Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. január 14., szombat Doktor az erdőből Az épületszobrász és Fenyves címere „...valójában ezt életműnek tekintem” Fotó: Király J. Béla A házikó előterében áll szépen kirakva a balatonfeny- vesi címer, Tián István munkája. Rajz alapján gipszből faragta ki kézzel, már csak a keretet kell befesteni barnára. Aztán föltehetik a községházára, mindenki gyönyörűségére. Morgolódva mondja a Pista bácsi — így szólítják a faluban —, hogy előbb fel kell gyógyulni (mert nemrég megfázott), aztán ha jön egy kis napos idő, akkor lehet kirakni a címert. Pedig az orosz hadifogságban megszokta a hideget, most meg hinné még, hogy 24-30 éves, de karácsonykor betöltötte a hetvenkilencet. Munka nélkül azonban ma sem tud megmaradni; amint tavaszodik, ott találjuk a faházban berendezett műhelyben. A szerszámokat valamennyit maga csinálta, az esztergától a fűrészekig. A feleségének is, aki tíz évig küldte a fővárosi vállalatnak faragásait. A legszebbek ott vannak mindenütt a szobában. El sem hiszem, néz rám várakozva, még egy autót is csinált a limlom-akciókon kiCsöndes jubileumot ünnepelt Kertész Zsuzsa, a televízió népszerű bemondónője: 30 éve lépte át a rádió küszöbét, mint bemondójelölt. — Az érettségi után egyetemre jelentkeztem, oroszpszichológia szakra, de csak előfelvételt nyertem, kilenc hónapig dolgoznom kellett volna. Egy hirdetésben olvastam, hogy bemondót keresnek a rádióba. Mint utóbb Pintér Sanyi bácsitól megtudtam, négyezren jelentkeztünk, ebből tizenegyen maradtunk, s végül ötöt vettek fel. Én a hatodik voltam, de Vadász Ági férjét vidékre helyezték, így felkerültem az ötödik helyre. 1965 februárjában írtam alá az első szerződésemet. így indult 19 évesen, rádiós pályafutásom. — Mi lett az egyetemi felvételivel? — Később estin fejeztem be az egyetemet, előbb az orosz szakot, azután a pszichológiát. Nem volt könnyű dolgozni, tanulni s még nehezebb lett, amikor férjhez mentem és Andor fiam megszületett. Hol hajnalban kezdtem, hol meg éjfélkor zártam az adást. Hogy többet lehessek otthon, férjem jadobott fölösleges alkatrészekből. Akkor szorult be a mutatóujja a fogaskerekek közé. Mondta, dobják el, mit lehet csinálni, de az orvosok visz- szavarrták. Csak hát nagyon érzi azzal az ujjával a hideget. Kőművesnek tanult, aztán 1941-ben kiállított, gondosan őrzött munkakönyvében ott a bejegyzés, hogy rövidesen áttért a terrakotta- és épületszobrász-iparra. Ritka mesterség az övé, nagyon kevesen ismerik ezt a szépítőtudományt. Valaha tanította Kaposváron, ahol a Szent Imre templomban ma is látható a kezemunkája. Nem tud nyugodni, míg nem adhatja tovább mesterségét, legalább a fenyvesi gyerekeknek. Unszolja is a polgármestert, hogy az iskolában megtanítaná nekik a kis gipszfigurák öntését, festését, hiszen nem kell hozzá más, csak türelem meg kíváncsiság. A szárnyaló képzeletet és tehetséget nem említi, hiszen az olyan természetesen végigkíséri mindennapjait. Szárnyalunk az időben, a vasolta, menjek át a tv-be, ott kiszámíthatóbb a munkabeosztás. 1974. április 1-jén kerültem a kamera elé. — A hírek szerint nemcsak bemond, hanem tanít is. Kiket és mire? — Bennem van a pedagógus hajlam. Egyre többen kerestek meg, hogy hol lehet a bemondást megtanulni. Láttam, hogy mekkora igény van erre, s elkezdtem a dolgot. Rövidesen a szóvivők számára is készül egy programom. Köny- nyed, játékos formában folyik a tanítás, de ez csak látszólag játék, hiszen mögötte komoly követelmények vannak. Tíztagú csoportokban folyik az oktatás, de egy-egy óra egyéni foglalkozás is van, ebben smink, fodrász, színpadi mozgás is szerepel. Sőt, mikrofon- és kameragyakorlat valódi körülmények között. — A tanítás azonban csak heti két alkalommal zajlik. Mellette ott a rádió és a tévé. Kertész Zsuzsa bemondó vagy riporter? — Az én esetemben nem érzem a különbséget, hiszen mind a kettőt, sőt ennél sokkal többet csináltam és csinálok. Énekeltem sanzont, volt és rozetták és emlékek között. Faddon a hatvanas évek nagy árvize idején húsz nap alatt fölépítette egy idős néni házát, ingyen. Amikor kiderült, hogy a lakónak viszont sok-sok évig fizetni kellene a részletet, kérte a munkadíjat, aztán a pártitkár meg az építésvezető előtt odaadta Vida néninek mind a 18 ezer forintot, csak a hazaútra kért egy keveset. Boldog idős pár. Minden körülöttük lévő szép dolog kezük munkájának a gyümölcse. Bárhova nézek a szobában, van ami, megfogja a szemet: havas tájkép a falon, aztán Tóth Árpád képzőművész betoppan egy másikkal, bekeretezte Pista bácsi rajzát az unokájáról. A házikón rajta kívül nem dolgozott mesterember. No, a villanyszerelő, de az is csak a tervet vetette papírra. A falfestésnek csodájára járnak; magyarázza az idős mester, miként készültek a minták, aztán hogyan rakta szépen sorjában a falra. Négy éve három napig festette, még egyszer nekiáll. Gáldonyi Magdolna remélem lesz önálló műsorom. Nagyon szeretem az élő adásokat. Lámpalázam nincs, nem feszélyez a nyilvánosság, mindegy, hogy nyolc vagy nyolcvanezer ember előtt szerepelek. — És a magánélet? — A szerelem mindig nagyon fontos volt számomra. A fiammal — aki diplomás színész és a Katona József Színházban játszik — a lehető legjobb a kapcsolatom, és bár régen elváltunk, de a papájával is jó barátságban vagyok. Édesanyám nemrég hagyott itt bennünket, ő nagyon hiányzik nekem. Édesapám annak idején a helyi iparosok dalegyesületében karnagy volt. Én nem ismertem, hiszen négyhónapos voltam mikor meghalt, de az emberek szeretete a mai napig elkíséri. Nemrég a XV. kerületi Csokonai Művelődési Ház Dalkörébe hívtak, ahol egy néni régi fényképeket és egy hangsípot adott át nekem, azzal, hogy ez édesapám tulajdona volt. Eddig őrizte, mert szép emlék neki is, de engem illet. Megható és jó érzés az emberek szeretetét tapasztalni. László Zsuzsa Abban nincs semmi szokatlan, netán rendhagyó, hogy hivatását, szakmáját tovább gyakorolja az ember egy fordulópont, a nyugdíj- korhatár után. Az viszont már ritkaságszámba megy, ha valaki nyugdíjasán lát hozzá doktori disszertációjának elkészítéséhez és hatvanhét évesen védi meg értekezését. Itt már valami másnak is kell lenni, ami nem illeszthető a „szokványos, szakmai karrier-történetekbe. Geleta Ferenc somogyi erdőmérnök a múlt év november 24-e óta dr. Geleta Ferenc, aztán decemberben elnyerte az MTA pécsi bizottságának első díját. Az emberben miértek tucatja vetődik fel, amire ő: — Közhelynek tűnhet, de számomra ez éltető. Különben talán nagy baj lenne. És hogy miért éppen az erdőtüzek a témám? (Erről készült a doktori értekezése.) Mert diákkoromban az egyetemen, a Ha- racsi Lajosnál tett szigorlat után lelkemben eljegyeztem magam az erdővédelemmel. Ez a jegyesség nem titkolt, csendes, örök szerelemmé vált. „Aktív” életében bárhová szólította a munka, a köteleség, a tényeket, az adatokat, a tanulságokat, az irodalmat gyűjtögette azzal a hittel: egyszer majd lesz mód a különálló gyöngyszemeket egységes láncra fűzni. — Nos, a nyugdíjas kor adott időt arra, hogy a temérdek adatot rendszerezzem, hasznosítsam. Az élővilág egyik legfontosabb „közegének”, az erdőnek igen sok ellensége van. Az egyik legveszedelmesebb az erdőtűz. És sajnos, hazánkat sem kímélő világjelenség a károk rohamosan növekvő nagysága. Somogybán például 1971-1980 között nem érte el az egy millió forintot az évi tűzkár, 1981- 1992 között pedig túllépte a kilencmillió forintot. — Összefoglaló módon hazánkban még nemigen foglalkoztak ezzel a témával. Ez késztette a doktori disszertációja megírására? — Bizonyosan ez is ösztönzött. De talán méginkább az, hogy hivatalosan hitelessé tegyem, amit egy életen át ösz- szegyűjtöttem, és közkinccsé válhassanak azok az összefüggések, amelyekre rájöttem. — Elgondolkodva még hozzáteszi: — Valójában ezt az egészet életműnek tekintem. A védéshez hozzátartozott négy kötelező szigorlati anyag. Annak idején talán egyetlen szigorlatra sem készült úgy fel Geleta Ferenc, mint ezekre, és lehet, ilyen izgalmat egyik sem jelentett, mint ez. — A többórás védés során sok szakmai kérdés vetődött fel — emlékezik az eseményre —, hiszen a tüzek keletkezése, témaköre, hatása, kivédése ilyen szinten, valójában első és egyedülálló. Érthető az is, hogy már akkor és ott körvonalazódtak a tennivalók is. — Mik ezek a tennivalók? — Disszertációmban a megfigyelésekkel, az előre számíthatósággal kapcsolatos összefüggéseket feltártam. Azt is, ami már Somogybán bevált: a tűzzáró növények hatásával, a természetvédelmi szervezettel elindított repülőgépes megfigyelési programmal kapcsolatban. Ezek az országban mindenütt alkalmazhatók. Fontos feladata lenne ebben az FM erdészeti hivatalának, a BM tűzrendészeti szervezetének és a környezetvédelmi minisztériumnak. Pillanatnyi csend után így folytatja: — Nem a doktori cím, nem a szakmai karriervágy vezetett. Ezzel az értekezéssel elismert-hitelessé tettem a felismert fontos tennivalókat. Ezt csak alátámasztja az MTA első díja, az Alpok-Adria közösségnél tartott előadás visszhangja. Következő lépésként most azt tartom a legfontosabbnak, hogy mielőbb megjelenjen egy, az erdővédelmet népszerűsítő kézikönyv. Ráadásul most ez minden korábbinál fontosabb! Sok ezer ember tulajdonába került erdő, többségüknek fogalmuk sincs a veszélyek nagyságáról, a védelemről. Az egy cél érdekében gyűjtött ismeretanyagnál mindig keletkezik „melléktermék”, s ahogy dr. Geleta Ferenc mondja: mindig megcsillantja magát az új feladat. Levéltári kutatásai során például rádöbbent, hogy a nagynevű somogyi erdészegyéniségek alig hagytak maguk után az utódoknak írásos anyagot. Neki óriási, négy és fél évtizedes gyűjteménye van. Ami még a felesége javaslataival is szaporodik. A minden iránt érdeklődő asszony a kutatásban is társa. Ha olvasmányai során valamire rábukkan, ami kapcsolódik a férje témájához, nemcsak a figyelmet hívja fel, jegyzetet is készít róla. Menynyi minden tartozik ahhoz a fogalomhoz, hogy társ az életemben!) És ezt a hatalmas anyagot rendezni kell. — Egy-két évtizedig biztosan eltart — valahová mesz- szenézőn elmosolyodik. — Kérdés: lesz-e rá időm? Személyes kincseket, vagyont nem gyűjtött. Egy lakás és száz négyszögölön egy balatoni faház — ez minden. — Az erdőnél nagyobb vagyont nem tudok elképzelni. Az maradandó... Vörös Márta A népszerű bemondónő Kertész Zsuzsa a munkájáról és a tanításról, a lámpalázról, a szerelem fontosságáról és a szeretet szépségéről Előadás előtt a kikapcsolódás a pipa Fotó: Török Anett Vezényel: Hevesi András Színházi zenészek az árokban Hevesi András húsz éve dirigálja a kaposvári Csiky Gergely Színház zenekarát. Legújabb bemutatója a Csókolj meg, Katám! — Meghívott vendégként működtem közre a Kaukázusi krétakör és az Állami áruház kaposvári bemutatóján. Pályám Pécsen kezdődött. Érettségi előtt Németh Antal rendezésében a Bánk bán-ban már szerepeltem. Végigjártam a színházi szakma csaknem minden lépcsőfokát, mielőtt Kaposvárra kerültem. Kórista, súgó, és táncos is voltam. A zenekarban pedig bőgőztem. — Hogyan került a karmesteri pálca a kezébe? — A beat korszaknak köszönhetem. A professzor karmesterek nem értettek ehhez a zenéhez. Rám bízták a modern zenés darabok betanítását és dirgálását. Mellesleg: gitároztam is... A pécsi Zeneművészeti Főiskolán szolfézs és bőgőtanár szakon végzett. Később Budapesten hároméves karmesteri kurzuson vett részt. — Mi köti Kaposvárhoz? — A színház. Babarczy Lászlóval Pécsen ismerkedtem meg. Útjaink egyidőre elváltak, majd megkeresett, kérte, hogy találkozzunk. Azóta itt vagyok. — Hogy ítéli meg a zenés darab rangját a színházban? — A színházon belül rangja van a zenés műfajoknak, az operettnek, a musical-nek. Nem véletlen, hogy jeles rendezőink, Ascher Tamás, Ács János, Gothár Péter, Gazdag Gyula, Babarczy László szívesen vállalkozott zenés darab rendezésére. A legújabb példa a Csókolj meg, Katám! — Babarczy László rendezésében. Nehezebb feladat elé állítja a zenés műfaj a rendezőt, mint a dráma. Kecskeméten, ahol szintén dolgoztam, külön is vált a prózai és a zenés társulat. Kaposváron az ellenkezője igaz. — Mi különbözteti meg a színházi zenészt a szimfonikus zenekar tagjától? — Sokkal nehezebb színházban zenélni. A muzsikusnak többek között tudnia kell, hogy az előadás nem róla szól. Ő az árokban dolgozik. A követelmény azonban vele szemben szemben pontosan annyi, mintha ő lenne a főszereplő. Nagyfokú alázat jellemzi a színházi zenészeket és minden műfajban otthonosan tudok játszani. — A Csókolj meg, Katám! című zenés darabot felváltva Kerényi Gáborral vezényli. Van-e különbség a két előadás között? — Meg kell nézni mind a kettőt... Horányi Barna
