Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-08 / 33. szám

1995. február 8., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kaposgyarmat új címere Elkészült Kaposgyarmat cí­mere. A kis település védő­szentje Szent Erzsébet, ezért az ő szerepét is érzékeltetni akarták a címerben a falu la­kói. A rózsák kenyérré válto­zása miatt a felső, ezüst me­zőben három szál vörös rózsa található. Alul kék mezőben pedig arany liliom van; ezt a motívumot a hétszáz évvel ezelőtti birtokos, a szerdahe­lyi Dersfi család címeréből vették át. A kaposgyarmati címert Deák Varga Dénes nagybajomi heraldikus készí­tette, aki számos más telepü­lés címerét álmodta meg. Somogysárdi kapcsolatok Somogysárd két esztendeje létesített testvértelepülési kapcsolatot a Hargita megyei Tekerőpatakkal. Az erdélyi küldöttség legutóbb az ősszel járt Somogybán Horváth Sándor iskolaigazgató vezeté­sével. A somogysárdi önkor­mányzat azt tervezi, hogy a jövőben is rendszeressé teszi a két településen élők cserelá­togatását. Bajom öltözteti a gyerekeket A nagybaj omi önkormányzat minden évben gondoskodik a településen élő cigánygyere­kek óvodai ellátásáról és isko­láztatásáról. A lakosság min­tegy harminchat-harminchét százalékát kitevő etnikai ki­sebbségnek, a rászorultság alapján elsősorban természet­ben biztosítják a segítséget. A nagyközség önkormányzata megvásárolja a tankönyvei­ket, kifizeti a hétközi kollégi­umi és az étkezési díjakat. A megbízhatatlan családoknak sem pénzt adnak, hanem az évszakoknak megfelelő ruhá­zattal látják el a kisebb-na- gyobb gyerekeket. Mernye öregjei és gondozásuk Az 1664 lakosú Memyén négyszáztizennyolc ötvenöt év fölötti ember él. A moz­gáskorlátozottak zöme is — mintegy harmincöt személy — közülük kerül ki. Buzsáki Józsefné, a település szociális gondozója tizenhat idős em: bemek naponta házhoz szál­lítja az iskola konyhájáról az ebédet. Két rászorulónál házi gondozást is vállalt az ön- kormányzat által fizetett gon­dozó. A közgyógyellátásban részesülők száma is elég nagy: méltányossági alapon harmincnégyen, alanyi jogon ketten kapják ingyen a gyógyszert. Csak javítgatásokra jut Somogyszilban A somogyszili önkormányzat az idei költségvetésének több mint a felét az intézmények fenntartására fordítja. Az ön- kormányzat saját bevételek­kel igyekszik kiegészíteni költségvetését. A helyi adót a tavalyi kétszeresére, évi ezer­kétszáz forintra emelték in­gatlanonként, s az iparűzési adó is jelentős összeget hoz. Az adókból származó plusz bevétel így másfél-kétmillió forintot tesz ki évente. Jelen­tős beruházást nem terveznek az idén, legfeljebb állagme­góvásra, kisebb javításokra futja majd. Még nem dőlt el, hogy jut-e az út korszerűsíté­sére, amelyhez a helyi szö­vetkezet is hozzájárulna. Pénz helyett jószándék, faluébresztő napok Cserénfa szépítkezik Százharmincöt forintos önkormányzati bevétel Kallódó hajmási fiatalok A fiatalasszonyok is vágynak a szórakozásra FOTÓ: kovács Tibor Fiatal, agilis polgármestere van Cserénfának. Fehér Margit so­káig kérette magát, végül mégis kötélnek állt; jelöltette magát a választáson. És győzött! Mint megjegyzi: nem akarta cserben hagyni a 268 lelkes falut, sokan biztatták, ezért indult. A tősgyökeres cserénfai ta­nárnő annak örül leginkább, hogy a képviselő-testületbe olyan emberek kerültek, akik szintén fontosnak tartják, hogy föllendüljön a település élete. — Túl sokra nem futja az idén — mondja. — Ha a falu közös­ségét sikerül összefognunk, ak­kor megszépülhetünk. Olyan dolgokra gondolok, amelyekhez kevés pénz kell; inkább az em­berek jóakarata, segítőkészsége kell legyen az elsődleges. Ha ez megvan, megváltozhat a falu­kép; elkészülhet a sportpálya, parkosíthatunk, virágosíthatunk. Szemétgyűjtőket helyezünk el, hirdetőtáblákat állítunk, s talán a közvilágítás korszerűsítését is megoldhatjuk majd. Ezek csak apró lépések, de fontosak egy település életében. A szűkre szabott költségvetésből — 6,3 millió forintból gazdál­kodnak — több mint négy és fél milliót elvisz az iskola, a kör­jegyzőség, az orvos. A „mara­dék” pedig nem sokra elég. Sportnap, falunap, néhány kulturális rendezvény azonban ebben az évben is lesz Cserén- fán. Faluébresztő ünnepek, a hétköznapok között. L. S. Hajmáson szürkületkor már egy lelket sem látni a faluban. A fölújított katolikus templom képe hatalmas víztócsában tükröződik a település főterén. Aztán egy suttyó gyerek lép színre; az Isten házával átel- lenben árválkodó buszmegál­lóhoz igyekszik. Majd a patak hídján is föltűnik két fiatal nő. Szórakozási lehetőségeikről faggatnám őket. Összenéznek, nevetnek... — Én megmondom úgy, ahogy van. Hajmáson nincs más szórakozása a népnek, csak a kocsma — szólal meg a cserfe- sebb, Kohán Jánosné. Társa, Orsós Katalin sűrűn bólogat, és szorosabbra húzza maga körül norvégutánzatú kardigánját. — A polgármesterrel beszél­gettek-e már erről? — Áááá... — legyint Kohánné. — Azt mondaná, hogy akinek há­rom gyereke van, az maradjon otthon, aztán nevelje őket. De én még fiatal vagyok. Mit csináljak, ha szórakozni is szeretnék? Ha mindenképpen táncolni van ked­vünk, nyakunkba vesszük a lá­Tihanyi Melinda húsz éve ve­zeti a nagyberki könyvtárt. Büszkén mutatja birodalmát. — Tizenhétezer kötetünk van, széles a választék a kézi­könyvekből, lexikonokból, de a „könnyebb” irodalom köréből is. Csaknem négyszáz állandó olvasónk van, gyerekek és fel­bunkat, aztán átmegyünk Bő- szénfára. A faluban egyébként van egy kultúrháznak csúfolt épület is, az egykori orvosi rendelő helyén. Néhány asztal, székek, csupasz ablakok, némi zavaros dekoráci- ával, zászlóval — ennyi a beren­dezés. Néhanapján a falu ap- raja-nagyja összejön itt egy kis beszélgetésre, ám a szomszédos kocsma csábítása nagyobb. A fa­lunak nincs összetartó ereje. A gyerekek három helyre járnak is­kolába; a munkalehetőség kevés. Valamikor működött egy mel­léküzemág a közelben, az alig asszonnyá cseperedett fiatalok ott leltek munkát. Ha lejár a gyes, végleg nem tudnak mit kezdeni. Hatler János polgármester ta­lán még jobban igyekezne meg­oldani a gondokat, mint ahogyan azt igénylik, ám a költségvetési keret nagyon szűkös. Olyannyira, hogy a kötelező kiadások rendre meghaladják az előirányzott ösz- szeget. Hiába nyilvánították hát­rányos helyzetűnek a települést, ezen a címen mindössze 1,5 mil­lió forintot kapnak. Egyetlen be­vételi forrásuk egy nyugdíjas, nőttek egyaránt. A közelmúlt­ban alakítottuk ki a külön gyermek- és külön felnőtt­könyvtári részt... Úgy vettem észre, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni. Az olvasók száma nem csökkent, s a köny­vek árának emelkedése miatt a könyvtárak is egyre inkább özvegy tanítónő havi 135 forint lakbére. — Sok a gyerek és sok a nyug­díjas; az intézmények elviszik az összes pénzünket — panaszolja a polgármester. — A 276 lakosnak 60 százaléka cigány származású s ez tetézi a gondokat. Évente 300 ezer forintot költünk szociális ki­adásokra. Két személy kivételé­vel rászorultsági alapon a falu va­lamennyi lakosa megkapja a köz­gyógyellátásra jogosító igazol­ványt. Szerencsére csökkent a munkanélküliek száma: 6-7 fiata­lember tudott elhelyezkedni kör­nyékbeli vállalkozóknál és a Se- fagnál. A szaporodó ifjúságnak nemcsak szórakozóhelyre lenne szüksége, hanem tam'tóra is. Olyan emberre, aki foglalkozna velük. Megtanítaná őket a helyes viselkedésre, a kulturált szórako­zásra. — Az újonnan megválasz­tott jegyzőnkkel, dr. Dobos Pál­lal egyetemben a volt orvosi ren­delő és a polgármesteri hivatal épületéből szeretnénk kialakítani egy közösségi otthont — mondta Hatler János. Mindez — úgy tűnik — ,,csak” pénz kérdése. Várnai Ágnes vissza tudjuk csalogatni az ol­vasni szerető embereket. Nagyberkiben mindig is fon­tos volt a kultúra, rendszeresen támogatja az önkormányzat a könyvtárat is. Tavaly 65 ezer forintot kaptak könyvvásár­lásra. Lehetőség van különféle rendezvényekre is. J. E. Zeneiskola lesz Nagybajomban Ács Attila, Nagybajom pol­gármestere optimista; hiszi, hogy a nagyközség tovább vi­rágozhat. Ezért