Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
1995. január 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 7 Hétköznapi perpatvaraink Öröklés, ha nincs kész végrendelet A megbékélés ígérete vita után A bogiári tornacsarnokcsata frontvonalai A Balatonboglári Polgári Egyesület kompromisszum kereső, nyílt és őszinte vitára hívta meg a helyi képviselőket, pártokat, társadalmi szervezeteket főként a tornacsarnok körüli mendemondák tisztázása ügyében. A sajtót ugyan nem invitálták ide, de végül is senki nem kérdőjelezte meg a jogát, hogy jelen legyen ott, ahol lényeges várospolitikai dolgokról folytatnak párbeszédet. Amikor az örökhagyó után nem marad végrendelet, a Ptk. határozza meg az öröklés rendjét, amely a rokoni (vérségi), illetőleg a családi kapcsolaton alapul. A törvényes örökösök köre zárt, mert a vérszerinti hozzátartozókon kívül csak a házastárs öröklését ismeri el, így nem örökölhet elhunyt társától az élettárs, „szüleitől” a mostoha és a nevelt gyermek. Kivétel az örökbefogadás, amely nem vérszerinti rokonok között is rokoni kapcsolatot eredményez. A törvényes öröklésben meghatározott sorrend érvényesül. Mindaddig, amíg a sorrendben előbbre álló örökös van, a hátrább álló nem örökölhet. A törvényes örökösök között az első helyen az örökhagyó gyermekei állnak. Több gyermek esetén azonos arányban öröklik a teljes hagyatékot. A fent említett esetben ezt úgy kell értelmezni: az örökhagyó fiú gyermeke meghalt, így kiesett az öröklésből, de a hagyatékból őt megillető felerészt gyermekei — az örökhagyó unokái — öröklik egynegyed-egynegyed arányban. A hagyaték másik fele az örökhagyó életben lévő lányát illeti. Ha nincsenek leszármazók, a hagyaték két részre oszlik: az ági- és a nem ági vagyonra. Ági vagyonnak minősül mindaz, ami az örökhagyóra még életében, valamelyik felmenőjétől, vagy saját testvérétől, illetve testvére leszármazójától öröklés, vagy ingyenes juttatásként szállt át. Az ági vagyont idegen családból származó nem örökölheti. Itt kell válaszolni a kérdésre: mekkora örökség illeti meg az özvegyen maradt házastársat? Az örökhagyó házastársa az ági vagyonnak csak a haszon- élvezetét örökli. Nem tekinthető ági vagyonnak viszont a házastársi közös vagyonnak az elhunytat megillető fele és az örökhagyó különvagyona. Ha nincs végrendelet és leszármazó, a nem ági eredetű teljes hagyatékot a túlélő házastárs örökli. Az elhunyt gyermekei és házastársa közül a gyermekek a vagyon tulajdonjogát öröklik, míg a házastárs ugyanennek csak a haszonélvezetét. Ez az úgynevezett özvegyi jog. A törvényes öröklés sorrendjében ezután következnek az örökhagyó szülei, a szülők kiesése esetén azok leszármazói egyenlő részben. Amennyiben az egyik elhunyt szülőnek nincsenek leszármazói, akkor egyedül a másik szülő és annak gyermekei örökölnek. Ezt követően örökölnek ugyanilyen módon a nagyszülők. A törvényes öröklés sem korlátlan, a jog csak meghatározott rokonsági fokig engedi az öröklést. Nagyszülők és leszármazóik hiányában a távolabbi felmenők egy sorban, egyenlő mértékben örökölnek, de az ő leszármazóik már nem tarthatnak igényt az örökségre. Ha nincs egyetlen jogszerinti örökös sem, akkor végrendelet hiányában az államra száll a teljes hagyaték. Dr. Lajer Erika Gárdos Zoltán, az egyesület elnöke adta meg a beszélgetés alaphangját. Elmondta: arra a következtetésre jutottak, hogy Bogláron újra alakulnak a frontvonalak, ezért szeretnének valóban új évet kezdeni és a városért dolgozni a megbékélés jegyében. A választás győzteseként és egyetlen biztos program birtokában viszont jogot formálnak arra, hogy meghatározói legyenek a helyi politikának. Nem vitatják a polgármester jogát az alpolgármester-jelölésre, de az egyesületnek két jelöltje is van, ráadásul gesztust gyakoroltak, amikor egy baloldali érzelmű képviselőt is javasoltak. Dr. Sziberth László képviselő arra figyelmeztetett, hogy csak sorozatos kompromisz- szumokkal, a pártháttért félretéve lehet a városért dolgozni, nem diktálással, amire a többség sem jogosít fel. A városi tornacsarnok ügyében az elmúlt hónapokban röpködtek a plusz-mínusz százmilliók Bogláron, és a magyarázatok, ki mire szavazott és mire nem. Mindez alkalmas volt arra, hogy mára a közvéleménynek alig van sejtése a valódi beruházásról. A tények előbb-utóbb visszaköszönnek. Nézzük az adatokat, ahogy dr. Kovács Miklós polgármestertől hallhattuk. Az elmúlt egy évben három lényeges döntést hozott az előző testület meghatározó többséggel: sikeres pályázatot nyújtott be állami céltámogatásra, beépítette a ’94-es költségvetésbe és szeptemberben arról is határozott, hogy nem az iskola területén, hanem távolabb, a kibontakozó sport- központban építi meg. Az eredeti tervnél többet vállal, nemzetközi mérkőzések szervezésére is alkalmas csarnokot létesít. Ami ezután következett — versenytárgyalás, szerződéskötés, munkaterület átadás — az a testületi döntés végrehajtása. Az ősztől parázslik a vita a tornacsarnok helyét és költségeit illetően. A tisztánlátást nehezítette a képviselők tájékoztatására szánt hivatali munkaanyag a ,,’95-ös költségvetés előkészítéséről”, amely településpolitikai megfontolásokat nélkülözve 66 millió forintos „hiányt” jelzett. Ezután jött a hírverés a város adósságáról, meg hol a 100, 150, vagy 200 milliós beruházásról. Hogy nincs a városnak adóssága, azt az újraválasztott képviselők tudják a legjobban, hiszen nélkülük nem lehet hitelt felvenni. Az igaz, hogy decemberben átmeneti finanszírozási zavarok jelentkeztek, de ez nem fordulhat elő a jövőben, ha a testület a szerződések fizetési határidőit nem december 31-ben határozza meg, hiszen ugyanekkor jelentős volt a városi kassza kintlévősége is. Az érvényes szerződés szerint a tornacsarnok 96 millió forintba kerül két év alatt. Idén saját erőből 27 milliót kell költeni rá a 18 milliós állami támogatás mellett. Boglárnak most névértéken 70 milliós részvénycsomagja és százmilliós forgalom- képes ingatlanvagyona van. A képviselői aggályokat eloszlathatja, hogy végre van a városnak főépítésze és profi lebonyolító szervezetre bízták a beruházás indítását, ez garancia arra is, hogy az előírt költségeken belül maradnak. Hogy lesz-e tornacsarnok Bogláron, vagy mekkora és hol, az a találkozó után is teljesen bizonytalan. Természetesen lehet másként dönteni, de Kovács Miklóst idézve, a következmények beláthatatlanok. A megbékélésre viszont reményt keltő magatartást láthattunk, éppen a két „ellenérdekű” (középiskolai és sport) lobbitól: félretéve sérelmeiket, felismerve érdekeiket számtalan segítő ötletet vonultattak fel az együttmunkálkodásért. A város polgárai is bizonyára szívesen üdvözölnék a képviselők hasonló cselekedeteit. G. M. Tiltakozó pedagógusok A Pedagógusok Szakszervezete úgy véli, hogy az iskolaszerkezet módosítását nem lehet a nemzeti alaptanterv bevezetéséhez kötni. Hosz- szabb időre van szükség a nyolc plusz négyes szerkezet módosítására. A közoktatási törvény módosításával kapcsolatban kijelentették, nem értenek egyet azzal, hogy a helyi önkormányzatok döntsék el, hány osztályos legyen az általános iskola. Menedékesek új igazolványa Új igazolványt állítanak ki az egykori Jugoszláviából érkezett menedékesek részére. A dokumentum kiállítása január 2-án kezdődött és 13-ig tart a Menekültügyi és Migrációs Hivatalok regisztráló helyein. Az igénylőknek fel kell mutatniuk útiokmányukat jlletve régi menedékes-igazolványukat. Fizetett az Apeh Egyhetes kényszerszünet után tegnaptól ismét működnek a telefonok az Apeh Heves Megyei Igazgatóságán. A telefonvonalak visszakapcsolását az országos központ 830 ezer forintos gyorssegélye tette lehetővé. Az egri távközlési centrum decemberben leszigetelte a vonalakat, miután az Apeh többszöri felszólítás ellenére sem rendezte 1,6 millió forintra rúgó telefonszámláját. A gyorssegélyből a számla felét kifizették, a fennmaradó összeg rendezésére pedig haladékot kaptak. jubileumi akció i meg- L hossrabl 1 január t Twingo 995.000 RENAULT? Szeretettel várjuk Kaposváron, njyj^uju a Renault Törekesnél élmény vele élni Az évtized dilemmája még nem dőlt el Eutanázia Magyarországon „Bűn-e a halálba segítés?” A kérdés egyelőre megválaszolatlan Pedig lassan dönteni kell arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedőnek joga van-e a megváltó halálhoz? A kérdés előreláthatóan még az idén az Alkotmánybíróság elé kerül. Mégpedig annak a filozófiai dilemmának a részeként, mely a nem természetes halál három formájának, az abortusznak, a halálbüntetésnek és az eutanáziának az alkotmányosságáról hivatott dönteni. A testület, mint ismeretes, 1990-ben alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést, egy évvel később alkotmánysértőnek az abortusz rendeletben való szabályozását. Az eddig meghozott állás- foglalások alapján az alkotmányjogászok jelenleg arra következtetnek, hogy az Alkotmánybíróság, mely különbséget tett a magzat és az élő ember között, s az utóbbinak „az élethez és méltósághoz” való feltétlen jogát fogalmazta meg, amikor állást foglalt a halálbüntetést ellen, s ez előrevetíti egy eutanázia ellenes állásfoglalás valószínűségét. Az is bizonyosra vehető azonban, hogy ezzel egyik létkérdés sem kerül le a napirendről. Az abortusz tekintetében már újabb kérelem fekszik az Alkotmánybíróság előtt, s a sokévtizedes tapasztalat szerint a halálbüntetés ismételt napirendre tűzése is a közbiztonsági helyzet és a gyilkossági statisztikák alakulásától függ legalább olyan mértékben, mint a filozófiai viták alakulásától. Ha abból indulunk ki, hogy 1994-ben a szándékos emberölések száma az előzetes adatok szerint számottevően csökkent az előző évhez képest, akkor a halálbüntetésnek (és a halálba segítésnek) a következő években nincs igazi esélye Magyarországon. Eutanázia azonban létezik. Gyakorlatilag és illegálisan mindenütt a világon, de törvényesen és az engedélyezett orvosi gyakorlatban is létezik olyan fejlett európai országokban, mint Hollandia és Dánia. Magyarországon is léteznie kell illegálisan, ha vannak hívei az orvosi és az ügyvédi karban. Márpedig vannak, például Ádám György professzor, aki szerint minden embernek joga van ahhoz, hogy „elviselhetetlenné vált életét saját akaratából... fejezze be”. A Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága ezzel szemben elutasítja a kö- nyörületességből meghívott halált, s ilyenformán nehéz olyan orvost találni, aki beismerné az eutanázia alkalmazását. Azt lassan minden érdekelt fél felismerni látszik, hogy a dilemma nem annyira jogi vagy alkotmányos, hanem morális, hiszen eldöntését is erősebben befolyásolja a társadalmi erkölcs, mint a jogszokás. A londoni The Independent szerint, mely szintén decemberben foglalkozott egy teljes lapoldalon a kegyes halál problémájával, az eutanázia „az évtized erkölcsi dilemmájává vált”, mert a gyógyítás tudományának és technikájának fejlődése nemcsak az életlehetőségeket gyarapította időben és a fájdalom elviselhetősége tekintetében, hanem a kegyes halál technikáját és fájdalommentességét is növelte. Az amerikai Oregon államban most ősszel fogadták el azt a törvényt, mely gyógyíthatatlan betegségben szenvedő és a halált kifejezetten kérő betegek esetében lehetővé teszi a kezelőorvos számára halálos adag „gyógyszer” beadását. A dilemma eldöntése, — éppen mert az élet legfontosabb kérdéséről van szó — nemzetközi méretekben sem várható a közeljövőben. Az ellenzők új és új érveket találnak a hagyományos erkölcsi hivatkozások mellett. Dr. Jack Kevorkian, az anti-eutanázia tábor egyik vezéralakja a társadalom szempontjából elviselhetetlennek tartja minden eutanázia-törvény következményeit, mert úgy véli, hogy az érintetteket semmi nem védheti meg a hibás diagnózisoktól és attól, hogy családtagjaik, akik szélsőséges esetben netán anyagilag is érdekeltek lehetnek szeretteik mielőbbi távozásában, vagy életben maradásában, nyomást gyakoroljanak a páciensre. Az Independent négy érintettel beszélgetett, akik közül egyesek az önkéntes halál mellett, mások az ellen foglaltak állást. Csupa halálosan beteg emberről, illetve ilyen emberek kezelőorvosairól van szó. Magától értetődően ők nem tudnak igazságot tenni ebben a kérdésben, mely nagy valószínűséggel az évtized elteltével a következő évtizednek is a dilemmája marad. Atlantic Press
