Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-05 / 286. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. december 5., hétfő Nagyberényi adózás személyre szólóan Készenléti díj télen? — Sarcolásra készen áll a DRV A nyaralók hetedik bőre meg a vízdíj A balatoni nyaralótulajdonosok szomorú jövőjét vetítette elénk a Somogyi Hírlap 1994. november 18-án Tizenöt százalékkal drágul a DRV vize címmel megjelent cikke. Azt ma már lassacskán re- zignáltan tudomásul vesszük, hogy immár minden hazai cég, vállalat, szolgáltató csakis világpiaci áron képes áruját, termékét, szolgáltatását a lakosságnak biztosítani. Azt is jól látjuk, hogy egy dolog, a bérek változatlanul kelet-európaiak. De hát ez kit érdekel? A DRV Rt vezérigazgatóját biztosan nem. A cég a vizéért igyekszik minél előbb világpiaci árat kérni, ami bizonyára jogos igény, hiszen területe télen is ugyanolyan nagy, mint nyáron, az irodai dolgozók, számát már a végletekig csökkentették, a termelésük korszerű és a lehető leggazdaságosabb. Ennek ellenére még több kell a működtetésre, a korszerűsítésre, s gondolom a prémiumokra úgyszintén. Márpedig, ha ilyen alacsony(l) a vízdíj — ami egyébként, úgy hiszem, országosan az egyik legmagasabb —, s ráadásul sok rendetlen fogyasztó még nem is fizet — 500 millió a kintlevőség —, akkor nincs más hátra, mint előre: nosza, emeljünk! De jó időben, mert most még az állam bácsi kompenzálja az átlag feletti árat, de a jövő év tavaszán nem emelnek, hanem csak jövő év derekán! Előre sajnálom őket, meg azokat is, akiket ők látnak el vízzel. Itt aztán újabb megállapítást, kérdést vet fel a jól tájékozott, széles látókörű, a megbékélést és békés egymás mellett élést hirdető zsurnaliszta. így: „A Balaton mellett élők aránytalanul magasabb terhet viselnek, mint azok, akik csak a nyarat töltik itt. Tud- nak-e ezen változtatni?” Természetesen tudnak! Szántó Imre vezérigazgató kész recepttel szolgál, majd kivetjük a nyaralókra a készenléti díjat, aztán ők fizetnek, ha belege- bednek is. Nem zavarja a nyilván őslakos újságírót, sem Szántó urat, hogy a balatoni nyaralókban, legalábbis azok 95 százalékában, mintegy fél évig egy csepp víz nem sok, de annyi sem folyik, nem csörgedezik, de még nem is csöpög. Azért csak hadd fizessen a lator! Hogy mit? Készenléti díjat, és ráadásul egész évben. A sarcolásra, a hetedik bőr lenyúzására, bizony, készen áll a DRV is. Az egészben az zavar leginkább, hogy egy másik Siófokon székelő szolgáltató, a Településtisztasági Vállalat éppen ettől az évtől vezette be — gondolom sok lakossági kéréssel összhangban — az idényre szóló szemétszállítási díjat. Jó lenne, ha a két cég vezetője kicserélné tapasztalatait: milyen módon lehet a lakosság terheit csökkenteni. Összegzésként leírok néhány dolgot. Remélem nem hat közhelyként, s vele a cikk szerzője is és a DRV Rt vezér- igazgatója is egyetért: 1. A nyaralótulajdonosok 90-95 százaléka nem igényli a téli időszakban sem a víz ivá- sát, sem a zuhanyozást. Ők azok, akik több ezren lázasan víztelenítenek októberban, nehogy lefagyjon a rendszer, s áprilisban újjáélesztik a nyaralók vizesblokkját. 2. A nyaralótulajdonosoknak (legalábbis a többségüknek) semmivel nem jobb az anyagi helyzete, mint a balatoni őslakosoknak, sőt bizonyos értelemben más és több kiadásuk van, mint a Balaton mellett élőknek. (Jelentősen megemelt nyaralóadó — lakás, garázs fenntartása stb.) A Bala- ton-partiaknak mindez egy helyen van, kevesebb gonddal és főleg kevesebb kiadással. 3. Egyre kevesebb, de van még olyan nyaralótulajdonos, akit látványosan romló élet- színvonala még nem kénysze- rített rá üdülője kiadására, s megengedi magának azt a luxust, hogy családjával a Balaton partján pihenje ki magát. Ezeknek a nyaralótulajdonosoknak nem termel a villa plusz jövedelmet, annak fenntartása csak kiadással jár. Lehet, hogy naivitás, de hiszem, hogy a jövőben szeretnének még többen, magyar emberként is a Balaton-parton pihenni, de nem olyan szájízzel, amit a DRV vize keserít meg, ezt legalábbis az áremeléssel könnyen elérhetik. A nyaralás még drágább lesz biztosan, hiszen a vendéglátás, a kereskedelem, a szórakoztató egységek mind és azonnal a nyaralók nyakába fogják terhelni a többletkiadásaikat. így pedig félő, hogy sem a magyar, sem a külföldi turista nem fog sorba állni a szállodák, de még a kempingek, sőt a magánnyaralók előtt sem. 4. Mint valamikori Bala- ton-parti állandó lakos, jelenlegi nyaralótulajdonos, meggyőződéssel állítom, hogy a vízparti települések bevételeinek döntő többségét a nyaralótulajdonosok biztosítják, ha nem is mindig közvetlenül, de indirekt módon biztosan. Ezért aztán enyhén szólva tájékozatlan az az ember, aki aránytalan teherbírásról beszél, legalább is olyan értelemben, ahogy a cikkben említik. Arról a nyaralótulajdonos igazán nem tehet, hogy az önkormányzatok a plusz bevételeket nem az őslakosság terheinek csökkentésére használják fel. Száz szónak is egy a vége: a DRV dönthet a vízdíjemelésről, az átalánydíj bevezetéséről, de ez nem jelenti automatikusan a bevételeinek emelkedését is. Megjósolható, hogy a nyaralótulajdonosok nagyobbik fele nem fogja az új sarcot befizetni, s valószínű: sok állandó lakos is társuk lesz ebben. Javaslom a DRV vezetésének, hogy más és fejlettebb, de hasonló üdülőterületet ellátó külföldi céggel vegye fel a kapcsolatot, s vizsgálják meg ők hogyan csinálják télidőben a gazdaságos működtetést. Ha ilyenekre nincs példa, akkor találják meg a módját annak, hogy aki a nyaralóban télen is vizet fogyaszt — ami egyértelműen luxusigény — azt kiemelt áron fizesse is meg. A be nem fizetők helyett nem leszünk hajlandók fizetni! Találják meg a behajtás legoptimálisabb lehetőségét! Lehet, hogy nehezebb lesz, mint árat emelni, de sokkal igazságosabb és emberszabásúbb, mint a jelenlegi terv, az átalánydíj bevezetése. Kraliczki Zoltán Kaposvár, Füredi út 13. 3/1 Víz, vita és háborgás a Nagyberényi Oázisban címmel a Somogyi Hírlap október 29-i számában megjelent írásban elpanaszoltam sérelmünket, és elmondtam, hogy a nagyberényi önkormányzat jogszabály ellenesen kötelezett engem, mint magánvállalkozót nagy összegű helyi adó megfizetésére. A szerzők megszólaltatták Pintér Józsefet — tévesen dr. Pintér József — Nagyberény jegyzőjét, akinek állításai valótlanok a következők szerint. 1. Egyetlen vállalkozás van, amely Nagyberényben működik és amelyben mind én, mind férjem tevékenykedünk, ez pedig az én nevem alatt működő magánvállalkozás. Férjemmel létrehoztunk két kft-t, amelynek az lenne a feladata, hogy az általunk feltárt gyógy- és termálvíz hasznosítására befektetőket keressen. Egyik kft sem működött mind ez ideig egyetlen napot sem. 2. Állítjuk, hogy a jegyző által említett önkormányzati helyi adó kifejezetten ellenünk irányul, mást a községben e rendelet alapján nem adóztattak meg. 3. Pintér József elismeri, hogy jogszabálysértően járt el, amikor adófizetésre kötelezett bennünket, és még dicsekszik is azzal, hogy miután a jogszabálysértést a felettes hatóság megállapította, újabb jogszabálysértést akart elkövetni, és önhatalmúlag akarta bankszámlánkat megterhelni. Ehhez természetesen semmiféle jogalapja nem volt. 4. A csak ellenünk alkotott és csak velünk szemben alkalmazni kívánt önkormányzati rendelet ellen, — minthogy az nyilvánvalóan alkotmányellenes — az Alkotmánybírósághoz fordulunk. 5. Mérhetetlenül felháborít bennünket Pintér József azon állítása, miszerint az önkormányzat „ingyen engedte meg, hogy az önkormányzat útja alatt 3200 méter hosszan ingyen a panziójukhoz vigyék a meleg vizet”, ő ugyanis tudja, csak nyilatkozatában elhallgatja, hogy a gyógyvizet, amelyet a tulajdonunkban lévő erdőben, a pénzünkért fúratott és a nevünkre törzskönyvezett kútból nyertünk és saját pénzünkön épített vezetéken juttattunk el panziónkba, vajon miért kellett volna fizetnünk. Amióta csak Nagyberényben vagyunk, mindig segítünk a község gondjainak megoldásában. Mielőtt mi a termálkutat Nagyberényben megfúrattuk volna, 10 forintért sem kelt el itt egy négyszögöl zártkerti terület, ma viszont ennek a százszorosát is bőven megadják érte. Sokszorosára emelkedtek a belterületi ingatlan árak is. Közvetlenül is szerettünk volna segíteni a község arra érdemes ifjú polgárain, ezért hoztuk létre az Oázis Alapítványt. Ennek az alapítványnak kuratóriumi titkára Pintér József, aki az alapítás óta eltelt több mint két év alatt semmit nem tett azért, hogy az alapítvány működjön, célja megvalósuljon. A pénz most is a számlán fekszik, nem hasznosul. A főtitkár az alapítás óta a kuratóriumot sem hívta össze egyszer sem. Mindezek után érthetetlen, miért akar a község jegyzője mindent elkövetni annak érdekében, hogy vállalkozásunk ellehetetlenüljön. Sereg József, Sereg Józsefné Eberek voltak a fiatalok Már a parkot is eladta az önkormányzat Felháborodva tapasztaltuk egyik napról a másikra, hogy Kaposváron a Béke utca 59-61. számú házak előtti parkolóban gyökerestől kitépték a fákat és valamilyen építkezés kezdődött. Egyik lakótársunk érdeklődésére a vállalkozó, akit ott talált közölte: ő pályázat útján megvette az önkormányzattól a területet 4 millió forintért és garázssort, azzal szemben üzletsort épít. A fákat „fájó szívvel” ugyan, de gyökerestől kitépte, de majd valahova visszateszi. Kérdéseink: van-e joga az önkormányzatnak közterületet úgy eladni, hogy annak hasznosításáról az ott lakó adófizető állampolgár véleményét meg sem kérdezi? Hol itt a demokrácia? Tud-e a város kertésze a fák sorsáról? Miért pont azt a gyű- szűnyi területet kell beépíteni, amikor a SÁÉV volt telepe közül rengeteg holt tér van ilyen célra? Miért nem ír ki pályázatot az önkormányzat a volt SÁÉV-szálló mögötti területre a lakótelepen csellengő gyerekek számára létesíthető játszópark hasznosítására? Miért építenek olyan garázssort, ahol a garázsok még nincsenek is eladva? Ki fog ezért egy csomó pénzt kaszálni. A vállalkozó? Ha a Béke utcaiaknak igényük van garázsra (nem mi vagyunk), telepítsék azt máshova, ne a lakótelep kellős közepére! Kérjük panaszunk felülvizsgálatát és az építkezés azonnali leállítását. A két lépcsőházban sok kisgyermek lakik, akik miatt a levegő szennyezése sem másodlagos szempont. Az erkélyeinkről szívesebben nézzük a zöldellő fákat, a garázsok előtt pöfögő autók helyett. Kérjük feljegyzésünk gyors nyilvánosságra hozatalát, mielőtt még az építkezés nagyobb kiterjedésű lesz. Kufár Jánosné és 26 aláírás Kaposár, Béke u. 59-61. Az eset november 21-érői 22-ére virradó éjszaka, So- mogyváron történt. A helybéli srácok — lévén nagy horgászok — a közelmúlt pecás eseményeit elevenítették fel a szabad ég alatt, amikor az éjféli vonattal érkező két idegen személyre lettek figyelmesek. Figyelmük csak fokozódott, amikor a falu szélén lévő vendéglő felé vették útjukat a rosz- szul öltözött idegenek. Gyanújuk rövidesen beigazolódott, mert a riasztó hangját a csendben jól hallották. Azonnal a helyszínre siettek és ott felfedezték, hogy az ablakról lefeszítették a rácsot, és betörtek az üzletembe. Telefonáltak a fo- nyódi rendőrkapitányságra, ahonnan rövid időn belül megérkezett egy nyomozó; ő értesített a lakásomon a történtekről. Gyors helyszínelés után megállapítottuk, hogy anyagi kár az erőszakos behatolással okozott káron kívül nincs. A riasztó megszólalása miatt fejvesztve, üres kézzel menekültek el a betörők. A nyomozó távozása után a srácokkal együtt én sem tudtam megnyugodni, és arra a következtetésre jutottunk: mivel vonattal érkeztek a betöréssel gyanúsíthatok, azzal is kell távozniuk, tehát még a faluban lehetnek. Elkezdtünk „járőrözni”, és gyorsan meg is találtuk a két személyt. A határozott és hatásos fellépésünknek köszönhetően rövidesen bevallották tettüket, melyet azzal indokoltak, hogy kilátástalan a helyzetük és télre szeretnének inkább börtönbe kerülni, mintsem szabadlábon lenni. Ismét értesítettük a rendőrséget. Pár perc múlva megjelentek az igazi járőrök, és elszállították a két zsiványt. Hogy mennyire nem volt veszélytelen a magánakciónk, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyiküknél bicskát és egy nagy ollót találtak az őket megmotozó zsaruk. Az eset így szerencsésen zárult. Ezúton szeretném megköszönni Németh Csabának, Németh Róbertnek, Szalay Zoltánnak, Kollár Istvánnak, Rádics Róbertnek a segítségét és a fonyódi rendőrkapitányság gyors intézkedését. Györki Béla üzletvezető, Somogyvár Kaszálás a bogiári árokpartokon Álnéven csúsztatott a levélíró Hébe-hóba olvas a Kögáz A Somogyi Hírlap 1994. november 22-i számában, Horváth Mihályné aláírásával A rend vendégfogó című olvasói levélre kötelességem reagálni. Horváth Mihályné nevű ba- latonboglári lakos nincs a kifüggesztett helyi választói névjegyzékben, illetve aki ilyen néven Balatonbogláron választó joggal rendelkezik, nem írt ilyen levelet. A levélíró kritikája a házak előtti kaszálásokat illetően helytálló, de csúsztatás. A régi szokás itt megmaradt, hogy saját házuk elejét rendbe teszik a lakók, lekaszálják az utcát és az árokpartot. Nem közpénzekből csalogatják be a vendéget a „Zimmer Frei” házakba. A Kinizsi utca, miszerint ott nem takarították le a gazt, több mint csúsztatás, mert az ott lakók — nem tóparti terület — hétvégenként maguk teszik és tették rendbe saját házuk elejét. A levélíró — ha azonos a levél aláírójával — az itteni polgármesterről birtokviszonyban ír. A levélíró hol választott polgármestert, ha itt ilyen nevű választó nincs? Ha álnéven íródott a levél, akkor kinek az érdekét szolgálja Balatonbog- lár lakosságának lejáratása? A levél azon részével, hogy „most az államnak is áldozni kell a Balatonra”, egyetértek. Évtizedek óta ez csak egy szólam maradt. Meg kellene mondani végre, hogy mennyi az a sok millió, mire kellene „áldozni”. Kinek és hogyan? Választási kampány van. Ha a levél álnéven íródott, írója miért nem adja a saját nevét? Vagy csak félreértés az egész? Sós Zoltán Balatonboglár Egy egyedül élő nyugdíjas fordul önökhöz segítségért. Amióta Kaposváron vezetékes földgázener- gia-szolgáltatás van, azóta rendszeres fogyasztó vagyok. A fogyasztott gázért, a fogyasztó-szabályozó rendelkezések szerint a megállapított díjat OTP átutalási számlámról évtizedek óta rendszeresen fizettem. Vagyis eleget tettem a GKSZ II. fejezet 39. paragrafus 1-3. bekezdéséből adódó kötelezettségemnek. Ez a rendelkezés jogokat és kötelezettségeket ró a fogyasztóra, tehát a dolog kétoldalú! Sajnos, 1994. májusjúnius és július hónapok óta nem tudok eleget tenni kötelezettségemnek, mivel a mérőóra állását a Kögáz nem olvasta le. így az említett hónapokra egy összegben hívtak le az OTP-számlámról 2450 forintot! Most hasonló a helyzet. November 10-én bevittem a mérőóra állását, és közölték: körülbelül kétszáz köbméter gázfogyasztás kifizetésével vagyok elmaradva, mivel augusztus-szeptember és október hónapokban nem olvasták le a mérőóra állását különböző kifogásokra hivatkozva. Eddig is rendszeresen fizettem. Fűtési szezon van, várható az energiaár-emelés; miért nekem kell állandóan reklamálnom, hogy a pénzemet elfogadják? írtam Nagykanizsára a Kögáz vezetőjének egy levelet, de nem is válaszolt rá. Tisztelettel kérem a szerkesztőséget, segítsenek abban, hogy pénzemet fogadják el, és ne nekem kelljen hónapról hónapra reklamálnom. Eddig és a jövőben is rendszeresen fizető állampolgárként szeretnék élni azzal a jogommal, hogy eleget tudjak tenni kötelezettségemnek. Török László Kaposvár, Petőfi S. u. 62.
