Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-26 / 22. szám

1995. január 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — KAPOSVÁR KITÜNTETETTJEI 7 Január 23-án, a város napján Szita Károly polgármes­ter a megyei jogú város nevében kitüntetéseket adott át azoknak a kaposvári polgároknak, intézményeknek és szervezeteknek, akik kiemelkedő tevékenységükkel a vá­ros javát szolgálták. Személyükben legtöbbször egy kö­zösség munkáját is elismerte a megyei jogú város közgyű­lése. A Somogyi Hírlap munkatársai az ünnepi perceket kö­vetően azt kérdezték a kitüntetettektől, hogy miért kötőd­nek a városhoz, mi az, amit Kaposvár adott nekik, s mi­lyen emlékeket őriznek. Tisztelem a várost, s az megbecsül engem Zetz József, a Munkácsy gimnázium tanára: — 1961 óta vagyok Kapos­váron. Köszönöm a lehetősé­get, hogy sok nagyszerű em­bert taníthattam. Igyekeztem átadni azt a tudást, amellyel utamra bocsátott a debreceni almamater. Mindig igyekez­tem átplántálni diákjaimba Somogy szerétét. Szeressék ezt a megyét, szeressék Ka­posvárt, úgy, ahogy Ady sze­rette a hazáját. Néha harago­san, néha kritizálva és osto­rozva, de szeretve. Ez volt az én ars poétikám is. A város nekem nagyon sokat adott. Ha végigmegyek az utcán, rám mosolyognak és köszönnek, beszélgetnek velem. Azt hi­szem, én már itthon vagyok. Itt születtek a gyermekeim, itt töl­töttem életem nagyobb részét. Kölcsönösen tiszteljük egy­mást: én a várost, Kaposvár pedig engem. 40 éve a Táncsicsban Kiss Zoltán, a Táncsics Gim­názium tanára. — Ebben a korban az em­ber már vissza tekint: olyan érzés fogja el egy ilyen kitün­tetés átvételénél, már nem biztos, hogy meg tudja szol­gálni. De azért igyekszem. Kaposvár nekem sok mindent jelent. Itt élünk, dolgozunk. Ide kötnek bennünket a barátok, az ismerőseink nagy része is itt lakik. A munkám, a tanítás is a városhoz köt: jó közelítés­sel 40 éve dolgozom a gimná­ziumban. Az eltelt évek alatt rengeteg diákkal foglalkoz­tam. Számtalan fiatalt ismer­tem meg. Érdekes, örömteli volt látni fejlődésüket, igényü­ket. Hála a városnak, sok-sok értékes embert bocsájthattam útjára. Ez nagyszerű érzés. A jó lokálpatrióta Szabados Péter Kaposvár első' szabadon választott polgármestere volt Szabados Péter: — Születésemtől kezdve Kaposváron élek, itt voltam diák, katona, szinte minden percemet itt töltöttem. Össze­nőttem a várossal. Megtisz­telő, hogy az új közgyűlés ilyen magas kitüntetéssel is­merte el munkámat. Továbbra is jó lokálpatrióta leszek. Kapcsolataimat is a város szolgálatába állítom, s talán többet tudok segíteni, mint polgármesterségem előtt, bár akkor is igyekeztem. Úgy gondolom, megéri hűséges­nek lenni a városhoz, Kapos­várhoz. Ezután is ez a meg­győződésem határozza meg tetteimet. Nagy álmaimat még nem árulok el, de remélem hogy megvalósulnak. Életnyi kihívás Tóth Imre, a Széchenyi ke­reskedelmi és vendéglátói­pari iskola igazgatója. — Hogy a közgyűlés kitünte­tett, mindenekelőtt a tantestü­letnek köszönhetem. Bár ez nekem szól, de tudom, hogy egyedül nem érhettem volna el eredményeket. Kaposvár számomra mindig a kihívást je­lentette. Vonzott, hogy azt csi­nálhattam, amit szeretek, te­hettem a dolgomat. Felkapott, jó iskola lett a Széchenyi és ez a városnak is köszönhető. 21 éve dolgozom az iskolánál. Túl kell élnünk a demográfiai hul­lámvölgyeket és -hegyeket. De kellene egy új iskola, egy tor­naterem, egy uszoda és sok minden más. : -------------------^— D évényi, a díszpolgár Kaposvár új díszpolgára Dévényi Zoltán, a Balaton Füszért vezérigazgatója. Mi köti Kaposvárhoz? — A 37 év — felelte. — A sikerek, a barátaim, a város, a környezet. Mindenki, és min­den. 1963-ban jöttem egy évre Kaposvárra, hogy a céget megszervezzem: a harmadik­negyedik évben már itthon éreztem magam. Volt az éle­temben olyan időszak, amikor elmehettem volna Budapestre magasabb beosztásba. Éve­kig függőben volt ez, de gye­rekeim, a feleségem azt mondták: én elmehetek, de ők maradnak itt. Ez a kötődés tar­tós maradt. Engem hamar be­fogadott a város, és soha sen­kivel nem volt konfliktusom, kaptam viszont nagyon sok el­ismerést a várostól, a megyé­től szóban, gesztusban is. — Hogyan vert gyökeret egy zalai Kaposváron? — Idekerülésem előzmé­nye, hogy a Somogy és a Zala megyei füszért vállalatokat összevonták. Én úgy kerültem ide, hogy kapok három lakást. Mindegyik kicsi volt, de a he­lyetteseim lakáshoz jutottak. Akkor nem volt még lakásépí­tés, és én két évig szállodá­ban, illetve az utcán sétálva töltöttem az éjszakáimat. Az­tán kaptam egy 46 négyzet- méteres lakást: a feleségem­mel, két gyerekkel és az édesanyámmal öten éltünk ebben, 4-5 évig. Egyszer tele­fonál a városi vb-titkár, dr. Ba­logh János: hogy azt a felada­tot kapta, biztosítson nekem egy nagyobb lakást. Megijed­tem, mert én nem kértem la­kást. Végül kaptam egy 12-14 négyzetméterrel nagyobbat. Előzőleg elmentem a megyei tanácselnökhöz, és megkér­deztem, hogy ő áll-e a lakás­csere mögött? Azt mondta, hogy korábbi ígéretét akarja beváltani. Valaki észrevette; bizony, nagyon sűrűén voltunk otthon együtt. — Mondta, hogy nincs ha­ragosa. Azt is, hogy nem fűz. Ezt úgy kell privatizálni, hogy az mindenkinek jó le­gyen. Remélem, sikerül. — Udvariasságát sokan állítják példának fiatal veze­tők elé. Akik a sikeres em­ber barátságát keresik, azok Dévényi Zoltánét vagy in­kább a vezérigazgatóét ke­resik? — Az igazgatói beosztás olyan, mint a hosszútávfutóé: kicsit magányos. Nehezen ba­rátkozom. Mindenkit tisztelek, legyen az segédmunkás, ut­caseprő vagy miniszter. Jó ba­rát mindig akkor vagyok, ha ezek bajba kerülnek. Én meg­bízható barátságot várok, és megbízható, kiszámítható ba­rát vagyok. Nem hiszem, hogy a vezérigazgató barátságát keresik, mert nehéz megköze­líteni engem. A munkát és a barátságot kettéválasztom. Azt a kérést, ami nem teljesít­hető vagy erkölcstelen, vagy csak nem korrekt, senkinek nem teljesítem. Ezt jó tisz­tázni, mert így nincs harag vagy később neheztelés. Az elesettek, a nyugdíjasaink, a betegeink viszont soron kívül minden segítséget megkap­nak. Ők rendkívül érzékenyek, és akkor kell nekik adni, ami­kor bajba vannak. — Milyen most a komfor­térzete Kaposváron? — többen megkérdezték — különösen a rendszerváltás idején —, hogy hogyan érzem magam. Erre azt feleltem, hogy fiatal koromtól dolgozom, nem szégyenlem azt, amit csi­náltam, és azt sem, amit csiná­lok. Mindenkinek a szemébe tudok és merek nézni, nekem nincs szégyelnivalóm. Az or­szág és a szűkebb hazám — Somogy és Zala megye — ér­dekében megtettem mindent; egy kereskedelmi céget sajá­tos kereskedelmi kultúrával építettem fel munkatársaim­mal, vezetőtársaimmal együtt. Ma is példának állítják, 1989-ben pedig kiemelkedő­nek minősítették. Ez határozza meg a komfortérzetemet. Kercza Imre Dévényi Zoltán gyűjtött vagyont. Mi az, ami még nem sikerült Kaposvá­ron? — Irigyem azért talán van. Miért ne lenne? Inkább iri­gyem legyen, mint sajnálkozó. Van viszont sok barátom, s biztos vagyok benne, hogy rosszban is barátok marad­nak. Tulajdonképpen ez a ba­rátság. Mi hiányzik nékem? Megnőttek a gyerekek: na­gyok, felnőttek lettek. Egy-két unoka még hiányzik. — Mik a tervei? — Egy olyan nagy céget vezetek, amely nagyságát te­kintve ma már ritkaság az or­Fotó: Lang Róbert szágban. A bevétele 8 milliárd forint, 900 embernek ad ke­nyeret, hatalmas a hálózat, és hát tudvalevő: ebben az or­szágban a piacért folyik a harc. Hatalmas energiát igé­nyel mozgatni ezt a nagy szervezetet és a piacon ver­senyképessé tenni. Eddig még sikerült. Ezt szeretném ezután is, és a privatizációt végigcsinálni úgy, hogy a cégnek is és a dolgozóknak is jó legyen. A Balaton Füszért 46 éves. Én 46 éve tartozom hozzá: minden mozzanatát, dolgát ismerem. Minden em­beréhez érzelmi kapcsolat is Közös a siker A segítség erőt ad a további munkához Ottóné Bene Ibolya, a pol­gármesteri hivatal gyámügyi és lakásügyi csoportvezetője: — Nagyon büszke voltam és hihetetlen örömet éreztem, mi­kor átvettem a kitüntetést. Úgy éreztem, személyemnek és közvetlen munkatársaimnak is szól. Jó érzés volt magam mö­gött tudni azt a csapatot, akik­kel dolgozom, hiszen ezt az eredményt csak velük együtt tudtam elérni. Erőt is adott az elismerés: látom, hogy van ér­telme a munkámnak, s ezentúl még nagyobb energiával te­szem a dolgom. — Harmincnyolc éve élek Kaposváron. Szüleim és köz­vetlen hozzátartozóim is mind itt élnek. Családi vonatkozás­ban minden érzékszálammal ehhez a városhoz kötődöm. A főiskola kivételével iskoláimat is itt végeztem. Itt nevelem a három gyermekemet. — Csak­nem húsz éve dolgozom a helyi közigazgatásban. Gyakornok­ként kezdtem, az évek során egyre inkább átéreztem, ho­gyan lehet az embereken — sokszor pénz nélkül — segí­teni, hogyan lehet mások prob­lémáját megoldani. Nagyon szeretem a munkámat. Szá­momra ez nemcsak jövedel­mező tevékenységet jelent, ta­lán belső adottságom is van az emberekkel való törődéshez. Egy-egy segítségnyújtás ad erőt a további feladatok elvég­zéséhez. — Kaposvár nekem valóban a szűkebb hazámat jelenti; mindennapi életével, bosszú­ságaival, örömeivel együtt. Olyan mély kötődésem van a városhoz, hogy nem tudnám elhagyni azért, hogy egy lükte­tőbb, nagyobb vagy szebb vá­rosba költözzek. Gundy Richárdné, a Hon­véd Utcai Általános Iskola igazgatója: — Nem gondoltam, hogy ek­kora örömet szerez a kitünte­tés. Mélyebbről érintett ez az el­ismerés, másképp érzi az em­ber, ha szűkebb pátriája ismeri el a munkáját. Úgy érzem ez a kitüntetés nemcsak nekem, hanem az iskola nevelőtestüle­Göltl János, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola tanára. — Nagyon örülök ennek a kitüntetésnek. Kaposvár éle­tem szerves részévé vált. A középiskolát itt fejeztem be, majd később ide kerültem vissza tanítani. A pedagógus pályán már harminc éve dől­tének is szól. Eredményeket csak felkészült, lelkiismeretes, ötletdús, új kezdeményezé­sekre fogékony kollégákkal le­het elérni. Kaposváron szület­tem. Nem is tudom elképzelni az életem másutt, ehhez a vá­roshoz kötődöm. Ebben az is­kolában dolgozom 25 éve, az alapítása óta. A sajátomnak ér­zem. Örülök, ha dicsérik és bánt, ha elmarasztalják. gozom. Ezalatt számos olyan felejthetetlen élmény ért, ami máshol aligha történhetett volna meg. Nagyon sok diák­kal foglalkoztam eddig. A fiata­lokkal remek érzés foglal­kozni: az ember átadja azt a tudást, amit hosszú évek alatt felhalmozott. Hivatásomat most is úgy szeretem, mint a kezdet kezdetén. Fiatalok között élek Üzletek, irodák, lakások eladók ^ Kaposvár, Budai Nagy Antal u. és Petőfi tér sarkán épülő Herkules Center üzletházban Telefon munkanapokon napközben: 06-1-216-650 (69793) 1 KAPOSGEP GENERAL KFT KAPOSVÁR értékesít rendkívül kedvező áron -1 650 000 Ft + áfa ­9 tonnaméteres erdészeti darukat! Garancia, pótalkatrész-biztosítás, igény szerint gépjárműre szerelés, minősítés, vizsgáztatási Keressen bennünket személyesen Kaposvár, Jutái út 37. alatt vagy telefonon: 82/315-089, 06-60-368-412. Fax: 82/315-099 Állunk rendelkezésére: KAPOSGÉP GENERÁL (69474) Alkatrészforgalmazási és Szerviz Kft A KESFLÓ Egyesület területi képviselőt keres Somogy megyében, lehetőleg megyeszékhelyi lakost A területi vezető feladata: az egyesület konstrukcióinak terjesztése a megye területén. Sikerorientált munkáját az egyesület évi 700 000 Ft feletti nettó jövedelemmel honorálja. Elsősorban telefonnal rendelkező, felsőfokú végzettségű, kreatív gondolkodású, marketing szemléletű jelentkezők önéletrajzos bemutatkozó levelét várjuk az alábbi címre: KESFLÓ Egyesület, 6000 Kecskemét, Csongrádi u. 3. Mindenkit értesítünk a pályázat eredményéről vagy az esetleges személyes találkozás időpontjáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom