákat nem lehet várni, de a vá­ros költségvetése sem több mint tavaly vagy előtte évben, szűkösek az anyagi kereteink. Most ennyivel tudtunk többet adni, és remélem, hogy ezzel az összeggel és egyéb ilyen irányú intézkedéseinkkel is látható eredményeket fogunk elérni. A szemétszállítási díjjal kapcsola­tos észrevételeket is jogosnak tartom. Éppen ezért a követ­kező közgyűlés tárgyalja majd meg az új koncepciót, mely szerint több alternatívát kíná­lunk fel a város lakóinak. Min­denki maga döntheti el, hogy az eddigi rendszer szerint fizeti-e a szemétszállítási díjat vagy a hulladék mennyisége alapján. Mindkét alternatíva mellett és ellen is szólnak érvek. A szol­gáltatás összköltsége nem vál­tozik, csak a díjak egyénenkénti megoszlása. Nem szeretnénk, ha bárkit is kedvezőtlenül érin­tene a mostani emelés. Jakab Edit A magány nem válogat- Nincs nagyobb sikerél­mény, mint amikor két ma­gányos ember néhány órás ismerettség után kézen fogva távozik - mondta Hamberger Károly, a ka­posvári Duett társkereső szolgálat vezetője. Márpe­dig ez is előfordult; leg­utóbb egy 82 éves hölgy egy 72 esztendős úrral hagyta el az irodát kéz a kézben.- A társkeresők, illetve az adatok nyilvántartása diszk­rét, nevet és lakcímet soha nem adunk ki - hangsú­lyozza Hamberger Károly. - Áki fölkeresi az irodát, megadja fontosabb adatait, majd pedig a leendő partner iránti igényét rögzítjük. - Elmondta: a szolgálat nem partnerközvetítő, hanem társkereső. Tehát amikor úgy tetszik, hogy egy férfi és egy hölgy másik nemmel kapcsolatos igényei megfe­lelnek, akkor a kellemes hangulatú irodában „össze­hozzák” a - remélhetően - leendő partnereket.- Az első félóra mindig nehéz, ám amikor elnevetik magukat, már tudom, hogy rám tovább nincs szükség - mondja a 37 éves kaposvári vállalkozó. - Amikor érez­hetően oldódik a feszültség meghívom őket egy kávéra, aztán elhagyom a helyszínt. Hamberger Károly - me­takommunikációs tréning­gel a háta mögött - munkája során tanult meg emberek­kel foglalkozni. Tapasztala­tainak felhasználásával a ta­nácsadó szolgálat keretében a társkeresők esetleges ma­gánéleti problémáinak, kommunikációs gondjainak a megoldásában segít.- Általában olyan vidéki elvált emberek keresnek föl- mondja -, akiknek nincse­nek barátaik, nem járnak társaságba, szórakozásuk csak a kert és a televízió. Sőt, olyan férfi is járt az ügynökségen, aki ugyan bu­likat szervez, de aztán szinte kívülállóként nézi: a többiek hogyan szórakoznak. Azért, mert szinte képtelen kapcso­latot teremteni. A társtalálás érdekében szombatonként teadélutánt is szervez. Ez nemcsak az ismerkedést, hanem az ezzel járó nehézségek áthidalását is segíti. A Duett ügynöksé­get - a külkereskedelmi üz­letkötőtől a szobafestőig - igen változatos foglalkozá­súak keresik föl, van közöt­tük húsz- és van nyolcvanöt éves. A magány ugyanis nem válogat... (Tamási) Kaposvári pipások sikere Budapesten Tíz pipaklub vett részt a Bu­dapesten megrendezett Ko­rona Kupán, amelyen a ka­posvári Ámphora csapata má­sodik helyezést ért el. Egyéni versenyben Kereső József második, Csontos Ferenc harmadik helyezést ért el. A tizennégy tagú, kaposvári Amphora pipaklub már a leg­közelebbi versenyre készül: Svájcba kaptak meghívást a világkupára. Osztályfőnökök az egészségért Öt előadásból álló sorozat kezdődött a múlt héten a So­mogy Megyei Pedagógiai In­tézetben az osztályfőnökök fölkészítésére az egészségne­velés