indult újra az önkormányzati választásokon is. Úgy látta, még egy ciklus kell ahhoz, hogy az elkezdett beruházásokat folytassák. A tervek — amelyeket négy évre álmodott — talán nyolc év alatt valóra válhatnak majd. Mert mint mondta: sok volt a buktató. Lobbizni kellett a kü­lönböző érdekekért, s mégis látványosan fejlődött a falu. — Jó úton halad az infrast­ruktúra — jegyzi meg —, de legalább 7-8 millió forintot kell még költenünk az útprogramra. Szeretnénk megoldani a szennyvízelvezetést is, ám ez csaknem 300 millió forintba kerül. Állami pénz nélkül még csak álmodni sem merünk er­ről. Talán két év múlva bele­vághatunk a szennyvízprog­ramba. Megérett már a felújításra az általános iskola és a kollégium épülete is. Ez a munka szintén nagy összeget vesz ki az ön- kormányzat erszényéből. Mint ahogy a régi katolikus általános iskola átalakítása is. Ám ez igazi büszkesége Nagybajom­nak, hiszen a marcali zeneis­kola kihelyezett tagozata — öt tanteremmel — működik majd itt az ősztől. Két éve folyik ugyan zeneiskolai képzés a he­lyi általános iskolában, de a képviselők fontosnak tartják, hogy a diákok külön épületben okítsák zeneelméletre és a mu­zsikára. Egy fiatal, „zenei vé- nájú” házaspárt szeretnének idecsábítani, szolgálati lakással várva őket. A felújított iskolaé­pület a katolikus hitélet köz­pontja is lehet. Ács Attila azt tartja: pénzzel és lehetőséggel egyaránt jól kell sáfárkodni, hiszen látvá­nyos fejlődés lobbizás nélkül elképzelhetetlen. A polgármes­ter — képviselőtársaival együtt — erre szegődött, bár tudja: egyre nehezebb megtalálni a legjobb „stratégiát”. (Lőrincz) Nagyberki négyszáz olvasója Fizikoterápiás birodalom Memyén A keze a legjobb műszer - Hét település betegei - Enyhül az izmok fájdalma Szerencsés embereknek mondhatják magukat a mer- nyeiek. A csaknem ezerhét- száz lakosú település önkor­mányzata minden erejével támogatja az egészségügyi el­látást. Bár mindkét házior­vosuk vállalkozó lett, a taka­rításon kívül a működéshez szükséges valamennyi felté­telt ingyen biztosítják szá­mukra. Különösen a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők­nek jelent könnyebbséget, hogy 1987 óta komplett fiziko­terápiás kezelést is kaphatnak. Gamos Emó'né, a fizikoterá­piás „birodalom” vezetője harmincegy éve dolgozik az egészségügyben, s 1987 óta enyhíti hét település lakóinak fájdalmát. — Somogygeszti, Somodor, Szentgáloskér, Felsőmocsolád, Ecseny, Polány és Mernye la­kói közül 18-20 fordul meg naponta a rendelőmben — mondja. — Egy beteg átlago­san három kezelést kap. Főként a 30 év fölöttiek igénylik a se­gítségemet. Míg beszélgettünk, addig sem pihent a keze, egyetlen percre sem. Vékony csuklóit gumipólya védi a megerőlte­téstől. Ottjártunkkor egy kö­zépkorú férfi derékfájdal­mait igyekezett eloszlatni az enyhet adó gyógymasszázzsal. — Legtöbben izomfájdal­makkal, töréseket és ficamokat követő elváltozásokkal, ge­rinc-, váll-, valamint könyökí­zületi panaszokkal, ideggyul­ladással keresnek föl. Az utób­biakra leggyakrabban a rövid- hullámú kezelést alkalmazom. Ezenkívül szinte valamennyi, a fizikoterápiában használatos műszert biztosítja az önkor­mányzat. Legutóbb például kaptunk egy Diadinamic ké­szüléket, de van ultrahangunk, galvánkészletünk, nervotesz- tünk az idegfájdalmak enyhíté­sére és egy miotesztkóp is, amellyel a bénult izmokat tud­juk kezelni. Gamos Ernőné napi nyolc órában gondozza a betegeket. Sok kitűnő gép segíti munká­ját, de mint a kezelőágyon fekvő beteg is mondta: kedves­ségével, türelmével, a keze érintésével s a masszázzsal tudja leginkább oldani a fe­szülő izmok fájdalmát. Nem­rég egy olyan beteget sikerült meggyógyítania, aki vállfáj- dalmai miatt nem tudta föl­emelni a karját. Búcsúzáskor szerényen mu­tatja legújabb „szerzeményét”: egy oklevelet. Azt igazolja, hogy Kaposváron sikeresen el­végzett egy természetgyógyász Reiki-tanfolyamot. Várnai Ágnes A masszázstól enyhül a derékfájás fotó: kovács tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom