Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04 / 30. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. február 4., szombat A Szászfalvi család: Boglárka, Szászfalviné és Bence FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Szászfalvi László lelkész, polgármester Polgármester a parókiáról A múlt században épült lelkészlak vaskos oszlopokkal alátámasztott timpanonja megállásra készteti a vendégségbe igyekvőt. A templomkert hangulatában könnyű elképzelni, hogy milyen jó lehet hűsölni tikkasztó nyárdélutánokon a teraszon. Szinte látom a fehérkötényes tekintélyes lelkésznét, amint pincehideg kancsót tesz az asztalra a helyi patikus, a tanító úr és a lelkész elé, akik a kertben illatozó kétszáz almafa idei termését jósolgatják... Perek a gazdaságért ... Kopogtatásunkra mosolygós, elegáns fiatalasszony nyit ajtót; nyúlánk alakján a pulóver alig láthatóan domborodik. Szászfalvi Lászlóné, a csurgói polgármester, a református lelkész felesége harmadik gyermekét várja. Nem is tudom, a ház légköre vagy az asszony nyugalma, szelídsége a megka- póbb. A kettő együtt kelti azt az érzést, hogy jó itt vendégnek lenni. Az előszobában egy csodálatos régi tálalószekrényé a főszerep, nagyapai örökségként került ide. Körülötte mázas korsók, cserépedények jelzik, hogy a házigazdák megbecsülik a népi értékeket. A nappaliban álló fa utazóláda talán az előző században szolgálta a szépmamát, a falon függő hatalmas kürt azonban újabb keletű: hollandoktól kapott kedves ajándék. — A teológián ismerkedtünk össze, gyakran jártunk Somogyba teológia-esteket tartani, s házasságunk után az itt megüresedett helyre kértük magunkat — avat be az asz- szony Csurgóra kerülésük történetébe. — Én be sem tudtam fejezni a tanulmányaimat, mert egymás után születtek a gyerekek. Az utolsó év így elmaradt, s azt szoktam mondani: a teológia örökös tagja vagyok. Szászfalvi László Csurgó újból megválasztott polgármestere alföldi születésű, felesége zalaegerszegi. Különböző tájak kultúráját hozták magukkal Somogyba. A lelkészi munkát megosztják egymás között, így az esti bibliaórákat, a vasárnapi istentiszteletet. Esküvőre inkább a papot kérik a hívők, de keresztelőre szívesen az anyai szerepet betöltő lelkésznét. Csurgón két gyülekezetük van, ezenkívül hozzájuk tartozik Csurgónagymarton, Szenta, novembertől pedig Inke és Nemesdéd is. A vasárnapi hat istentiszteletet váltásban tudják elvégezni, mert otthon a hétéves Bencével és az ötéves Boglárkával is törődni kell. — Nincs a közelben nagymama, ezért magunk oldunk meg mindent. Vasárnap délelőtt az itthon maradó szülő terelgeti a gyerekeket, s ebédeltet. Ha ez a férjem, akkor olyat főzök előre, ami nem ég le, nem fut ki, általában rakott ételt. Délután váltunk, s fél kettőtől a másikunk indul a templomba. A vasárnap soha nem közös; nálunk általában a reggelek telnek családi körben, a nap többi étkezésén szinte mindig csonka a család. Az ajtónyitással nemcsak friss szellő, hanem a vidámság is besurran a szobába, a mindig tettrekész Bencével és a cicás, mosolygós Boglárkával. A szőke pöttöm kislány rögtön háziasszonykodik: kekszet kínál körbe. Hiába akarja apja kikosarazni, nem hagyja magát. Látszik, az aput könnyű levenni a lábáról, bár azt mondják rá csemetéi, hogy ő a szigorúbb. Boglárkával az ovis társakról beszélgetünk, Bencével az iskola a téma. Még az atyai elégedetlenséggel is meg kell néha küzdenie. — Az elején jól indult a fiam — mondja a házigazda —, de mostanában „gyengélkedik”. A nagymamának tegnap a telefonba nagyon találóan azt mondta: „Szia, mama! Nem javultam semmit, és lefelé fejlődök.” Talán egy kicsit kifáradt az elsőben, az ovi után ez nagy változás volt. Míg a felnőttek beszélgetnek, a gyerekek Frédit és Bénit, a két cicát nyaggatják, akik nevükkel ellentétben nőneműek, s imádják a két játszótársat. Bence annak örül igazán, ha az aput focizni vagy kosarazni csábíthatja, van tőle mit tanulnia: középiskolásként az NB Il-ben kosarazott. A harmincas éveinek elején járó polgármester szívesen mozogna ma is kicsit többet, csak idő nincs rá. A Szászfalvi családban hagyomány a lelkészi hivatás. Apja és bátyja után választotta ő is ezt, de nem amolyan „eleve elrendelve”. A híres debreceni református kollégium diákjaként sok csínnyel, ifjúkori lázadással a háta mögött először régész, majd magyar-néprajz szakos akart lenni. A sors mégis a teológia felé vezérelte, s azóta sem bánta meg, hiszen ott még társra is lelt. A csurgói beilleszkedés nem ment nehezen, barátokra találtak itt, s a gyülekezetek is befogadták a fiatal párt. Most másodszor indult sikerrel harcba a polgár- mesteri székért, a két hivatást azonban egyeztetni kell. — A lelkészi munkában nem csupán egy meghatározott réteghez kerültem közel, széles az ismeretségi köröm. Láttam az emberek gondját, baját, örömét. Az új feladatokkal azonban, sajnos, épp a családlátogatásoknak nem tudok eleget tenni, mert kevés az időm. Egyelőre a feleségem ápolja ezeket a kapcsolatokat. A biztos hátteret nyújtó feleség a harmadik babát várva bizony nem bánná, ha kicsit több időt tölthetne félje a családdal. Most még csendessé teszi az estéket, a Híradó idejére ágyba parancsolja a kicsiket, de zajosabb lesz a ház, ha megérkezik az új jövevény. A házigazda teológiai témájú könyvei is csak gyűlnek a polcokon, mert mindig megveszi a legújabbakat. Elolvasásuk későbbre marad. A következő négy évben sem sok ideje lesz lapozgatni. Izményi Éva Javultak a személyi és tárgyi feltételek a somogyi bíróságokon - válaszolta a Somogyi Hírlap kérdésére dr. Ujkéry Csaba, a megyei bíróság elnöke. Hozzátette: megfelelő a környezet, optimális a létszám és fontos, hogy működik a belső igazgatás, megtudják valósítani elképzeléseiket, amelyek a bírói testület szándékával összhangban vannak. Mindez annak kapcsán hangzott el, hogy a közelmúltban tartották az éves összbírói értekezletet, s azon részt vett dr. Vas- tagh Pál igazságügy-miniszter és dr. Konkoly Csaba államtitkár is. A megyei bíróság elnöke ezen a múlt év munkájáról tartott beszámolót. A kollégiumvezetők a szakterületeikről, a bírói testületi szervek megválasztott tisztségviselői pedig éves munkájukról adtak tájékoztatót. Mivel mandátuma lejárt, újjáválasztották a megyei bírói tanács tagjait, az országos bírói tanács tagját és póttagját, valamint a fegyelmi bíróságot.- A bíróságok zökkenőmentes munkáját milyen személyi háttér biztosítja?- A Somogy Megyei Bíróságon betöltöttük az elnökön, az elnökhelyettesen és a kollégium- vezetőkön kívül az összes tanácselnöki állást is. A vidéki városi bíróságokon pedig több bíró dolgozik, mint ahány státusz engedélyezett. A segédhivatal létszámát kellene emelni, mert a leíró irodákban kevesen vannak. Nagy szükség lenne a titkári létszám emelésére is, hiszen a megyében mindössze három engedélyezett, holott minden városi bíróságra kellene titkár, a megyei bíróságra több is.- Mennyire egyenletes a munkateher, azaz az ügyek elosztása a megyében?- A vidéki városi bíróságokon a munkateher ideálisnak mondható, nem így a kaposvári bíróságon, ahol iszonyatos munkate- herrel küszködnek a polgári ügyszakban a kollegák. A munkateher - az egy bíróra eső folyamatban maradt ügyek számát illetően - lassan optimális lesz a vidéki bíróságokon, mert nem éri el a nyolcvanat. Kivétel a fo- nyódi büntető ügyszak, ahol több az egy bíróra jutó ügy: az elnökasszony az igazgatási feladatok ellátása mellett ítélkezik is.- Hány befejezett ügy jutott tavaly egy somogyi bíróra?- 1994 novemberében 1993- hoz viszonyítva 349 üggyel többet fejeztek be. Az egy bíróra jutó befejezett ügyek száma polgári, gazdasági ügyszakban 268, büntető ügyszakban 270, munkaügyi bíróságnál pedig 286.- A bírói ítélkezés „minőségét” jelzi-e valami?- A minőségre egyebek mellett az utal, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati panasz kapcsán alól felterjesztésből mindössze nyolc megváltoztató határozata van.- 1993-ban több bíró elhagyta a pályát, 1994-ben kevesebben döntöttek más foglalkozás mellett?- Megállt a fluktuáció: amíg 1993- ban öt bíró távozott a megye bíróságairól más foglalkozást választva, addig 1994-ben senki nem hagyta el a pályát. Viszont öt bíró kapott kinevezést a kaposvári bíróságra.- Milyen típusú ügyek domináltak az elmúlt évben?- A polgári peres ügyek száma 1991-hez és 1993-hoz képest szinte változatlan. Ezen belül azonban a gazdasági perek száma több mint ezer (!) százalékkal emelkedett (1991-ben 74 gazdasági peres ügy érkezett, 1994- ben pedig már 774). A büntetőperekben kismértékű volt a csökkenés. Ez vonatkozik a munkaügyi bíróságra is. A fellebbezett — mind polgári, mind pedig büntetőperes — ügyek azonos szintet mutatnak. A cégbíróságnál is 142 százalékos volt az emelkedés.- Sok a panasz, hogy „csúsznak” az ügyek.- A folyamatban levő egy éven túli ügyek számát csökkenteni kell. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen először a munkaterhét kell elviselhetővé tenni, majd a hosszan elhúzódó perek végére minél előbb pontot tenni. Elég magas az egy éven túli ügyek száma. Mind büntető, mind polgári perekben a legtöbb — 295 — Kaposváron van, bár a folyamatban levő ügyekhez képest ez mindössze 15 százalék.- Milyen állapotban van az új végrehajtói szervezet kialakítása?- Nehéz feladatokat hárított ez a megyei bíróságra. A végrehajtási ügyviteli szabályzatot csak a hatálybalépés előtt néhány nappal hirdették ki. Számos probléma még megoldatlan; nincsenek központi nyomtatványok, és a bírósági gazdasági hivatalt terhelő költség-előlegezés pénzügyi fedezete is megoldatlan.- Köszönöm az interjút. Tamási Rita FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A hivatásos nevettető arcai Szerepekről, vodkáról és poénokról vall Bajor Imre színművész Bajor Imre hamar megtalálta a kaposvári művelődési központot, ahol a farsangi rendezvények nyitóprogramján fellépett. Nem úgy, mint kabaréjában, ahol egy falu embereit kifigurázva arról faggatta, hol van a kultúr- ház. — Ki valójában Bajor Imre? — Olyan színész, aki nem csak egy dologgal foglalkozik, hanem a szakma sokféle ágával. Jópár színházi szerepet lemondtam, mert az utóbbi években meglehetősen elfáradtam az állandó esti stresszben. Jelenleg a Família Kft-t csinálom, ahova több-kevesebb rendszerességgel beszállok, a rádióban egy új sorozat készül, ami mindennap lesz majd Trubadúr címmel. A Rádiókabaré állandó elfoglaltságot jelent, és a Nap Tévének a reggeli Sörtreccse is. Ezt barátommal, Éles Pistával csináljuk. A Vidám Színpadon meg együtt lehetek Koós Janival. Aztán ott van a Szeszélyes évszakok, ami szintén folyamatos munkát jelent. Február végétől pedig egy új kabaré indul, ami rendszeres lesz a televízióban. És ha marad még némi időm, akkor járom az országot. — Koós János azt nyilatkozta, hogy május végén Hawaiira utazik önnel. Gyulát és Ottót, a Tóth Ottót nem viszik magukkal? — Amikor Janival együtt vagyunk, egész nap röhögünk. Van egy csomó közös műsorszámunk, és remekül érezzük magunkat a színpadon. Egy utazási irodát reklámozok. A fizetség fejében lehetővé tette, hogy néhány barátommal Havaiira menjek. Gyulát és Ottót itthon hagyom, viszont viszem Koós Janit és egy üzletembert a feleségével. — Poénlesre is készül? — Jön az magától, nem kell leselkedni utána. Sem idehaza, sem külföldön. — A saját poénjain tud-e nevetni? — Ha nagyon jók, akkor igen. — Hogy születik a jó poén? — Úgy, hogy születni kell rá. Mint ahogy erre a pályára is. Egyszer megkérdezte az egyik kollégám: hogy kell elmondani a nyitó poénját. Én megkérdeztem tőle: mikor született. Megmondta. Én meg rávágtam: sajnos, így nem lehet. Csak akkor, ha valaki 1957. március kilencedikén születik éjfélkor. Miért, akkor ki született? — kérdezett vissza. Hát én! — feleltem. Tehát ilyen egyszerű az egész. Egy csomó dolog megtanulhatatlan. Vagy van, vagy nincs. — Úgy érzi, hogy ezzel a tehetséggel jól sáfárkodik? — Ha egy színdarabban játszik az ember, akkor a próbák, az előadások a legfontosabbak. Úgy kell megcsinálni a szerepet, hogy az a lehető legjobb legyen. Nincs két egyforma este. És ez attól függ, mennyire van elfáradva. En ötödik napja forgatok egyfolytában a televízióban, és már alig látok ki a szememből... Ha közben fellépek valahol, a fáradtságot nem veheti észre a közönség. — Hamarosan rendezőként is debütál. — Békéscsabán rendezem meg az Én és a kisöcsém-et. Usztics Mátyás lesz az egyik vendég, és Szandi is kap egy kis szerepet. Most a végeredmény foglalkoztat. Az érdekel, mi az, amit a kollégáknak át tudok adni, s meg tudom nekik mutatni, hogyan lehetne jobb. — Ritkán látjuk a Szomszédokban. Hogy került a telere- génybe? — Kitalálták ezt a figurát, és hívtak. Én meg mentem. — Mennyire sajátja Öli úr figurája? „Nincs két egyforma este” — Annyira, hogy egy ország beszél róla. Nagyon nehéz volt egy homoszexuális embert úgy népszerűvé tenni, hogy rögtön az első pillanatban ne úgy beszéljenek róla. Ez egy késre menő dolog. Hiszen az ember könnyen áteshet a ló másik oldalára, s akkor már gusztustalan a történet, mindenki kikerült volna, s utálna. De szerencsére ez nem így van. — Bohém ember Bajor Imre? — Nagyon bohém vagyok, de ezt vállalom. Gyűlölöm azokat, akik egy színházi büfében hátramennek, és úgy kérik a vodkát. Nem szeretem, ha nem veszik felnőttszámba az embereket. Szükségem van arra a szabadságra, amiben élek. Senkitől nem függök, és nem is akarok. — A mának él? — Igen, de azért valahol hátul, a nyúltagyamban ott vannak azok a lehetőségek, amelyeket ki kell használni. Lőrincz Sándor
