Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-27 / 304. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 1994. december 27., kedd Karácsony Szerdahelyen Ünnepi műsorral köszöntötték a karácsonyt Kaposz- szerdahelyen. A község templomában karácsonyi koncertet szervezett a helyi önkormányzat. A jó hangulatú műsorban nemcsak a kaposszerdahelyi általános iskolások léptek fel nagy sikerrel, hanem a kaposvári zeneiskola növendékei is a közönség elé léptek, nagy tetszést aratva muzsikájukkal. Eredményes a bérmunka Eredményes évet zárnak a kaposvári ruhagyárban. A cég várhatóan több mint tízmillió forintos nyereséget könyvelhet majd el az idén. A gyárban — amely csaknem teljes egészében bérmunkakonstrukcióban termel — az idén bőven akadt megrendelés. A cég üzletfeleinek többsége nyugat-európai. Olyan ruhaipari vállalkozások, amelyek elsősorban a minőséget kérik számon a kaposváriakon. Új vonalak Patalomban Régi vágya teljesült az ünnepekre a patalomiaknak. A faluban már rég vágytak az automatizált távbeszélőrendszer kiépítésére. A Matávnak köszönhetően végre megoldódott a faluban a Petőfi utca távbeszélő-ellátása. Több mint tíz új vonalat létesítettek az igénylők legnagyobb örömére, mivel itt eddig nem volt telefon. A szerelés egy hétig tartott, s a szakemberek éppen karácsonyra végeztek a munkákkal. A Épül a sántosi templom teteje Kétszázötvenezer tetőcserepet és harminchatezer téglát szállítottak Dombóvárról Sántosra, az épülő templom számára. Az építőanyagokat a sántosi önkormányzat vásárolta, összesen 38400 forint értékben az. A szállításban a község lakossága is segített Kiss József plébános vezetésével. A teherautót a Surján Rt. ingyen bocsátotta a község rendelkezésére. Szeretetcsomagok Kaposváron Háromszáz karácsonyi csomagot osztott szét az ünnepek alkalmával a kaposvári rászorultak között a Szent Imre Szeretetszolgálat. Képviselőik sok helyen megfordultak, többek között jártak a börtönben és az átmeneti szálláson is. Segítségnyújtás Lengyeltótiban A lengyeltóti önkormányzat, a város egyházközössége és fiataljai idén is igyekeztek segíteni az idős, egyedülálló embereken. 100 nyugdíjashoz juttattak el gyümölcsöt, szaloncukrot és más élelmiszert tartalmazó csomagot Lengyeltótiban. A szép kezdeményezés immár hagyománnyá vált, s ezután is minden évben szeretnék megajándékozni az arra rászorulókat. Számítógépek a szakiskolában Az MBKE Elektronikai KFT támogatásával bővült a Rippl-Rónai József Közlekedési Szakközépiskola és 503. Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet számítógép- parkja. A kaposvári kft osztrák tulajdonosa által átadott számítógépekkel felszerelt szaktanterem az informatikában segít eligazodni az intézet diákjainak. Az MBKE segítsége jelentősen enyhített az iskola számítógépes parkjának modernizálásában. Szeretetszolgálat a rászorulóknak A Magyar Árpádházi Szent Erzsébet Szeretetszolgálat megyei központja, mely Sán- toson található, az ünnepekre több mint 400 csomagot osztott ki a megyében az arra rászorulók közt. Ezenkívül 300 kiló fonal is érkezett, amit szétosztanak azok közt, akik szeretnek kézimunkázni, és a nehéz szociális helyzetben élők számára szeretnének téli ruhaneműt készíteni. Kaposvár régi-új kávéháza Újraéled a Stühmer Az Omnia Kávészalonban dedikálta a hetvenes években legújabb kötetét Takáts Gyula, Baráti körben bőrpuffokon ülve naponta szürcsölték az ízletes kávét. Kaposvári Pilvaxnak is nevezték a kedvelt törzshelyet, ahol az idős barátok rendszeresen találkoztak. A kényelmetlen ülőalkalmatosságokat aztán felváltották Vaszary kávéház foteljeire: ide települtek át a vendégek. Az Omnia kávézó, Art Kafé néven nyílt meg később és kósza hírek jártak a somogyi megyeszékhelyen azóta, hogy kiírták a bejárati ajtóra: átalakítás miatt zárva. Sokan újabb butik nyitásra gondoltak. Ám Tardi Csaba és Táncos Ferenc, — az üzlet bérlő — belvárosi kávézó nyitásán fáradoznak. — Arról is szól a pletyka, hogy Kozma Lajos neves építész, belsőépítész bútorai sérültek az átalakítás során: a hagyományos zöld színt átfestették fehérre, pedig a bútor védett. — A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójától, dr. Draveczky Balázstól megkaptuk az engedélyt a védett Kozma-bútorok felújítására. A színnel sem volt gondjuk. Dunántúl egyetlen olyan kávéháza az Art kafé, amely ilyen értékes műtárgyak környezetében működik. Dr. Draveczky Balázs fölajánlotta azt is, hogy recepteket küldenek — mondta Tardi Csaba, a Sthümmer Kft. tulajdonosa. — A Stümmer név mire kötelezi? — Kanadában él a Sthümmer család legutolsó leszármazottja, tőle várjuk az engedélyt, hogy a Kozma bútorokon szereplő Sthümmer nevet felvegye a kávézó. — Á belső átalakítás igényes. Milyen tervük van a kávéházzal? — író-olvasó találkozóknak, kiállításoknak adunk helyet. Folytatjuk azt, amit az Art kafé elkezdett, de bővíteni szeretnénk programjainkat. Kaposvár színfoltjává szeretnénk tenni. (Horányi) Felújították a védett Kozma-bútorokat Fotó: Török Anett Hatvan év boldogsága! Gémeskútnál lobbant a láng Tabon, a Dobó Katalin utca 36-os számú családi házban gyakran egymásra pillantó szempárt figyelek, 'miközben azon gondolkodom: mi tartotta együtt hatvan esztendőn át a ma 81 éves Madarász Károlyt és 77 éves feleségét Kiss Rozáliát. A beszélgetés végére aztán kiderül a titok: egymás megértésének boldog évtizedei, a sugárzó szeretet, a másikért való aggódás az, hogy mindig és mindenben számíthattak egymásra. Felelősek voltak egymás lépéseiért, cselekedeteiért... Néhány hete — gyémántlakodalom alkalmával — megerősítette 1934-ben kötött házasságát. — Jókor jöttek — mondta az asszony — a papa most ért haza a fodrásztól: megnyirat- kozott, megborotválkozott, de nem ám a maguk kedvéért... Madarász Károlyt nyolc napos csecsemőként Budapestről nevelőszülők hozták Tabra. Öt osztályt járt iskolába, mert dolgozni kellett menni a téglagyárba. Napi 10 órás fizikai munkát végzett itt éveken keresztül. Aztán Ugalypusztára vitte a sors. — Nevelőapámmal Gombér Györgyékhez mentünk, ahol mint fejőgulyás dolgoztam. Huszonöt-harminc állat ellátásról kellett gondoskodnunk. Ezért szoba-konyhás cselédházban lakhattunk, évente 16 mázsa gabonát, 20 kiló sót, valamint 800 négyszögöl földet kaptunk. A „birtokon” kukoricát termeltünk, hogy legyen etetnivaló a malacnak... Nyolc évig cselé- deskedtem itt, és közben megismerkedtem az asszonnyal... — 1932-ben Ugalyon a gémeskútnál vízhúzás közben hozott össze bennünket a sors — kapcsolódik a beszélgetésbe az asszony. — Két év múlva, Károly napján összeházasodtunk: egyszerű cselédesküvő volt. De — sose felejtem el — a somogyegresi trombitások fújtak nekünk! Ah, édes Istenem de rég is volt, de szép is volt... Képzelje el: novemberben nyári melegben hintón vittek bennünket esketni. Mintha álom lett volna. Pedig igaz volt! — Ha jól emlékszem — mondja a férj — 1936-ban, vagy 1937-ben kerültünk Tabra. Részesarató, masináló lettem. Albérletbe mentünk. A katonaságot megúsztam. Huszonegy évesen kérem, hogy vigyenek már be, de azt mondták: „maradjon nyugton, ha szükségünk lesz magára, akkor majd szólunk.” Aztán nem szóltak. Az asszony veszi vissza a szót: — Első gyermekünk egyhónapos korában 1935-ben meghalt. A lányom 1940-ben, a fiam pedig 1945-ben jött a világra. A fiúnk 1974-ben hagyott itt végleg bennünket. Kiskőrösön halt meg. A lányunkkal és a vejünkkel élünk együtt. Ezt a házat 1954-ben építettük, és azóta többször is renováltunk. Nézzék csak meg, milyen barátságos. Igazi otthonunk lett öregségünkre. Madarász Károly volt ktsz-dolgozó, takarította a járási tanács épületét, fűtött a gimnáziumba. Nyugdíjba a tanács költségvetési üzeméből ment. — Zömmel csak pihenünk — mondta most az-asszony. — Nyáron még csak dolgoztunk a kertben, mert muszáj mozogni. Télen inkább beszélgetünk csak, meg egy kicsit tévézünk, olvasunk. Jár a Somogyi Hírlap... Aztán az is előfordul, hogy összeveszünk: talán többször is, mint fiatalon. Később kibékülünk. Nem haragszunk egymásra. Boldogok vagyunk! Krutek József Csonka Ibolya színésznő Fotó: Kovács Tibor — Segítőkész társulat fogadott 1979-ben, amikor főiskolásként lejártam Kaposvárra. Égtek az emberek ebben a légkörben — állítja Csonka Ibolya, a Csiky Gergely Színház művésze. Az idei évadtól újból azon a színpadon játszik, ahol másfél évtizede a Hókirálynő című mesejáték Gerdájaként szerepelt. A főiskola után a Katona József Színházba szegődött. Olyanok közé, mint Major Tamás, Gobbi Hilda, Máthé Erzsi, Básti Juli, Udvaros Doroty- tya. Kilenc év után „váltott”. Mint mondja: magánéleti kudarcai voltak, nem tudott úgy produkálni, mint ahogy szeretett volna, s kevesebb szerepet is kapott. Rájött: csak ő változtathat élete kusza szálain. A színpadi munkának szerinte feltétele, hogy a magánélete harmonikus legyen, s önmagával is megbékéljen. Ez most — így hiszi — sikerül. A Katona után rögtön ide kellett volna jönnie, de mégsem bánja az ott töltött évadokat. — Pártos Géza visszajött Izraelből — meséli. — Ott rendezett, én meg éreztem: nekünk együtt kell dolgoznunk. Csonka Ibolya kaposvári varázslói Ó remek pedagógus, érzékeny ember, aki minden bűnödet megbocsájtja. A színpadon is lehet rosszul próbálni. Ezt újból megtanultam tőle, mert a főiskolán Székely Gábor ugyanezt mondta és Babarczy László is. Volt bennem egy megfelelni akarás, amit Géza bácsi elfeledtetett velem. Nála is megszerettem minden szerepemet, amint rájövök az igazságára. Ez szerintem nagyon fontos. Mint ahogy a Bezerédi Zoltán rendezte Bűn és bűnhődés Szonyájaként is rájött. Csonka Ibolya és a Raszkolnyikovot alakító Lipics Zsolt kettőse, amelyben a Bibliából idéz Szonya, a Dosztojevszkij regény-adaptáció egyik legfe- lemelőbb pillanata. — Szeretem az önfeláldozását — mondja a szerepéről —, egy pillanatig sem gondolkozik azon, hogy önmagáért kell-e élnie, vagy pedig azért, hogy rpegmentse a családját. Minden lefojtva történik benne. Nem gondolkozó, hanem cselekvő ember. Nagyon szeretem a tisztaságát és Szonyával együtt vallom: aki hisz, annak semmi nem nehéz. Csonka Ibolya nemcsak alakításával, hanem szép beszédével is kitűnik. Kezdetben — szegedi lévén — „özve” beszélt, aztán Fischer tanár úr tudatosította benne az e-ket. Most már akkor vált, amikor akar. Időnként mégis megfeledkezik magáról. Ha dühbe jön, elkezdi szögediesen... Amikor Babarczy Lászlóval telefonon beszélt arról, hogy szívesen idejönne, nyílt e-ket használt, s nem kellett felvenni a szegedi akcentust akkor sem, amikor letette a kagylót. Babarczy örömmel várta. — A szívem húzott ide — jegyzi meg. — Itt, Kaposváron semmi mással nem kell foglalkozni, csak a színházi munkával. Ez nagyon jó. Még akkor is, ha ettől egy kicsit bezártnak érzi magát az ember. Ám ha jól dolgozik, akkor mindez nem számít. Hogy érzett-e valamit a régi hangulatból? Csonka Ibolya szerint elmentek ugyan azok a színészek, akik létrehozták az egykori varázst, de akik itt maradtak, és az újak is képesek arra, hogy varázsoljanak. — Kaposváron meg lehet tanulni varázsolni. Meg is kell! — vélekedik. — Biztosan nehezen fogadnak be egy uj embert, de ez nem baj. Én most hazataláltam, s önmagamat is megtaláltam. A Csókolj meg, Katám-ban egy kicsi, de kedves szerepet kaptam. Öltöztetőnőként énekelhetek és táncolhatok is, amire soha nem volt alkalmam a színpadon, csak a főiskolán. Szeretném mindenben kipróbálni magam, hogy tudjam, mire vagyok képes. Csonka Ibolya első karácsonyát tölti Kaposváron. Pogány Judit lakását kapta meg. Vele lakik édesapja is. — Édesanyám — aki már nem él — mindig meleg hangulatot tudott teremteni. Sütöt- tünk-főztünk és fontos volt, hogy együtt menjünk el a templomba. Gyerekkoromban ez jelentette a biztonságot. Most is. Bár az idei ünnep más lesz mint a többi. Most már nekem kell megteremteni azt, amit én kaptam gyerekkoromban. Lőrincz Sándor