témakörében. A tanfo­lyam költségeit a Társada­lombiztosítási Igazgatóságtól pályázat útján nyerte az inté­zet. A tanfolyamon olyan hasznos ismeretekkel is gaz­dagodnak a részvevő osztály- főnökök, amiket majd az okta­tásban kamatoztathatnak. A lelki egészségvédelmi előadá­sok mellett tréningeken is részt vesznek a tanárok. Cigányok munka nélkül A munkanélküliek között a leghátrányosabb helyzetben a cigánysághoz tartozók vannak a megyeszékhelyen. Kaposvá­ron 4000-4200 cigány él, s a cigány lakosság egyébként is alacsony gazdaságilag aktív népességéhez viszonyítva, 42 százalékos a munkanélküliség aránya. Elhelyezkedési esé­lyeiket nehezíti az átlagnál alacsonyabb iskolázottság és a képzetlenség. Képzésük gondokkal jár, mivel jelenleg hiányoznak a különböző fel­zárkóztató programok. Tavaly hetvenhárom cigány munka- nélküli végzett el szakmai tanfolyamokat, az új képesí­téssel húsz százalékuk tudott elhelyezkedni. Rendszerfejlesztés a vagyonkezelőnél A Kaposvári Önkormányzati Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt elkészítette rendszerfej­lesztési tervét. A tervek sze­rint távlatilag valamennyi la­kás távfűtését a Béke-Füredi tömbfűtőműről kívánják biz­tosítani, s megszüntetik a többi négy kazánházat. A je­lenlegi gőzüzemi megoldás helyett jobb hatásfokkal üze­melő forróvízrendszerű meg­oldásra térnek át. A fűtőműbe kapcsolt villamosenergia ter­melő rendszert telepítenek, amely a hőtermelés mellett elektromos energia előállítá­sára is alkalmas, s lehetővé te­szi az önálló energiaellátást, valamint annak egy részének értékesítését is. A fejlesztési program 5-10 éven át tartó megvalósítás esetén, mai ára­kon több száz millió forintba kerül. Festményvásár Kaposváron Festményvásárt rendeztek a Városi Művelődési Központ­ban, ahol neves alkotók alko­tásaiból vásárolhattak az ér­deklődők. A rendezvényen több mint hatvan zsűrizett, ke­retezett olajfestményt mutat­tak be, két veszprémi és egy pécsi galéria anyagából. Bélyegek bűvöletében Az első jelek: a családnak ér­kező levelek borítékjainak eltű­nése, a nagypapa Ünokámnak feliratú titkos küldeményei, a cipőnk talpára tapadó bélyegek. S mikor a mosdókagylóban már sokadszorra is ázó, úszkáló pa­pírdarabkákat találunk, akkor érezzük igazán a gyűjtés ránk háruló örömét. A legtöbb csa­ládban így kezdődik a kiskorú csemete bélyeggyűjtése. Nincs nagy hírverés körülöt­tük. Szép csendesen működik, már több mint négy évtizede, a kaposvári bélyeggyűjtő kör, melynek ifjúsági tagozatát Halmos László vezeti. Har­mincnyolc éve tapasztalatai ve­zették arra, hogy a fiatalokkal, a kezdő gyűjtőkkel törődjön, megkímélve őket a csalódástól s átsegítve az első akadályokon. Február utolsó hétvégéjén far­sangi tombolajátékra hívták a város tanulóit, ezt a hagyomá­nyos rendezvényt a szünet előtt is megismétlik. A nyereménye­ket a felnőtt filatelisták adták össze: bélyegeket, szakfolyóira­tokat, könyveket. A körnek nyolcvan iskolás tagja van, va­sárnap délelőttönként találkoz­nak a szakszervezeti művelődési házban, vagy hétközben a Bar­tók, illetve a Berzsenyi általános iskolában. Halmos Lászlótól azt kérdeztük, mikor érik meg a gyerek a komoly gyűjtésre. — Az ötödik osztályosnak már elég ismerete van ahhoz, hogy „komolynak” tartsuk szándékát. Ám az egészen kicsi gyereknek is a kézbe adhatunk bélyeget, persze az értéktelene­ket. (Izményi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom